06292017Cs
Frissítve2017 febr. 24, P

slot

A sínek

sinek

A sínek egy DHS-sel kapcsolatos további konfliktus-aspektusok.

A biológiában törvények uralkodnak, melyeket mi, mai emberek nem értünk meg, mivel ahhoz szoktunk, hogy „pszichológiailag” gondolkodjunk. Amikor azonban újból megtanulunk bio-logikusan gondolkodni, már nagyon jól meg tudjuk ragadni ezeknek a törvényeknek a lényegét. Ahhoz, hogy ilyen módon tudjunk gondolkodni, szükséges, hogy megértsük a konfliktus-sínek mibenlétét.

A mai kor civilizáció által ’kiképzett’ embere a síneket betegségekként azonosítja be: allergiákról beszél, amelyeket le kell küzdenie, szénanátháról, asztmáról, neurodermitiszről (idegi alapú bőrgyulladás), psoriasisról (viszkető, foltokban terjedő bőrbetegség) stb. és ezáltal válogatás nélkül neveket ad különböző konfliktusok különböző fázisainak és testi tüneteinek. Meglehetősen nagy tehát itt a kuszaság, amiben most szeretnénk egy kis rendet teremteni.

Korábban a Germán Gyógytudományban a síneket nagyon érdekes, egyáltalán nem mellékes, de nem is központi tényezőknek tekintettük. Ez alapjaiban változott meg, amióta egyre jobban felismertük, hogy milyen alapvető központi funkciója van a DHS-nek.

Amikor egy egyén egy DHS miatt biológiai konfliktust szenved el, a DHS pillanatában nemcsak magát a konfliktust rögzíti engramként (emlékkép), hanem bizonyos kísérőkörülményeket is. Az egyén nem csupán a DHS pillanatának legapróbb részleteit jegyzi meg – akár egy villanófény-felvételnél – hanem hangokat, hangtónusokat, illatokat, mindenféle érzetet, ízeket, embereket, állatokat, helyszíneket vagy akár bizonyos színeket és zajokat is. És ezeket gyakorlatilag egész életére megjegyzi! Amikor később megjelenik akár egy is ezek közül a kísérő-körülmények közül, visszatérhet, kiújulhat az egész konfliktus.

Ez azt jelenti, hogy a tulajdonképpeni DHS-síneken kívül léteznek még ún. melléksínek is, azaz olyan kísérő-körülmények vagy kísérőmomentumok, amelyeket az egyén a DHS pillanatában lényegesnek élt meg és ezért az emlékei között elraktározott. 5 vagy akár 6 kísérő sín is megjelenhet egyidejűleg. Ezért aztán mindegy is, hogy később ezeknek a kísérősíneknek „pszichológiai” jelentőséget tulajdonítunk-e vagy sem, ugyanis ezek már „beprogramozódtak”. Fontos tudni, hogy egy ilyen melléksínről az összes sínre felfuthatunk – ezért is nevezzük ezeket síneknek.

Példa: egy fiatal nő anya-gyermek aggodalmi konfliktust szenved el, emlőmirigy-rákkal, egy, az apaság bebizonyítása céljából végrehajtott amniocentézis miatt. Retteg a félelemtől, hogy a beavatkozás miatt a magzatának baja eshet. Ezután az egész apasági ügy ezen a bejáratott sínen fut tovább, akkor is, amikor a gyermek már rég – épen és egészségesen – a világra jött. Minden alkalommal, amikor a nő levelet kap az ügyvédtől vagy a bíróságtól, újból sínre kerül és az emlőmirigyrákja tovább növekedik.

A DHS tehát nemcsak a hirtelen fellépő, magányosan megélt drámai, súlyos lelki megrázkódtatást okozó konfliktust foglalja magában – amely a „gyenge pontunkon talált el minket”, hanem a konfliktus tartalmát is, ami meghatározza a Hameri góc elhelyezkedését az agyban, és a rák, a nekrózis vagy a funkcióvisszaesés elhelyezkedését a szerveken. Azonban amint láthatjuk, a DHS másodpercében még sok minden más is történhet: ekkor kerülnek „lefektetésre” a sínek, amelyek az elkövetkezendőkben folyamatosan futni fognak, illetve amelyeken a „vonat” futni fog.

Másik példa: régen az első szerelmi élmény szinte mindig egy szénakazalban esett meg. Ezeknél az első intim aktusoknál azonban gyakran történtek kisebb „katasztrófák”, komplikációk. Ha egy-egy ilyen katasztrófa DHS-sé vált, akkor a széna illata berögzült a konfliktus-komplexum sínjei közé. Ezután bármikor, amikor széna illatát érezte meg az érintett, anélkül, hogy tudatában lett volna, visszakerült a sínre. Legtöbbször a „nekem-ez-bűzlik” biológiai konfliktusát szenvedte el, vagyis az orrnyálkahártya konfliktusát.

A visszaeséseknél, (ahogyan az allergiákat is nevezzük, amiket kis tapaszainkkal tesztelhetünk) a páciens a megoldási fázisban rendszeresen „szénanáthás” lett, és a betegségét „szénaallergiának” nevezték el. Ezt a szénanáthát természetesen (széna nélkül) a páciens a megoldási fázisban is megkaphatta volna (nő és férfi egyaránt), ha pl. ugyanazzal ill. egy másik partnerrel ugyanolyan módon, egy összehasonlítható katasztrófát szenved el az intim együttlétkor. A széna között elszenvedett „katasztrófa” azonban nem volt mindig mindkét partner számára egyforma horderejű (vagy egyáltalán „katasztrófa”), sőt az sem biztos, hogy DHS volt – legtöbbször csak egyikük számára volt az.

A szénanátha (ami mindig egy rövid konfliktus-visszaesés utáni megoldási fázis) előidézéséhez nem szükséges feltétlenül a széna pollene, elégséges ha pl. a tévében meglátunk egy szénát kaszáló parasztot –ugyanaz lesz a hatás. Ha tehát például a partnernő annak idején szexuális konfliktust szenvedett el, akkor (egy „széna” melléksín esetén) egyidejűleg ismét visszaeshet a szexuális konfliktusába és méhnyak-fekélyt/rákot kaphat.

Ezért ha gyanútlanul szénakaszálás (vagy aratás) idejére időzíti az érintett nő a nyaralását egy parasztudvarba, megdöbbenhet, hogy nem sokkal azután a következő periódusa kimarad (pl. egy fogamzásgátlót nem szedő JK nőnél). A konfliktus-visszaesés általában ugyanolyan gyorsan meg is oldódik, amint hazautazik és nem lát több szénakaszálást, vagy nem érez több szénaillatot. Sajnos azonban amikor legközelebb nőgyógyászati vizsgálatra megy, az orvos kezdődő méhnyak-„karcinómát” (a valóságban fekélyt) állapít meg nála...

A kísérősínek – amennyiben a birtok-relében fekszenek – változhatnak minőségükben a konfliktus-aktív szakasz során (például ha megváltozik a hormonális állapot (operáció, menopauza révén, stb.).

A legkülönlegesebb, (ami természetes körülmények között különösen a segítségünkre lehetne) az az, hogy minden „fősínen futó konfliktus-visszaesés”-ből egy szempillantás alatt bármelyik, vagy akár az összes „melléksínünkre” rákerülhetünk, és bármelyik melléksínről mind a fősínre, mind pedig a többi (akár az összes) melléksínre is átjuthatunk.

Magától értetődően minden melléksín rendelkezik egy megfelelő, önálló konfliktus-aspektussal, egy saját Hameri góccal az agyban és kapcsolódó szervi elváltozással. A sínek mindig a DHS-sel összefüggő további konfliktus-aspektusok, vagyis olyan körülmények, amelyek a DHS másodpercében bekapcsolódnak/asszociálódnak. Azonban csakis a páciens lehet képes arra, hogy leírja, milyennek élte meg a konfliktust a DHS pillanatában.

Ha tehát megtaláltuk a DHS-t az összes sínnel együtt, amelyek annak idején a DHS pillanatában együtt rezegtek, ezeket türelmesen el kell magyarázni a páciensnek, hogy a jövőben mosolyogva tudja fogadni őket és ne pánikoljon – viszont azt is tudnia kell, hogy a konfliktus ezzel még nincs teljesen megoldva.

A sínek tehát a Germán Gyógytudományban azt jelentik, hogy egy páciens – ember, vagy állat -, aki egyszer elszenvedett egy biológiai konfliktust, nagyon könnyen ismét egy sínre kerülhet, ha visszaesés történik. A visszaesés pedig adódhat csupán a konfliktus egyetlen összetevőjéből is, már ennyi is elég egy teljes konfliktus-visszaesés előidézéséhez. Az ilyen konfliktus-visszaeséseket nem érthetjük meg intellektuális megértés szintjén, csak intuitívan tudjuk megragadni/felfogni és elkerülni.

Amit az ember csak harmadszorra képes helyesen csinálni („saját kárán tanul”), az állatok rögtön az első alkalom után, ösztönösen korrigálják.

Példa: két boxer várakozott egy teherautóban, félig nyitott ablaknál a gazdájára. Azelőtt soha nem ugrottak ki az ablakon, ezúttal azonban egy különösen szemtelenül csaholó fajtársuk haladt el a kocsi előtt, akit azonnal „le kellett vadászniuk”. A négyéves kan kutya egyetlen vad, de elegáns ugrással kiugrott a szállítóautó ablakán,  az idősebb, hatéves szuka pedig utána akarta csinálni. Az idős „hölgy” azonban kissé kövérebb derekával fennakadt, majd átbukfencezett és végül a fenekén landolt. Medencetörést szenvedett el, amelynek három hónapig tartott a gyógyulási ideje. Attól fogva még a legnagyobb jutalomfalattal se lehetett rávenni, hogy beszálljon a teherautóba. Csak az ajtóig jutott el, ott azonban határozottan megfordult, és tekintetében ez volt olvasható: „Kedves gazdám, nagyon szívesen megenném azt a kolbászt, de a teherautóra soha többé nem szállok fel, mert onnan csúnyán le lehet esni.”

Nem szabad tehát szem elől tévesztenünk, hogy mindez nem zavarokról szól – ahogy eddig vélekedtünk az allergiákról - , hanem valódi és helyes védőgondolatokról, amelyek egy korábban elszenvedett „katasztrófára” hívják fel az élő szervezet figyelmét! Míg korábban semmi másról nem volt szó, mint hogy a zavaró tüneteket különböző trükkökkel és fortélyokkal kiküszöböljük, ezek a tünetek sokkal kevésbé zavaróak már, ha megértettük és be tudtuk rendszerezni őket.

A Germán Gyógytudomány azonban – az 5. biológiai természettörvény felfedezése óta még fontosabbnak ismeri el a síneket vagy az ún. „allergiákat”. A sínek olykor zavarnak, bosszantanak vagy akár gátolnak is minket, ezért eddig úgy hittük –tudatlanul-, hogy az akadémikus orvoslással ki kell őket kezelnünk, orvosolnunk kell őket és le kell őket győznünk. Ma azonban már tudjuk, hogy a sínek értelmes biológiai vészjelzések: vigyázat, ebben a szituációban egyszer már DHS-t szenvedtél el!

Ugyanakkor azonban az is kerülendő, hogy elkezdjünk „vadászni” a sínekre, hiszen ez csak elbizonytalanítaná azokat a pácienseket, akik még nem ismerik teljesen a Germán Gyógytudományt és ezért nem tudják, hogy mindössze az emlékezetünk „támogatásáról” van szó, rosszindulatnak mindenféle nyoma nélkül. A síneknek nincs közük a pszichológiához sem – csakis színtisztán a biológiához – mind pszichés, mind agyi, mind pedig szervi szinten. És: sínekkel együtt is megérhet az ember egy boldog öregkort!

Bizony gyakran egyáltalán nem könnyű ezt közölni – legfőképpen olyan páciensekkel, akik nem tudják, vagy nem akarják megérteni a Germán Gyógytudomány lényegét – ilyenkor néha hasztalan fáradozásnak tűnhet mindez.

A gondolkodásnak egy teljesen új dimenzióját, az intuitív biológiai felfogás egy teljesen új módját kell megtanulnunk. A biológiai konfliktusok visszarántanak minket a rideg valóságba – az állatokat még inkább -, azonban nálunk embereknél is  alapvetően folyamatos(an) élet-halál kérdés(é)ről van szó! 

Fordította: Horváth Genovéva

Különprogramok

kulonprogram
A GNM különprogramjai

Esettörténetek »

esettortenet
Tapasztalatok, esettörténetek

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért.