Megbetegítő vírusok nem léteznek

Dr. Stefan Lanka nyilatkozata, Ludwig-Pfau-Str. 1, 70176 Stuttgart – 2006.02.28.

 

Léteznek-e, létezhetnek-e megbetegítő vírusok? Íme egy tanulmány, mely minden laikus számára lehetővé teszi annak megvizsgálását bármilyen közleményben, hogy a szöveg tartalmaz-e bizonyítékot a vírusok létezésére vagy sem:

 

Pontos meghatározás szerint a vírusok kis testecskék, melyek egy sejtben keletkeznek, képesek a sejtet és a szervezetet elhagyni, majd a sejtbe visszatérni, ahol újra elszaporodnak. Az általunk vírusnak nevezett testecskék nukleinsavat tartalmazó fehérjetokból állnak.

A ténylegesen létező vírusok nukleinsava egy dupla szárú cirkuláris zárt DNA-ból áll. A ténylegesen létező vírusok esetében soha nem tudtak megfigyelni megbetegítő tulajdonságot; sőt épp ellenkezőleg.

Mindazok, akik Dr. Hamer tudományos, vagyis ellenőrizhető és bizonyítható felfedezéseit megismerik, megbizonyosodnak arról, hogy megbetegítő vírusok nem létezhetnek.

Mindazok, akik az evolúciós biológia és az alapanyagkutatás ellenőrizhető és bizonyítható felfedezéseit megismerik, megbizonyosodnak arról, hogy olyan komplex szervezetben, mint az ember, az állat és a növény, nem létezhetnek olyan testek, melyeket vírusoknak nevezhetnénk.

Ha azt állítjuk, hogy léteznek vírusok, egy tudományos nyilatkozatban kötelesek vagyunk nyilvánosságra hozni a bizonyítékokat, és minden megtett lépést le kell írnunk, dokumentálnunk kell. Csak akkor beszélhetünk tudományról, ha a nyilatkozatban tett kijelentések ellenőrizhetők és bizonyíthatók.

A vírus bizonyítását szolgáló nyilatkozatnak természetesen tartalmaznia kell az elkülönített vírusok fotóit, valamint az olyan vírusok fotóit, ahogyan azok a szervezetben vagy a testnedvekben elhelyezkednek. Ezt egy laikus könnyen ellenőrizheti. Egy vírusbizonyításnál különösen fontos a fehérjék és a vírus nukleinsavának biokémiai jellemzése. Egy vírusfehérje és vírusnukleinsav biokémiai jellemzésének leírását minden laikus képes követni.

Azt, hogy a szóbanforgó nyilatkozat tartalmazza-e a fehérjék és nukleinsavak jellemzésében a tipikus csíkos mintázatról készített dokumentációt, minden laikus KÖNNYEDÉN és AZONNAL ellenőrizheti.

Egy laikusnak három egyszerű lehetősége nyílik arra, hogy ellenőrizze a vírus létezéséről szóló nyilatkozat helyességét

  1. Az izolált vírusról készült fénykép:

A vírusizoláció legegyszerűbb fázisa a vírusról történő fényképkészítés. Miután a vírust izolálják, a fénykép elkészítése 20 percet vesz igénybe. A fényképhez természetesen hozzátartozik annak a pontos leírása, hogy milyen módon és milyen lépésekben izolálták a vírust. Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy be tudjunk bizonyítani egy vírusról készült fotót a szervezetben, melynek természetesen ugyanúgy kell kinéznie, mint annak, amelyet izoláltunk. Természetesen ehhez is tartoznia kell egy leírásnak arról, hogyan készült ez a fotó.

A leírásnak olyan világosnak és részletesnek kell lennie, hogy bárki képes legyen követni a lépéseket, és saját maga is el tudja végezni.

Megjegyzés az 1. ponthoz: Nem találunk az egész tudományos irodalomban olyan fotót egy olyan állítólagosan megbetegítő vírusról, melyet izolált vírusként fényképeztek volna le! Olyan állítólagosan megbetegítő vírusról sem létezik fénykép, melyről azt állítják, hogy éppen valameny élő szervezetben, vérben, nyálban vagy egyéb testfolyadékban lenne.

  1. A vírus fehérjéi:

Legfontosabb a vírusizolációban az alkotóelemeinek biokémiai jellemzése. Különben hogy állíthatnánk a későbbiekben azt, hogy egy bizonyos fehérje vagy egy bizonyos nukleinsav egy vírustól származik? Hogy lenne működőképes később egy közvetett teszt, ha a fehérjéket és a nukleinsavakat soha nem izoláljuk és soha nem vizsgáljuk meg?

A biokémiai jellemzéshez az izolált vírust alkotóelemeire szedik szét, és a nukleinsavat elválasztják a fehérjéktől. A fehérjéket egy gél-elektroforézis nevű eljárással hosszanti irányban felhasítják, majd megfestik őket. Létrejön egy csíkos mintázat, mely tájékoztatást ad arról, hányféle különböző fehérjéből épült fel a vírus, és azok különböző méretéről is pontos felvilágosítást adnak. A vírusfehérjék felbontásának folyamatáról, a vírusfehérjék hosszúságáról részletes leírást nyújtanak, majd a csíkos mintázatot lefényképezik és nyilvánosságra hozzák. A fehérjéket további kísérletekben vizsgálhatják, sőt, egyedi összetételüket is megállapíthatják.

Megjegyzés a 2. ponthoz: Egyetlen publikációban sem látott még napvilágot olyan csíkos mintázatú fénykép az állítólagosan megbetegítő vírus fehérjéjéről, melyet gél-elektroforézis eljárással bontottak volna fel. Azok a publikációk, melyek a megbetegítő vírusok létezését állítják, soha nem tartalmaznak dokumentációt egy izolált vírusból származó fehérjék biokémiai jellemzéséről.

  1. A vírus nukleinsava

A vírus nukleinsavát egy egyszerű, gél-elektroforézisnek nevezett eljárással elválasztják a fehérjéktől, hosszanti irányban felbontják, majd megfestik. A gélen láthatóvá válik egy csík. Párhuzamosan felbontott nukleinsavak méretei adják az első utalást az izolált nukleinsav hosszára.

A nukleinsav további jellemzéséhez a nukleinsavat biokémiai úton kettészelik, majd gél-elektroforézis eljárással újra felbontják. Így egy speciális csíkos mintázat keletkezik, mely az ún. genetikai ujjlenyomat kapcsán időközben már sokak számára ismertté vált. További vizsgálatokkal meg lehet állapítani a nukleinsav pontosabb összetételét. Ezen kísérletek eredményeit természetesen lefényképezik és publikálják. Mert az állításokat tudni kell bizonyítani, pl. azt, hogy milyen hosszú a nukleinsav, amely a vírusból származik, és milyen az összetétele.

Az itt alkalmazott technikák olyan egyszerűek, hogy diákcsoportok és újságírók előzetes gyakorlat nélkül, csak a nyilatkozatokból származó írásos útmutató segítségével képesek voltak az általam izolált vírust két délutánon önállóan izolálni, biokémiailag (a fent leírtak szerint) jellemzést írni róla, és az eredményt dokumentálni. (Az izolált vírusok elektronmikroszkópikus felvételeivel együtt. A vírusokról a szervezetben készült felvételek kb. 2-3 nap alatt elkészülnek, mert a sejtekből el kell vonni a vizet, és ezután vegyileg rögzíteni kell, mielőtt hajszálvékony szeletekre vágják őket, hogy egyáltalán láthatóvá váljon a belsejük.)

Megjegyzés a 3. ponthoz: Egyetlen publikációban sincs dokumentálva egy nukleinsav olyan kettészeletelése, melyről azt állítják, hogy az egy vírustól származik. Szintén nem találni olyan publikációt, melyben az áll, hogy léteznek megbetegítő vírusok. Azt állítják, hogy létezik a tipikus csíkos mintázat a biokémiai felhasítás után, ami a genetikai ujjlenyomat kapcsán már közismert.

 

Összefoglalás:

1.a) Egy izoláltnak mondott vírus fotója alapján minden laikus meg tudja állapítani, hogy történt-e itt egyáltalán izoláció vagy sem. Ha egy fényképen, melyről azt állítják, hogy izolált vírus különböző nagyságú részecskéket látunk, eleve valótlan, mert minden izolált vírus egyforma méretű. Csak az ebola vírus ötletének felfedezése óta állítják azt, hogy virsliformájú. Pedig a H5N1 sokkal mulatságosabb, mert itt a legkülönfélébb fotók keringenek – mind messze távol áll a tudományos publikációtól –, mert a feltételezett vírust hol virsliként, hol pedig alaktalan hólyagként ábrázolják.

1.b) Nem léteznek felvételek megbetegítő vírusokról, melyek állítólag tömegével fordulnak elő emberben vagy állatban, ill. azok testnedveiben, ahol ugye azok elszaporodnak! Ezt minden laikus ellenőrizheti: létezik-e fénykép az állítólagos megbetegítő vírusról, melyről azt állítják, hogy az emberben vagy a testfolyadékokban szaporodik vagy sem? Az állítólagosan megbetegítő vírusok fotói kivétel nélkül mind sejtek teljesen normális alkotóelemei vagy mesterségesen előállított részecskék. Azokról a fotókról, melyekről ezt állítják, ráadásul minden tudományos publikációban részletes leírást olvashatunk! Minden laikus, aki tud angolul, elvégezheti az ellenőrzést: Ha olvas!
2. Minden laikus ellenőrizheti, hogy van-e olyan publikáció, melyben azt írják, hogy létezik megbetegítő vírus, és melyben az állítólagos vírus jellemzőit leírják vagy dokumentálják. Ilyen leírás vagy dokumentáció nincs. Ha a fehérjék ilyen vagy olyan tulajdonságairól beszélnek, soha nem bukkannak fel közvetlenül, hanem „indirekt“ módon bizonyítják. Nem lehet közvetett módszerekkel bizonyítani (pl. ún. antitest) olyan fehérjéket, melyeket azelőtt közvetlen módon soha nem bizonyítottak be.

A trükk egyszerűen átlátható: A vér fehérjéit (globulinok) egyszerűen antitestnek nevezik. A laboratóriumi feltételektől függően a globulinok vagy lekötnek más vegyületeket vagy nem. Ha létrejön egy vegyület, azt állítják, hogy közvetett bizonyítás történt. Ez egy történelmi átverés drámai következményekkel.
3. Minden laikus ellenőrizheti, hogy egy bizonyos állítólagos vírushoz tartozik-e publikáció, melyben egy vírus nukleinsavának jellemzőit dokumentálják. A megbetegítő vírusokról ilyen publikáció nem létezik.

Ez automatikusan azt jelenti, hogy az ún. közvetett nukleinsav bizonyítási eljárás során az állítólagos megbetegítő vírusok esetében csak olyan nukleinsavat bizonyítanak, melyek már azelőtt is a szervezetben voltak. Ez ilyen egyszerű!

Manapság bevetésre kerül a PCR, az ún. nukleinsav-szaporítási módszer. Ennek csak akkor van értelme, ha nagyon kevés nukleinsav van jelen. Már néhány ezer vírus jelenléte esetén sem kellene körülményes módon először nukleinsavat szaporítani, hogy később azt mondhassuk: íme itt van a vírus nukleinsava.

Ezzel a közvetett PCR-bizonyítási módszerrel, melyet ma közvetlen vírusbizonyítéknak neveznek, tetszés szerint lehet manipulálni: az éppen alkalmazott nukleinsav fajtája szerint, vagyis hogy a kiinduló forrás DNA vagy RNA, az embert tetszőlegesen „pozitív“-nak vagy „negatív“-nak értékelhetik, úgy, ahogyan ez a HIV-PCR-teszt során történik. A most alkalmazott H5N1-PCR-teszt minden állatnál és embernél pozitív eredményt mutat, mert az a nukleinsav, melyet itt szaporítanak – és amit specifikusan H5N1-nek neveznek –, minden emberben és minden állatban előfordul. Így történt, hogy Rügen szigetén ma a macska tesztjének eredménye is „pozitív“.

Attól tartok, hogy a következő napokban Rügen szigetén vagy a Bodeni tónál az az első ember is „H5N1-pozitív“ lesz, akit előtte Tamiflu oltással megmérgeztek, mert az oltás meggátolja az esszenciális és létfontosságú neuraminidáz-enzimeinek termelését a szervezetben. Így valóra válhatnak a járványtervek és a jóslatok.