Prof. Niemitz levele

Prof. Dr. Hans-Ulrich Niemitz
PF 301166
04251 Leipzig
Karl-Liebknecht-StraBe 132

Tel.: 0341/3076-6219
Fax: 0341/3076-6456
Mail: niemitz@r.htwk-leipzig.de

Feladó:

Műszaki, Gazdasági és Kulturális Főiskola
Lipcse
Prof. Dr. NIEMITZ, Hans-Ulrich

Címzett:

Dr.med. Mag.theol. HAMER, Ryke Geerd

Camino Urique 69 / Apdo. 209

E – 29 120 Alhaurin el Grandé

Kelt: Lipcse, 2003. 08. 18.

 

Tárgy:

Szakvélemény az Új Orvostudományhoz / 8 oldal / (szakvélmény-Hamer-030818)

Készítette Prof. Dr. NIEMITZ, Hans-Ulrich,
Műszaki, Gazdasági és Kulturális Főiskola, Lipcse
Studium generale
Hivatkozási terület: A műszaki, és természettudományok története és etikája

 

A feltett kérdések – kiindulópont a szakvéleményhez

A 2003. július 23-án kelt levelében Dr.med. Mag.theol. HAMER, Ryke Geerd három kérdés természettudományos megválaszolására kért. A kérdések a következők:

Lehet-e, szabad-e, hogy egy csak hipotéziseken alapuló orvostudomány (az akadémikus orvostudomány) magát fellengzősen tudományosnak nevezze, miközben még soha, egyetlen egy felülvizsgálással sem igazolták a helyességét?

Ezzel szemben nem lehet-e, kell-e a Germán Új Orvostudományt (mely egyetlen egy hipotézissel sem bír) a beterjesztett, 30 helyességet igazoló okirat alapján önmagában tudományosnak és legjobb tudásunk szerint helyesnek nevezni?

Nem bevett gyakorlat-e, és ez által elegendő-e a természettudományok területén már egyetlenegy felülvizsgálaton megfelelni, hogy valamely állítás (itt az Új Orvostudományé) bizonyítottá váljék?

Előszó

Hamer a középpontba két kérdést helyez, melyeket a továbbiakban csak a rákkal kapcsolatos történések szempontjából válaszolok meg, habár az Új Orvostudomány általánosságban a „betegségre”, pszichózisokra és spontán bűncselekményekre szolgáltat magyarázatot és teóriát.

  1. Tudományos és helyes az akadémikus orvostudomány?
  2. Tudományos és helyes az Új Orvostudomány?

Felvetések az A) ponthoz –

Az akadémikus orvostudomány ugyan tudományos módszereket (pl. megfigyeléseket, statisztikákat) használ, azonban sok a hipotézise, azaz (nem bizonyított) feltételezése, ami miatt nem válik tudománnyá (ugyanis a tudományos módszer alkalmazása önmagában kevés a tudományossághoz, ettől még tudós sem lesz senki), és legfőképpen nem válik természettudománnyá sem.

Az akadémikus orvostudomány nem rendelkezik hipotézismentes teóriával az egyes „beteg embert” érintő biológiai folyamatokat illetően. Az akadémikus orvostudomány a rákbetegek számára csak statisztikákból nyert túlélési valószínűségeket tud megnevezni. Hajlamos – jellemzően az egyedi esetekben – üres terápiás ígérgetésekre, kétségbeesett cselekedetekre, „lutrizásra” és kísérletezgetésekre hagyatkozni. A spontán gyógyulások nem találnak megértésre.

A 2001. 11. 12-i „Tagesspiegel” című lapban röviddel a Beatles-tag, Harrison halála előtt a következő jegyzet jelent meg:

„Georg Harrison (58) a New York-ban kapott radikális sugárterápia után nyilvánvalóan jobban érzi magát. Ezt jelenti ’Mail on Sunday’. A vitatott új terápiát még maga az orvos is lutrinak  nevezte.” Tehát: Az egyik legismertebb és leggazdagabb személynek sem sikerült olyan rákos terápiát kapnia, amely ne lenne lutri. Miként magyarázható ez? Csakis oly módon, hogy az akadémikus orvostudomány nem tud olyan kezelést felkínálni, amely ne lenne lutri.

Tehát: Az akadémikus orvostudomány nem tudományos, és majdhogynem semmihez sem ért – még csak a spontán gyógyuláshoz sem. Az akadémikus orvostudomány nem tudomány. Nem helyes, azaz a legjobb emberi mérlegelés szerint tévesként kell jellemezni.

 

Felvetések a B) ponthoz –

Az Új Orvostudomány tudományos, nem csak részben igazolt tételeken alapul, ezáltal a helytállóssága ellenőrizhető (ill. minden egyes esetben igazolható – lásd: tényleges szakvélemény) teóriával, valamint modellel rendelkezik a rákos folyamatról, és általánosságban a „betegségről”. Az Új Orvostudomány minden egyedi estre vonatkozóan (felülvizsgálhatóan és hipotézismentesen, magától értetődően egy pontos anamnézis után) tudományosan meg tudja magyarázni a történéseket.

Mivel a történés a teóriából adódóan előrejelezhető, ezért tudományosan megalapozott, az egyedi esetre méretezett terápiás javaslatokat lehet tenni. (A terápia alatt esetleg fellépő komplikációkat értelmezni lehet, és a kezelést eszerint lehet beállítani. Ezt azért említem meg, mert Hamert sok sajtóorgánum azzal vádolja, hogy magát csodadoktornak nevezi, és gyógyulást garantál. Meggondolandó: új, rákot kiváltó konfliktus okozta lelki traumát a világ egyetlen orvosa sem tud előre jelezni, így meggátolni sem; az orvos azonban olyan helyzetet hozhat létre – és Hamer ezt követeli a páciensei számára –, amelyben az új, konfliktus okozta élménysokk-helyzeteket el lehet kerülni.)

Tehát: Az Új Orvostudomány tudományos, a természettudományos kritériumoknak megfelelően helyes. Az Új Orvostudomány egy tudomány, ezenkívül a legbiztosabb módszer a „rákbeteg” emberek gyógyítására.

 

Az 1. kérdéshez:

 

A tudomány

Nem igazán sorolható a nem vitás kérdések közé, hogy mi is a tudomány, vagy hogy minek is kellene lennie. A lexikonban (Brockhaus Enzyklopädie 2001) ez olvasható: „Tudomány …, egy korszak emberi tudásának megtestesítője …, azon felismerések összessége, melyek egy bizonyos tárgyi területre vonatkoznak, és egyfajta indoklást igénylő összefüggésben állnak…

Módszertanilag a tudományt egy biztos, állítások indoklást igénylő összefüggésébe állított, és így több személy számára is értelmezhető, közvetíthető, felülvizsgálható, ellenőrizhető tudás jellemzi, mely egyértelmű tudományos kritériumokat (pl. általános érvényűség, rendszerezhetőség) követ.” A magyarázat bizonytalansága az ún. körkörös-bizonyításban (circulus vitiosus) mutatkozik meg: A tudománynak tudományos kritériumokat kell követnie.

Mégis világos: „tudományosan” értelmezve egy olyan tartalmi és módszertani tudással bírnia, amely felülvizsgálható, ellenőrizhető állításokból (vagy kijelentésekből) áll.

 

A tudomány felülvizsgálható állításokat hoz létre

Egy állítás vagy az állítások egy rendszere csak akkor tekinthető tudományosnak, ha ez az állítás, illetve állítások biztosítják annak a lehetőségét, hogy falzifikálják, azaz köznyelvi megfogalmazásban: ellenőrzik, hogy nem tévesek-e. Az egzakt természettudományokat azért hívják egzaktnak, mert csak olyan állításokat tesznek, melyek kísérletekkel elvben mindenkor és mindenhol falzifikálhatók (vagy köznyelven: ellenőrizhetők, hogy stimmelnek-e). Nem minden természettudomány nyugszik, illetve nyugodhat csak a kísérleteken. A biológia például, és ennek következtében az orvostudomány is, szinte teljesen „természetes” folyamatok megfigyelésein alapulnak. Ezeket a megfigyeléseket aztán, ha a környezeti feltételek a mindenkori megfigyeléseknél azonosak, kísérletek megfigyelésére lehet használni.

Mivel az akadémikus orvostudomány a gyakorlatban az egyedi estekre potenciálisan falzifikálható állításokat nem tud tenni, a statisztikákhoz nyúl vissza. A statisztika matematika, így tudomány, de nem természettudomány. (Egyébként ez által a gyógyító munka a legmagasabb célját hibázza el, vagyis: hogy a páciensnek – saját, egyedi esetére, az emberi segítségnyújtásból kiindulva – tudományosan segítsen. Például egy, az orvosi egyetemen végzett orvos túlélési valószínűségeket nevez meg a rákbetegnek; a páciensnek nem tudják megmondani, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy meggyógyuljon.)

 

A hipotézis: még felül nem vizsgált vagy egyáltalán nem ellenőrizhető állítás

Ha csak olyan állításokat lehet tenni, melyek (még) nem kínálják annak lehetőségét, hogy megcáfolják őket, akkor hipotézisekről beszélünk. A köznyelvben a hipotézis egy feltételezés / nem valós állítás, és alapjában véve a tudományelméletben is; mégpedig egy olyan állítás, melynek a valóságtartalma még nem bizonyított, amely azonban feltételezésül szolgál ahhoz, hogy abból teóriákat és előrejelzéseket vezessenek le (lásd: Brockhaus Enzyklopädie 2001). Amikor Isaac Newton bemutatta a gravitáció teóriáját, és megkérdezték, honnan is jöhet a gravitáció, azt válaszolta: „Nem gyártok hipotéziseket.” Ezzel arra utalt, hogy mindenki ellenőrizheti az általa felállított gravitációs törvény helyességét (illetve mai nyelvhasználat szerint: megpróbálhatja megcáfolni), és hogy teljesen más dolog a gravitáció elmagyarázása. Miután a gravitáció elmagyarázása nem sikerült neki (tehát nem tudott hozzá olyan állításokat találni, melyek lehetőséget adtak volna arra, hogy megcáfolják), ezért azt mondta, ezt majd az utána következő tudósgenerációknak kell megfejteniük – ami egyébként a mai napig sem sikerült nekik.

 

Új Orvostudomány, akadémiai orvostudomány és meg (nem) cáfolható állítások

Ennek a tudományértelmezésnek megfelelően dr. Hamer azt mondja, hogy ő nem állít fel hipotéziseket. Az, amit ő állít, mindenkor és minden egyes szabadon kiválasztott páciensen (tehát minden egyedi eseten) – ahol rákot, illetve rákos lefolyásnak megfelelő „betegséget” diagnosztizáltak – bizonyítható. Ez azt jelenti, hogy itt megvan a lehetőség arra, hogy az ő állításait adott esetben, illetve minden egyedi esetben falzifikálni lehessen (ellenőrizni, hogy stimmel-e).

Például az akadémikus orvostudomány azon hipotézise, hogy létezik immunrendszer, egy nem cáfolható állítás. Az immunrendszert eddig közvetlenül még senki nem tudta megfigyelni. Azonban az „immunrendszer” hipotéziséből (tehát a feltételezésből / nem valós állításból, hogy létezik) teóriákat és előrejelzéseket konstruálnak, és ezekhez megfigyelhető „tényeket” rendelnek, melyek a fentiek bizonyításául szolgálnak. Mindenesetre nem veszik figyelembe, hogy ezek a tények más állítások bizonyításául is szolgálhatnának (megjegyzés: tudományosan csak cáfolatok léteznek, bizonyítások nincsenek). Az akadémikus orvostudomány nem ismeri fel, hogy az immunrendszer-hipotézis egyáltalán nem cáfolható, tehát végeredményben nem jelent tudományos állítást.

 

Hogy a mikrobák a szervezetben az immunrendszer összeomlása miatt tudnak-e aktívvá válni

(Így látja az akadémikus orvostudomány, és nem tudja előre jelezni az egyedi estre az aktívvá válás pillanatát, így csak „logikusan” megindokolni képes azt, de a logikus nem jelent automatikusan valósat vagy igazat – hiszen a mesék is logikusak, egyébként nem lehetne őket elmesélni -; az akadémikus orvostudomány maximum statisztikai állításokra jut.)

vagy hogy a mikrobák az agy, illetve a szervezet „bekapcsol” parancsára, mely épp egy „különprogramot” futtat, lesznek-e aktívak,

(Így látja az Új Orvostudomány – előre tudja jelezni az egyedi esetre az aktívvá válás pillanatát, és meg is tudja indokolni azt: Ez a különprogram második részének kezdete; az Új Orvostudomány a szervezet pszicho-biológiai modellje, és ezért nincsen szüksége a statisztikára.)

azt jelenti, hogy az Új Orvostudomány a mikrobák és azok aktívvá válása tekintetében potenciálisan igazolható állításokat tesz, míg az akadémikus orvostudomány erre nem képes.

A köznyelvben azt kellene mondani: az akadémikus orvostudomány egy képlékeny massza, mely betegesen hazudozó, azaz mesébe illő és nem felülvizsgálható (nem tudományos) kijelentéssekkel szolgál, ezzel szemben az Új Orvostudomány a valóságban felülvizsgálható, ellenőrizhető, logikus állítások kézzelfogható struktúráját (ergo: tudományos) kínálja.

 

A helyesség igazolásának problematikája

Az 1. kérdésben az az állítás fogalmazódik meg, hogy az akadémikus orvostudomány csak hipotéziseken alapul, és még soha nem került sor hipotézisei helyességének felülvizsgálatára.

Tényleg így van? – Azt kell, hogy mondjuk: még ennél is rosszabb a helyzet.

Ahogy már taglaltuk, az akadémikus orvostudománynak nagyrészt nem sikerül igazolható állításokat tennie (ezáltal teljességgel elveszíti arra irányuló igényét, hogy tudomány legyen). Így egy „helyességre” irányuló vizsgálat – bármi legyen is az (a 3. kérdés tárgyalásánál részletes magyarázatra kerül sor, mi is lehetne az), magától / per se lehetetlenné válik. Egész röviden a „helyesség” vizsgálata állítások rendszerét (és az azzal összefüggő modellrendszert) jelenti; valamit igaznak, illetve helyesnek vagy bizonyítottnak elismerni, és ennek megfelelően cselekedni (a gyógyításban ez a megfelelő terápiát jelentené). Az állítás felülvizsgálata, igazolása tehát etikai, így társadalompolitikai és végül is jogi kérdés, ill. ügy.

 

Összegzés az 1. kérdéshez:

Az akadémikus orvostudománynak nem szabad magát természettudományosnak neveznie, mert vagy csak olyan állításokkal tud szolgálni, melyek nem biztosítják annak a lehetőségét, hogy igazolni lehessen őket, vagy már előre feloldhatatlan ellentmondásokba bonyolódik. Az Új Orvostudomány természettudományos, mert egy pszicho-biológiai modellel szolgál, melyből olyan állítások vezethetők le, melyek biztosítják annak a lehetőségét, hogy igazolják őket. Mivel eddig az Új Orvostudomány egyetlen állítását sem sikerült megcáfolni, így az Új Orvostudományt legalábbis tudományosabbnak kell nevezni, mint az akadémikus orvostudományt, mely legfeljebb statisztikákból tud dolgozni (azaz nem tud tudományos állításokkal szolgálni az egyedi esetekre!), és meg kell állapítani:

az akadémikus orvostudomány nem természettudomány – sem tartalmilag, sem módszertanilag.

 

A 2. kérdéshez:

A válasz így hangzik: Igen, az Új Orvostudomány helyes.

Fontos megjegyezni – és ez a 3. kérdés megválaszolásánál tovább is ki lesz fejtve –, hogy legjobb tudásunk szerint helyesnek kell nevezni (ami etikai kérdés). Tehát: az Új Orvostudomány állításai indoklást igénylő összefüggésben állnak, több személy számára is értelmezhetőek, közvetíthetőek, és az egyedi eseteken ellenőrizhetőek, azaz megfelelnek a természettudományos kritériumoknak (pl. általános érvényűség, rendszerezhetőség, előre jelezhetőség, indoklásos magyarázó leírása a korábbi történésnek, falzifikálás).

 

Összegzés a 2. kérdéshez:

Igen, az Új Orvostudomány helyes.

 

A 3. kérdéshez:

A 3. kérdés esetében vissza kell kérdezni: Mihez elegendő? A helyesség igazolásához? Erről a 2. kérdés megválaszolásánál már mindent elmondtunk (Igen, az Új Orvostudomány helyes).

Szigorú tudományos megközelítésben az érvényes, hogy a helyesség felülvizsgálatai soha nem elegendőek. Tehát pusztán „természettudományosan” a kérdést nem lehet megválaszolni, mert a döntést arról, hogy egy teória „helyes-e”, soha nem lehet végérvényesen meghozni. Mert minden teória modellkarakterrel bír; és így egy teória soha nem vághat egybe teljesen a valósággal. Ha ez az eset állna fenn, akkor ez a modell maga lenne a valóság, és ezáltal többé nem lenne modell. Végül, ha egy teóriát hosszabb időn keresztül nem lehet bizonyítani, és amennyiben a konkurens teóriák, illetve azok alkalmazásai (itt terápiák) rosszabb eredményeket mutatnak, mint az új teória, akkor az új terápiát el kell ismerni – ez a tudományos és etikai józan ész, korrektség és tisztesség kérdése. Mint magyarázatot kell engedélyezni az új teóriát, és engedélyezni kell a gyakorlati problémáknál felmerülő alkalmazásra, azaz a pácienseknek lehetőséget kell adni, hogy szabadon dönthessenek. Ez az Új Orvostudomány esetében azt jelenti: Az akadémikus orvostudománynak, illetve a társadalmunknak teret kell adnia az Új Orvostudománynak.

 

Megjegyzés: Mik a tények? Például maga a metasztázis: tény vagy hipotézis?

A következőkben egy megjegyzés a „tények”, illetve a „helyesség” gyakran ideológiai karakteréhez: Ami az embereknek Kopernikusz rendszerének elfogadása előtt helyesnek és ténynek tűnt, az volt, hogy este lemegy a nap. Az a modell, mely szerint a Föld a világ közepén lebegő körszelet, és valamennyi égitest egy gömbölyű és üvegszerű égboltra rögzítve a földet körbe ölelve forog a Föld körül, mindezt egyszerűen érthetővé tette. Ma már szinte minden ember jobban tudja ezt, de csak azért, mert gyerekkorától így mesélik neki. A „naplementét” a mai napig használjuk, holott a tényeknek nem felel meg. Ez a szó még a mai napig magában hordozza a régi, hibás modellt. Ez azonban nem szégyen, hiszen mindenki tudja, hogy ez hogyan helyes.

A „metasztázis” fogalma el fog tűnni, ha elfogadásra kerül az Új Orvostudomány. Tényszerűen a metasztázis tulajdonképpen csak ”másodlagos rákot” jelent, illetve rákot, kiegészítésként a már meglévőhöz. Az iskolai / általános orvoslás azonban azzal a hipotézissel köti össze a szót, hogy az első rák valahogy – mégpedig egy testen belüli megfertőződés módjára – az okozója a másodlagos ráknak. Az Új Orvostudomány nem tagadja a „másodlagos rák” tényét, de azt mondja, hogy az nem metasztázis. Azt mondja, hogy minden egyes „másodlagos rákot” egy saját konfliktus vált ki. Tragikus módon ezek többnyire olyan konfliktusok, melyeket magával a rák diagnózisával lehet magyarázni. (Az állatoknál a legritkább esetben fordulnak elő „metasztázisok”.)

Az az elképzelés, hogy a rák egy testen belüli megfertőződés módjára terjed el a testben, hipotézis, illetve feltételezés / nem valós állítás (mégis ténynek számít az akadémikus orvostudományban). Ha létezne ez a testen belüli megfertőződés, minden egyes vérátömlesztést be kellene tiltani a fenyegető rákkal való fertőződés veszélye miatt. A mai napig nem létezik „rák-vér-teszt” –, és nem ismeretes, hogy tumormarkert vetettek volna be azért, hogy véradókat rákra teszteljenek. Ez megmutatja, hogy az akadémikus orvostudomány a saját „metasztázis” hipotézisét (az ő számára tény!), nem veszi komolyan, illetve annak gyakorlatilag minden vérátömlesztéssel saját maga mond ellent (és végül: megcáfolja azt!).

Egy, az orvosi egyetemen végzett orvos jogosan védekezne azzal, és mondaná józan ésszel teljesen helyesen, hogy még soha nem figyelték meg embernél, hogy a rák testi kontaktussal terjedne.

Az Új Orvostudomány egyöntetűen így érvel: Minden rákos történés egy konfliktus okozta lelki traumát jelent. Minden másodlagos rák egy második konfliktus okozta élménysokk. Ha mégsem így lenne, akkor az Új Orvostudomány ellenzői ezt felülvizsgálhatják (bebizonyíthatják az érvénytelenségét).

 

Összegzés a 3. kérdéshez:

Az akadémikus orvostudomány azt feltételezi tévesen, hogy az ő hipotézisei „tények”. De kimutatható, hogy ez, az akadémikus orvostudomány „tényrendszere” ellentmondásos, illetve több helyütt úgy van felépítve, hogy az érvénytelensége potenciálisan még csak nem is bizonyítható (falzifikálható) és így nem tudományos. Ezzel ellentétben az Új Orvostudomány rendszere egyöntetű és potenciálisan bizonyítható. Ebből adódóan nem tekinthető tudományosnak, etikusnak és így alapvetően alkotmányellenes, ha nem adnak teret az Új Orvostudománynak.

 

Záró kommentár:

Az akadémikus orvostudomány különleges helyzetben van. Él azzal az igénnyel, hogy tudományos legyen, és ezzel – amennyire lehetséges – politikamentes és csak tudományos elvek mellett kellene magát elkötelezni. Egyúttal azonban azt az igényt is megfogalmazza, hogy a politikai-előkelői, ez által a (szolgáltató) szűkebb szakma „nem tudományos” védelmét is élvezze. A szakma privilégiuma lehetővé teszi az akadémikus orvostudomány képviselőinek, hogy tudományos értekezéseket büntetlenül, nem tudományos, vagyis politikai, illetve hatalompolitikai eszközökkel döntsenek el. Az akadémikus orvostudomány a mai napig azért tudja magát ebben a tulajdonképpen lehetetlen szituációban tartani, mert a nem orvosok (mint páciensek vagy politikusok), a számukra alkotmányosan biztosított terápiás szabadságot nem akarják, illetve nem tudják érvényesíteni, mert tele vannak a haláltól és egészségük elvesztésétől való félelemmel, ami őket, illetve az egész társadalmat fenyegeti, ha visszautasítják az akadémikus orvostudomány terápiáit.

És a félelem rossz tanácsadó.

A gyerekek és kiskorúak szükséges kezelése esetén a „tudomány” és a „szűkebb szakma” ellentmondását úgy oldják fel, hogy őket – a szűkebb szakma nézeteinek, ezáltal nem tudományos kritériumoknak megfelelően – az akadémikus orvostudomány szerint kényszerterápiának kell alávetni. Azokat a szülőket vagy gyámokat, akik – a rájuk bízottak érdekében tudományosan megalapozottan – elutasítják ezt a terápiát, és megpróbálják a rájuk bízottakat ez alól kivonni, büntetőjogilag üldözik. Etikai szempontból nézve ez egy „lehetetlen szituáció”, azaz nem etikus, tehát ez esetben alkotmányellenes.

 

Összegzés a kommentárhoz:

Az akadémikus orvostudomány azon igénye, hogy a „szűkebb szakmából” kiindulva – tehát nem tudományosan – egyedüli-terápiás-döntésjogot foganatosítson, illetve a gyermekek terápiáinál már el is kövessen, alkotmányellenes.

 

Végkövetkeztetés:

Természettudományos kritériumok alapján, a tudomány mai állása szerint, valamint a jelenlegi legjobb tudásunk értelmében az Új Orvostudományt helyesnek kell ítélni.

 

Az akadémikus orvostudomány ezzel szemben természettudományos szempontból nézve egy amorf, képlékeny massza, amely az alapvetően tévesen értelmezett (állítólagos) tények miatt még csak meg sem cáfolható, hogy a helyesség megállapításáról már ne is essék szó.

Ezért azt természettudományos szempontok alapján „hipotézis-kaleidoszkópnak”, ennek értelmében nem tudományosnak, és a legjobb emberi mérlegelés szerint tévesnek kell nevezni.

 

Lipcse, 2003. augusztus 18.

NIEMITZ,  Hans-Ulrich