08192017Szo
Frissítve2017 febr. 24, P

slot

Ízületi reuma - 2015.09.07.

Kedves Pilhar úr,

Újra részese lehettem egy Dr. Hamer tankönyvébe illő történetnek.

A sógornőm (52 éves, eddig nem volt komoly betegsége, nagyon mozgékony) komolyan aggódik a második lánya miatt. Az elsőszülött lánya kiköpött anyja, a második viszont úgy tűnik, pont az ellenkezője. Az első férjhez ment, biztos állása és egy kedves férje van, építettek egy házat… az első gyermek már úton van… minden úgy van, ahogyan azt egy anya kívánhatja gyermekének.

Nos, a helyzet a második lányánál pont fordítva van. Már régóta nincs jó állása, folyamatosan párkapcsolati problémákkal küzd, minden férfivel szakított, anyagilag is egy nagy csőd stb.

Inge néhány héttel ezelőtt felhívott, hogy éjjel úgy fájt a válla, hogy a fájdalomcsillapító sem segített. Először is megnyugtattam. Természetesen orvoshoz akart menni, mert betegállományba kellett mennie, hogy táppénzt kaphasson. És bekövetkezett az, amitől féltem.

A diagnózis ízületi reumára utal –, mesélte később a feleségem, Inge nővére. Azonnal rákérdeztem a feleségemnél, hogy a bal vállában kezdődtek-e a fájdalmak, mert hát a sógornőm jobbkezes. – Igen – válaszolta a feleségem, – a bal vállában.

Megmutattam neki az ízületi reuma leírását a Germán Gyógytudomány könyveimben, amin feleségem nagyon elcsodálkozott. Itt ugyanis pontosan az ő esete van leírva.

Csakhogy az én sógornőm pánikba esett!!! Ő még soha nem olvasta el azt a könyvet úgy igazán, így az új tudás még nem vált az „üzemeltetési rendszerének” részévé. A diagnózis csak még jobban felerősítette a félelmét és természetesen elkövette azt a hibát, hogy „kiokosította” magát az interneten (modern orvostudomány!) az ízületi reumáról. Ott aztán kapott még egy kis ráadást, mert amiket ott lehet olvasni…!

Tudtam, hogy egyfajta önleértékelésről lehet szó. „Lányom nevelésében csődöt mondtam, valamit NEM tettem meg, „HATHATÓSABBAN” (ízületek!) kell segítenem neki!!!”

Azt mondtam a feleségemnek, hogy ez a vacak diagnózis majd további önleértékelést válthat ki nála, mégpedig a kéz- és lábízületeiben. Alig telt el két hét, amikor jóslatom valóra vált.

Tegnap sokáig beszélgettem a sógornőmmel. Azt mondta: – „Igen, pontosan ez a helyzet, ahogy mondod! Folyamatosan az jár a fejemben, hogy valamit rosszul csináltam a lányomnál, arra kell mindig gondolnom, hogy vajon mit NEM csináltam meg!!! Pontosan az történt, mint ami le van írva a könyvben, az, amit te mondasz. Megpróbálom most már az egészet másképp látni, lazábban… de vajon ennyi elég is lesz? Hiszen nem tudom megváltoztatni a helyzetet és a lányom sem fog megváltozni…”

Kedves Pilhar úr, mit mond a szakember? Az adott helyzet felismerése az egyik fontos dolog, de hogy érjük el a gyógyulást… főképp a sógornőm esetében?

Inge már csak nagy nehézség árán tud felállni a székből, alig tud két kézzel üvegből inni… tegnap nem akartam hinni a szememnek. És folyamatosan fájdalmai vannak… majdnem mindig! Az ujjcsontjain látszanak a duzzanatok.

Milyen terápiát kell ilyenkor alkalmazni? Milyen lépéseket kell megtennie a sógornőmnek? Nagyon sajnálom őt, mert most már aggódik az állása miatt is… ez egy ördögi kör!

Örülnék, ha írna nekünk erről néhány sort.

Egyébként emlékszik még „Seppel” történetére (Ön így hívta őt annak idején), aki egy ilyen konfliktust (2012) a főnöke miatt szenvedett el, mert annyit mondott neki, hogy: „Mit akarsz, 30 éven át etettelek!” Felmondott ezen a munkahelyen, elhelyezkedett egy sokkal kisebb cégnél, ami nagyon tetszik neki… és nagyon jól van!!! Ezt a történetet annak idején fel is rakta az esettörténetek közé.

Előre is nagyon köszönöm.

 

Pilhar Helmut megjegyzése

Hangsúlyozni szeretném, hogy nem vagyok terapeuta és csakis a Germán Gyógytudomány elméletét tanítom. Ehhez azonban hozzátartozik a konfliktusok megoldásának kérdése is.


Az istenek tudvalévően a terápia elé helyezték a diagnózist! Először is pontosan meg kell találni a DHS-t, vagyis az okot – és csak azután lehet átgondolni a stratégia menetét, hogy megtaláljuk a megoldást.

Többféle támaszpont is adódik a DHS felkutatására:

az anya jobbkezes, így tehát testének bal oldala az anya/gyermek oldala

váll – rossz anyja vagyok a gyermekemnek
kéz – nem tudom megtartani a gyermekemet, ügyetlenség
láb – nem tudok táncolni, futni, lépni

Ez tehát mind egy önleértékelés.

A fájdalom a gyógyulás jele. A gyógyulás addig tart, ameddig a konfliktus tartott. Időben ott kell kutakodni, amikor a tünetek (megoldási fázis) kezdődtek. Ha krónikussá válik a dolog, akkor ott vannak a sínek, melyek rámutatnak az önleértékelésre (DHS).

Elég pontosan lehet tehát tudni, hogy mit kell keresni az anyánál! A konfliktus pontos érzéstartalmát viszont csak ő maga tudja elárulni!

A DHS megállapítása mindenekelőtt a legfontosabb!

Általános stratégia a megoldásra:

Az anya nem tudja megváltoztatni a lányát! Meg tudja azonban változtatni saját magát, amennyiben megváltoztatja a lányához való hozzáállását például úgy, hogy azt mondja: „A lányom elég nagy már ahhoz, hogy élje az életét és megtalálja a saját boldogulását. Elengedem őt!”

Vagy:
Kerülnie kell a lányát, vagyis a síneket!

Vagy:
Az anya olyat tesz, amin a lánya elcsodálkozik és felnéz rá. Olyat, ami felerősíti a lányával szembeni önértékelését.

És:
Ami soha nem árthat… Éjjel-nappal hallgassa a „Mein Studentenmädchen” c. dalt!

Figyelem!
A legjobb megoldás mindig az, amiben az érintett saját maga lépéseket tud tenni.


Üdvözlettel
Pilhar Helmut
 

Különprogramok

kulonprogram
A GNM különprogramjai

Esettörténetek »

esettortenet
Tapasztalatok, esettörténetek

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért.