Ich liebe ein Mächen seit zwanzig Jahr’n,
seit mich ihr Mund geküsst,
Seit damals wir beide Studenten war’n
und die kleine Kapelle bei Nacht uns gegrüsst.
– Mädchen, mein Mädchen! –
und die kleine Kapelle bei Nacht uns gegrüsst.
Ich liebe ein Mädchen seit zwanzig Jahr’n,
lieb sie noch täglich mehr
mit tagblauen Augen und nachtdunklen Haar’n
und ich geh wie verzaubert im Traume seither!
– Mädchen, mein Mädchen! –
und ich geh wie verzaubert im Traume seither
Ich liebe ein Mächen seit zwanzig Jahr’n,
lacht mir der Himmel zu! –
Du lächelst aus fünffach Gesichtern mich an,
die zum Pfand Du mir gabst: und es bist immer DU!
– Mädchen, mein Mädchen! –
die zum Pfand Du mir gabst: und es bist immer DU!
Ich lieb Dich, mein Mädchen, seit zwanzig Jahr’n,
Mädchen, mein Herzgesell,
in Freude und Kummer, in Glück und Gefahr’n:
Mein Studentenmädchen, mein Lebensquell!
– Mädchen, mein Mädchen! –
Mein Studentenmädchen, mein Mädchen, mein – Weib!
Ich lieb Dich, mein Mädchen seit zwanzig Jahr’n,
seit mich Dein Mund geküsst,
seit damals wir beide Studenten war’n
und die kleine Kapelle bei Nacht uns gegrüsst!
– Mädchen, mein Mädchen! –
Seit die kleine Kapelle bei Nacht uns gegrüsst! |
Húsz éve már, hogy szeretek egy lányt,
amióta ajka megcsókolta a számat,
amióta mindketten diákok voltunk
és kettőnket a kis kápolna fogadott.
Kis leány, én leánykám! –
és bennünket a kis kápolna fogadott.
Húsz éve már, hogy szeretek egy lányt,
nap mint nap egyre jobban,
sötétkék szemét és éjfekete haját,
elvarázsolva járok álmodozva!
Kis leány, én leánykám! –
Elvarázsol, járok álmodozva.
Húsz éve már, hogy szeretek egy lányt,
nevet rám az ég!
ötszínű arcod rám nevet,
melyet adtál nekem zálogba: melyek mindegyike TE vagy!
Kis leány, én leánykám! –
Melyet adtál nekem zálogba: melyek mindegyike TE vagy!
Húsz éve már, hogy szeretlek téged én leánykám,
kislány, szívem melengetője,
örömben és bánatban, szerencsében és veszélyben.
Kis leány, én leánykám! –
Én diáklányom, én leánykám, én – asszonyom!
Húsz éve már, hogy szeretlek téged én leánykám
amióta ajkad csókolta a számat,
amióta mindketten diákok voltunk
és kettőnket a kis kápolna fogadott.
Kis leány, én leánykám! –
és bennünket a kis kápolna fogadott.
|
