12142017Cs
Frissítve2017 okt. 09, H

slot

Bizonyítások

Dr. Willibald Stangl 2006. évi levele - Tulln, 2006.08.21.

cct

Dr. Stangl Willibald, az általános orvostudomány orvosa
Wildgasse 7
3430 Tulln
Ausztria

Tárgy: Dr. Ryke Geerd Hamer Germán új medicinája

Elsőként 1992-ben találkoztam Dr. Hamer azon felfedezéseivel, melyeket a „Rák – a lélek betegsége” c. könyvében nyilvánosságra hozott.
Intenzíven foglalkoztam ezzel az anyaggal, a CCT-felvételeken (cranialis computertomogram) láttam a leírt körkörös céltáblaalakzatú becsapódásokat, valamint nyomon követtem a többi folyamatot.


Ezzel párhuzamosan szigorú pontossággal nyomoztam a betegeknél az okok után, hogy bizonyosságot nyerjek arról, hogy azok vajon valóban okozhatnak-e effajta becsapódásokat (ún. Hameri Gócokat). Minden egyes alkalommal kiderült, hogy súlyos lelki konfliktusokról van vagy volt szó, melyek végül komoly elváltozásokhoz vezettek különféle szerveken (gyulladás, roncsolódás, funkciókimaradás, tumor, ill. pszichikai elváltozás is).
Mindig az érintett ember intelligenciájától és készségétől függően, vagyis, hogy betegségéről milyen szinten tud beszélni „őszintén és szégyen nélkül”(!) nyílt lehetőség a betegség okozati feltárására a gyógyulás elérése érdekében, de ezt később részletezem.

 

Nos, míg ezeket az összefüggéseket a hivatalos nyilatkozatokban eddig agyi szellemképnek (műterméknek) és Dr. Hamer bolondságainak tekintették, szerfelett meglepődtem az 2004. február 18-án a Medical Tribune c. lap 36. évfolyamának 8. sz. lapjában az alábbi orvosoktól megjelent cikk olvasása során:  

Dr. Friedmann Alexander, a Bécsi Pszichiátriai Egyetem professzora
Dr. Vyssoki Dávid, főorvos, a Bécsi ESRA Pszichoszociális Centrum vezető orvosa
Dr. Steinbauer Mária, a Grazi Pszichiátriai Egyetemi Klinika docense

A cikk a posttraumás lelki terhelésekről szólt, melyben arra hívják fel a figyelmet, hogy egy lelki trauma – melynek kiváltó oka egy különösen nagy veszélyt jelentő vagy katasztrófális méretű nyomasztó élmény – majdnem mindenkit mély elkeseredettségbe taszíthat. Ezzel a teherrel az érintett magára hagyva, tehetetlenül és felkészületlenül áll szemben, a túl nagy követelmény akadályozza az alkalmazkodási képességét. „Egy pszichikai sokk megrázza az ember fizikai világát – és az önképét. Beszélhetnénk egy „deep impact”-ról, mely mögött nemcsak egy üres lyuk tátong, hanem szeizmikus hullámok is követik azt. Az ember teljes egészében egy katasztrófa súlytotta területté válik. 
Ezek a súlyos pszichikai traumák nyomot hagynak az agyban, melyek PET/MRT-vizsgálattal bizonyíthatók!! A limbikus és paralimbikus rendszerben az idegek komolyan sérülnek, melyeket félelemstruktúrának neveznek. Dr. Vyssoki utal arra, hogy védőfaktorként szolgál a beteg környezetében a nagycsaládok szociális hálója. Stabil privát kapcsolatok és biztos családi háttér szükséges ahhoz, hogy segítségére tudjunk lenni a dilemma megoldásában.  

Röviddel ezelőtt az Osztrák Orvosi Kamara hivatalos szervének lapjában, az Osztrák Orvosi újság a 2004. 1/2-es, januári szám 34. oldalán egy felettébb érdekes cikk jelent meg az alábi címmel:

„Brain Imaging: A pszichikai megbetegedések vizualizálhatók!!

Egy mágneses rezonanciatomográffal a kutatók most először képesek pszichikai zavarokat megjeleníteni a képernyőn! Ezek ugyanis az agyi funkciók jellegzetes elváltozását vonják maguk után. Elsősorban a skizofrén betegeknél, a homloklebenyben és a limbikus rendszerben találtak elváltozásokat. Következtetés: a kezeléseket így stabil alapokra lehet helyezni.”

Erről ennyit.

Akkoriban írtam a Medical Tribune c. lapnak és felhívtam figyelmüket arra, hogy ezek a szaklapban megjelentetett felfedezések nem újkeletűek, mindezt tartalmazza a Dr. Hamer már 20 évvel ezelőtt a Tübingeni Egyetemre benyújtott habilitációs munkája. A mai napig semmilyen választ nem kaptam.

Ha összehasonlítjuk Prof. Dr. Friedmann dikcióját Dr. Hameréval, megdöbbentő hasonlóságot találunk, csak a szövegezés más, de tartalmilag hajszálpontosan ugyanaz, mint amit Dr. Hamer annak idején felfedezett és leírt.
„Egy nagyon súlyos, váratlan esemény, mely az embert felkészületlenül kvázi a rossz lábon éri és mellyel pillanatnyilag teljesen egyedül kénytelen szembenézni!”
Az agy bizonyos területeire történő becsapódások bizonyíthatók. Valaki szeizmikus hullámokról beszél, a másik céltáblához hasonlító körkörös jeleke. Mi a különbség?
Hamer amellett van, hogy a konfliktusunkat lehetőleg teljesen oldjuk meg, Vyssoki főorvos felhívja a figyelmet arra, hogy a családban és a stabil kapcsolatokban keresendő a védőfaktor ahhoz, hogy képesek legyünk megbírkózni a traumával.
Hamer még ennél is tovább megy, és leírja a különféle szervek elváltozásait, mindig a hozzárendelt konfliktusok szerint.

„Veszteség- és parnterkonfliktus”: petefészek, here, női mell
„Birtok-konfliktus”: infarktusos szívbetegedés, angina pectoris roham
„Rémület/félelem-konfliktus”: gégebetegedés
„Halálfélelem-konfliktus”: tüdőbetegedés
„Szexuális konfliktus”: méhnyakrák, prosztata
„Folyadék-konfliktus”: vese- hypernephroma
„Önértékelés-konfliktus”: csont- és vérbetegedés stb.
Itt most csak kevés adat megjelölésére van lehetőség, erről bővebben Dr. Hamer írásaiban lehet olvasni.

Ha valaki venné magának a fáradságot, és a koponya CT-felvételeket összehasonlítaná a betegek emlékeiben tárolt és elmondott konfliktusairól és mérhetetlen súlyos problémáiról, ill. katasztrófáiról, rádöbbenne, hogy Dr. Hamer állításaival mindenben pontosan egyeznek.
Mint ahogyan fent már említettem, a konfliktusmegoldással nagyszerű lehetőségek nyílnak a segítségnyújtásra és esetleg a gyógyulásra. Egyébként gyakorlati tapasztalataim alapján reálisan látva a helyzetet be kell vallanom, hogy a betegek nagyrészt nincsenek, vagy már nincsenek abban a helyzetben, hogy megoldják a konfliktusaikat, maradnak abban az állapotban vagy visszaesnek a konfliktusba, melynek következményeképpen meghalnak. A betegek természetesen meg akarnak szabadulni példának okáért a rosszindulatú daganattól – függetlenül attól, hogy az hol jelenik meg. Amint túlesnek a műtéten, vár rájuk a következő kezelés, sugár- vagy kemoterápia formájában. Elsősorban fontos lenne kideríteni a betegség okát, hogy a jövőben hatékonyan lehessen fellépni ellene. Itt mutatkozik Dr. Hamer érdeme, aki konkrét okokat tudott felmutatni. A konfliktusok megoldására viszont csak a beteg képes, ha kellőképpen tájékozott és külső segítséget is kap (l. fent Dr. Vyssokit).

Ehhez azonban többnyire nem hagynak számukra időt, „megelőzésképpen szigorúan sugaraznak vagy kemény vegyszereket vetnek be”, de az végül nem segít és a betegek meghalnak, mert a lelki állapotukra nem voltak tekintettel. 
Erre vonatkozóan egy tapasztalt német onkológus az utókezelésnek ezt a kemoterápiás módját hevesen kritizálta és erősen kétségbe vonta a kemoterápiás sikereket. Egyetlenegy páciens életét sem hosszabbítja meg a kemoterápiás kezelés, sőt, hátrányosan befolyásolja a fennmaradó időre az életminőségét. Egy elismert akadémikus orvosnak ez a véleménye!
A napi gyakorlatban az a tapasztalatom (a közeli hozzátartozóimnak is), hogy bizonyos körülmények között – ha a páciens biztonságban a saját megszokott környezetében élhetne – mellőzhetők lennének ezek a szervezetet igen megterhelő „utókezelési akciók”. (L. Dr. Hamer konfliktusmegoldását is!)

Véleményem szerint Dr. Hamer megnyitotta azt a kaput, melyen át mély betekintést nyerhetünk a kórlefolyásokba. Természetesen semmi sem végleges és teljes, folyamatosan újabb felismerések kerülnek napvilágra.

Ha pediglen akadémikus orvosok által írt cikkekben felső hivatali szinten ugyanezeket a felismeréseket publikálják, felteszem a kérdést, akkor vajon miért nem fogadják el Dr. Hamer munkáját is?

Nyilvánvalóan úgy van ez, hogy amíg Dr. Hamer és ellenségei az élők sorában vannak, nem lehet visszakozni. Ha egyszer már elítélték és kiközösítették, akkor az úgy is marad.
Hiszen ez történt Dr. Semmelweis Ignáccal is, csak miután az ellenségeskedők két tábora már nem élt, állítottak emlékére szobrokat és neveztek el róla klinikákat. De azt, hogy ő teljes kétségbeesésében a bolondok házában volt kénytelen meghalni, az orvosok közül is csak kevesen tudják. 
Ugyanaz a dráma ismétlődik meg az orvostudományban.
Kijelenthetjük, hogy ezt az esetet kétféle mércével mérik, de továbbra is fenntartom az ügy ellentmondásos voltát, és hihetetlennek tartom ezt az eljárásmódot. Ráadásul úgy, hogy a Tübingeni Egyetem asztalán jogerős bírósági végzés fekszik, melyben kötelezik az egyetemet, hogy elemezzék Dr. Hamer állításait. Íme itt lenne az alkalom, hogy ellenőrizzék a felfedezések valódiságát, de makacs (és kétségbeesett) harcot vívnak ellene, és én erre egyszerűen nem találok szavakat!!


Dr. Willibald Stangl



 

Dr. Stangl Willibald
Arzt für Allgemeinmedizin
Wildgasse 7
3430 Tulln
ÖSTERREICH

Tulln, am 21. 8. 2006

Betrifft: Germanische Neue Medizin des Dr. Ryke Geerd Hamer

Im Jahre 1992 hatte ich erstmals Kontakt mit jenen Erkenntnissen des Herrn Dr. Hamer, welche er in seinem Buch „Krebs – Krankheit der Seele“ veröffentlichte.
Ich beschäftigte mich intensiv mit dieser Materie und konnte auch auf den CCT-Bildern (craniale Computertomogramme) jene von ihm beschriebenen Einschläge in Schießscheibenform und die weiteren Verlaufsformen finden.
Parallel dazu recherchierte ich bei den Patienten akribisch, um die Ursache herauszufinden, die derartige Einschläge (so genannte Hamer’sche Herde) hervorgerufen haben könnten.
Immer wieder fand ich heraus, daß es sich um schwerste seelische Konflikte gehandelt hat oder noch handelte, die letztendlich gravierende Veränderungen an den diversen Organen nach sich gezogen hatten (Entzündungen, Zerstörung, Funktionsausfälle, Tumore bzw. auch psychische Veränderungen).
Je nach Intelligenz und Bereitschaft der betroffenen Menschen „offen und ohne Scheu“! darüber zu sprechen, ergaben sich Chancen die Krankheit ursächlich anzugehen, um vielleicht eine Heilung zu erreichen, doch darüber später mehr.

Wenn nun diese Zusammenhänge immer wieder von offizieller Seite als Hirngespinste und Verrücktheiten des Dr. Hamer abgetan wurden, so war ich äußerst verwundert, als am 18. Februar 2004 in der Medical Tribune, Jahrgang 36, Nr. 8 ein Artikel erschien, der von den Ärzten

Hr. Univ. Professor Dr. Friedmann Alexander,
Universitätsklinik Wien für Psychiatrie
Hr. Prim. Dr. Vyssoki David,
medizinischer Leiter das psychosozialen Zentrums ESRA, Wien
Fr. Dr. Dozent Dr. Steinbauer Maria,
Universitätsklinik für Psychiatrie, Graz

veröffentlicht wurde und der posttraumatische Belastungsstörungen zum Inhalt hatte. Darin wird darauf hingewiesen, daß ein seelisches Trauma als belastendes Ereignis außergewöhnlicher Bedrohung oder katastrophalen Ausmaßes fast bei jedem Menschen eine tiefe Verzweiflung hervorrufen könne. Dieser Belastung steht der Betroffene hilflos und unvorbereitet gegenüber, seine Anpassungsfähigkeiten werden überflutet und damit ausgeschaltet. „Ein psychischer Schock erschüttert das psychische Welt- und Selbstbild dieses Menschen. Man könnte von einem deep impact sprechen, der nicht nur ein Loch schlägt, sondern auch seismische Wellen verursacht. Der ganze Mensch wird zum Katastrophengebiet.
Solch schwere psychische Traumata hinterlassen auch Spuren im Gehirn, die mit Hilfe von PET/MRT Untersuchungen nachgewiesen werden können!! Im limbischen und paralimbischen System kommt es zu verstärkten neuronalen Vernetzungen, die als Furchtstrukturen bezeichnet werden.
Prim. Dr. Vyssoki weist darauf hin, daß als Schutzfaktoren im Umfeld das soziale Netz der Großfamilie, stabile private Beziehungen und sicheres Bindungsvermögen gelten, um den Betroffenen aus diesem Dilemma zu helfen.

Kurz zuvor erschien im offiziellen Organ der Österreichischen Ärztekammer, nämlich in der Österreichischen Ärztezeitung 1/2 vom 25. Jänner 2004 auf Seite 34 ein hochinteressanter Artikel - Überschrift:
Brain Imaging: Psychische Erkrankungen visualisierbar!!

Mit Hilfe einer funktionellen Magnetresonanztomographie können Forscher erstmals psychische Störungen auf dem Bildschirm sichtbar machen! Sie gehen nämlich mit charakteristischen Veränderungen der Gehirnfunktion einher. Veränderungen wurden im Frontalhirn und limbischen System gefunden, insbesondere bei schizophrenen Patienten. Die Folgerung: Behandlungen lassen sich damit auf ein stabileres Fundament stellen.
Soweit, so gut.
Ich habe seinerzeit die Medical Tribune angeschrieben und darauf hingewiesen, daß diese in der Fachzeitschrift veröffentlichten Erkenntnisse nicht neu, sondern bereits 20 Jahre zuvor in der Habilitationsschrift des Dr. Hamer an die Universität Tübingen enthalten sind. Bis dato habe ich keine Antwort erhalten.
Wenn man die Diktion des Herrn Professor Dr. Friedmann mit jener des Dr. Hamer vergleicht, so ist sie verblüffend ähnlich, lediglich wird ein anderer Wortlaut verwendet, inhaltlich trifft sie genau das, was Dr. Hamer seinerzeit erkannt und beschrieben hat.
„Ein allerschwerstes Ereignis, das den Menschen unvorbereitet quasi auf dem falschen Fuß erwischt und dem er augenblicklich hilflos gegenübersteht!“
Einschläge sind dann in bestimmten Bereichen des Gehirns nachweisbar. Der eine sagt seismische Wellen, der andere beschreibt schießscheibenförmige Herde, wo liegt da der Unterschied?
Hamer plädiert für eine möglichst komplette Lösung der Konflikte, Prim. Vissoki verweist auf Schutzfaktoren in der Familie und stabile Beziehungen, um mit dem seelischen Trauma fertig zu werden.
Hamer geht noch weiter und beschreibt auch die Veränderungen in den diversen Organen, je nach Zuordnung der Konflikte.

Verlust- und Partnerkonflikte: Eierstöcke, Hoden, weibliche Brust,
Revierkonflikte: Herzerkrankungen mit Infarkten, Angina pectoris Anfälle
Schreckangstkonflikte: Kehlkopferkrankungen
Todesangstkonflikte: Lungenerkrankungen
Sexuelle Konflikte: Gebärmutterkrebs, Prostata
Flüssigkeitskonflikte: Nieren- Hypernephrom
Selbstwerteinbrüche: Knochen- und Bluterkrankungen, etc.

Es können hier nur wenige Hinweise gegeben werden, genauer ist alles in seinen Schriften nachzulesen.

Wenn man sich die Zeit nimmt, die Schädel-CT’s mit den Aussagen der Patienten vergleicht, die ihre Konflikte und abgrundtiefen Probleme bzw. Katastrophen in Erinnerung haben so stimmen die Erkenntnisse des Dr. Hamer verblüffend genau.
Wie bereits oben angeführt eröffnen sich bei Konfliktlösung großartige Chancen der Hilfe und möglicherweise auch Heilung. Allerdings muß ich aus meiner praktischen Erfahrung heraus realitär zugestehen, daß ein Großteil der Patienten nicht oder nicht mehr in der Lage sind ihre Konflikte zu lösen, sie verharren in dem Zustand oder schlittern in das Rezidiv und gehen daran zugrunde.
Prinzipiell wollen die Patienten beispielsweise einen bösartigen Tumor –wo immer er auch aufgetreten ist- selbstverständlich loswerden. Sobald sie operiert sind kommt dann die nächste Behandlung in Form von Strahlen- oder Chemotherapie auf sie zu. Wichtig wäre aber in erster Linie herauszufinden warum die Krankheit aufgetreten ist, um wirksam in der Zukunft gegenzusteuern.
Hier liegt der große Verdienst des Dr. Hamer, der Ursachen aufzeigen konnte. Lösen kann die Konflikte aber nur der Patient, sofern er ausreichend informiert ist und auch Hilfe von außen hat. (s. o. auch Dr. Vissoki)
Dazu wird aber meist nicht die Zeit gelassen, knallhart wird „vorbeugend bestrahlt oder harte Chemie eingesetzt“ und hilft letztendlich nicht, die Patienten sterben, weil einfach die seelische Situation unberücksichtigt geblieben ist.
Diesbezüglich hat ein erfahrener deutscher Onkologe diese Art der Nachsorge mit Chemotherapie heftigst kritisiert und die Erfolge schlicht in Abrede gestellt. Kein Patient lebt mit Chemotherapie länger, lediglich seine Lebensqualität sei in dieser verbleibenden Zeit unsäglich beeinträchtigt.
So die Aussage eines anerkannten Schulmediziners!
Meine Erfahrung in der täglichen Praxis – (auch in der eigenen Verwandtschaft) – zeigt immer wieder, daß es u. U. auch ohne diese belastenden „Nachsorge-Aktionen“ geht, wenn der Patient abgesichert in seiner Umgebung leben kann. (s. auch Dr. Hamer –Konfliktlösung!)

Meine Meinung ist die, daß Dr. Hamer ein Tor geöffnet hat, welches tiefen Einblick in den Ablauf von Krankheiten zuläßt. Natürlich ist nichts endgültig und vollständig, es kommen immer neue Erkenntnisse dazu.

Wenn nun hochoffiziell von Schulmedizinern diese Beobachtungen ebenfalls beschrieben und veröffentlicht wurden, dann frage ich mich, warum akzeptiert man nicht auch die Leistungen des Dr. Hamer?

Offensichtlich ist es so, solange nicht Dr. Hamer tot ist und auch seine Gegner gestorben sind, kann man keinen Rückzieher machen. Einmal verurteilt und ausgestoßen, bleibt es so.
Man hat es ja erlebt mit Dr. Ignaz-Friedrich Semmelweis, erst als beide Streitparteien nicht mehr lebten hat man ihm Denkmäler gesetzt und Kliniken nach ihm benannt. Daß er aber in seiner Verzweiflung im Irrenhaus sterben mußte, wissen heute die wenigsten Ärzte.
Das Drama in der Medizin ist rezidivierend.
Hier sei nur gesagt, daß mit zweierlei Maß gemessen wird, festhalten will ich aber diese Diskrepanz und unglaubliche Vorgangsweise trotzdem. Noch dazu, wo ein rechtgültiger Gerichtsauftrag an die Universität Tübingen vorliegt, diese Behauptungen des Dr. Hamer zu analysieren. Man hat die Möglichkeit, Erkenntnisse nachzuprüfen, ob sie richtig oder falsch sind und wehrt sich hartnäckig (und verzweifelt) dagegen, dazu fehlen einfach die Worte!!


Dr. Willibald Stangl

Különprogramok

kulonprogram
A GNM különprogramjai

Esettörténetek »

esettortenet
Tapasztalatok, esettörténetek

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért.