Csalánkiütése lett, mert belökték a tengerbe

Szeretnénk megosztani minden szülővel a legújabb tanulságos élményünket.

Bemutatkozunk azoknak, akik nem ismernek minket… Egy kis család vagyunk, akik kissé szokatlan módon a Karib-tengeren élünk egy vitorláshajón.  Az 5 éves kisfiúnk a hajón született és ennek megfelelően jól tud úszni. Lelkesen ugrál át a hajó korlátján a tengerbe, ez nála bevett szokás.

Amikor nemrég visszajöttünk a strandról a kis yorki kutyussal együtt, szokás szerint, mielőtt felmentünk a fedélzetre, még egyszer beugrottunk a vízbe, hogy lemossuk magunkról a homokot. A kisfiúnk örömét lelte abban, hogy a kutyánkat újra és újra nagy ívben visszadobja a tengerbe. Megdorgáltam, mondtam, hogy elég legyen ebből, de ő ezt figyelmen kívül hagyta.

Amikor lelkesen újfent a kutya után nyúlt, hátulról meglöktem egy kicsit (ami őt váratlanul érte), és beesett a vízbe. Rövid alámerülés után tágra nyílt szemekkel jött fel a víz alól és kiköpte a vizet.

Feleségemmel pont úgy nevettünk, mint ahogy ő szokott nevetni, amikor bedobja a kutyát a vízbe, de nem tudta értékelni. Azután lefürdettük és együtt mentünk a helyi könyvtárba. Ott tűnt fel nekünk először, hogy a többi gyerekkel másképp viselkedett. Nehezére esett neki a kommunikáció.

Hazafelé 2 órára beugrottunk az egyik barátunk hajójára beszélgetni. Egy idő után feltűnt nekünk, hogy a fiúnk egész testén kiütés jelent meg. Barátunk – akinek már meséltünk a Germán Gyógytudományról – azonnal rákeresett az interneten a kanyaróra. Udvariasságból mindig meghallgatta a Germántól szóló elbeszéléseinket, de a gondolkodásán ez mit sem változtatott. Elsőre azt találta meg, hogy nagyon fertőző. Felolvasta, hogy impotenciát okozhat az elhanyagolt kanyaró… ;-)))

A 30 évnél fiatalabbak figyelmébe ajánlom, hogy amikor iskolába jártam, tulajdonképpen a kanyaró volt a legnagyszerűbb betegség. Tünetek: néhány piros pötty és egy széles vigyor, mert a kanyaró egy hét tanításszünetet jelentett. ;-)))

Amikor visszaértünk a hajónkra, a fiunk úgy viselkedett, mint egy nagyon fáradt gyerek, amelyik küzd az elalvás ellen. Tehát azonnal lefektettük. A hajón szokás szerint szólt az Én diákleánykám.

Másnap reggel a feleségem kissé izgatottan keltett fel és megkért, hogy nézzem meg a gyereket. Az arca, a keze és a lába meg volt duzzadva, melyeken vörös foltok, kiütések jelentek meg – a bal oldalán (partner-oldal) jobban, mint a jobb oldalán (a fiunk balkezes). Gyorsan kiderült számunkra, hogy előző nap át kellett, hogy éljen egy elválasztás-konfliktust és még a vesegyűjtő-csatornáival is reagálnia kellett, amikor váratlanul belöktem a vízbe és felkészületlenül a víz alá merült. Nem sokkal ezután nagyon erős kiütések és nagykiterjedésű, vörös foltok borították az egész, már megduzzadt testrészeit. Annak ellenére, hogy melegnek tűnt, a lázmérő soha nem ment 36,7C°-nál feljebb. Közepes mértékű, viszkető érzése is volt.

Ágyban tartottuk, és az interneten összehasonlítottuk a kanyarót, a rubeolát és a bárányhimlőt. A talált képek viszont egyáltalán nem voltak sajátságosak. A hagyományos diagnosztikával akármelyikre rá lehetett volna fogni, de lehetett volna akár az összes egyszerre. Másnapra a tünetek enyhültek és az azt követő reggelre már csak enyhén látszott a kiütés. Ő természetesen szokás szerint a strandra akart menni.

Végiggondoltam hát: ha először is átugrunk a korláton és egy párszor körbeússzuk a hajót, szimpatikotoniába kell kerülnie és a maradék kiütésnek is el kell tűnnie. Majd csak utána mehetünk a strandra. Így is volt. Ahogy kijöttünk a vízből, minden tünet eltűnt, így elkezdtünk készülődni a strandra. De még mielőtt megszáradt volna, néhány perc alatt az egész testét újra kiütés borította és a duzzanatok is hirtelen megnőttek – és mindez néhány perc alatt.

Ó, istenem! Ha a tengeren van egy sínje, az számunkra maga a katasztrófa.

Tehát először is visszadugtuk az ágyba, még ha ellenkezett is. Alig fél órával később az összes bőrtünete újra eltűnt, csak az arca volt még egy kicsit duzzadt. A nap többi részét a fedélzeten töltötte. Aggódtunk, nehogy a tenger legyen egy maradandó sín.

Másnap reggel teljesen tünetmentes volt. Először a strandon akartam letesztelni. Két órát voltunk ott, játszottunk a strandon és elég messzire beúsztunk a tengerbe. A teste nem reagált. Amikor visszaértünk a hajóhoz, még átugrottunk egy párszor a korláton és erre sem reagált a teste, minden rendben volt.

Ha orvostudomány-hívők lennénk, mindenkinek azt mesélnénk, hogy a fiunk túl van már a gyermekbetegségeken, vagyis hogy már immunisnak kell lennie. Megígértem neki, hogy soha többet nem fogom átdobni a korláton, előtte mindig fogok szólni neki. Én jobban bízom az „immunizálás” eme formájában, minthogy megmérgezzük a testét higannyal, formaldehiddel és alumíniummal. Mennyire beteg már ez?

Mielőtt létezett az oltás, a kanyaróról ezt gondoltákl…
https://www.youtube.com/watch?v=mDb0ZS3vB9g

Az oltással a kanyarót biztosan hamarosan halálos betegséggé nyilvánítják.

Helmut Pilhar megjegyzése

A fényképek alapján bárányhimlőre (urticaria) tippelek. Mindenesetre ez már egy megoldott elválasztás-konfliktus.