Levél a Hospice Intézményhez

Kétgyermekes apa levele a német Gyermek-Hospice Intézmény vezetőjének

2013. feburár 01.

Tisztelt Reisinger asszony,

Ön a Gyermek Hospice-hálózatának nevében nemrégiben küldött nekem egy halom üdvözlőlapot, melyben adományadásra szólít fel. Levelét így kezdte:

„Tartom a kezedet”: Amikor Jakob édesanyja ezt szeretetteljesen suttogta fülébe, már nem is várt rá választ. Már napok óta nincs válasz. Könnyek szöknek szemébe és elfogadja, hogy fiának mennie kell. Örökre …

Továbbá megírja, hogyan vesztette el Ön is saját gyermekét annak ellenére, hogy mindent megadott neki és azt, hogy Ausztriában évente kb. 440 gyermeknek jut ez a sors…

Erre 7 évvel ezelőtt Dr. Humer-Tischler társával alapított egy Mobil Gyermek-Hospice Intézményt, és ennek gyűjti az adományokat…

Kedves Reisinger asszony, őszintén együttérzek Önnel, nekünk is van két fiúnk, akiket mindennél és mindenkinél jobban szeretünk.

Ennek ellenére nem fogok adományozni, hanem átadok Önnek és munkatársainak egy sokkal, sokkal értékesebb információt, mely úgy látszik, még nem jutott el Önhöz és Dr. Humer-Tischler asszonyhoz.

30 éve gyermekek (emberek) millióinak nem kellene már meghalniuk, mert akkoriban Dr. Ryke Geerd Hamer felfedezte testünk működésének biológiai törvényszerűségeit, ill. azt, hogy az úgynevezett betegségek hogyan működnek, és ezt időközben összefoglalta 5 biológiai természettörvényben, melyet (és ezzel az emberiség történetének legnagyobb felfedezését) néhány könyvben le is írt (Egy Új Gyógytudomány hagyatéka)…

Ha egyszer tudjuk, hogy például a leukémia az ún. „önleértékelés” konfliktusának gyógyulási fázisa, vagyis a test, ill. lélek (ami elválaszthatatlan egymástól) már a gyógyulás útjára lépett és már tulajdonképpen csak türelemmel ki kellene várni, amíg ez a gyógyulási folyamat lezárul és így a gyermek (az ember) 98 százalékos arányban (kvázi természetesen) teljesen egészséges lesz. Hát nem nagyszerű?

Tudom, hogy nekünk embereknek nagyon nehezünkre esik „kivárni”. Azt hisszük, mindenbe bele kell avatkozni, hogy a „rossz, ártó” természetet kijavítsuk. Gondoljon csak bele, mire jó ez nekünk…

Most biztosan felteszi azt a kérdést, hogy ezeknek a szegény gyermekeknek például a leukémia miatt vajon miért kellett „elmenniük”. Gondolja csak végig, mi lenne, ha egy „makkegészséges” ember hirtelen egy bizonyos ideig kemo- (mérgesgáz származék), morfium- vagy sugárkezelést kapna. Meddig bírná ezt egy egészséges ember?

Igen, ezek a gyermekek 98%-ban az ún. „terápia” miatt mentek el (menesztették el őket)!

Levelében továbbá ezt írja: „Kérem, bocsásson meg, ha ilyen közvetlen és őszinte vagyok Önhöz, de az ilyen súlyos betegeknek, mint Jakob sürgősen segítségre van szükségük!”

Pontosan ez a mi véleményünk is! Ezért kérem Önt, hogy foglalkozzon a Germán Gyógytudománnyal, ill. informálódjon tárgyilagosan, hogy végre megálljon a nagy „elmenetel”.

Mivel úgy gondolom, hogy ez az információ túl fontos ahhoz, hogy elmenjünk mellette, azt hiszem, az Ön szervezetének erkölcsi kötelessége ellenőrizni ezt. Jelenleg még nagyon nagy a különféle erők általi nyomás (lobbik, vallási közösségek, gyógyszeripari óriások stb.), melyek a Germán Gyógytudománynak minden eszközzel (tényleg minden lehető eszközzel) gátat szabnak.

Nem hiszi? Összeesküvéselmélet? Akkor jussanak csak eszébe a múltbéli félresöpört, az uralkodók számára kényelmetlen találmányok, felfedezések. A Föld lapos! Máglyára az  eretnekekkel!

Az igazságot azonban már nem lehet megállítani, főleg nem a Germán Gyógytudományt, ami természettörvények megdönthetetlen alapjain nyugszik.

Tisztelt Reisinger asszony, ebben számítok/számítunk Önre!

Szívélyes üdvözlettel

E. család

Helmut Pilhar megjegyzése:

Nemrégiben beszéltem egy idősebb, egykori nővérrel, aki most a második legnagyobb német Gyermek-Hospice kórházban (haldoklók számára létrehozott intézmény) dolgozik. Ő mesélte, hogy az ő idejében a gyermekek körében nagyon ritka volt a rák. Manapság pedig egyre gyakoribb…

A rák okozója mindig egy konfliktus. Mostanában gyermekeink tehát gyakrabban élnek át konfliktusokat! Miért? Mi is történt a mi lányunkkal, Olíviával? Miért is lett rákos a mi Olíviánk?

Válasz? Mert édesanyja munkát vállalt. Olívia megtagadta az ételt és májrákkal reagált (éhenhalás).