Vállfájás, mert „nem vagyok elég jó partner”

52 éves, jobb kezes nő vagyok, a Germán Gyógytudományt kb. 10 éve ismerem. Állataim nekem nagyon fontosak és családtagnak/gyermekeimnek tekintem őket.

Talált pici és/vagy sérült keleti süniket teleltetek át otthonomban, akik amúgy kis súlyuk, és/vagy sérülésük miatt nem élnék túl a telet. Amint itt a tavasz, kikerülnek egy szabadban lévő karámba, ahol megszokhatják és megtanulhatják az élelemszerzést, elszoknak az ember jelenlététől, majd pár hét után szabadon lesznek engedve.

Egy kutya „találta” a kis súlyú Mazsolát, aminek következtében a kutya foga Mazsola bal szeme fölött csúnya sebet ejtett. Amikor a megtalálója beszélt nekem a süniről, 2017.10.03-án, addigra eltelt már a kutya-süni találkozás óta két nap, a sebe nem lett kezelve, ami gennyesedett.

Elmentem érte és azonnal vittem a kedvenc állatorvosomhoz, aki az eddigi sünjeimet is kezelte. Bolhátlanította, kullancsirtás és a sebtisztítása megtörtént, kapott antibiotikumot injekcióban és kaptam otthonra is gyógyszert, amit utasítása szerint adagolnom kellett neki, valamint betadinnel kellett a sebét lemosogatnom esténként. Úgy gondoltam, hogy Mazsola megoldotta már a konfliktusát, hisz a kutyától megszabadult és már biztonságban van, ezért nem adtam neki tovább az antibiotikumot. Ennek ellenére Mazsola két napig nem evett egy falatot sem, csak aludt. Kezdtem aggódni érte. Majd varázsütésre két nap után nekiesett a táljának és rengeteget evett. Megnyugodtam és betettem a másik megmentett süni mellé. Jó volt az étvágya, azt gondoltam, nincs gond. Kézbe nem vettem minden nap, mert nem akartam megszelídíteni és piszkálni sem szerettem volna feleslegesen. Pár nap után vettem észre, hogy nem javul a sebe, még mindig csúnyán gennyes és a forgács bele van ragadva. Ezután esténként kivettem és kamillateával – férjem segítségével – lemostuk a sebét, de 14-én rá kellett jönnöm, hogy ezt mi csak kamillateával nem fogjuk tudni helyrehozni. 15-én, vasárnap délután visszavittem az állatorvoshoz. Kinyitottam a hordozót, közben elmeséltem neki, hogy nem javul és akkor vette észre, hogy ahol feküdt, ott a rongyon egy kb. 5-6 cm-es körben egy gennyes folt volt, mire felkiáltott, hogy „Ennyire?!?!” Nem tudtam, hogy ennyire gennyes és nagyon megijedtem, féltettem kis sünim életét. Átfutott az agyamon, hogy azért került rosszabb állapotba, mert nem kezeltem megfelelően és talán most emiatt fog meghalni. A kis drágámat lefogtam, hogy az állatorvos hozzáférjen a sebéhez. Csipesszel szedte le az elhalt részeket, majd mosta ki a gennyet, tiszta vér volt és ez nagyon csúnya látvány volt. Nem tudtam odanézni, amit meg is mondtam az orvosnak, de ő is mondta is, „Ne nézz ide!”. Miközben fogtam le és az orvos „dolgozott” rajta én egy pillanat alatt leizzadtam, mindenem tiszta víz volt. Kis sünim meg közben harapdálta az ujjamat, gondolom a fájdalom miatt. Arra gondoltam, ennek én vagyok az oka, mert ha betartottam volna az első látogatásunkkor kapott instrukciókat, akkor nem került volna ilyen állapotba.
Amikor az orvos végzett a seb kitisztításával, mondta, hogy nem olyan komoly a dolog, mint ahogy kinézett, Mazsola meg fog gyógyulni. A kutyaharapás áttörte az orrnyereg feletti csontot, ezért is folyt ki az orrán is a genny. Kaptam gyógyszert, amit naponta kétszer kellett neki adni és kétnaponta vissza kell vinnem sebtisztításra. Két nap múlva, kedden visszavittem és legnagyobb meglepetésemre gyönyörű volt a sebe, nem is kellett hozzányúlnia. Megnyugodtam, tudtam, hogy nem fog belehalni.

Amikor 15-én olyan rossz állapotban vittem az orvoshoz, akkor átéltem egy „Nem vagyok elég jó partner” konfliktust az állatorvosra vonatkoztatva és átéltem egy halálfélelem-konfliktust a sünre vonatkoztatva.
Egy napra rá, szerdán unokámmal játszottam, és amikor egyszer fel akartam emelni, hirtelen nagyon belenyilallt a fájdalom a jobb vállamba. Mintha elszakadt volna ott valami. A jobb karom nem tudtam kicsit sem felemelni sem előrefelé, sem oldal irányba. A vállnál egy izomköteg kőkemény lett és meg is volt duzzadva, valamivel lejjebb pedig bekékült a karom másnapra. Hozzáérni sem lehetett. Innentől kezdve napokig semmilyen pózban nem volt jó, nem tudtam a jobb kezemmel semmit csinálni. Annyira sem tudtam felemelni, hogy az ép bal kezemmel megmossam a hónaljamat a fájós karom alatt. A legkisebb mozdulatra remegni kezdtem a fájdalomtól. Éjszakánként felébredtem, még éjjel is be kellett vennem fájdalomcsillapítót a napi 3 mellé. Péntek volt a legrosszabb, lestem az órát, mikor vehetem be a következő tablettát. Aztán napról napra egyre jobb lett. Az első napokban a fájdalom az alkarom közepéig sugárzott, 4 nap elteltével már csak a felkarom közepéig, míg végül eljutottam oda 6 nap után, hogy fájdalomcsillapító bevétele után nem fájt és kicsit odébb is tudom tenni, nem kellett a ballal rásegíteni és odébb rakni, mint egy élettelen testrészt, 10 cm-re már el is tudtam mozdítani a karom a testemtől, de megtartani még nem tudtam. Mozgatni előre és oldalra még ugyanúgy nem tudtam csak egy icipicit, de legalább nem fájt, és ha bekentem gyulladáscsökkentő krémmel, már nem láttam csillagokat, ahogy hozzáértem ahhoz az izomköteghez és aludni is tudtam tőle már éjjel.
Pénteken beszélgettem Kelemenné Dévényi Juliannával és meséltem neki a karomat, mire ő mondta, hogy ez „nem vagyok elég jó partner” konfliktus. Eddig – hiába ismerem a Germán Gyógytudományt – azt hittem, ez egy rossz mozdulat, egy baleset volt. De ekkor döbbentem rá, hogy ez is egyértelműen magyarázható Dr Hamer tudományával és nem azért történt, mert az unokám majdnem 12 kg, hanem ez akkor is bekövetkezett volna, ha egész nap ki sem mozdulok az ágyból. Ez egy sima fogmosással ugyanúgy megtörtént volna, nincs köze ahhoz, mekkora súlyt emeltem, vagy mit csináltam.

A vasárnapi állatorvosi látogatást követően egy kicsit fájt a mellkasom és a levegővétel sem ment simán. 3 napon keresztül egyre rosszabb lett, majd szerdán elkezdtem köhögni. Megoldottam a halálfélelem-konfliktusomat is.

A vasárnapi állatorvosi látogatást követően naponta többször kivert a víz. Hirtelen melegem lett, elkezdtem izzadni, ami ugyanolyan gyorsan múlt el, mint ahogy jött. Ezek két percnél nem tartottak tovább. Szerdán reggel viszont – az izomhúzódás napjának reggelén – kávéztam épp hajnali 5-kor, amikor annyira melegem lett, izzadtam, még a lábszáram is tiszta víz volt. Hiába volt csak 5 fok, kigombolkozva, csupasz mellkassal ültem a teraszon. Elkezdett remegni a kezem és annyira legyengültem, hogy ha nem fekszem le, elájultam volna. Ismerem már ezt egy előző, sokkal súlyosabb esetem következtében, akkor ezt sokszor volt, hogy naponta többször és éjjel is gyakran átéltem. Tudtam, hogy valami „aktív” éppen, de nem tudtam mi lesz az, ez a pár nappal ezelőtti állatorvosi eset eszembe sem jutott, mint lehetséges kiváltó ok.

Még egy pár nap, minden irányba fogom tudni mozgatni és egyáltalán nem fog fájni a vállam.

2017.10.30.

Megjegyzés:

A hideg verejtékezést egy aktív fázisban lévő undor/félelem-konfliktus okozhatja, elképzelhető, hogy ott az állatorvosnál is átéltél egy ilyen konfliktust. Ilyenkor leesik a vércukorszint.

A jobb válladban egy izomköteg jobbkezes lévén egyértelmű, hogy az állatorvos miatt nekrotizálhatott, és mivel az nálad már egy kiújult konfliktus volt, a nagyobb terhelésre könnyebben elszakadt és ez okozhatta azt a borzasztó fájdalmat. Neked már azelőtt is többször fájt az a vállad, vagyis nem ez az első eset, hogy leértékelted magad és úgy érezted, hogy rossz partnere vagy valamelyik partnerednek. (Partner lehet bárki, az anyán és a gyermeken kívül). Ennek következtében már többször elbontottad a válladban azt az izomköteget, amire asszociáltad az önleértékelést és mivel ilyen gyorsan elszakadt, valószínűleg függésben lévő gyógyulásban voltál ezzel a konfliktussal és még nem épült vissza teljesen.

Ez az eset nagyon szépen bemutatja, hogy egyetlen biológiai konfliktus több DHS-t is okozhat egyszerre és hogy milyen jól mulathatunk a tüneteinken, ha ismerjük azok okát. Ezért lehetünk nagyon hálásak Hamer doktornak, mert a Germán Gyógytudomány ismeretében a testünk működésének megértésével elmúlik minden félelmünk.

Kelemenné Dévényi Julianna