Tinnitus (fülzúgás, fülcsengés)

Tinnitus – egy aktív halláskonfliktus

Dr. med. Mag. theol. Ryke Geerd Hamer – rövid információ

Azt emberek már ősidők óta érzik, hogy az életünkben szoros összefüggés van a lelki konfliktusok, az érzelmek és a meghatározó élmények, megrázó események között. A nyelvünk számtalan közmondást és kifejezést használ, ami a biológiai konfliktus-élménysokkra, a DHS-re (Dirk Hamer Szindróma) vonatkozik, pl. hogy „nem hiszek a fülemnek” vagy, hogy „még most is a fülemben cseng”.

A DHS a Germán Gyógytudomány alapja, minden ún. betegség kezdete – a valóságban a természetnek egy biológiai különprogramja.

Minden „speciális rák- vagy rákkal egyenértékű különprogram” elindítója egy DHS, vagyis egy nagyon súlyos, drámai és magányosan átélt konfliktus-élménysokk, ami egyszerre három szinten zajlik: a lélekben, az agyban és a szerven.

Meghatározza a konfliktustartalmat és a Hameri góc (HH) elhelyezkedését az agyban (ún. céltáblaformátum) és a sejtszaporulatot, a nekrózist vagy az egyéb elváltozást a szerven. Ez egy túldeterminált rendszer, vagyis, ha ismerjük az egyik szintet, akkor következtetni tudunk a többire.

A teljes orvostudomány minden ún. betegsége két fázisban zajlik, amennyiben a biológiai konfliktus megoldódik, tehát a DHS-ről kezdve egy konfliktus-aktív (ca-Phase), hideg, szimpatikotoniás fázisban vagy a megoldási (helyreállítási) fázisban.

A fejlődéstörténetben három különböző csíralemezt ismerünk, melyek már az embrió legelső kifejlődése során kialakulnak, és amelyekből az összes szerv képződött:

  • a belső csíralemez (entoderma),
  • a középső csíralemez (mezoderma) és
  • a külső csíralemez (ektoderma.

Testünk szerveit nemcsak ezeknek a csíralemezeknek egyikéhez lehet társítani, hanem minden ilyen csíralemezhez tartozik egy, a fejlődéstörténethez köthető, speciális agyi terület is (agytörzs, kisagy, nagyagy), egy bizonyos konfliktustartalom, a lokalizáció az agynak egy bizonyos részén, egy bizonyos szövettani sejtformáció,  specifikus csíralemezhez tartozó mikrobák és ezen felül még egy különleges, biológiai értelem is.

 

A tinnitus a külső csíralemezből felépülő, nagyagy vezérelte szervekhez sorolható. Ez többek között azt jelenti, hogy fontos figyelembe venni a kezűséget. Mert a bal- és jobbkezűségnek a kisagytól kezdve van jelentősége. A kisagytól kezdve mindent az oldalasságunk határoz meg. Az agytörzsben még nem számít a kezűség. Minden ember vagy jobb-, vagy balkezes.

Akkor vagyunk balkezesek, ha taps közben a bal kezünkkel ütjük a jobb tenyerünket , ill. ha az van felül. A balkezűség például áthelyezi a biológiai konfliktust az agyfélteke ellenkező oldalára, ami azt jelenti, hogy a kisagy és a nagyagy jobb féltekéinek hatásköre túlnyomórészt a test bal felére vonatkozik, a kisagy és a nagyagy bal agyféltekéinek hatásköre pedig a test jobb felére. A nagyagykéreg biológiai konfliktusai esetén a birtokzónáknál fontos különbséget tenni a partner/anya vagy partner/gyermekhez szorosan hozzátartozó agyi relék és a variábilisan hozzájuk rendelt agyi relék között.

 

A tinnitusnál azonban a jobbkezesnél nem feltétlenül az anya/gyermekre vagy az apa/gyermekre vonatkozó fül konfliktusára kell gondolni, mert a halláskonfliktus a birtokzónához is tartozhat, amelynél halljuk a birtokra törő riválisunk hangját, és közben nem akarunk hinni a fülünknek (a szarvas hallja a rivális szarvas bőgését).

A tinnitus- vagy a hallásrelé az agyban ugyanis közvetlenül a birtokvesztés reléje (periinsularis) alatt (lefelé) található. Ezért nevezhetjük ezt akár „félig birtokvesztés-konfliktus”-nak is vagy pedig egy szabadon választható „birtokvesztés-konfliktus”-nak. Ennek gyakran pozitív mellékhatása is van, mert egy bal fültinnitus esetén egy jobbkezes férfi a konfliktus-aktivitás idején nem tud a jobb agyféltekéjén birtokvesztés-konfliktust megélni. A halláskonfliktus azonban a kezűségtől függően vonatkozhat mind az anya/gyermekre, mind pedig a partnerre.

A tinnitus alapjául mindig egy aktív halláskonfliktus szolgál, amikor valamit nem akartunk meghallani.
Konfliktustartalom: „Nem hiszek a fülemnek, nem lehet igaz, amit hallottam.”

A DHS-től kezdve a páciensnek tinnitusa van aszerint, hogy a a zúgás, a búgás, a csengés, a sípolás a jobb vagy a bal fülben jelentkezik, de a beszédre vonatkozó halláskonfliktus esetén hangokat is hallhat, ezt viszont csak abban az esetben, ha mindkét fülére vonatkoztatva átélt egy-egy halláskonfliktust és így mindkét fülében hallja a hangokat.

A tinnitushoz tartozó Hamer góc a középső bal, ill. jobb koponyagödörben helyezkedik el temporalisan-corticalisan, a hozzájuk tartozó tinnitusrelének megfelelően. Dupla tinnitus esetén, tehát amikor a páciensnek mindkét fülében egyszerre van tinnitusa, akkor nemcsak elviselhetetlenül érzékeny a zajokra, hanem még egy ún. skizofrén konstellációban is van, amelyet vagy kísér egy hanghallás vagy nem.

Példa: egy zsoldos katona, aki röviddel a házasságkötése előtt állt, akart venni magának egy saját lakást és ehhez kivett a számlájáról 150000 német márkát. Ezt az összeget odaadta menyasszonya „megbízható kezébe”, azzal a kéréssel, hogy őrizze meg a szerződéskötésig.

De még mielőtt sor került volna a szerződéskötésre, csúnyán összevesztek. A menyasszonya ezután felhívta a munkahelyén, minek utána nemcsak az eljegyzés felbontását jelentette be, hanem azt is állította, hogy ajándékba kapott tőle 150000 márkát.

Eközben a páciens átélt egy dupla halláskonfliktust, hogy „de hát ez nem lehet igaz, amit most hallottam”.

Két óra múlva lövésgyakorlatra kellett mennie. Most is, mint mindig fülvédő nélkül lőtt, de most más volt a helyzet, mert a barátja közvetlenül mellette, az akkor még DHS-mentes füle mellett lőtt és a lövéseket már elviselhetetlenül hangosnak érezte.

A lövésgyakorlat után többször volt tinnitusa, vagyis attól kezdve egy különleges skizofrén konstellációban volt. A tinnitus miatt annyira „megbolondult”, hogy azon kívül, hogy az összes hangra allergiás lett, még az exmenyasszonyának a hangját is hallotta. Az ilyen pácienseket bélyegezhetik meg később az „őrült”, „bolond” vagy „tébolyult” címkével.

 

A „vox” hangot jelent, valamint azt, hogy a páciens hangokat hall. A „hanghallás” például, amikor egy bizonyos mondatot hallunk, az akadémiai orvostudományban paranoiás skizofréniát jelent. A szerencsétlen pácienseknek ez minden esetben erkölcsi halálos ítéletet jelentett, mert ha valaki egyszer skizofrén, az örökre skizofrén. Tehát a pácienseket életük végéig tönkre tették, a pszichiátriai eset lett belőlük, mert ettől a diagnózistól életük végéig nem tudtak megszabadulni. Ha egyszer bolond vagy – örökké bolond maradsz!

A hangot hallók általában ártalmatlan paranoiásoknak számítanak, de ehhez a skizofrén konstellációjukhoz lehet, hogy hozzákapcsolódik egy másik, pl. egy agresszív-biomániás konstelláció. Ekkor a páciens persze már nem ártalmatlan, mert erősen hisznek a hangoknak és a hangok utasításainak. Sok vallási fanatikus ilyen hangokat hall. Akkor is, ha álmunkban hangokat hallunk, rövidtávra kiújul a konfliktusunk, ilyen pl. a függésben lévő hallás-konfliktus.

De egy ilyen recidíva általában csak rövid ideig tart, ilyenkor az érintett az ébredésnél azonnal tudja, hogy ez csak egy álom volt!

A Germán Gyógytudományban a skizofrénia, mint személyiségi ismertetőjegy vagy tulajdonság a régi értelemben véve nem létezik. Csak skizofrén konstelláció létezik, ami egy a mindkét agyféltekén egyszerre mutatkozó konfliktusaktivitás, ez alapjában véve átmeneti és bármikor megoldható. Már hogyha a kettő közül csak az egyiket megoldja a páciens, „normális” lesz. Tehát ha egy páciens „hangokat hall”, akkor ő mindig egy ilyen skizofrén konstellációban van.

A hanghallás nem más, mint egy dupla vagy háromszoros tinnitus, azzal a különbséggel, hogy nem egy vagy két tinnitust, hanem egy vagy két hangot hall állandóan vagy gyakorta. Mindig arról a zajról vagy arról a hangról van szó, amit a DHS során a halláskonfliktusa során hallott, amely során azt „hitte, hogy nem hiszi a fülének”. Mindig azt a zajt hallja, ami az akusztikus DHS-t okozta: egy csattanás, egy zörej, egy zúgás, egy búgás vagy egy motor bőgése.

A DHS a biológiai konfliktusnak nemcsak a konfliktustartalmát határozza meg,
hanem azt a sínt is, melyen a következő konfliktus továbbfut.

A sínek plusz konfliktusaspektusok vagy plusz észlelések a DHS pillanatában. Ha a páciens később egy ilyen sínre kerül (allergia), az a teljes konfliktus kiújulását okozhatja. Ezek a konfliktusrecidívák nem valahogy lopakodva, hanem egy kiújult DHS-sel következik be. A kiújult DHS emocionális erősségének, ami miatt újból rákerülünk a konfliktussínre, természetesen már messze nem kell olyan erősnek lennie, mint az első alkalommal. Azt is mondhatjuk, hogy az egy „erőteljes emlékeztető”.

Példa: egy páciens egyik éjjel vezette a kocsiját az autópályán és elaludt a volánnál. Valószínűleg 500 métert csukott szemmel haladt 120 km/órás sebességgel, amikor a sebesség100 km/óra alá esett.

A motor megváltozott hangjától felriadt. Elszenvedett egy tinnitust a bal fülére. Valószínűleg ez mentette meg az életét. Ettől kezdve dupla sínen futott a tinnitusa: az ezt követő időkben mindig akkor lett tinnitusa, amikor fáradtan ült a volánnál és az autó sebessége 120 km/óra alá esett, valamint amikor reggel felébredt. Később már csak attól is tinnitusa lett, amikor az autónak egy bizonyos hang kíséretében csökkent a sebessége. Amikor a páciens hosszabb ideig nem tudott vezetni (1 év), elmaradt a tinnitusa.

Példa: Egy másik páciens elszenvedett egy halláskonfliktust, amikor az adóellenőr a vizsgálat után bejelentette, hogy 100.000 márkás pótdíjat kell fizetnie. A páciens nem akart hallani a fülének: „Ez nem lehet igaz, nem hallok jól!” Ezután minden alkalommal, amikor az adóhatósággal volt dolga, azonnal előjött a régi sínje alapján a tinnitus.

A folyamat biológiai értelme egyértelműen az aktív fázisban keresendő.

A vészjelzésben tehát, ami figyelmeztet egy akusztikus információval kapcsolatos veszélyhelyzettel. Mindig az a fontos, hogy a tinnitus zavar minket, gondoljunk arra, hogy hiszen az része egy Értelmes Biológiai Különprogramnak, az mindig egy vészjelzés: „Vigyázat, ennél a motorhangnál egyszer régen elaludtál vagy legalábbis félig már aludtál! Vigyázz, nehogy elaludj! Azonnal fel kell ébredned, csökken az autó sebessége.”

Ez azt jelenti, hogy a tinnitust nem szabad „betegségtünetnek” tekinteni, amit „ki kell kezelni”, hanem meg kell próbálni az okot megszüntetni, kvázi annak szükségességét, hogy figyelmeztessen minket. Ezért fontos, hogy mindig lehetőleg azonnal (a tinnitus megjelenésekor) megtaláljuk a DHS-t és véglegesen megoldjuk a biológiai konfliktust.

 

Azonban annak a páciensnek, akinek már tartósan, évek óta tinnitusa van, függésben van a konfliktusa. Ezalatt azt értjük, hogy a biológiai konfliktus ugyan folyamatosan aktív, de le van transzformálva. A páciens egy ilyen konfliktussal természetesen szép kort élhet meg.

 

A konfliktustömeg mindig a konfliktus intenzitásának és a konfliktus időtartamának szorzata. De ismerjük azt a jelenséget, mely gondoskodik arról, hogy alig nő nagyra a konfliktustömeg: ez az ún. skizofrén konstelláció. Egy skizofrén konstellációban lévő páciensnek lehet akár 15 évig mindkét oldalon aktív, függésben lévő konfliktusa és túléli a konfliktusok megoldásánál például a szívinfarktust. Ha azonban egy átlagos konfliktuserősséggel, szólóban több, mint 9 hónapig aktív marad egy birtokvesztés-konfliktus, vagy 6 hónapig erős konfliktusintenzitással aktív marad, akkor az időben fel nem fedezett szívinfarktus halálos kimenetelű. Az ősagy vezérelte konfliktusoknál egyébként a konfliktustömeg mindig egyenes arányban áll a tumor méretével.

 

A tinnitus terápiája először is abban áll, hogy kiderítsük, melyik DHS-nél élte át a páciens a halláskonfliktust.

Csak akkor lehet közösen a pácienssel kidolgozni a megoldási lehetőségeket. Eközben fontos figyelmeztetni a pácienst, hogy a megoldási fázisban, a konfliktus megoldása után az érintett frekvenciákat – mindenesetre a megoldási fázis idejére nem fogja hallani. Ezt fülzúgással kísért hirtelen, átmeneti halláscsökkenésnek hívják (átmeneti érzéketlenség az érintett frekvenciákra vonatkozóan).

Az eddigi akadémiai terápia abból állt, hogy infúziókat adtak a páciensnek. Ez pont az ellenkezője annak, amit tulajdonképpen kellett volna csinálni, mert a konfliktusmegoldással és a megoldási fázis jeleként a Hameri góc beödémásodik, tehát az agy megduzzad és a további infúzióval majdnem elárasztják, és ezzel a beavatkozással a megoldási fázist mesterségesen meghosszabbítják. A relékhez tartozó szervek szintén megduzzadnak. Normál esetben itt is az a szabály van érvényben, hogy a megoldási fázis annyi ideig tart, mint ameddig a konfliktus tartott (erős fülzúgással kísért, hirtelen, átmeneti halláscsökkenés szindróma esetén).

Természetesen egyáltalán nem ritka, hogy ezeket a megoldási fázisokat megszakítják a recidívák, ami azt jelenti, hogy a páciensnél közben újra és újra jelentkezik a tinnitus. Ha azonban ezek a recidívák jelentéktelenek, akkor a páciensnél csak gyengén jelentkezik a fülzúgással kísést halláscsökkenés és ezek általában nem tragikusak. Halláskárosodást követő gyakori recidívák esetén mindenesetre előfordulhat, hogy szétszakad az agyi sejtszövet és ciszták képződnek. Sőt, egy ilyen halláscsökkenés néha több évig is eltarthat, ez az ún. nagyothallás („függőben lévő gyógyulás”), ilyenkor átmenetileg hallókészüléket használhatunk. Ezért olyan nagyon fontos lehetőleg azonnal megtalálni a DHS-t, hogy végleg megoldjuk a konfliktust.

 

A Germán Gyógytudomány, mely szorosan a biológiai viselkedési mintákra és a konfliktusokra irányul, egészen új léptéket irányoz elő. Egyáltalán nem mondható el róla, hogy nem humánus, sőt az ellenkezője, megtisztítja a gyógyítást ettől a lelketlen orvostudománytól. Először is megállapítja, hogy a szervezetünkben minden úgy zajlik, mint egy számítógépben, csak sokkal lenyűgözőbb formában, mert hiszen a program a többi állat- és növényfajták nagy részére is érvényes.

A teljes orvostudomány eddig csak a tünetekre támaszkodott. Betegségnek a szervek megbetegedését hitték, és mint olyat csak a szervek tünetei alapján kezelték. Ez vezetett a lelketlen modern orvostudományunkhoz, melyben a lélek csak zavarólag hatott. Mindent infúziókkal vagy mérgezéssel, kemóval vagy szikével kezeltek. A lélek nem számított tudományosnak. Az csak a bolondoknak volt való. A szérumparamétereket, röntgen- és szervi CT-felvételeket tényként kezelték. A lélekre és az agyra, mint az egész szervezet irányítóira pedig végképp senki sem volt kíváncsi.

Pedig olyan egyszerű ez, a szervezetünk ugyanúgy működik, mint egy modern gép: a lélek a programozó, az agy a szoftver és a test a számítógép. Pedig a rendszer felépítése még sokkal lenyűgözőbb, mert a szoftver saját magának programozza be a programozót – a lelket –, amely utána az agynak írja a programokat.

Ha az agyunk a szervezetünk szoftvere, akkor az egyben mindennek a szoftvere is. Nincs értelme képzelegni azon, hogy ebben a szervezetben valami úgy történik, hogy az „annak a tudta nélkül folyik”. Ezért az egész orvostudománynak alapvetően meg kell változnia! Tulajdonképpen furcsa, hogy miért nem jutott eszébe még senkinek sem az, hogy az agy, mint a szervezet szoftvere, az összes ún. betegségért is felelős lehet?

 

Copyright © Dr. med. Mag. theol. Ryke Geerd Hamer