Diabetes

Diabetes mellitus
Ok – Terápia – Gyógyulás a GNM szemszögéből

Rövid információ – Dr. med. Ryke Geerd Hamer

A következők megértésének érdekében feltétlenül szükséges előbb megismerkedni a Germán Gyógytudomány rendszerével, ugyanis a Germán Gyógytudomány 5 biológiai természettörvénye alapján a teljes orvostudomány minden ún. betegsége egy két fázisra bontott történés – amennyiben a konfliktus megoldásra kerül.

Az orvosi tankönyvek régen leírtak jó néhány száz „hideg betegséget” és ugyanígy néhány száz, nyilvánvalóan „meleg betegséget”.

Hideg betegségnek azokat nevezték, amelyeknél a betegnek hideg volt a bőrfelülete, hidegek voltak a végtagjaik, tartós stressz alatt álltak, lefogytak és alvási zavaraik voltak. Ilyennek számított pl. a rák, a sclerosis multiplex, az angina pectoris, a neurodermatitis, a lelki- és elmebetegségek, és a cukorbetegség is.

Az ún. betegségek többi fajtáihoz soroltak minden ún. fertőzést, a reumatikus allergiákat is, ill. kiütésbetegségeket (exanthema) stb.

Az általam először 1983. augusztus-szeptemberében összeállított „Agytérképek” tartalmazzák az agy minden részéhez tartozó szerveket, és minden szervhez az ahhoz kapcsolódó megfelelő konfliktustartalmat.

Egy konfliktusmegoldásnál a „Rák vastörvénye” és a betegségek két fázisban történő lezajlásának törvénye volt feltétele annak, hogy a 3 biológiai természettörvényre, a rákok és rákkal egyenértékű megbetegedések ontogenetikai rendszerére rátaláljak. Ez nem csupán a rákos megbetegedésekre, hanem az azzal egyenértékű elváltozásra is érvényes (a rákhoz hasonló, azaz minden más ún. megbetegedésre).

Az ősagy (kisagy és agytörzs) vezérelte szerveknél nincsenek rákkal egyenértékű megbetegedések, hanem csak rák és – pozitív esetben – a konfliktusmegoldás után a gyógyulási, ill. a helyreállítási fázis.

A mezodermális, nagyagy-vezérelte szerveknél (csontok, kötőszövetek, nyirokcsomók stb.) szintén nincsenek „egyenértékűek”, hanem csak a „rák”. Nekrózisok, osteolysisek, szövetlyukasodások, röviden: sejtbeolvadások, vagyis pozitív esetben (amikor a konfliktus megoldódik), a helyreállítási fázisban a szövetdestrukció újrafeltöltése.

A rákkal egyenértékű megbetegedések (röviden: rák-ekvivalensek) ektodermális kéregállomány vezérelte megbetegedések, amelyek a sejtszintű vagy parenchymás szövetdestrukciók, ill. sejtbeolvadások helyett funkcióbeli változásokat mutatnak. Ide tartoznak a motoros bénulások, látás- és hallászavarok, a diabetes és a glucagon-elégtelenség is, a hozzájuk tartozó konfliktusaikkal és az agyban észlelhető ún. Hameri gócokkal. Az elváltozások ellenére nagyon úgy tűnik, hogy ezek a sejtek funkcionálisan még sok éves konfliktus-aktivitás után is helyreállíthatók vagy újra előállíthatóak, amennyiben megoldódik a konfliktus.

Ezzel a segédeszközzel felvértezve – azaz az 5 biológiai természettörvény, és a tipikus tünetek három szinten (lelki-agyi-szervi) való lefolyásának ismeretében – lehetséges valóban oki és kvázi reprodukálhatóan ésszerű gyógyítást végezni. Ez a cukorbetegség esetében sincs másképp.

Ha megvizsgáljuk a nyugati modern orvoslás cukorbetegség típusbesorolásait és a tünetek leírását, azt vehetjük észre, hogy a diabetes típusai (1-es, 2-es A és 2-es B) – durván mondva – tulajdonképpen teljesen önkényes besorolások.

1-es típus: 40 éves korig, primer diabetes

2-es A típus: 40 éves kortól fölfelé, vékony testalkat (nagyméretű zsírlerakódás, kövérség nélkül), szekunder diabetes

2-es B típus: 40 éves kor fölött, kövérség (adipositas) vagy időskori cukorbetegség

A diabetes mellitus (nem inzulin-dependens) tüneteiként a következőket adják meg:

– polydipsia (olthatatlan szomjúság)

– polyuria (a normálisnál nagyobb mennyiségű vizelet ürülése)

– fáradtság

– levertség

– teljesítménycsökkenés

– súlycsökkenés

– látászavarok

– hypoglykaemia éhségérzettel (a vér cukortartalmának megkevesbedése)

– a normálisnál alacsonyabb vércukorszint

– hideg verejtékezés

– tachycardia (szapora szívverés)

– izomgörcsök (alacsony vércukorszint)

– émelygés és hányás

Komplikációk:

– hypoglykaemiás sokk (alacsony vércukor)

– diabétikus keto-acidózis (savi valenciák felszaporodásas, elsavasodás)

– hyperglykaemiás hyperozmotikus (a testfolyadék nagy ozmotikus nyomása) kóma

Ha alaposan szemügyre vesszük a tüneteknek ezt az összevisszaságát, amelyek alapján a nyugati orvoslás „megállapítja” az ún. betegségeket, akkor megláthatjuk, hogy mindezt valójában egy értelmes ember sem képes felfogni, hiszen a legtöbb tünet voltaképpen pont a cukorbetegség ellenkezőjét jelenti, vagyis a normálisnál alacsonyabb vércukorszintet!
Szerencsére a Germán Gyógytudomány szinte az összes felmerülő kérdésre tud ésszerű magyarázattal szolgálni:

Az agykamra hátulsó szarvában frontálisan két cukorközpont található:

– a bal agyféltekén a glucagonközpont (= alacsony vércukorszint központja) = α-szigetsejtek

– a jobb agyféltekén az inzulinközpont (magas vércukorszint központja) = β-szigetsejtek

Példa:

Egy nemileg érett, jobbkezes nő esetében (tehát még a változókor előtt lévő) előzetes konfliktus nélkül egy félelem/undor-konfliktus enyhe cukorszintcsökkenést idézne elő, ami arra ösztönözné, hogy többet egyen (mivel a hasnyálmirigy alfa-szigetsejtjeinek glucagontermelése és ezáltal a májban a glikogén glükózzá történő lebontása csökken).

Ha ugyanez a hölgy ugyanezzel a félelem-undor-konfliktussal a változókorba kerül, akkor a jobb agyféltekéjével fog reagálni az eddigi bal helyett. A vércukorszint-csökkenésből ezáltal előbb-utóbb vércukorszint-növekedés lesz (csökkent inzulintermeléssel), vagyis 2-es A vagy 2-es B típusú diabetese lesz, más néven „időskori diabetes”-e.

Gyakran előfordul azonban, hogy a páciens hölgy hónapokat, sőt éveket ingázik „a két világ között”, vagyis egyszer alacsony a vércurkoszintje – amit legtöbbször nem mér senki -, máskor pedig túl magas (= vagyis diabetese van), vagy mindkét központ egyszerre reagál „még” és „már” konfliktussal, ami egymást végső soron ki tudja egyenlíteni.

Amikor jobbkezes fiatal nők fogamzásgátlót szednek, a félelem/undor-konfliktus rendszerint szintén átugrik a jobb oldalra és így diabetest idéz elő.

Balkezes hölgyek esetében a félelem/undor-konfliktus mindig azonnal cukorbetegséget okoz, ha azonban fogamzásgátlót szednek, illetve klimaxosak, akkor vércukorszint-csökkenést.

Ez az okfejtés nem elmélet: minden egyes eseten pontosan igazolni lehet a valóságosságát.

 

Léteznek azonban további lehetőségek, amelyek – mint azt látni fogjuk – ugyanilyen logikusak: lehetséges például, hogy először az egyénnek (jobbkezesként) vércukorszint-csökkenést előidéző félelem/undor-konfliktusa lesz, majd azt követően még egy férfias ellenszegülés-konfliktusa.

Egy hölgybeteg ekkor már úgymond skizofrén cukor-konstellációban van, és folyamatosan undor – és ellenszegülési álmai vannak. Attól függően, hogy a bal-agyféltekés (vércukorcsökkentő), vagy a jobb-agyféltekés (diabetes) konfliktus a hangsúlyosabb, aszerint lesz a glukózszérum érték alacsonyabb ill. túl alacsony, vagy magasabb, ill. megnövekedett.

Egy jobbkezes férfi az első konfliktussal csak ellenszegülés-konfliktust élhet át, vagyis szervi szinten az inzulinszint csökkenését, megnövekedett vércukor/glukózszint értékekkel járó diabetest. A férfiak klimaktériumában, vagy például egy tesztoszteron-blokád-álterápia esetén a diabetes átváltana alacsony cukorszintre, vagyis a glucagonértékek csökkenésébe. Ilyenkor hiszik azt helytelenül az orvosok, hogy a diabetes valamilyen (anti-diabetikus) terápia révén szűnt meg.

Egy balkezes férfinél természetesen ugyanilyen (férfias) ellenszegülés-konfliktus esetén a bal agyféltekében jelenik meg a Hameri góc, ez alacsony vércukorszinttel jár. A férfiklimaxban a balkezes férfi egyszer csak (a nyugati orvoslás szerint különösebb felismerhető ok nélkül) diabetest fog kapni (öregkori cukorbetegséget!), amennyiben a konfliktus aktív marad. Természetesen itt is megvan a két különálló konfliktus (= skizofrén cukor-konfliktus-konstelláció).

Innentől a dolog kicsit kezd bonyolódni, mindazonáltal továbbra is teljesen logikusan követhető:

A nagyagykérgi (corticalis) konstellációk:

A cukor-konfliktus-konstellációt már röviden említettük. Lehetséges azonban, hogy a páciensnek (hölgy vagy férfi) van egy másik corticalis konfliktusa az ún. birtokzónában – a jobb vagy bal oldalon.

Ettől kezdve a következőképpen reagálhat:

– JK nő a (még szabad) jobb agyféltekén

– BK nő a (még szabad) bal agyféltekén

– JK férfi a bal agyféltekén

– BK férfi a jobb agyféltekén.

Természetesen minden esetben a hozzájuk tartozó cukor-relékkel fognak reagálni. Például ha egy JK férfi birtokbosszankodás-konfliktust él át (gyomorfekélyt vagy epevezeték-fekélyesedést), akkor onnantól fogva nőiesen fog reagálni, és félelem/undor-konfliktust él át, aminek alacsony cukorszint lesz a következménye. Ezt nevezzük bulimiának (vagy farkaséhségnek).

Egy ilyen bulimiát egy BK férfi másféle sorrendben tud átélni – és másféle konfliktussal:

– ellenszegülés-konfliktussal, alacsony vércukorszinttel

– birtokbosszankodás-konfliktussal (gyomorfekéllyel, vagy epevezeték-fekélyesedéssel).

Egy JK nőnél a következő lesz a sorrend:

– félelem/undor-konfliktus alacsony vércukorszinttel

– birtokbosszankodás-konfliktus gyomorfekéllyel vagy epevezeték-fekélyesedéssel.

BK hölgynél pedig a következő lesz a sorrend:

– identitás-konfliktus gyomorfekéllyel vagy epevezeték-fekélyesedéssel

– félelem-undor-konfliktus alacsony vércukorszinttel.

Ez az elv érvényes a birtokzóna minden konfliktusára és konfliktus-konstellációjára.

Mielőtt áttérnénk az ún. 2-es, illetve a 2-es B típusra (adipositas vagy túlsúly), szükséges tisztáznunk valamit: a diabetes és az alacsony vércukorszint biológiai értelmét.

Természetesen minden Értelmes Biológiai Különprogramnak (ÉBK/SBS) megvan a maga biológiai értelme – így a diabetesnek és az alacsony cukorszintnek is. Ha elsőre meglepőnek is tűnik, ezek a látszólag teljesen ellentétes ÉBK-k meglehetősen hasonlóképpen hatnak: a céljuk az, hogy az izmok számára (pontosabban szólva: a valamitől való undor, vagy a valakivel való ellenkezés/védekezés által kiváltott izomremegéshez) glukózra tegyenek szert.

Alacsony vércukorszint esetén az egyén gyorsan táplálékot vesz magához, ami rövid úton a glukóz-szérum megnövekedéséhez vezet, ezáltal az izmok glukóz-ellátásban részesülnek.

Diabetes esetében a szervezet megtöbbszörözve állítja rendelkezésre glukózt az izmok számára – az inzulinszint csökkentése által.

Az adipositas (kövérség)

Alacsony vércukorszintnél az egyén nagy mennyiségeket eszik, hogy elegendő glukózzal rendelkezzen az undorhoz, és ilyenkor logikusan meg fog hízni. A konfliktus-aktivitás (vagyis a szimpatikotonia ) ellenére valódi, lényegi pluszsúlyra tesz szert.

Egy másik fontos kiváltó oka lehet a testsúlynövekedésnek – körülbelül összesen 90%-ban – a vesegyűjtőcsatorna-ÉBK szindróma, illetve a folyadékvisszatartás-konfliktus. Erről természetesen a nyugati orvoslásnak fogalma sincs, mivel ennek a víztárolásnak (vesegyűjtőcsatorna-konfliktus aktivitásban) voltaképpen semmi köze nincs a cukorkonfliktushoz.

Láthatjuk tehát, mennyire különböző tünetek számítanak „tipikus” diabeteses tüneteknek, ráadásul az alacsony vércukorszintet még csak nem is tekintik külön betegségnek. („Csak gyorsan be kell kapni valamit, és már nincs is…”)

A diabetesre irányuló kutatás ilyen tekintetben egyszerű badarság és mindaddig az is marad, amíg azt hiszik, hogy a Germán Gyógytudomány felismeréseit figyelmen kívül hagyhatják.

Diabetes gyermekeknél

A diabetes ugyanolyan gyakori a gyerekeknél, mint az alacsony vércukorszint – ez utóbbit azonban senki sem tartja rossznak (Hiszen a gyerekek „torkosak” …) A konfliktusok itt is ugyanazok, mint a felnőtteknél: félelem/undor-konfliktus és ellenszegülés-konfliktus.

Az, hogy gyermekeknél és fiataloknál a diabetes mellitus kevésbé számít gyógyíthatónak, amiatt van, hogy a felnőttek könnyebben el tudják kerülni a síneket, mint a gyerekek. Egy felnőtt képes azt mondani, hogy „Undorodom ettől, ezért többet nem csinálom.” Egy gyerek viszont kérdés nélkül újra és újra sínre kerül: („Jaj, ne nyafogj már annyit!”)

A cukorbetegség gyógymódja

Itt is érvényes az, hogy először meg kell találni a konfliktust vagy a konfliktusmechanizmust („az Istenek először a diagnózist teremtették, s csak utána a gyógymódot”), hogy a konfliktust meg lehessen oldani, illetve a síneket el lehessen kerülni.

Alapvetően igaz, hogy mindegyik fajta cukorbetegség ilyen módon gyógyítható. Az előrehaladott konfliktus időtartamához igazodik az, hogy milyen magasra áll be a glukóz-szérum érték. Így az sem számít szerencsétlenségnek, ha az éhgyomri vércukor pl. 7,2 mmol/l marad, hiszen ilyen értékkel még bárki élhet.

Ahhoz, hogy megfelelő terápiával, ésszerű inzulinadagokkal tudjunk kezelni, fontos tudni, hogy kétséges esetekben a túl sok inzulin akár többszörösen veszélyes lehet (hypoglykaemiás sokkhoz vagy akár halálhoz is vezethet!!), mint a túl kevés. Még egy 27,8 mmol/l-es szérum-glükóz értéknél sem történik rendszerint semmi baj.

Magától értetődő, hogy először a konfliktushelyzet, a szérum-helyzet és a hormonális állapot (szed-e fogamzásgátlót) stb. szempontjából óvatosan és alaposan fel kell tárnunk a terepet – a későbbi esetleges kellemetlen meglepetések elkerülése végett. Az is ugyanilyen magától értetődő, hogy számolnunk kell a konfliktusba való visszaesések (recidívák) lehetőségével, hiszen nem légmentesen lezárt környezetben élünk… A terapeuta semmiféleképpen ne bizonytalanodjon el olyankor, amikor egy-egy különösen mélyreható konfliktus-feltárás után ahelyett, hogy csökkenne, még nő is a beteg cukorértéke – ugyanis az ilyen beszélgetések gyakran erős visszaesésként hatnak!

Itt is arról van szó, amiről az egész Germán Gyógytudományban: nem egy olyan trükköt szeretnénk kitalálni, ami majd vélhetőleg „minden cukorbetegséget eltakarít”, hiszen ez badarság lenne. Amire szükség van, az a beleérzőképesség (empátia) az egészséges, józan emberi ész, valamint a kapcsolódó családtagokkal való együttműködés. Óvakodjunk attól, hogy gondolatrendőrséget játsszunk. Nem szabad visszaélnünk a pácienseink bizalmával – s hogy vannak határok, ezt minden terapeuta nagyon jól tudja. Ha a páciens felismeri, hogy a mestere – szakmailag és emberileg – kifogástalanul dolgozik, akkor ő ennek a mesternek (akinek véleményem és kívánságom szerint mindig önzetlennek kell lennie) meg fogja adni a szükséges bizalmat.

Az átmeneti ún. diabetesbeállításhoz használt „kéziszerszámhoz” a Germán Gyógytudományban még más eszközök is csatlakoznak, pl. célzott hormonkezeléssel (fogamzásgátlóval) egy balkezes fiatal hölgynél a diabetest tünetileg csökkenteni lehet, mindazonáltal elfogadva annak lehetőségét, hogy alacsony vércukorszint alakulhat ki nála – amit azonban gyakori táplálékfelvétellel ismét könnyebben uralni lehet. Természetesen mindezek csupán átmeneti segédeszközök addig, amíg a cukorbetegség oka meg nem oldódik.

A szakmai tudás: rövid hatású normál inzulin, elhúzódó hatású inzulin (depó inzulin), kenyéradagok, vércukorleépítés mozgás által – ezek mind magától értetődő előfeltételek. Az ilyenfajta tüneti kezelés a Germán Gyógytudományban csupán egy átmeneti szakasz, mivel végül a diabetes rendszerint meg is szűnik.

Ha a hajdani kollégáim vissza is vonták tőlem az orvosi praktizálási engedélyemet (mert esküvel nem tagadtam meg a Germán Gyógytudományt és nem tértem vissza a hagyományos orvosláshoz), és két ízben börtönbe is zártak a felfedezéseim miatt, ezeket a tényeket a jövőben mindenkinek tiszteletben kell tartania, akár tetszik, akár nem – mivel egyszerűen mindez bizonyíthatóan így igaz.

Fordította: Horváth Genovéva

Copyright © Dr. med. Mag. theol. Ryke Geerd Hamer