Anekdota Hamer doktorról

A német államügyészség minden eszközt megragadott arra, hogy Hamer doktort börtönbe juttassa. Az 1991. 08.25-én lezajlott tárgyalásról az alábbi vidám anekdótát örökíti meg:

Részlet Dr. Ryke Geerd Hamer: „Egy mindenki ellen” c. könyvéből:
„A kiadónál végzett egyik házkutatás alkalmával lefoglalt betegkartonok között nagy erőkkel kerestek olyan általam kezelt pácienseket, kiknek „kezelése” felróható lehetett volna ellenem.

A végén már csak Mimi nevű hölgybeteg maradt hátra, de a vezetékneve nem volt ismeretes.

Liptov bíró: „Vádlott bevallja, hogy kezelt egy Mimi nevű hölgypácienst?”

Én, nagyon halkan: „Igen, tisztelt bíró úr, bevallom.”

Ekkor örömittas mosoly jelent meg a bíró és Moesch államügyész arcán.

A közönség felzúgott a tárgyalóteremben.

’Vallomásomat’ azon nyomban jegyzőkönyvbe vetették és a bíró azt kérdezte: „Miért nem mindjárt ezzel kezdte?”

„Úgy féltem, tisztelt bíró úr!”, hebegtem teljesen összetörve.

Bíró: „Na, ez még plusz néhány hónap, de majd figyelembe fogom venni együttműködési készségét.”

Én: „Ezt külön kérném, tisztelettel.”

Bíró: „Mi volt a páciens vezetékneve?”

Én: „Azt nem tudom, bíró úr.”

Bíró: „Nem baj, majd kiderítjük.”

Ezután azonnal kiadta a parancsot a rendőrségnek, hogy menjenek el Dr. Rosarius rendelőjébe – aki Mimi a nevű hölgybetegről a röntgenfelvételt készítette – és hozzák be tanúnak (az ügy sürgősségére való tekintettel…).

Dr. Rosarius megérkezett, megmutatták neki a röngtenfelvételt, aki igazolta, hogy az ő rendelőjében készült a felvétel, de sem a betegre, sem annak nevére már nem emlékezett, viszont úgy vélte, az asszisztense talán igen.

A bíró ezért intézkedett az ügyben, hogy az asszisztensét is behozzák a tárgyalásra, aki meg is érkezett és kissé zavartan közölte, hogy nem találja Mimi nevű hölgybeteg aktáját.

Liptov bíró tőlem kérdezte ezek után: „Mimi asszony milyen kezelésben részesült?”

Én: „Mimi asszonyt mamma-karcinómával kezeltem, és most már teljesen egészséges.”

Bíró: „Megbánta a tettét?”

Én: „Tulajdonképpen nem, bíró úr, tiszta volt a lelkiismeretem.”

Felvételre került a jegyzőkönyvbe, hogy: „Vádlott együttműködő ugyan, de nem tanúsít megbánást.”

Közben Dr. Rosariusnak megengedték, hogy beszéljen az asszisztensnőjével, aki ezután többször megpróbálta félbeszakítani a bírót.

Ő erre: „Később, később!”

Azután szóhoz jutott Dr. Rosarius:

„Az asszisztensem úgy hiszi, emlékszik már. Mimi egy kis Yorkshire szuka kutya volt.”

Liptov bíró ültében mintha kővé dermedt volna. Ennyire még senki sem csinált belőle bolondot, főképp nem ekkora nyilvánosság előtt!

A közönség majd szétpukkadt. Az emberek nevetve csapkodták a combjukat.

Liptov bíró dühödten nézett rám.

Én megvontam a vállamat és azt gondoltam magamban: „Te buta, arrogáns alak, nem érdemeltél mást.”

Majd nagy nehezen összeszedte magát és kihirdette:

„A Mimi-féle esetet töröljük a jegyzőkönyvből.”