Az ún. “fertőző” kötőhártya-gyulladás

Tisztelt Pilhar Úr! 

Ma egy kötőhártya-gyulladásról szóló esettörténetről szeretnék beszámolni, illetve „fertőző vírusokról”, amelyek állítólag óvodákban terjednek.

Három éves fiunk legutóbb egyedüliként az egész csoportban kötőhártya-gyulladást (fertőzést?) kapott, amely egyébként probléma nélkül el is múlt.

Az óvodába való beiratkozáskor egy „elválasztás-konfliktust” szenvedett el, pontosabban „elvesztés-konfliktus”-a volt, mert Édesanyját kevesebbet „látta”. [megjegyzés: vizuális elválasztás-konfliktus].

Bár már két hónap eltelt a beiratkozás óta, a kötőhártya gyulladás csak most jelentkezett. Miért? Mert már megszokta az új környezetet, jól is érezte magát és a kötőhártya-gyulladással járó gyógyulás csak ekkor kezdődött.

Körülbelül egy héttel ezelőtt férjemet is „megfertőzte” a kötőhártya-gyulladás, amely szintén gyorsan és problémamentesen elmúlt, néhány nap leforgása alatt.

Aztán engem is elért a kötőhártya-gyulladás, az én esetemben sem okozott különösebb problémát és nálam sem tartott sokáig.

Mindkét szem gyulladt volt, mindhármunknál.

Vajon „fertőzésről” volt e szó, vagy mindegyikünk ugyanazzal a konfliktussal állt szemben? Biztos vagyok benne, hogy „fertőzéses megbetegedésről” szó sincs, különben az óvodában más gyermek is elkaphatta volna a kötőhártya gyulladást.

Szeretném még megjegyezni:

Kisfiam 2008 szeptembere óta jár óvodába, eleinte kevesebb időt töltött ott, később LASSAN és FOKOZATOSAN egyre később hagyta el az ovit. Ma már örömmel reggelizik a többiekkel és ott is alszik, probléma nélkül. Ezzel egyidejűleg kapta el a kötőhártya-gyulladást. Szintén egy időben tudatosult férjemben, hogy végre kisfiunk „elválasztási félelme” elmúlt. Következmény: a kötőhártya-gyulladás férjemnél is jelentkezett.

Az én esetemben ez a folyamat picit tovább tartott, mivel én a történetet még tovább görgettem: „Vajon „szegény kisfiam” tud most aludni rendesen és étvágya van e már?” Ráadásul az ovónéni egy teljes hétig távol volt, egy másik helyettesítette, természetesen ez is még aggasztott, féltem, hogy fiamat ez még plusz nagyon megviseli (AGGÓDÓ ANYUKA!). Szóval eltelt két hét, fiunknak tetszik az óvoda, és ez végre bennem is tudatosult. Következmény: kötőhártya-gyulladás nálam is.

A nagyobbik lányunkat (12 éves) kerülte csak el a „betegség”, mert ő egész egyszerűen még nem aggódik úgy, mint egy szülő, egy felnőtt.

A nyugati orvoslás ebben az esetben valószínű azt mondaná, hogy a nagyobbik lányunkat egyszerűen nem fertőzte meg a betegség.

Nagyon érdekes volt mindezt figyelemmel kísérni és egyszerűen kivárni, mi történik.

Ha nem ismertem volna a Germán Gyógytudományt, futottam volna idegesen az orvoshoz és akkor még talán ma is kenegethetnénk magunkat különböző drága csodaszerekkel.

 

Üdvözlettel: K. család

 

Megjegyzés:

A Germán Gyógytudomány 4. biológiai törvénye szerint nem létezik „fertőzés”, tudnillik ez a természettörvény kimondja, hogy a megoldási fázisban a különböző mikrobák (gombák, baktériumok, vírusok) veszik át a segítőszerepet. Az ősagy (kisagy + agytörzs) által irányított mikrobák (gombák és mycobaktériumok) lebontják, „eltakarítják”az aktív fázisban képződött, de már szükségtelen sejtszaporulatokat, tumorokat, a nagyagy által irányított mikrobák (baktériumok és vírusok) pedig segítenek feltölteni a konfliktus-aktív fázisban képződött lyukacsos, elhalt szövetet (nekrózis, fekélyesedés). Tehát a mikrobáknak az a feladatuk, hogy visszaállítsák az eredeti állapotot.

A kedves olvasó, biztosan hallott már a spontán gyógyulás jelenségéről. Jó példa erre, ha egy CT-felvételen egy tumor jelenik meg valamelyik szerven, majd néhány héttel vagy hónappal később ez a tumor hirtelen eltűnik, anélkül, hogy a páciens bármilyen „terápiás” kezelést alkalmazott volna. Ezt nevezzük spontán gyógyulásnak, tehát egy terápiás kezelés nélküli gyógyulási folyamat, saját erőből. Hát a mikrobák ezt teszik a megoldási fázisban. A mikrobák a segítőink és nem az ellenségeink.

A páciensek többnyire a megoldási fázisban mennek az orvoshoz, mivel ekkor jelentkezik a legtöbb tünet (láz, fáradtság, fájdalom, roham). Az orvos ekkor látja, hogy „dolgoznak” a mikrobák. Így az összes „gyulladás” vagy „fertőzés” voltaképpen egy gyógyulási folyamat. Az orvosok persze állítják, hogy a mikrobák felelősek a tünetekért. Valójában a tünetek oka egy konfliktus és ezt a sok tünettel járó megoldási fázist mindig egy hasonlóan erőteljes konfliktus-aktív fázis előzi meg, amelyre viszont legtöbbször nem figyel az ember, mert ebben a fázisban többnyire kevés a tünet.

A nyugati orvoslás a mikrobákat „ellenfeleinknek” tekinti és antibiotikumokkal, védőoltásokkal küzd ellenük. A nyugati orvoslás a fertőzés elméletét képviseli.

A fenti példa nagyon jól szemlélteti, hogyan alakul ki egy ilyen „járvány”. Ha sok embernél ugyanabban az időpontban, ugyanazok a tünetek jelentkeznek, akkor az a sok ember ugyanabban az időpontban, ugyanazokkal a tünetekkel kell, hogy elszenvedje ugyanazt a típusú konfliktust. Ilyen egyszerű az egész.

A nyugati orvostudomány az egyedi feltételezéseivel és gondolkodásmódjával ily módon könnyen félrevezethet minket.

A fenti példára visszatérve először a kisfiú kötőhártya-gyulladással reagált. Hogy állíthatjuk, hogy ez egy járvány okozta fertőzés? Hiszen nem fertőződhetett meg a fiú, ezt már korábban kizártuk.

Miért nem fertőződik meg mindenki ilyenkor? Az orvosok ezt az egészségesek erős immunrendszerével magyarázzák.

Biztosan tapasztaltuk már mindnyájan, hogy egy ilyen „fertőzés” után meggyógyultunk úgy is, ha nem tettünk a „betegség” ellen semmit. Hogyan lehetséges ez? A nyugati orvostudomány elmélete alapján azért fertőződtünk meg, mert gyenge volt az immunrendszerünk. Tehát egy gyenge immunitással rendelkező szervezetnél már „tombolnak” a mikrobák…. Hát akkor vajon mi az ördögtől gyógyulunk meg?! Egy gyenge szervezet ebben az esetben akkor el kellene, hogy veszítse a csatát a vírusokkal szemben, nem igaz? Persze léteznek a testünkben ellentestek is és ezekre építi a jelenlegi orvoslás az oltás elméletét. Az oltással legyengített kórokozókat juttatunk szervezetünkbe, amire testünk immunválasszal reagál és ezzel egyben immunissá is válik.

Tegyük fel, Ön egyszer nagyon náthás lett. A nyugati orvoslás szerint Önt vírusok fertőzték meg (melyeket még soha senki nem izolált, vagyis nem látta őket még senki = a láthatatlan gonosztól való félelem). Valamint tegyük fel, hogy Ön ezt a náthát túlélte és meggyógyult. Az orvostudomány szerint az Ön erős szervezete legyőzte a mikrobákat. Tulajdonképpen Ön nem is lehetne soha többet az életben náthás, mivel szervezete már immunis a nátha ellen.

Ez mind ellentmond saját személyes tapasztalatainknak. Mi a helyzet a krónikus náthával….?

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: a Germán Gyógytudomány szerint nem létezik fertőzés!

Térjünk vissza megint a fenti példánkhoz!

A kötőhártya-gyulladás egy vizuális elválasztás-konfliktus megoldási fázisa, valakit szem elől vesztettünk vagy valakit nem akarunk többet látni. (vizuálisan el akarunk válni, „Tűnj a szemem elől!”). Itt az oldalasság a meghatározó tényező.

A kisfiú mindkét szemével reagált, tehát az Édesanya/gyermek oldalon (Édesanyja miatt) is és a partner oldalon (Édesapja miatt) is megfigyelhetők voltak a tünetek.

A szülőknél vajon miért reagált szintén mindkét oldal? Ha csak a kisfiúk egyedül okozta volna náluk a konfliktust, akkor náluk is csak az egyik, mégpedig az Édesanya/gyermek oldal reagált volna. Gyanítom, hogy ezért az ovónéni „felelős”, akit helyettesítettek. A szülők gyermekük miatt aggódtak, ráadásul az ovónénit is szem elől vesztették….