Egy Germán Gyógytudomány szemléletű magyar orvos esetleírásai (veseciszta, bokafájdalom, mióma, hólyaggyulladás)

Kedves Juli!

Egy ideje nem hallattunk magunkról, időközben gazdagodtunk pár esettörténettel, melyet megosztanék veletek.

 

Kezdeném magammal. Bármenyire is ismerjük a Germánt vagy egyéb gyógymódokat, nem szűnünk meg érző lényekként funkcionálni és ebből adódóan néha DHS-eket megélni. Lehet, hogy még emlékszel, volt egy hólyag-különprogramom tavaly, abból kifolyólag, hogy mi az én dolgom (szerintem) és mi nem. Ahogy Svájcba értünk, szembesülnöm kellett az itteni adminisztrációs bürokrácia sajátosságaival, illetve azzal a ténnyel, hogy a helyzet adminisztrációs szinten sokkal rosszabb, mint Németország vagy anno Magyarország. A végtelennek tűnő dokumentációk miatt sokkal inkább titkárnőnek, mintsem orvosnak éreztem magam – persze mi más kísérhette volna, mint az a DHS, hogy ez nem az én dolgom. Kiújult a hólyaggyulladásom, s mivel abban a pillanatban semmilyen megoldást nem láttam a problémára és a munkaköri helyzetet sem tudtam elfogadni, sínen maradtam, nem kis fájdalmak, sőt lázas állapot kíséretében. Mivel a munkaképességem is igen befolyásolva volt, kénytelen voltam egy 5 napos antibiotikumkúrát is végigcsinálni, hogy legalább dolgozni tudjak. Időközben belerázódtam az itteni megváltozott munkakörülményekbe, így a sín megszűnt létezni és már hónapok óta panaszmentes vagyok.

(Lásd előzményeket: http://germangyogytudomany.hu/2017/12/17/holyaggyulladas/)

 

Saját vesecisztám különprogramja:

A történet legalább már egy éves, de szívesen megosztom veletek, mert nagyon szépen szemlélteti az agyunk “metaforikus” működését – a dolgok néha azok, amiknek megéljük, nem azok, amiknek látszanak. A párom egy csodálatos érző lény, aki az átlagnál jóval gyakrabban él meg DHS-eket illetve produkál hozzá megfelelő tüneteket. Az egyik leggyakoribb (generációs hozott minta a családjában) tünet, hogy ha kilátástalannak lát egy helyzetet, nagyon gyorsan bevizesedik, a lábán és a testsúlyán ez könnyen követhető. Mivel sok beszélgetés ellenére sem tudtuk elérni, hogy másként viszonyuljon élethelyzetekhez, számomra az ő bevizesedése jelentett DHS-t. Egyik alkalommal egy sikeres problémamegoldást követően kitörő örömmel konstatálta, hogy a lábfeje vékonyabb, mint valaha és teljesen megszűnt a vizeletvisszatartása. Pár nappal később elkezdett fájni a bal vesém. Lázam nem volt, vizeletem sem csípett, gondoltam megultrahangozom magam. Ekkor sikerült konstatálnom, hogy a vesém szélén egy kb. 2,5 cm-es ciszta képződött. A veseciszta ugye egy folyadékkal kapcsolatos DHS megoldási fázisában képződik. A folyadékkal kapcsolatos DHS-t, a párom vízvisszatartó külonprogramjai jelentették nekem, és mivel elhittem, hogy tényleg végérvényesen képes volt megoldani őket, átkapcsoltam a gyógyulási fázisba – jutalomként lett egy kis vesecisztám, hogy még jobban képes legyek vizeletet termelni.

 

A következő esettörténet a párommal történt és ismét csodás szemtanúi lehettünk a sínek jelentőségének. Az utcán sétáltunk, amikor megpillantottunk egy csodaszép juhászkutyát. Alig egy-két perccel később Szandinak megfájdult a bal bokája. Kapva kaptam az alkalmon és faggatni kezdtem, hogy milyen konfliktust élhetett meg egy ugyanilyen kutyával kapcsolatban. Mint kiderült, a nagymamájának is egy hasonló fajtáju juhászkutyája volt, s mivel a nyarat gyakran ott töltötte kislány korában, sok közös élmény kötődött hozzá. Keresvén a jobb láb és a kutya közös múltját, meglepően hamar eszébe jutott egy történet. A kutyus alig pár hónapos lehetett, amikor is Szandi a nyaralóhoz tartozó medence partján, a medence szélén sétáló kutyust gyengéden belerúgta a jobb lábával a vízbe. A kiskutyusnak ez volt az első vízközeli “élménye”, melynek hatása egész felnőtt eb létét elkísérte, a vízparttól való félelem formájában. Ahogy tudatosult Szandiban a tett és a vele összefüggő önleértékelés-konfliktusa – mert ugye aztán megbánta, hogy mit tett a kutyussal- enyhülni kezdett a mintegy 25 évvel korábban megélt DHS okozta, a kutya látványa által ismét aktivált bokafájdalom. A kutyus időközben persze már az örök vadászmezőkön kergeti a nyuszikat vagy a birkákat :), így ebből a távlatból bocsánatot kért tőle, illetve megbocsátott saját magának is a meggondolatlan mozdulatért. Ezt követően a fájdalom azonnal elmúlt.

Az egész történet lefolyása nem tartott tovább 15 percnél, de egy sikeres gyors tisztázás még bő 10 év távlatából is csodálattal tölt el.

 

A következő esettörténet egy betegemtől származik.

Egy 44 éves hölgyről beszélünk, akinek méhdaganat miatt eltávolították a belső nemi szerveit (méh, petefészek). Tudni kell róla még, hogy pár éve méh mióma (jóindulatú izomszövet-daganat) miatt szintén volt egy kisebb méhrezekciós műtétje. Mivel az esetekben én szoktam a betegeimnél keresni a lelki hátteret anélkül, hogy nekik bármilyen korábbi indíttatásuk lenne a téma irányában, gyakran találkozom elutasítással, hogy nekik márpedig semmilyen lelki konfliktusuk nem volt. Ez a történet is így kezdődött. Pár nappal később, amikor ismét volt némi időnk beszélgetni, felvetettem neki, hogy a korábbi mióma műtéte egy meghiúsult gyermekvállalás miatt alakulhatott ki. Az időközben nyitottabbá vált hölgy bevallotta, hogy a miómája akkor alakult ki, amikor tönkrement a kapcsolata az exférjével, akitől kicsivel később el is vált. Mivel már a 30-as évei vége felé járt, elbizonytalanodott, hogy talál-e valaha egy “normális” pasit, akivel családot alapíthat. Évekig nem is volt komolyabb kapcsolata. Pár nappal később egy ismételt beszélgetésünk során, talán mert időközben elkezdett bízni bennem, elárulta, hogy egy ideje viszonyt folytat egy házas férfivel, akibe szerelmes is lett és akivel ismét el tudná képzelni a családalapítást, de a férfi bár viszonozza az érzelmeit, nem hajlandó elválni. Szövettanilag egy méhszarkómát igazoltak a hölgynél, ami a kötőszövet egy fajtája. Mivel ismételten képtelen volt teherbe esnie a  szeretett férfi által, mert az nem tartotta őt elég jónak ahhoz, hogy elváljon és őt válassza, a méhe reagált a megélt önértékelés-konfliktusra, egy gyógyulási daganatot hozva létre, amikor a hölgy elfogadta, hogy ez van.

 

Dr. G. Imre

 

Megjegyzés:

Köszönjük, nagyon hasznosak ezek az esetleírások! Bárcsak egyre több orvos is alkalmazná Dr. Hamer által felfedezett törvényszerűségeket! Még ha a protokoll nem is teszi lehetővé a Germán szerinti terápiát, legalább a betegek szemét fel lehet nyitni és így elmúlik az ismeretlentől való félelem, amit az akadémikusok táplálnak beléjük. A megértés már fél gyógyulás.

A visszatérő hólyaggyulladás sokak számára ismeretes. A Tudományos táblázat 28., 118. és 131. oldalon találjuk meg a hozzá tartozó lehetséges konfliktusokat és a fellépő tüneteket az aktív-, illetve a megoldási fázisban.  Lehet egy “ocsmány konfliktus (micsoda disznóság)” vagy egy konfliktus, mely során nem tudjuk kijelölni a határainkat.

Veseciszta: 67. és 79. oldal, a teljes megértéshez javasoljuk Olivia esetét is áttanulmányozni (http://germangyogytudomany.hu/?s=olivia).

A csontokhoz tartozó önleértékelés-konfliktusokról és a folyamatok lefutásáról bővebben a 61. és 73. oldalon olvashatnak

Mióma a méhben:  36. és 37. oldal (Hameri góc a középagyban, a méh simaizomzatának ÉBK-ja)

Kelemenné Dévényi Juli