Egy magyar orvos megfigyelései (epilepszia és végbélrák)

Van még 2 esettörténetem, melyeknek passzív szemtanúja voltam, a nagybátyámmal történtek a dolgok, akivel mindezt nem tudtam sajnos megbeszélni, mert nem nyitott a GNM-re, de az összefüggések egyértelműek.

 

Az első eset legalább 5-6 évvel ezelőtt történt, amikor is ujjáépítették a házukat. Kéményrakás közben leesett a létráról és a fejét is sikerült nagyon beütnie, agyrázkódása is lett, kórházba került.  Ezt követően pár héttel jelentkezett az első epilepsziás rosszulléte (mint megoldási fázis epileptikus krízise). Epilepsziás rosszullétei alatt a kezével hadonászik – mint aki kapaszkodást keres. Elmeséltem neki az összefüggéseket, de igazából csak nevetett rajta. Mindenesetre azért én azért megnyugtattam, hogy a házfelújítás követően már nem áll fenn a  veszély, hogy leesik a kéményről és időközben pár éve már panaszmentes is.

 

A második eset kb. 6 éve történt. A ház mögött egy hatalmas gyümölcsöskertjük van. Nyugdíjasok, de szinte reggeltől estig azt gondozzák, nagyon sok munkájuk van benne. Sok új gyümölcsfát is ültettek, igazán büszkék rá és a nyugdíj mellet még kiegészítő jövedelemként is szolgál. A háznak már több mint 15 éve  a birtokában vannak. Kb. 6 évvel ezelőtt az egyik szomszédja kitalálta, (aki még régebb óta ott él) hogy a telkek rosszul vannak felmérve és mindenkinek a határa egy 1,5-2 méterrel arrébb van. Ez nagybátyámék részéről azt jelentette volna, hogy  egy csomó ápolt és jövedelmező gyümölcsfát át kellett volna adniuk, cserébe a semmiért. Mikor meghallottam az esetet, azonnal tudtam, hogy ebből tuti lesz majd egy látványos különprogram, a kérdés mindössze az, hogy milyen érzelemvilággal élte meg. 3 évvel később mikor a megoldási tünetek elég intenzívvé váltak, kiderült. Egy nagyon mocskos igazságtalanság-konfliktusként élte meg a birtokai határait illetően. A diagnózis végbél adenokarcinóma, melyet a megoldási fázisban a daganat elbontási fázisaihoz társuló vérzések miatt diagnosztizálhattak. Ha nem vérzett volna, észre sem veszi, hogy volt egy ilyen különprogramja, maximum a székrekedésre és a vékonyabb székletre lettek volna figyelmesek. A műtét elsőre sikeresnek tűnt, végbélkimetszés és hasfalra való kiültetés, de a daganat kiújult és beszűrte a prosztatát is. Műthetetlennek ítélték és palliatív kezelést kapott. A nagybátyám, nem csak az én véleményemet nem veszi komolyan, de az orvosokét se, illetve szerencsére nem tudatosult benne és a feleségében, hogy a daganatot nem sikerül végérvényesen eltávolítani. A kemoterápiákat nem viselte jól, így az orvosa fel is hagyott vele, csak fájdalomcsillapítókat kapott illetve a vizelési nehézségei miatt átmenetileg hólyagkatéter felhelyezése vált szükségessé.  Teltek múltak a hónapok, a panaszai egyre csökkentek, amint múltak a műtéti fájdalmai ismét elkezdett kertészkedni, és igazából elkezdett ismét teljes életet élni. A kert lefoglalta, és maximum a hasára kihelyezett végbél okozta időnkénti átmeneti székelést kísérő fájdalmán kívül teljesen panaszmentessé vált. Az első kontroll CT igazolta a daganat kiújulását, de mint említettem, ez valahogy nem tudatosult bennük, vagy szerencsére nem volt elég széleskörű az orvosi tájékoztatás, kezelést meg nem kapott, merthogy nem tolerálja. A tavaly készült ismételt hasi CT-vizsgálat viszont teljes gyógyulást mutatott, legnagyobb örömömre. Teljesen kifutott a program.

 

Köszönjük szépen, Imi!

 

A két történetből ismét nagyon sokat lehet tanulni, legfőképpen azt, hogy nem kell félni, mert megértjük, hogy mi zajlik bennünk és a tünetekből olvasni tudunk. Szerencséje van a nagybátyádnak, hogy többször nem mászott fel a tetőre, mert attól a „sín”-től kiújulhatott volna a különprogramja. Az epilepszia nem más, mint egy „motoros-konfliktus” megoldási fázisában az epileptikus krízis. Előnyös ebben az esetben, ha nem vizsgálják meg az agyát, mert olyankor az agyi ödéma miatt bizony gyakran agydaganatot diagnosztizálnak és agyműtéttel végződik az eset, annak minden rossz következményével. (Lásd: Dr. Ryke Geerd Hamer: Germán Gyógytudomány Tudományos Táblázata, 139. és 144. oldal)

 

A másik történetnek egyik tanulsága az, mint ahogy írtad is, hogy türelmesen hagyni kell kifutni a programot. Az entodermális különprogramok kialakulásához és gyógyulásához idő kell, ezért lehetőleg minél gyorsabban meg kell oldani minden konfliktusunkat. A hosszú évekig elhúzódó vagy visszatérő konfliktusok valóban komoly elváltozást idézhetnek elő, melyek gyógyulása komplikációhoz vezethet. (Lásd: Dr. Ryke Geerd Hamer: Germán Gyógytudomány Tudományos Táblázata, 27. oldal)

K. D. Juli