06262017H
Frissítve2017 febr. 24, P

slot

Johannes Jürgenson írása a terápiáról

terapia_konyv
Johannes Jürgenson írása a Germán Gyógytudományról:

Részlet a könyvből

Az Új medicina

Könyvének címe:: Die lukrativen Lügen der Wissenschaft (A tudomány jövedelmező hazugságai)

A terápia

Aki a Germán Gyógytudomány szerint szeretne terápiát folytatni, annak azt elsősorban meg kell értenie (mint ahogyan annak is, aki arról ítélkezik). Egészségügyi ismeretek szükségesek ugyan, de nem orvosi egyetemi – sőt, ellenkezőleg. Sok orvosnak nehezére esik elfelejteni azt, amit évek során fáradságos munkával a fejébe vertek. Ha azonban felismerik, hogy a Germán Gyógytudomány milyen áldásos a beteg számára, szívesen átformálja gondolkodását.

A terápiát – mint mindig – megelőzi egy diagnózis. Időre és beleérzőképességre van szükség. Ki kell találni, hogy milyen konfliktusok állnak fenn és hogy azok megoldódódtak-e már. Ez néha nehéz lehet – ha gyerekkel, vagy egy olyan beteggel állunk szemben, aki nem akar vagy tud nyíltan beszélni. Ezen kívül akadnak speciális szituációk, mind a „függőben maradt" vagy recidíváló konfliktusok, valamint olyanok, melyek egymást kölcsönösen blokkolják (skizofrén konstelláció), amire most részletesebben nem tudok kitérni. Tudnunk kell azt is, hogy mi a különbség egy biológiai és egy „normális" konfliktus között. Ennek kevés köze van a hagyományos pszichoterápiához és a pszichoanalízishez, azok őrült nézeteihez meg végképp semmi. Ebben az esetben is inkább hátráltat egy pszichológiai tanulmány, ha nem tudunk elszakadni attól. Sokkal többet ér egy éber és egészséges emberismeret, az adottság, amit sokan magunkban hordoztunk, de sokunkból már kiöltek.

Egy másik fontos pont, mégpedig a „conditio sine qua non" (elengedhetetlen feltétel) az, hogy a beteg megértse a Germán Gyógytudományt. Hisz fel kell szabadítani őt az akadémikus orvostudomány által előidézett pánik és félelem alól. Ehhez segítségül az Amici di Dirk Verlag könyvei és kazettái segítséget nyújtanak. Ott kapható a részletes tudományos táblázat is, mely tartalmazza a konfliktusokat, agytérképeket és a szervi elváltozásokat azok gyógyulási fázisaival együtt.

Egy koponya CT-felvétel (kontrasztanyag nélküli) a betegről fölöttébb hasznos. Ehhez gyakran nehéz hozzájutni, mert az „Új mediciná"-t orvosi körökben bojkottálják és gyakran nem értik a kérdést, ha a beteg ilyet kér. A társadalombiztosítás is csak akkor fizeti, ha az orvos ezt a kérést konkrétan megindokolja. Sok esetben tehát sajnálatos módon koponya-CT nélkül kell diagnózist felállítani, de nem lehetetlen, hiszen a rendszer három szinten (psziché – agy – szerv) determinálható, így fennáll a psziché és szervi lelet felállításának lehetősége is.

Elsőként a páciensnek meg kell oldania a konfliktusát, ha azt eddig még nem tette meg. Valódi megoldásra kell gondolnunk, nem pszichológiai szinten, mert azt csak gondolatban hajtjuk végre. Itt konkrét biológiai konfliktusokról van szó – még ha az a konfliktus gyakran csak átvitt értelemben véve is az. Egy „veszteség-konfliktus"-t elszenvedett állaton sem tudunk segíteni pszichoterápiával, hanem csak úgy, ha megkapja azt, amit elveszített. Amennyiben az igazi megoldás lehetetlen, minden képzelőerőnket latba kell vetnünk. Egy kisfiú átélt egy „elválasztás-konfliktus"-t, mert az őt egyedül nevelő édesanyjának új barátja lett, és a fiú már nem aludhatott édesanyjával egy ágyban, mert ez zavarta az új barátot. Nos, az édesanya féltette az új kapcsolatát, de segíteni akart a kisfiún. Dr. Hamer azt javasolta, hogy ajándékozzon a fiúnak egy hízelgős kutyust, melyet magával vihet az ágyába. Ez működött, beindult a gyógyulási fázis.

Ha eljutunk a gyógyulási fázisig, már csak a türelem a fontos, hogy ne essünk pánikba, mellyel főleg az epileptoid krízisben komplikációkat okozhatunk magunknak. Az agyi ödéma kortizon adagolásával enyhíthető, de csak a súlyos esetekben van rá szükség. Ennek elbírálásánál is nagy segítségünkre lehet a koponya CT-felvétel. A megoldási (gyógyulási) fázisban gyakran fellépő fájdalmakat a beteg sokkal jobban elviseli ha tudja, hogy ezek a gyógyulás jelei és később maguktól el fognak múlni. Csak súlyos esetekben kell fájdalomcsillapítót adni, de semmi esetre sem morfiumot! Ez ugyanis leállítja a gyógyulási fázist, és a pácienst általában halálos függőségbe taszítja. Minden egyes morfiumadagolásnál csökken a fájdalomküszöb, ezért a dózist folyamatosan emelni kell. Ennek fatális következménye van. A műtétekre csak azokban az esetekben van szükség, ha az – függetlenül attól, hogy a tumor aktív vagy nem aktív fázisban van –, életfontosságú funkciót veszélyeztet.

A Germán Gyógytudományban az a legfontosabb, hogy az egész folyamat során a beteg a „főnök", nem pedig az orvos. A beteg felfogja, hogy mi történik vele, és azt, hogy tőle függ, hogyan megy végbe a folyamat. Visszakapja a felelősséget, és ő ezt szívesen viseli mivel tudja, hogy mi, hogyan és miért történik.

Dr. Hamer habilitációs munkájában a következőket olvashatjuk: „Egy olyan probléma előtt állunk, melyben ha a metodikát megértjük – mivel az logikus –, végülis elsajátíthatjuk a pszichokriminalisztikai munkát. Van, aki azonnal felfogja, mindezt ösztönösen teszi, ami nem jelenti azt, hogy ő butább, mint intellektuálisnak tartott kollégái. Ez általában az ilyen intellektuális orvosoknak óriási problémát jelent, mert nem képesek a betegekkel emberi kapcsolatot létesíteni és nincsen karizmájuk. Ezért minden orvosnak, aki igazán testileg, lelkileg orvos és meleg szívvel közeledik a betegekhez, azt mondhatjuk, hogy csak attól válhat igazán boldoggá, ha szakszerűen tudja alkalmazni az Új medicinát. Az Új medicina a karizmatikus képességű orvosokat arra fogja ösztönözni, hogy a legszükségesebb egységes tudást megszerezzék, és így őt egy mai specialista, aki manapság az orvostudomány megkoronázott tagjának számít, meg sem közelítheti.

Lehet, hogy tényleg nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az, aki az Új medicinát szeretné alkalmazni és szakszerű jártasságos szeretne szerezni mindhárom szinten, legeslegelső sorban bölcs és jóságos embernek kell lennie, mert a pácienst mind emberi partnerként, mind kimagaslóan jó szakembernek kell elismernie. Az Új medicinában még az is különleges, hogy a páciens saját szervezetéban zajló folyamat levezetésében az abszolút irányító. A beteg már nem kezelve „lesz", hanem önmagát saját maga kezeli. A beteg/orvos kapcsolatot az Új medicinában teljesen újszerűen kell definiálni és átgondolni. Tudom, hogy egy „sikeres" orvos ma uralkodó nézeteivel ez nem összeegyeztethető."

Dr. Hamer „Egy Új medicina hagyatéka" c. könyvében ezt írja: „Elbűvölő látni azt, hogy az összes gyógyulás mennyire szembeszökő és a természet által milyen rendezett, mert hisz az eddig értelmetlennek és látszólag teljesen véletlen folyamatoknak értelmük van és érhetővé válnak. Amíg a betegséget eddig valamilyen ellenségnek, sőt rossznak gondoltuk vagy Isten büntetésének, úgy most szervezetünkben egy átmeneti szervi elváltozást tapasztalhatunk, mindig szinkronban, mindhárom szinten végbemenően a lélekben, az agyban és a szerveken. Soha nem történik elváltozás csak az egyiken vagy a másikon, mindig egyszerre, szinkronban zajlik. Ez az összjáték már szinte lélegzetelállító!"

Szerencsés betegek százai közül, akik időben megismerték az Új mediciát, egytől szeretnék itt idézni, mégpedig attól a betegtől, akinek nyirokmirigy- és hasnyálmirigyrákja volt. A hölgybeteg ezt írja: „61 éves vagyok, és 1991-ben a nyugati orvostudománytól azt a lehengerlő diagnózist kaptam, hogy „gyógyíthatatlan rákos" beteg vagyok. Mivel akkoriban még bíztam a nyugati orvostudományban, automatikusan bekerültem az általuk képviselt terápia ördögi körébe. Műtét, kemoterápia, sugárkezelés. 4 hónapig elfogadtam a kemoterápiát. Aztán amint láttam, hogyan halnak meg sorra mellettem a betegek, elkezdtem ébredezni, mivel én is egyre rosszabbul kezdtem érezni magam. Elbúcsúztam az akadémikus orvostudománytól és alternatívák után kezdtem kutatni. A nyerskosztterápiától kezdve Kackethal professzor terápiájáig minden szalmaszálba belekapaszkodtam, míg 1992-ben figyelmes lettem az Új medicinára. Az „Egy Új medicina hagyatéka" c. könyv tanulmányozása közben az egész megvilágosodott számomra. „Minden a lélekben játszódik le!" Tudatlanul saját magamnak okoztam a betegségemet. Elkezdtem kutatni problémáim okát és családom környezetének köszönhetően meg tudtam oldani azokat. Ez a folyamat lépésről lépésre zajlott. Egyre magabiztosabb lettem, és idővel az Új medicina megértése folytán – mivel ez nem egy tabletta, amit le kell nyelni –, elveszítettem azt az addig mérhetetlenül gyötrő félelmemet. 1992. december végére teljesen egészségesnek éreztem magam, és elmentem egy kontrollvizsgálatra (laboreredmények és ultrahang). Kíváncsi voltam, hogy bízhatok-e az érzéseimben. Mindent rendben találtak! A kontrollvizsgálat eredményét feketén-fehéren a kezembe adták és a mai napig (1997) nagyon jól és egészségesnek érzem magam.

Most már az új ismeretek alapján életemet alaposan átrendeztem. Minden nap köszönetet mondok azért, hogy újra élvezhetem az életet és hogy létezik az Új medicina, melyhez gyakran fordulok segítségért. 4 éve kerülöm az akadémikus orvostudomány-féle vizsgálatokat, átvettem a irányítást saját szervezetem felett, saját magam tartozom felelősséggel iránta. Azóta jól vagyok, és félelem nélkül végzem a munkámat."

Különprogramok

kulonprogram
A GNM különprogramjai

Esettörténetek »

esettortenet
Tapasztalatok, esettörténetek

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért.