06262017H
Frissítve2017 febr. 24, P

slot

Az első látogatásunk Hamer doktornál Norvégiában

Az első látogatásunk Hamer doktornál Norvégiában

norv2_kezd

2010 júniusában hosszas keresés után végre rátaláltunk Hamer doktorra. Levelezéseink és telefonbeszélgetéseink során született meg bennünk a személyes találkozás gondolata, amelyet 2010 augusztusának első hetében sikerült is megvalósítanunk. Meghívást kaptunk Hamer doktortól Sandefjordba, ahol a Germán Új Medicina® természetes Művészet és Életmód Egyetem Sandefjord is működik. Egyetlen találkozás ígéretével indultunk útnak, és végül legmerészebb álmainkat is felülmúlta, hogy norvégiai tartózkodásunk alatt négy nap is lehetőségünk volt Hamer doktorral hosszú órákat együtt tölteni.

Kalandokkal teli utazásunk minden pillanata örökre feledhetetlenné tette számunkra ezt a nagyszerű találkozást. Megismerhettük azt az Embert, aki megannyi megpróbáltatás közepette annak szentelte életét, hogy felfedezéseit rendszerbe foglalta, azokat több tízezer esetpéldával alátámasztotta. Aki ismeri, és megértette Hamer doktor által felfedezett 5 természettörvényt, az tisztában van vele, hogy ez az orvostudomány nagyságrendjében Galilei korszakalkotó felfedezéseivel azonos értékű.

Előzőleg mindegyikünkben kialakult valamilyen kép Hamer doktorról, de a vele való találkozás pozitív meglepetésként ért minket. Kezdeti bizalmatlanságát, gyanakvását későbbi találkozásunkkor értettük meg, amikor már személyes élményeiről is szívesen beszélt. Amiből megtudtuk, hogy a Germán Új Medicina® felfedezése óta szinte egész életén át milyen üldöztetésben volt és van része az őt, ill. a tudományát teljesen elhallgattatni kívánók részéről. Amikor megbizonyosodott róla – mert úgy éreztük, hogy mindnyájunk lelkébe belelát –, hogy jó szándékkal jöttünk hozzá, akkor fordult bizalmas, személyes hangvételűvé a beszélgetésünk. Kedvessége, természetes közvetlensége nagymértékű emberszeretetről árulkodott. Találkozásainkkor minden mondatának komoly jelentősége volt és végtelen bölcsesség áradt belőle, mégis olyan szerénységgel és finom humorral árnyalta, hogy véletlenül sem éreztük egy lángelme csalhatatlan kinyilatkozásának, hanem egy igazi EMBER emberségének. 

Norvégia a természetimádók paradicsoma. Sehol a világon nincs annyi vízesés, fjord és gleccser, mint itt. Szinte lehetetlen betelni a kimeríthetetlen mennyiségű természeti csodával. Norvégia ritkán lakott ország, de a déli országrész városaiban, amelyek közül néhányat mi is felfedeztünk, kompenzálásra kerül az északi gyér lakosság. Bergen régi hanza negyedének százéves fa raktárházainak tövében, Oslo ultramodern épületei között és Grimstad kikötőváros piacán a helyi lakosok és a turisták zajos kavalkádja fogadott minket. Talán a legszebb nyári hetet fogtuk ki, szinte zavartalan napsütésben volt részünk, amikor mégis esett, vagy csak szemerkélt, így nyugodtan túrázhattunk, vagy ránk szakadt az ég, de mi akkor éppen két látnivaló között autóztunk, miközben járművünk ablakából zavartalanul gyönyörködhettünk a mellettünk elsuhanó tájban. A nyári időszakban szinte állandósul a nappal, s a naplemente hosszú órák alatt, sötét éj nélkül fordul át napfelkeltébe. Olyan hosszúnak tűntek a napok, hogy az eltöltött egy hetet majdnem kettőnek éreztük. Minden percet kihasználtunk, hogy Norvégia természeti szépségeit magunkba szívjuk.

A Budapest-Prága, Prága-Oslo útvonalon Magyarországról eljutni Norvégiába, négy óra utazási idő, amely három órás repülőutat, és egy órás várakozást jelent Prágában. Az oslói reptéren legelőször azzal szembesültünk, hogy egyikünk csomagja nem érkezett meg, aztán meg azzal, hogy a nyilvántartás szerint nem is találják. A repteréről vonattal, busszal majd még egy vonattal jutottunk el Sandefjordba.

Az állomáson óriási meglepetésünkre Hamer doktor várt minket. Mivel nem számítottunk rá, alig jutottunk szóhoz. Mindannyian nagy megtiszteltetésnek éreztük, hogy személyesen fogadott, és szállásunkig kísért bennünket. Kedvesen érdeklődött utazásunkról, majd pár szóban elmondta, s szállásunk erkélyén állva meg is mutatta, merre, milyen szabadidős lehetőségeket találunk a városban, ugyanis a beszélgetésre, amiért ellátogattunk hozzá, csak másnap tudott számunkra hosszabb időt biztosítani. Első rövidebb találkozónk, amire nem is számítottunk annyira feldobott minket, hogy a késő délutáni, kora esti városi sétánk alatt másról sem esett szó közöttünk, mint a másnapra tervezett beszélgetés terveiről. Nagy izgalommal készültünk erre a találkozóra. Egy csipetnyi Magyarországgal, s nevezetes ízeinkkel kedveskedtünk Hamer doktornak, aki hazánk hírességei közül Puskást, az ötvenes évek magyar Aranycsapatának kapitányát méltatta. Pár szóban bemutattuk kis-nagy hazánkat, történelmünket, egészségügyi rendszerünket. Ennek kapcsán tértünk rá a Germán Új Medicina® magyarországi helyzetére. Elmondtuk, hogy nálunk milyen kiadványokhoz lehet hozzájutni, és beszámoltunk azokról a törekvésekről, amelyekről terjesztésével kapcsolatban ismeretekkel rendelkeztünk. Hamer doktor a hallottakra vegyes érzésekkel reagált. Egyrészt elismerően nyilatkozott az erőfeszítésekről, másrészt nem tetszését fejezte ki, hogy a terjesztésekkel kapcsolatosan nem történt vele szakmai egyeztetés. A hazánkban is kiadásra kerülő Germán Új Medicina® anyagról nem volt tudomása, ehhez senki nem kérte az ő hozzájárulását. Hozzátette még, hogy világszerte készültek a hazánkban fellelhető kiadványokhoz hasonlóak és azoktól eltérőek is, de sajnos ezek egyike sem tisztán a Germán Új Medicina® felfedezéseit tartalmazzák. Ezek az anyagok már rendszerükben eltérnek a Tudományos táblázattól, és számos esetben a hagyományos orvostudomány rendszerét követik. Ezekben az anyagokban nem szó szerint a Tudományos táblázatban foglaltak jelennek meg, hanem abból elvesznek, ahhoz hozzátesznek az „alkotók”, amely aztán kisebb-nagyobb félreértésekhez, így meg nem értésekhez vezetnek. Itt hívta fel a figyelmünket, hogy a Germán Új Medicina® megjelenése után több „Új Orvostudomány” kapott szárnyra, aminek célja az volt, hogy az ő tudományos felfedezését fél igazságokkal eltorzítva elhiteltelenítsék és ezzel meggátolják az elterjedését. Hamer doktor kifejezett kérése volt, hogy az Ő általa kiadott, vagy az általa hitelesített anyagokat fordítsuk le magyarra, és azokat adjuk ki. Ezek és csakis ezek azok az anyagok, amelyekből hiteles információhoz juthatunk. Idő hiányában nem tudtuk beszélgetésünket tovább folytatni. Nagyon boldogok voltunk, hogy újabb találkozót is egyeztethettünk Hamer doktorral, aki négy nap múlva ismét a rendelkezésünkre tudott állni.

A nap hátralevő részében visszatértünk Osloba. Elfoglaltuk a szállásunkat, ahol kicsit furcsán néztek ránk, mert a foglalásunkat nem találták, de a bemutatott igazolásaink alapján kiadták a szobáinkat. Elhelyezkedtünk és ahogy a norvégok mondják megnéztük Uslu városát. Az estére is jellemző szinte nappali világosság annyira megzavarta időérzékünket, hogy majdnem az utolsó vacsorázási lehetőséget is elszalasztottuk. Utazásszervezőnk folyamatos telefonos kapcsolatban állt a szervezésben segédkező irodával, így kiderült, a másnap kezdődő programunk miatt, egy a vasútállomáshoz közelebb található szállodába tették át foglalásunkat. Éjjel fél tizenkettő volt, amikor megtaláltuk új szállásunkat, ahol már vártak bennünket. Minden szempontot figyelembe véve úgy döntöttünk átköltözünk, mert a norvég árakat ismerve reggel hideg zuhanyként is érhet bennünket, ha az ígéretek ellenére mégis fizetnünk kell a másik szállásért. Sietnünk kellett, mert éjfél után lejár a foglalási igényünk, s a szobáinkat kiadhatják. Kényelmes, minden igényt kielégítő belvárosi szállásunkon végre kipihentük a nap fáradalmait, s az osloi éjszaka hangjaira mindannyian mély álomba merültünk. Másnap, pazar reggelinket követően 500 métert sétáltunk a vasútállomásra, és megkezdtük Norvégia Dióhéjban programunkat. Vonattal utaztunk Osloból Myrdalig, Norvégia egyik legszebb vidékén keresztül, ahonnan a híres Flam-vasúttal haladtunk a Flam-völgyön lefelé, amelynek során 20 km-es távolságon kb. 870 méteres szintkülönbséget tettünk meg. A nosztalgia vonaton kivetítő és hangos bemondó segítségével folyamatosan tájékoztattak minket látnivalókról, de mondhatni egész úton lélegzetelállító panorámában gyönyörködhettünk. A végállomástól hajóval folytattuk utunkat az Aurlands- és Naeroyfjord-on a Sognefjord két impozáns oldalágán. A függőleges sziklafalak között sötét tengervíz nyugszik, amely olyan mély, hogy hatalmas hajónkkal könnyedén haladtunk, hogy végül elérjünk Gudvangenbe. Innen busszal mentünk végig a Naeroy-völgyön keresztül Voss-ig. Szinte lehetetlen betelni a tájjal, a hegyi utakkal, a tűkanyarokkal, és a szédületes zuhatagokkal, hegycsúcsokkal, amelyeknek nagy részét már el sem nevezték. A Bergenbe vezető utolsó szakaszt hegyi vasúttal tettük meg. Oslohoz hasonlóan Bergenben is „nagyon messze” volt a szállásunk a vasút állomástól. Összesen 50 métert kellett megtennünk, még jó hogy a hiányzó bőröndünk nem került elő, azt is csak cipelhettük volna J Az esti sétánk alkalmával jól megéheztünk, és most is szerencsénk volt, mert zárás előtt negyed órával sikerült beülnünk egy étterembe. Vacsora után elsétáltunk a Bryggen városrészbe, ahol a régi raktár faházak előtti téren elfogyasztott helyi sör méltó zárása volt élménydús napunknak. Másnap, ahogy eddig is, ragyogó napsütésre ébredtünk, és elfogyasztottuk fenséges reggelinket. Ma sem maradtunk „kaland” nélkül, a bérautó kölcsönzőt háromszor kellett meglátogatnunk, mire Stavanger felé vehettük az irányt. A város előtt szemerkélni kezdett az eső, mire a központba jutottunk, már annyira esett, hogy le kellett mondanunk még egy rövid sétáról is. Szálláshelyünk felé indultunk Lysefjord-ba, és a még ránk váró 20 km utolsó szakaszát komppal tudtuk megtenni. Szédületes látványban volt részünk, amelyet az esőfelhők komorsága még misztikusabbá tett. Kis faházban kaptunk szállást, ahol családias környezetben fogyasztottuk el vacsoránkat, és nyugovóra tértünk. Másnap sajnos szemerkélő esőre ébredtünk, amely a délelőtt folyamán többször is felerősödött, így a környéket csupán autókázás közben fedezhettük fel. Szinte a szállásunkról sem kellett volna kitennünk a lábunkat, olyan impozáns kilátásban volt részünk. A háziakat kérdeztük az időjárás előrejelzést illetően, s ők úgy gondolták, hogy a Preikestolent, a fjord fölé 600 méterrel magasodó, szószékszerű sziklakiszögellést, amely a világ egyik legismertebb tengerparti kilátóhelye, a kora délutáni órákban nagyobb valószínűséggel szárazabb időben mászhatjuk meg. A jóslat bevált, a több mint négy órás gyalogtúrát, amely változatos szakaszaival önmagában feledhetetlen élményt nyújtott, összességében gyönyörű napsütésben tettük meg, amelyet a néha-néha szemerkélő eső a nyomában kialakult szivárványokkal csak még varázslatosabbá tett. Mindannyian kellemesen elfáradtunk, és a közös vacsorát követően nyugovóra is tértünk, mert a következő napra tervezett programunk hajnali ébredést és indulást kívánt. A Kjerag-túrához a Lysefjord csúcsához kellett eljutnunk, amelyet most nem komppal, hanem kerülő úton, autóval tettünk meg. A Lysefjord feletti Öygardstöl-kilátóhelyről vágtunk neki a Kjeragbolten-re vezető túrának: néhány kisebb gerincen való átkelés után a Kjeragnosen nevű sziklateraszon tartottunk rövid pihenőt - mely nem véletlenül vált a base-jump, azaz a bázisugrás megszállottjainak egyik legkedveltebb ugrópontjává. Az ún. Kjerag orra, a Lysefjord fölé benyúló perem igencsak megemeli az egyszerű ember adrenalin szintjét: ha lenézünk a félelmetes mélységbe, alattunk messze megcsillan a víztükör. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy éppen láttuk kikötni az egyik még ilyen magasságból is hatalmasnak látszó kompot. A következő pompás kilátóhely még a Preikestolennél is jobban érzékeltette az alattunk húzódó mélységet. Erőnk már éppen fogytán volt, mikor végre elértük a sziklafalak közé szorult követ.  Ugyan itt is közel 1000 m-t lehetne „pottyanni”, de azért a bátrabbak gond nélkül felkapaszkodhatnak a Kjeragbolten nevű kőtuskóra egy „soha meg nem ismételhető” fotóért. Megtettük J Mindegyikünk élete legnehezebb túráját vitte véghez ezalatt a majdnem 8 óra alatt. Nagyon veszélyes terepen jártunk, a sima sziklákon láncok segítségével húztuk fel magunkat, a hegytetőn majd levett minket a lábunkról a szél, és mindemellett óriási nagy szerencsénk volt, hogy sem eső, sem hó nem esett. Jóleső fáradtsággal még egyszer körbenéztünk a kiindulópontunk kilátóhelyéről, és Grimstad-ot vettük célba. Éjjel féltizenkettőkor foglaltuk el tengerparti szállásunkat, és egy könnyű vacsora után úgy aludtunk, mint akiken átment az úthenger. Másnap verőfényes napsütésre ébredtünk, összecsomagoltunk, és tíz órakor elhagytuk szállásunkat. A kikötőbe siettünk, és még láttuk, ahogy a piacosok elpakolják portékáikat. Sokat nem időztünk, mert nagyon vártuk már, hogy ismét találkozhassunk Hamer doktorral. Az autó ablakán keresztül gyönyörködtünk a tájban, a hegyekben, tavakban, fjordokban, zuhatagokban. Ezen a vidéken a természeti szépségek folyamatosan jelen vannak, és az elmúlt négy napban olyan mennyiségű természeti csodában volt részünk, hogy alig győztük befogadni. Norvég mércével is remek túrákat tettünk.

Hamer doktorral sajnos végül csak a kora esti órákban tudtunk találkozni, de beszélgetésünk fonala egyik részről sem szakadt meg, így rövid élménybeszámolónkat követően folytattuk, ahol legutóbb abba hagytuk. Hamer doktor felkért minket, hogy az általa kiadott anyagokat fordítsuk le magyarra, és mihamarabbi kiadásában támogatásáról biztosított minket. Ekkor mondta, hogy aki a Tudományos Táblázatot megtanulja, az az eredeti tartalommal terjesztheti az ismereteket, de gyógyítani (praktizálni) csak az általa klinikán kiképzett szakembereknek szabad. Aki nem e szerint cselekszik, komoly károkat okozhat a Germán Új Medicina® terjedésének. Hozzátette még, hogy megfelelő klinika híján ez a képzés jelenleg szünetel, de mi tudjuk, hogy többen komoly erőfeszítéseket tesznek a megfelelő klinika biztosítása érdekében. Lehetőségünk nyílt rá, hogy sok itthon felmerült és általunk megválaszolhatatlan kérdést tegyünk fel, amelyekre Hamer doktor készséggel és megnyugtató magabiztossággal válaszolt, amelyekhez tudományos magyarázatot is fűzött. Késő estébe nyúló kötetlen beszélgetés alakult ki, ahol színesen mesélt nekünk élete érdekes és néha nagyon izgalmas részleteiről. Például a minden jogalapot nélkülöző bebörtönzéséről és az ott eltöltött éveiről, és arról, hogy 75 alkalommal akarták kényszerpszichiátriai kezelésnek alávetni, hogy ezzel minden további ténykedésében ellehetetlenítsék. Elmesélte még, hogy a láthatatlan, de nagyon is létező hatalom nyomására kénytelen száműzetésben élni. Hazájába csak úgy térhetne vissza, ha megtagadná a Germán Új Medicinát®, vagy ami még hátborzongatóbb, ha lemondana a Germán Új Medicina® szerzői jogáról valakik számára és többet nem foglalkozna vele. Elgondolkodtató, hogy vannak, akik ezt képesek lennének megtenni és cserébe csak az életét kínálják, semmi mást. Megtudtuk még, hogy jelenleg is folyamatosan kutat, dolgozik és újabb felfedezéseivel számos tanulmány és könyv formájában igyekszik a világ számára mind érthetőbbé és egyértelműbbé tenni a Germán Új Medicinát®, mert határozottan állítja, hogy a Germán Új Medicina® a biológiai törvényszerűségével, a lélek és a test bizonyított harmonikus együttműködésével kételyektől és félelemtől mentes, egészséges életet képes biztosítani mindnyájunk számára. 

Norvégiai tartózkodásunk utolsó napján, az indulás előtti órákban még egyszer találkozhattunk a doktorral, s ez alkalommal is főként a Germán Új Medicináról® beszélgettünk. Úgy érezzük, Hamer doktor kijelölte az utat, amelyen haladnunk kell, annak érdekében, hogy az eredeti, hiteles Germán Új Medicina® terjedjen el Magyarországon. Ennek érdekében vállaltuk, hogy lefordítjuk a doktor által kiadott, vagy az általa hitelesített anyagokat, és csak és kizárólag ezeket az anyagokat terjesztjük, valamint a képzések során is az általa kijelölt utat követjük. Ezért született meg ez a honlap is, amelyen csak a hiteles anyagok kerülnek bemutatásra, és ezért alakult egy lelkes csoport is, melynek tagjai ennek a célnak szentelik szabadidejüket.

Az Oslo-Prága, Prága-Budapest útvonalon Norvégiából hazajutni Magyarországra, négy óra utazási idő, amely három órás repülőutat, és egy órás várakozást jelent Prágában. A budapesti reptéren legelőször azzal szembesültünk, hogy az elveszett csomagunk, amelyet az utolsó napokban a norvégok már utánunk küldtek, de mindig csak a nyomunkban tudtak haladni vele, még nem érkezett meg Budapestre. Három nappal a hazaérkezésünk után tudta útitársunk átvenni a lakhelyére kiszállított csomagot. A repteréről autóval jutottunk haza, élményekkel gazdagon.

Képek az utazásról:

Különprogramok

kulonprogram
A GNM különprogramjai

Esettörténetek »

esettortenet
Tapasztalatok, esettörténetek

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért.