12132017Sze
Frissítve2017 okt. 09, H

slot

Méhnyak”rák” és hüvelyfolyás esettörténet

megnyakrak

2015. szeptemberében az aktuális menzeszem után fura, bő folyásom lett, melynek a szaga igen szokatlan és teljesen ismeretlen volt. A színe is többször halványbarnának látszott. Kissé bepánikoltam, persze bújtam az internetet (ez tök felesleges!).

 

Arra az elhatározásra jutottam, hogy felkeresek egy orvost. Mivel utoljára valamikor 2008-2009 tájékán látott nőgyógyász (mivel már előtte volt kétszer P3-as eredmény miatti conisatio műtétem, és mindig félve, rettegve vártam a vizsgálat eredményét), és Ausztriában lakom néhány éve, felkerestem egy nőnemű orvost, aki levette a mintát, és életemben először olyan gyengéden vizsgált meg, hogy el sem mertem hinni azt.

Aztán október közepén telefonáltak, hogy menjek konzultációra. Akkor már tudtam, mire számíthatok. Ugyan ismertem a GNM körvonalait, tudtam, hogy az lehet a mentőövem, azért a félelem nem került el. Baloldali kb 4 cm-es méhnyakdaganatot (karcinómát) állapított meg a vizsgálat, és továbbutaltak a nagy bécsi központi kórházba, ahol november 3-án újra megállapították a diagnózist (egy férfiorvos által minden irányból behatoló erőteljes manuális vizsgálattal, amit végignézett egy másik férfiorvos). PET CT-re, nyirokcsomómintavételre, majd sugár- és kemoterápiára akartak küldeni, de már ott a konzultáción ülve a PET vizsgálat előtt ki akartak írni a műtétre. Én jeleztem, hogy ne olyan hevesen, mert valószínű, hogy semmilyen műtétet nem vállalok, de a többi elképzelésemet nem említettem. Még nem.
November 26-án már a PET CT utáni konzultáción (mikor már több hetem volt az önvizsgálódásra magammal és segítséggel egyaránt, felkutattam a feltehető DHSt, stb) teljes lelki nyugalommal vettem részt. Itt egy női orvos fogadott, ami örömömre szolgált, de a személyes beszélgetéskor derült ki, hogy ennél férfiasabb gondolkodású, bigottan maradi, szemellenzős orvosból lehet, hogy nincs nagyon sok. A doktornő ismertette a prognózist abban az esetben, ha nem követem a protokollt: nyirokcsomókivétel, sugár- és kemoterápia. Ez a következőképp hangzott a szájából: "Ha nem kezelteti magát, akkor 2-3 éven belül meg fog halni" Erre én: "Lehet, de mindenki meghal egyszer." Erre ő: "Tudja, hogy Afrikában az előrehaladott méhnyakrákos nőket kitelepítik a falun kívülre, mert olyan bűzös váladék távozik a kloákává összeszájadzott hüvelyükből, végbélnyílásukból és húgycsőből."
(Hát, aki vizuális típus, attól elnézést, én is az vagyok, és kicsit megborított a szemléltető leírása, mert ki szeretné madárként nyomorultul kiközösítve végezni...) Szó szót követett, én megköszöntem alázattal mindent, és azt mondtam, hogy "minden jót!", és távoztam. 

Mivel az egész GNM rendszerrel nem voltam a diagnóziskor tisztában, ezért a lelki nyugalmam eléréséhez kellett idő, de ez így van rendjén. 

Azóta sem jelentem meg semmilyen vizsgálaton vagy kontrollon. Az én életem, az én testem. Semmilyen orvosnak nem kívánom átadni a rendelkezést felette.

Visszatérve a méhnyakrák DHSére, amin azért gondolkodnom kellett, mert szexuális konfliktusról van ilyen esetben szó. A férjemmel való kapcsolatom nem jöhetett szóba, mert bármi van, mi nyíltan beszélünk róla. Mással egyik oldalon sem akadt felkutatnivaló (viszony). És akkor egy beszélgetés során beugrott, hogy a nyáron kulminálódó migráns események miatt elég erőteljesen, napi szinten belelovalltam magam a hírfolyamok forgatagába, féltem minden alkalommal, mikor láttam, hogy piszkos férfiak leírhataltan tömege erőszakkal döngeti a határainkat -én így éltem meg-, (Magyarországét), és ez nagyon felzaklatott minden alkalommal. Mégsem tudtam tudatosan leakadni a téma hajszolásától. Minden alkalommal rettegtem ettől az erőszakhullámtól, ami behatol a szülőföldemre, otthonomba. Hónapokon keresztül éltem meg napi szinten (virtuálisan) ezt az ERŐSZAKOT.

Aztán hogy ez megtörtént, azaz már sokkal hamarabb, még az orvosi vizsgálat előtt, kizártam a médiát az életemből és lekattantam a témáról. Másfelé irányítottam a figyelmem. És ez lehetett az időszak, amikor a sejtlebontás elkezdett regenerálódni, hisz az orvosi vizsgálat során már szövetszaporulatot találtak. 

Akkor még nem tudtam, hogy ez az ÉBK együtt jár az epileptikus krízisben tüdőembóliával. Próbáltam visszaemlékezni, és nem tudom pontosan mikor, de egyik éjjel télen arra ébredtem hason fekvésből, hogy majd megfulladok, úgy köhögtem. Gondoltam, mellényeltem, és ennyi. Egészen az április 17-i "Szív előadásig" nem is voltam tisztában ennek a jelentőségével.

Visszagondoltam, és mondhatom, hogy egy halálfélelmi konfliktusom is megoldódhatott január végére-február elejére, mivel ezután hetekig erősen izzadtam minden éjjel (entoderma).

Köszönöm, jól vagyok. A hüvelyi folyással még ürül a szervezetem, esetenként pecsételő vérzésekkel, alkalmanként kis nyomást érzek az alhasamban az érintett területen. Az eddigi életvitelemhez képest csak annyi a különbség, hogy tisztasági betétet használok, és tudom, hogy ez így van jól most. Dolgozik a biológiai programom. 

Ehhez még hozzátartozik, hogy az említett "akadémikus prognózis" azért teremtett egy jóféle konfliktust, amiről nem gondoltam, hogy SÍNt jelethet az esetemben. Nehéz volt túljutni a "kloáka" mocskossági érzésén. Tovább tartott, mint az alapkonfliktusom megoldása. Ezt az elmúlt egy hónap folyamán sikerült rendeznem, elengednem, ha jól visszagondolok. És kb. 2 hete, hogy fura, savanyú szagú hüvelyi folyásom lett. Gondoltam, jó. Most ürül valami. Aztán Kelemenné Dévényi Julival konzultáltam, valamint ráébredtem a "ocsmány, félig genitális" konfliktusomra, és most olyan menzeszt tapasztalok, amilyet még eddig soha. Sötétbordó, bő, majdnem fekete színű vérzés, melynek savós, vörösboros szaga van. Ismét harmadik napja éjjel lucskosra izzadom magam. Isteni. Dolgozik tovább a szervezetem. (entoderma – ocsmány, félig genitális konfliktus)

A türelmet folyamatosan tanulom. De köszönöm. Sokkal okosabb, nyitottabb, határozottabb és elhivatottabb vagyok. Saját magamért és a családomért. A barátokért. Másokért. Az emberért.

Köszönöm, hogy segíthetek ezzel a beszámolóval másoknak.

Üdvözlettel,

H. Ildikó (43 éves, balkezes)
2016. április 22.

A balkezűségnek itt nagy jelentősége van, mert a szexuális frusztrációs konfliktusok a birtokzónához tartoznak, ahol számít a hormonális állapot és a biológiai kezűség. Az, hogy Ildikónak szexuális frusztrációs konfliktusa lett, az azt feltételezi, hogy azt már megelőzte egy birtokzónás konfliktus, ami a férfias oldalon, a jobb agyféltekében indított el egy biológiai különprogramot, illetve, amennyiben mindkét oldalon volt egy vagy több birtokzónás konfliktusa, úgy a férfias oldalon lévő konfliktus volt a súlyozottabb, amikor ezt az elbeszélésben említett konfliktust átélte (l. mérleg-szabály Hamer doktor Tudományos táblázatában), és mindemellett ez az utóbbi kiegyenlítette a depresszióját (tettrekész, boldog, inkább férfias érzelművé vált) lett.  A jobbkezeseknél ez fordítva van, a harmadik szexuális- vagy birtokvesztés-konfliktus a már súlyozottabb konfliktust még inkább felerősíti.

A méhnyálkahártyára vonatkozó konfliktus ragyogóan bemutatja nekünk a "félig, genitális" érzéstartalmat. 

Köszönjük az esettörténetet,

Kelemenné Dévényi Julianna

 

 

Különprogramok

kulonprogram
A GNM különprogramjai

Esettörténetek »

esettortenet
Tapasztalatok, esettörténetek

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért.