06262017H
Frissítve2017 febr. 24, P

slot

Az asztma két fajtája - különprogram

aszthma
aszthma2

Rövid összefoglaló
Dr. med Ryke Geerd Hamer
Forrás: http://www.neue-medizin.de

A Rák Vastörvénye volt 1981-ben a Germán Gyógytudomány® „belépője”.  A Germán Gyógytudomány® egy tapasztalaton alapuló természettudomány, ami 5, empirikusan fellelt természettörvényen alapszik – amely minden ún. betegségnél felismerhető, alkalmazható.

Minden ilyen ún. betegségnek – amit mi azóta már egy értelmes biológiai különprogram (ÉBK) egy-egy fázisaként értelmezünk – kiváltója egy biológiai konfliktus, egy sokk-élmény (DHS), ami az egyént felkészületlenül éri (derült égből villámcsapásként). Minden konfliktusnak megvan a jól meghatározható tartalma, amely asszociatív módon, azaz önkéntelenül/nem szándékoltan kapcsolódik az eseményhez - gondolattársítás révén.

 

A DHS nyomokat hagy az agyban, amit koponya-CT (komputertomográfia) segítségével lefotózhatunk. Az ilyen reléket hívjuk Hameri Gócoknak (HG). Minden HG-hoz tartozik többek között egy pontosan meghatározott konfliktustartalom, ahhoz egy adott szerv, és egy ugyancsak pontosan meghatározott terület az agyban (relé). Ezen túlmenően képesek lehetünk megállapítani, hogy a konfliktusok még aktív (KA), vagy már megoldást követő (MK) fázisban vannak-e, és hogy sejtgyarapodás, avagy sejtvesztés történik-e az adott esetben.

Azt, hogy a bal vagy a jobb agyféltekébe csapódik-e be a konfliktus, a páciens kezűségén túl a hormonális állapota is meghatározza (szed-e fogamzásgátlót, állapotos-e, változó korban van-e, vagy egyéb hormonális elváltozás zajlik-e a szervezetében; illetve fennállhat-e skizofrén konstelláció, vagy áll-e kemoterápiás kezelés alatt).

A tapsteszt éppen emiatt rendkívül fontos eljárás és olyan kritérium, amelytől nem lehet eltekinteni ha diagnosztizálni szeretnénk: ehhez ugyanis meg kell állapítanunk, hogy az illető alapvetően melyik agyféltekéjével „dolgozik/működik”. Ha a jobb kéz fekszik fölül, jobbkezes a páciens. A balkezesség a szokásos jobbkezességgel szemben a konfliktusokat az ellenkező agyféltekére helyezi át, innentől fogva azonban minden pontosan ugyanúgy zajlik le (mint ha egy jobbkezes esetében az ellenkező oldalon történne egy konfliktus lefutása).

Ha tehát egy balkezes hölgy szenved el „rémület-konfliktus”-t, a Hameri Góc (HG) ahelyett, hogy a bal, nőies oldalon csapódna be, a jobb, férfias agyféltekét fogja érinteni, szervi szinten pedig a hörgőrelét. Egy jobbkezes nő esetében mindez a gégerelét érintené.

Egy balkezes férfi egy „birtokféltési konfliktus”-nál reagálna ugyanígy a gégéjével, egy jobbkezes pedig épp ellenkezőleg, a hörgőrelével. Szervileg mindkettő a nagyagy csoportjába tartozik, ami azt jelenti, hogy  a KA-fázisban vagy ulcerák (szenzorosan) vagy bénulás (motorikusan) állhatnak elő a hörgő- ill. a gégerelében. Ezért nem lehetséges tehát a Germán Gyógytudomány®-ban a jobb- és balkezesség ismerete nélkül dolgozni.

A második természettörvény kimondja, hogy minden Értelmes biológiai különprogram két fázisból áll, vagyis minden ÉBK-nak van egy konfliktus-aktív és egy megoldást követő fázisa – amennyiben a konfliktus megoldódik.

Minden ÉBK-ban , amelyben a konfliktus megoldódott, van epileptikus vagy epileptoid krízis, azaz egy fordulópont a megoldási fázisban, a vagotonia legmélyebb pontján. Az epileptikus görcsroham izomrángásokkal kísérve, csupán az epileptikus krízis egy speciális formája – amely egy motorikus konfliktus megoldása után keletkezik. Az epilepsziához hasonló, vagyis epileptoid krízist alapvetően tehát minden ÉBK-ban, vagyis minden eddig betegségnek titulált állapot során találhatunk, ha kissé különböző formákban is. Vagyis az eddig betegségekként leírt tünetegyüttesek csak egy-egy Értelmes Biológiai Különprogram egyes fázisai.

Az asztma esetében is a páciens kezességén kívül az epileptoid ill. epileptikus krízis játszik még hatalmas szerepet. Az asztmának két fajtáját ismerjük:

A gégeasztmát (asthma laryngeale) – mely a konfliktus-aktív fázis a gégeizomzat bénulásával jár, valamint a hörgőasztmát (asthma bronchiale), melynek során a hörgőizomzat bénul le a KA-fázisban.

Az asztmánál a következő kombinációs konstellációk lehetségesek – mind a gégeasztmánál (elnyújtott belégzés), mind pedig a hörgőasztmánál (elnyújtott kilégzés):

A.)  A gégeasztmánál a bal agyfélteke laryngeális gégeizomzat-relé szenved el epileptikus krízist, ugyanakkor azonban ezzel egyidőben a jobb agyfélteke nagyagyreléiben valahol még aktívnak kell lennie egy Hameri Gócnak. Ilyen kombinációs-konstellációnál beszélünk gégeasztmáról (asthma laryngeale) – azaz elnyújtott belégzésről (inspirium).

B.)  A hörgőasztmánál (asthma bronchiale) ez pont fordítva van. Itt a jobb agyféltekén található hörgőizomzat-relé van epileptikus krízisben, a bal agyfélteke nagyagyi reléiben található még egyidejűleg egy aktív HG. Ez az asthma bronchiale kombinációs konstellációja – az elnyújtott kilégzés (exspirium).

Amennyiben mindkét relé (vagyis a motorikus gégerelé és a motorikus hörgőrelé) epileptikus krízisben van, akkor krónikusan felerősödött inspirium belégzés (inspirium) és kilégzés (exspirium) áll elő, vagyis egy exspirációs és inspirációs asthma laryngeale és bronchiale. Ezt a kombinációs konstellációt nevezzük status asthmaticusnak, amikor is a páciensnek akut asthmatikus légszomja/ légzéselégtelensége van! Amíg mindkettő konfliktus-aktív fázisban van, nem történik semmi.

Spasztikus bronchitiszről akkor beszélünk, ha csak a jobb-agyfélteke hörgőizomzat-relé van epileptikus krízisben, a bal agyfélteke nagyagyreléiben pedig nincsen további Hameri Góc aktivitásban.

A spasztikus laryngitisznél (az ún. kruppnál) ez ismét fordítva van. Itt a bal agyfélteke gégeizomzat reléjében van az epileptikus krízis, a jobb agyfélteke nagyagyreléiben pedig szintén nincs aktivitás.

Korábban nem tudtuk, hogy a cortison miért csak az asztmás betegek egy részénél volt hatásos. Ezek voltak azok az esetek ugyanis, ahol a konfliktus az egyik vagy mindkét nagyagyféltekén epileptikus krízisben volt, vagyis az egyoldalú vagy kétoldalú epileptikus krízis okozta az asztmarohamot - és egy egyidejűleg fennálló vesegyűjtőcsatorna szindrómával gyakran a cortisonnak paradox hatását váltottuk ki: egy még felfokozottabb vízvisszatartást.

Az ún. asztmások/asztmatikusok azok az emberek, akik újból és újból rövid visszaeséseket szenvednek el. Gyakran ún. függő konfliktusuk van, ami azt jelenti, hogy bár a konfliktus folytatólagosan aktív (fennáll), azonban ún. transzformált állapotban van. Vagyis a szervezet már kvázi berendezkedett a konfliktussal való „együttélésre” – ami az ilyen betegek esetében akár évtizedekig is fenntartható állapot lehet.

Ha azonban a páciens újabb agykérgi konfliktust szenved el, akkor az már az ellenkező nagyagyféltekébe fog becsapódni és a beteg pillanatnyilag ún. skizofrén konstellációba kerül. Ebben az állapotban azonban csak kevés konfliktustömeg halmozódik fel.

Némely visszaesést csak akkor érthetünk meg egyáltalán, ha lelkiismeretesen felkutattuk az összes sínt, amely a DHS idejében beprogramozódott. A sínek olyan további konfliktusaspektusok vagy észlelések, amelyeket a DHS pillanatában fogunk fel.  Az emberek és az állatok ugyanis képesek megjegyezni a DHS másodpercében őket ért (optikai, akusztikai, szag- és tapintásbeli) kísérő körülményeket, behatásokat - anélkül, hogy ennek tudatában lennének (akárcsak egy pillanatfelvételnél), és ezeket a „feljegyzéseket” gyakorlatilag életük végéig meg is őrzik.

Amikor bármelyik ily módon elraktározott kísérő jelenség ismét felmerül, akkor az egész konfliktus, mint ún. visszaesés visszatérhet. Vagyis egy-egy ilyen mellékvágányról a teljes fővágányra juthatunk fel újra és újra (ezért is nevezzük őket síneknek). Ezek a konfliktus-visszaesések azonban nem „csendben visszalopódznak”, hanem csakis egy újabb DHS-sel térnek vissza. A visszaesési DHS-nek azonban már korántsem kell ugyanazzal az erős érzelmi töltettel rendelkeznie, mint a legelsőnek.

Minden olyan allergia, amelyet allergia-tesztekkel kimutathatunk, mindig „két sínen fut” – egy DHS-sel kapcsolatban. Ezen is látszik, mennyire fontos mindig visszatérni a DHS-hez, annak érdekében, hogy a teljes szituációt az emlékezetünkbe tudjuk idézni.

Példa:

Egy nőbeteg óvodás kora óta alkalmankét asztmarohamokat szenvedett el. Végül macskaszőr allergiát diagnosztizáltak nála, és ennek tulajdonították a rohamokat. A hölgy ennek ellenére nagyon vonzódott a macskákhoz, ezért olykor-olykor meg is simogatta őket. Feltűnt neki, hogy ilyenkor általában nem tört ki rajta asztmaroham, máskor viszont igen, amikor pedig egyáltalán nem is érintkezett macskával!

Amikor aztán el kezdte keresgélni a konfliktusát, megdöbbenve állapította meg, hogy kizárólag fekete –  ráadásul egy bizonyos méretű –  macskával kapcsolatban reagál ilyen módon, illetve akkor, amikor az úton véletlenül meglát egy halott állatot. Végül is kutatása során arra jutott, hogy kisgyermekként valószínűleg végig kellett néznie, ahogy imádott fekete cicáját – akitől ő akkoriban nagyon függött - elütötte és szétlapította egy autó (DHS).

A konkrét, húsz évvel azelőtti eseményre ő maga már egyáltalán nem emlékezett (tudatosan), mégis minden egyes olyan alkalommal, amikor meglátott vagy megsimogatott egy pontosan akkora és olyan fekete macskát, mint amelyiket annak idején elütöttek, illetve ha meglátott egy halott állatot, újból és újból elszenvedett egy DHS-visszaesést.

A DHS a bizonyíték arra, hogy milyen precíz kölcsönös viszonyban áll a lelkünk a konfliktusokkal, az agy a Hameri Gócokkal, és a szervek a sínjeinkkel.

A „segédeszköz”, vagyis a Germán Gyógytudomány® öt biológiai természettörvényének ismeretében és a betegséglefutások tipikus (lelki– agyi– szervi szintű) tüneteinek tudatában immár képesek lehetünk arra, hogy először az orvoslás történetében oki és reprodukálhatóan értelmes terápiát folytathassunk, és ily módon gyógyítsunk.

Különprogramok

kulonprogram
A GNM különprogramjai

Esettörténetek »

esettortenet
Tapasztalatok, esettörténetek

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért.