Pajzsmirigyciszta

A feleségemmel körülbelül ez év elejétől kezdtünk el intenzíven foglalkozni a Germán Gyógytudománnyal. Számtalan előadáson, ahol Helmut Pilhar az alapokat és azon túl mindent pompásan elmagyarázott és kitért a kérdésekre, beigazolódott a régóta fennálló sejtésünk, hogy a betegségeknek más okai vannak, mint amiket közvetítenek felénk. És most az én személyes történetem:

Ez év januárjában találtam a nyakamon jobb oldalt a gégém alatt egy csomót, ami egyre nagyobb lett. Én egy 62 éves jobb kezes férfi vagyok. Áprilisban már 2,5 X 2,5 cm nagyságú volt és fájt a nyelésnél.

Átfutott a fejemen, hogy mi lett volna a következménye egy orvos felkeresésének.

Nem, köszönöm.

Az alábbi lehetőségek adódtak a diagnózisra:

  • Egy pajzsmirigyciszta a gyógyulási fázisban egy „tehetetlenség-konfliktus” miatt (laphámsejtek fekélyesedése)
  • Non-Hodgkin gyógyulási fázisban egy „frontális félelem-konfliktus” (szemből érkező veszély, ami elől nem tudunk kitérni) miatt

A családommal és végül Pilhar Úrral folytatott beszélgetésem után arra jutottam áprilisban, hogy pajzsmirigycisztám van, ami a „tehetetlenség-konfliktus” megoldási fázisában alakult ki.

A következő történt:

2016 júliusában meghalt az édesanyám. Egy erős bronchitis miatt nehéz légzési problémákkal kórházba került és 3 hét múlva ott is halt meg. Az általános fizikai állapota rohamosan romlott, és mi elég rémültek voltunk. Pontosan emlékszem, hogy egyik nap teljes sokkban az ágyánál álltam és legbelül éreztem, hogy nem tűnik úgy, hogy itt már fog akárki is segíteni, hogy az édesanyámat kihozza ebből az elviselhetetlen állapotból, illetve hogy ténylegesen segítsen. Intubálták, csövekkel gépekhez kapcsolták, mesterséges kómába tették és az én érzékelésem szerint Ég és Föld között lebegett. Kábult voltam és tehetetlennek éreztem magam.

Ez volt a „tehetetlenség-konfliktusom” DHS-e: Itt nem segítenek az édesanyámnak… Sürgősen több orvosi segítségre lenne szüksége! (Jobb oldal = semmit sem tesznek a kórházban = külvilág = partner oldal).

A testemhez az a jelzés érkezett, hogy sürgősen tenni kéne valamit. A pajzsmirigy-kivezetőcsövek a konfliktus-aktív fázisban fekélyesednek annak érdekében, hogy több thyroxin hormont tudjanak leadni. Ez a biológiai értelme. Ebben a szimpatikotoniás fázisban nagyon aktív voltam és nem tudtam jól aludni.

A cisztának következésképpen egy konfliktusmegoldással kellett kialakulnia, ami a testnek azt az utasítást adta, hogy a fekélyeket most már újból vissza lehet építeni és meg lehet javítani, mivel a tehetetlenség-konfliktusom megoldódott.

Ebből teljesen egyértelműen következtek az alábbi kérdések:

  1. Hogy oldottam meg a konfliktusomat, és
  2. hogy mennyi ideig tart a gyógyulási fázisom, vagyis mikorra fog teljesen visszahúzódni a ciszta?

Egyből beugrott, hogy az édesapám röviddel 2016 karácsonya után felhívott és egy hirtelen fellépő bronchitis miatt a tanácsomat kérte. Alig kapott levegőt. Ez egyből édesanyám megbetegedésének kezdetére emlékeztetett. Ez alkalommal sikerült egyből odamenni hozzá és megnyugtatni őt (és magamat is J) és egy-két tippet adni neki. Sejtettem ugyan, hogy mi állhat az ő köhögése hátterében, de akkor nem volt egyszerű a szituációt megbeszélni. Gyorsan újra fitt lett egy jó orvosi kezelésnek köszönhetően.

Megkönnyebbültem. Ez volt a megoldásom a tehetetlenség-konfliktusra!

Ha visszaszámolunk, december végétől július végéig (a DHS időpontja) nagyjából jó 5 és ½ hónap lesz.

A cisztát január elején érzékeltem. A pajzsmirigy-kivezetőcsövek fekélyesedése duzzanat kíséretében a gyógyulási fázisban áll helyre. Pilhar Úr rendkívüli módon megerősített benne és kilátásba helyezte, hogy a cisztának 2017 június végéig vissza kell húzódnia (hozzávetőlegesen én is így számoltam). Áprilisban húsvétkor a megoldási fázis krízisében ideiglenesen absencem (átmeneti rövid lelki távollét) lett (ez tipikus). A gyógyulás végén a duzzanat teljesen visszahúzódott, úgy, ahogy Dr. Hamer is tanította.

Nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen jó tapasztalatot szerezhettem a Germán Gyógytudománnyal kapcsolatban. Pontosan 2017 júniusának végén/júliusának elején befejeződött a gyógyulási folyamatom és a csomó a nyakamon teljesen eltűnt. Nagyon kellemes érzés, hogy a természet biológiai törvényében teljes mértékben megbízhatunk.

A félelem gyengíti a bizalmat.

Ezt sok embernek kívánom és hálás köszönet Dr. Ryke Geerd Hamer Úrnak és főleg Pilhar Úrnak a jó és együttérző támogatásáért.

  1. október 10.