A vírusra vonatkozó állítás cáfolatának ismertetése

Ebben az új formában, “A SARS-CoV-2 publikációk elemzése” címmel elemezzük és részletesen elmagyarázzuk azokat a publikációkat, amelyekben azt állították, hogy egy betegséget okozó vírus kimutatása sikeres volt.

Mivel a Corona_Fakten folyamatosan megkereséseket kapott bizonyos publikációkról, “mert ezek vagy azok úgy tettek, mintha bizonyítékot szolgáltattak volna”, úgy döntöttünk, hogy pontosan ezt az új formátumot vezetjük be. Szétbontjuk az összes releváns publikációt és bebizonyítjuk, miért nem találtak új vírust. Ezzel lehetőséget kaptok arra, hogy még jobban érvelhessetek, és megtanuljatok olyan publikációkat leleplezni, amelyek nem alkalmasak erre a bizonyításra.

Létrehoztuk ezt a bevezető cikket, amely a legfontosabb alapokat tartalmazza ahhoz, hogy az adott publikációkhoz adott magyarázatainkkal könnyebben megértsék az adott kijelentéseket. Igyekeztünk a cikket a lehető legrövidebben megírni, de mégis elmagyarázni a legfontosabb elemeket.

Alaposan megvizsgálva, avirológusok által a vírus kimutatására használt 7 kulcsfontosságú ponttal épp a szándékuk ellenkezőjét érték el – tudományos alapon gyakorlatilag cáfolták a vírus létezésére vonatkozó állításokat.

Ez a cikk részletesen leírja a következő kulcselemeket:

1. Hogyan lehet meghatározni a vírust és a koronavírust?
2. Mit jelent a tudományos munka és mik a tudományosan megalapozott szabályok?
3. Melyek a tudományos kontrollkísérletek és hogyan kell kinézniük?
4. Az első közvetett bizonyíték az úgynevezett citopátiás hatás (CPE), amelyet a laboratóriumban kell kiváltani.
5. A szekvencia-hozzáigazítás(alignment) második közvetett bizonyítékként szolgál.
6. Információ az állítólag izolált vírusok fényképeiről.
7. A PCR teszt – mit bizonyít és milyen kifejező erővel bír?[38]

Hogyan lehet meghatározni a vírust és a koronavírust?
– Hogyan definiáljuk a szekvenciákat ebben az összefüggésben?
– Hogyan működnek a PCR, RT-PCR és valós idejű (real-time) RT-PCR néven ismert szekvenciák kimutatási módszerei?
– Mikor adható ki a szekvenciák emberi jelenlétének kimutatása a vírus jelenlétének bizonyítékaként? – Hogyan bizonyítják tudományosan a vírus létezését?

Fogalmak:
• A tudományban a vírusta csak hozzá tartozó specifikus genetikai anyagként definiálják.
• A vírus genetikai anyagát vírusgenetikai szálnak, vírusgenetikai molekulának vagy genomjának is nevezik.
• A vírus vírusgenetikai anyagai egymás után tartalmazzák a különféle vírusfehérjék képződéséhez szükséges különféle genetikai szekvenciákat, amelyeket vírusgéneknek neveznek.
• A vírus genetikai anyaga a molekulák két genetikai típusának – DNS vagy RNS – egyikéből állhat.
• A koronavírusokat az a tény határozza meg, hogy egy bizonyos RNS-molekulából állnak, amelyet burok vesz körül.
• A definíció szerint egy bizonyos vírusgenetikai anyaghosszúsága és a vírusgenetikai szálának felépítésepontosan meghatározott.
• A vírus vírusgenetikai anyaga a négy építőelem specifikus sorrendjéből és azok számának pontos meghatározásából adódik. A genetikai anyag négy építőelemét nukleotidoknak nevezzük.
• A genetikai anyag négy építőelemének specifikus szekvenciájának meghatározását szekvenálásnak (Sequenzierung) nevezzük.
• A genetikai anyag építőköveinek sorrendi meghatározásának eredményét szekvenciának vagy genetikai szekvenciának nevezzük.
• A betegségeket okozó vírusokat az a tény határozza meg, hogy szekvenciájuk egyedi, és egészséges organizmusokban nem fordul elő.
• A vírus genetikai anyagának kimutatása és meghatározása érdekében ezt a vírust el kell különíteni, és tiszta formában rendelkezésre kell bocsátani – a gondolati törvényeknek és a logikának megfelelően, ami minden tudomány alapszabálya – ahhoz, hogy a sejt saját génszekvenciáit ne értelmezhessék tévesen a vírus komponenseiként.
• Egy genetikai anyag szekvenciájának meghatározása csak akkor lehetséges, ha az DNS formájában van.
• Annak érdekében, hogy meg lehessen határozni egy RNS formájú genetikai anyag szekvenciáját, azt először biokémiai úton át kell alakítani DNS-be.
• Egy genetikai anyag RNS-ből DNS-sé történő átalakításának folyamata “reverz transzkripció” néven ismert, rövidítése pedig “RT”.
• A genetikai anyag jelenlétét és hosszát úgy határozzuk meg, hogy elektromos mezőben hosszában felosztjuk. A rövid darabok gyorsabban, a hosszabbak lassabban haladnak. Ugyanakkor annak érdekében, hogy meghatározhassuk a vizsgálandó genetikai anyag hosszát, hozzáadunk ismert hosszúságú, különböző hosszúságú genetikai anyagdarabokat. Ez a genetikai anyag kimutatására és hosszának meghatározására szolgáló megbízható standard technika “gélelektroforézis” néven ismert.
• Ha egy bizonyos genetikai anyag koncentrációja túl alacsony, olyannyira, hogy azt a “gélelektroforézis” technikájával nem lehet kimutatni, akkor ez a DNS korlátlan replikációs technikájával érhető el, amely polimeráz láncreakcióként (angolul polymerasechainreaction) ismert PCR néven megsokszorozható tetszés szerint. Ily módon a kimutathatatlan DNS láthatóvá tehető a gélelektroforézis során. Ez előfeltétele annak, hogy a genetikai anyag hozzáférhető legyen a további vizsgálatokhoz, különösen annak hossza és szekvenciájának későbbi, határozott meghatározása céljából. Ez a módszer röviden PCR néven is ismert.
A PCR technika feltalálója, KarryMullis, aki 1993-ban megkapta a kémiai Nobel-díjat, már korán rámutatott, hogy ez a módszer, amelyet a tisztatéri elemzés céljából fejlesztettek ki a számítógépes chipgyárakban, nagyon hibára hajlamos. [1] Nobel-díjas beszédében, amelyet a Nobel-díjas bizottság honlapján dokumentáltak, rámutatott arra is, hogy nincs ellenőrizhető, valóban tudományos bizonyíték [2] arról, hogy a HIV genomjaként ismert genetikai anyag valóban immungyengeséget okoz vagy a különféle betegségek egyikét, amelyeket elfogadhatatlanul az „AIDS” kifejezés alá sorolnak és erősen toxikus kemoterápiával kezelnek. Rámutatott arra, hogy a résztvevő tudósok között csak egy konszenzus (egyetértés) van abban, hogy a “HIV” immunhiányt okoz. [3]
• Ahhoz, hogy a DNS-t a PCR-technikával szaporítani lehessen, ismerni kell a DNS összetételét és szekvenciáját. Egy DNS ugyanis csak akkor szaporítható a PCR-rel, ha rövid, mesterségesen előállított géndarabok vannak kötve a DNS elejéhez és végéhez, amelyek pontosan megfelelnek az amplifikálni kívánt DNS kezdetének és végének szekvenciájának. Ezeket a mesterségesen előállított DNS rövid darabjait ezért PCR indító molekuláknak vagy primereknek nevezik. Ezek átlagosan 24-30 nukleotid(a genetikai anyag építőkövei) hosszúságúak.
• A PCR-reltehát nem lehet ismeretlen szekvenciákat és ismeretlen vírusokat kimutatni. Csak a vírus szekvenciájának meghatározása teszi lehetővé az egy vírusból származó génszekvencia kimutatására szolgáló PCR-teszt kifejlesztését.

Mit jelent a tudományos munka és mik a tudományosan meghatározott szabályok?

1998-ban [4] a fertőzések és a rákkutatás területén végzett számos szisztematikus és elterjedt hamisítás miatt rendeletekben összefoglalták a “Javaslatok a helyes tudományos gyakorlat megőrzésére” címmel, és közzétették. Ezeket 1997-ben a Német Kutatószövetség (DFG) megbízásából egy nemzetközi bizottság készítette, az egyetemek és a Német Rektori Konferencia határozta meg, nyomtatott formában és az interneten tették közzé, és kötelezővé tették Németországban az összes állami tudományos intézmény és tudós számára. Ezek a szabályok és irányelvek az egyén munkaszerződésének részét képezik.

Tudományos szabályok és iránymutatások

A szabályrendszerben egyetértés van abban, hogy a tudományos munka olyan alapelveken nyugszik, amelyek minden országban és minden tudományágban azonosak. A helyes tudományos gyakorlatnak az alábbi feltételei vannak (a lista nem teljes):

A.) A „lege artis” módon kell dolgozni. A vizsgálatokat a legújabb kutatások alapján kell elvégezni, amelyek megkövetelik a jelenlegi szakirodalom ismeretét és felhasználását, a megfelelő módszerek alkalmazását és a legfrissebb eredményeket.

B.) Őszinteség. A tudós feladata az eredmények következetes ellenőrzése és megkérdőjelezése, valamint mások eredményeinek bemutatása, akik megkérdőjelezik az eredményeket és a hipotéziseket. Ugyancsak központi részét képezik a kontrollkísérletek a kísérleti felépítés teljes körű ismertetésével az alkalmazott módszerek ellenőrzése és a zavaró tényezők kizárásának lehetősége céljából.

C.) A minőségbiztosítás, mint a tudományos őszinteség fontos jellemzője. Az eredmények közzétételekor a módszereket, a munka lépéseit és az eredményeket pontosan le kell írni, egyértelmű különbséget téve a felismerések és az értelmezés között. Megfelelően meg kell említeni azokat a vizsgálatokat, amelyek elutasítják a saját hipotéziseket és más tudósok megállapításait és elképzeléseit, valamint pontosan kell idézni más szerzők és versenytársak releváns publikációit.

A tudományos hibás magatartás e három és más kritérium megsértéséből adódik, valamint a nem kívánt eredményekről szóló releváns bizonyítékok, források és szövegek elfojtása révén, hamis információk eredményeképpen. A tudományos kötelességszegésért való közös felelősség mások hamisítási munkájának elhallgatásából, mások vétségében való részvételből, a hamisított kiadványok társszerzőségéből, a felügyeleti feladatok durva elhanyagolásából és egyéb olyan dolgokból fakad, amelyek jogi következményeket vonnak maguk után, különösen az élet elleni és testi sérelem bűncselekmények esetén.

A DFG tovább magyarázza és figyelmezteti a „Javaslatok a helyes tudományos gyakorlat megőrzéséhez” c. …

a 2.1. tudományos szabványok szerint:

„A kutatás, mint tevékenység az új ismeretek keresése. Ezek a szisztematika és az inspiráció kombinációjából fakadnak, amelyet mindig tévedés és önámítás veszélyeztet.”
„Az önmagával és másokkal szembeni őszinteség az alapfeltétele annak, hogy új tudás – mint további kérdések ideiglenesen biztosított kiindulópontja (46) – egyáltalán létre tudjon jönni.
„Egy természettudóst a munkája révén arra késztetik, hogy kételkedjen mindenben, amit tesz és kikövetkeztet, … különösen abban, ami a szívéhez közel áll” (47).”
„A becstelenség – ami nem egyenlő a hiszékeny tévedésekkel, amelyek egyes tudományos elméleti pozíciók szerint alapvető fontosságú a felismerés fejlődése tekintetében, vagy legalábbis a tudós egyik „alapvető joga” (48) – tehát nemcsak a kutatást kérdőjelezi meg, hanem szét is rombolja.”
„Tudományosan … elavultnak lenni … nem csak mindannyiunk sorsa, hanem a közös célunk. Nem dolgozhatunk anélkül, hogy azt remélnénk, hogy mások továbbjutnak, mint mi. ’Max Weber állítása (49) nem kevésbé vonatkozik a kortársakra, mint az ősökre és leszármazottakra. Tehát az őszinteség nem csupán a szakmai tudományos munka természetes alapszabálya, …; ez a tudomány, mint társadalmi rendszer alapja.”

Betartotta-e a Német Kutatási Alapítvány ezeket a kötelező érvényű tudományos és rögzített szabályait?

Nem, nem tartották be.

Nem vették figyelembe:

•  az őszinteséget,
  
• a minőségbiztosítást, mint a tudományos őszinteség fontos jellemzőjét.

 

Kontrollkísérletek/minőségellenőrzés

• Első kontrollkísérlet

Elvégezte-e a tudósok egyike a tudományban kötelező kontrollkísérleteket, amelyek igazolják, hogy az általuk használt szekvenciák valóban vírusból származnak-e?Elvégezte-e már valaki a tudósok közül a kontrollkísérleteket annak megállapítására, hogy az általa használt szekvenciák, amelyeket az új vírusnak tulajdonít, valójában nem olyan szekvenciák-e, amelyek minden anyagcsere alkalmával keletkeznek, esetleg növényeknél [35] is, vagy halmozottabbanfordul-e elő betegségek anyagcseréjében? Konkrétan megfogalmazva:
a tanulmányok szerzőjének akár egyikeis elvégzett-e kontrollkísérleteket annak kizárására, hogy rövid RNS-fragmensekbőllehetséges-e pontosan ugyanazt a vírusgenomot összeadni (a későbbiekben eljutunk a génszekvenciák összeadásának “alignment” módszeréhez):

– egészséges emberi tüdőmosásból (Lungenspülung) származó emberi/mikrobiális RNS-sel is, – másik tüdőbetegségben szenvedő személynél is,
– olyan személynél, akinek negatív SARS-CoV-2 tesztje volt,
– vagy olyan RNS-ből származó tartalék mintákból, amikor a SARS-CoV-2 vírus még ismeretlen volt?

A válasz: NEM!

A bizonyítékok azt mutatják, hogy mind a mai napig sem a Kínai Betegségellenőrzési Központ (Chinese Center of DeseaseControl, röv.: CCDC) virológusai, sem mások nem tették meg ezeket a szükséges kontrollkísérleteket, és ha mégis, akkor nem tették közzé őket.E döntő kontrollkísérletekhez az egészséges emberek anyagcseréjének rövid génszekvenciáit ugyanazon eljárásnak vetik alá, mint a “vírusanyaggal”, annak érdekében, hogy egy hosszú genetikai anyagszálat állítsanak elő egy számítógép segítségével.

Ez a gondolkodási törvényekből és a virológia logikájából fakadó kötelező ellenőrzési kísérlet –hogy a saját eredményeket következetesenkötelező ellenőrizni–nincs is megemlítve.E kísérlet végrehajtásának és közzétételének pillanatában a koronaválságot lezártnak lehet tekinteni.

• Második kontrollkísérlet

A tudományos logikából származó másik kontrollkísérlet az intenzív, a kifejlesztett PCR-módszer (valós idejű RT-PCR) alkalmazásával, a vírusnak tulajdonított betegségektől eltérő betegségben szenvedők klinikai mintáival és egészséges emberek, állatok és növények mintáival ellenőrizni, hogy azok is „pozitív” tesztnek bizonyulnak-e.

Ezeket a további kontrollkísérleteket, amelyek logikailag elengedhetetlenek a teszteljárás validálásához, vagyis annak ellenőrzése, hogy érvényes-e és hogy rendelkezik-e kifejező erővel, azt a mai napig még nem hajtották végre, sőt még csak nem is állították, hogy végrehajtották volna.

Emiatt ezen teszteljárások kitalálói és előállítói bebiztosították magukata használati útmutatóban a megfelelő tájékoztatással [5] [6], pl. hogy a teszt csak tanulmányi célokra használható, és nem alkalmas diagnosztikai célokra.

• Harmadik kontrollkísérlet

Az egyik további kontrollkísérlet, amelyet – szándékosan? – soha nem hajtottak végre gondosan, az az, amelyre in vitro (laboratóriumban) kerül sor sejtkultúrákkal.

Egyetlen vizsgálat sem végez igazán szolid negatív kontrollt, amely biztosítja, hogy nem már a kiindulási anyag, a majomvesesejtek, valamint az alkalmazott vegyszerek és tápoldatok tartalmazzák-e a „potenciálisan fertőző ágenst” vagy azokat a rövid génszekvenciákat, amelyekből később szerkesztik az állítólagos vírusok genetikai szálát, illetve azok tenyésztését. Mind maguk a bevitt ágensen (kórokozók), vagy azok kölcsönhatása a sejtanyaggal, vagy önmagában csak ez, vagy minden együttesen, a beteg szövetből származó izolátummal együtt felelőssétehető a megfigyelt változásokért, amelyeket vírusosként értelmeznek – és felelősek lehetnek a rövid génszekvenciák felszabadulásáért is –, amelyekből később kiszámítják a vírusgenomot.

 

Magyarázatképpen egy kép, amely világossá teszi a kontrollkísérletet:

A minta anyagát ezután egy sejttenyészetre helyezik (pl. Vero E6 sejtek/majomvesesejtek). Azonban a sejtkultúrát, amelyet a próbából származó, állítólagosan fertőzött anyaggal kívánják szennyezni, előzetesen speciális módon előkészítik. Ezt a sejtkultúrát (pl. Vero E6) bizonyos vegyi anyagokkal és antibiotikumokkal kvázi megmérgezik, ugyanakkor a tápoldatot kivonják belőle, és szó szerint “kiéhezik”. A “mérgezést” abból a meggyőződésből hajtják végre, hogy biztosak lehessenek abban, hogy a kívánt hatásért más okokat ne lehessen felelőssé tenni. A tápoldatot azért vonják ki a sejtekből, mert éhessé szeretnék tenni őket, hogy jobban fel tudják venni az állítólagos “vírusokat”. Sajnos éppen ezt a két óvintézkedést – a mérgezést és az éhezést – kell tekinteni a bekövetkező hatás okának, amelyet egyenértékűvé tesznek a betegséget előidéző vírus izoláltságának, tenyésztésének és destruktivitásának közvetett bizonyítékaival is. Végzetes TÉVEDÉS!

Olyan kontrollkísérleteket a kísérlet felépítésének és a protokoll készítésének összes kombinációjával együtt, annak eldöntésére, hogy ez a hatás akkor is bekövetkezik-e, ha egy meg nem fertőzött anyagot helyeznek a fertőzni kívánt sejttenyészetre (pl. Vero E6), vagy ha a sejttenyészetet úgy kezelik, mintha “megfertőzték volna”, nem végeznek. Azt a néhány kivételes esetet, amelyek során pontosan ezeket az ellenőrzéseket hajtották végre, és ezzel tudományos módon dolgoztak, és mindenki számára nyilvánosságra hozták, hogy pontosan ez a hatás nem vírusspecifikus, figyelmen kívül hagyják (a cikk lentebb).

 

Megjegyzés:

Néhány tanulmányban kontrollcsoportokkal ámítják az embereket, ezeket gyakran  álfertőzött sejtekként” („mock-infectedcells”) ábrázolják (ami nagyjából úgy fordítható, hogy “álfertőzött sejtek”).

Ezeknek az “álfertőzött sejteknek” a célja annak jelzése, hogy látszólag negatív kontrollt hajtottak végre.

Az, amit egyes cikkekben „kontrollmintaként” („controlsamples”) és „negatív kontrollként” leírnak, teljesen haszontalan, és nem szolgálja az alkalmazott módszerek ellenőrzését. Az „álfertőzött” két különböző dolgot jelenthet, és hacsak nincs pontosan dokumentálva, hogy a tudósok mit értenek ez alatt, az említett „álfertőzött sejtek” kifejezés szintén értelmetlen. Általában az „álfertőzött” csak annyit jelenti, hogy az adott sejttenyészettel semmit sem tettek. És ez nem egy kontroll.

A német mikrobiológiai tankönyvekben az ilyen „álfertőzött sejteket” gyakran még „nem fertőzött sejteknek” is nevezik.

Kérjük, ne feledje a DFG szabályait, amelyeket fentebb idéztünk.

 

Ott a B pont alatt ez áll:

„A kontrollkísérleteknek és azok kísérleti felépítésének teljes körű ismertetése a zavaró tényezők kizárása érdekében az alkalmazott módszerek ellenőrzésének központi eleme.”

Ha a publikációban nem találni egyértelműen meghatározott, átfogó irányelveket a módszer vagy a kiegészítések területére vonatkozóan, amelyek visszakövethetőek, akkor az az eljárás rendkívül tudománytalan.

Valójában a virológia nem tud mást felmutatni, mint közvetett bizonyítékokat, amelyeket csak azért értelmeznek vírusosként, azaz “betegségeket előidézőként”, mert az érintettek kényszergondolkodásúak, megszállottjai annak a hitnek, hogy vírusoknak létezniük kell, mert a „biológia/az orvostudományban uralkodó vélemény”„nem tud valódi magyarázatot adni a vírusoknak tulajdonított jelenségekre. Nem veszik észre rendkívül tudománytalan tevékenységüket, és hogy ezáltal magukat és másokat tévesztenek meg.

Ha a szükséges kontrollkísérletek nem állnak rendelkezésre, a publikációt nem lehet és nem is szabad tudományosnak minősíteni. Pontosan ez a helytelen magatartás vezetett oda, illetve fokozta a hibás fejlődést a virológiában. Többek között a kémcsőben lévő szövetek és sejtek pusztulásának folyamatait vírusok jelenléteként értelmezték félre, és ezt a tévedést nem vették észre. Ha a felelősök elvégezték volna a szükséges kontrollkísérleteket, ezt azonnal észrevették volna. Az alábbiakban következik a problematika jó elemzése:

Harald Walach professzor – Mit nevezünk „tudományos ténynek”? Kis esettanulmány: a „kanyaró-per” [7]

Az úgynevezett citopátiás hatás (CPE) az első közvetett bizonyíték, amelyet a laboratóriumban kell kiváltani. Mi ez a hatás, amelyet a virológusok a betegségeket előidéző vírus bizonyítékaival azonosítanak?

 

Mit nevezünk citopátiás hatásnak, és hogyan ismerhetjük fel?

A virológusok észrevétlenül szöveteket pusztítanak el a laboratóriumban

A virológusok az „izoláció” szót nem az izolálás szó tényleges értelmében használják, és gyanúsan idegessé válnak, amikor efelől érdeklődnek. „Izoláció” alatta laboratóriumi hatás létrejöttét, az úgynevezett citopátiás hatást értik, amelyet egyszerre értelmeznek

a) fertőzésként
b) egy vírus jelenlétének bizonyítékaként
c) a szaporodás bizonyítékakéntd) az állítólagos vírus romboló erejeként.

Valójában észrevétlenül és tudatlanul– éhezéssel és mérgezéssel – megölik a szöveteket és a sejteket a laboratóriumban. Ez az állapot morfológiai változásokat okoz az állítólagosan „fertőzött” sejtekben.

Vegyes citopátiás hatások Vero E6 és LLC-MK2 sejtekben [8]

A vírus állítólagos tenyésztése

Ezt az összefolyást (lásd a fenti képet) óriási sejtképződésnek és „citopátiás hatásnak” nevezik. A sok erőszakos és őrült lépés (in vitro) eredményét a gyanús vírus „jelenlétének, izolálásának, szaporodásának stb” központi bizonyítékaként értelmezik. Az érintettek ezt követően azt állítják, hogy sikerült a vírus tenyésztése.

Hogyan jött létre az a módszer (CPE), amellyel a laboratóriumban minden virológus azt állítja, hogy talált egy vírust

Az a félreértelmezés, amellyel az ember azt hitte, hogy vírus jelenlétét tudott bizonyítani (az úgynevezett citopátiás hatást), 1954. december 10-én nyilvánult meg, amikor John Franklin Enders Nobel-díjat kapott a gyermekbénulásért felelősnek hitt vírusnak,egy nagyon régi téves értelmezés miatt. Az 1954. december 10-i Nobel-díjjal az 1954. június 1-jén közzétett spekulációjaa kanyarógyanús vírusról(miszerint a citopátiás hatás vírusspecifikus) azonban egyik napról a másikra tudományos ténnyé vált. Pedig a kételkedés a legfontosabb tudományos parancsolat és szabály a félreértelmezések elkerülése, valamint a fennálló félreértelmezések felismerése és helyesbítése érdekében.
1954 június 1-jén Enders és munkatársai olyan megfigyeléseket tettek közzé, amelyek szerint a kémcsőben lévő szövetek pusztulása a gyanús vírusok hatásának eredményeként figyelhető meg, ugyanakkor cáfolta ezt a feltételezést, mivel jelentése szerint a kémcsőben lévő szövetek azonos elhalása állítólag fertőzött anyag hozzáadása nélkül is megtörténik. Kifejezetten arra figyelmeztetett, hogy a jövőben meg kell vizsgálni és ki kell vizsgálni azt a feltételezést, hogy ez a hatás bizonyíthatja a vírus jelenlétét. Az 1954. december 10-i, egy másik ügyben részére átadott Nobel-díj miatt, mind a mai napig nem tettek eleget a figyelmeztetésének és kérésének, miszerint ellenőrizni kell azt atechnológiát,ami szerint a vírusnak tulajdonítanak ilyen hatást.

Fontos megjegyzések John Franklin Enders és munkatársa, Thomas ChalmersPeebles tudományos publikációjához

A Nobel-díjas John Franklin Enders és munkatársa, Thomas ChalmersPeebles 1954 júniusában jelentést tett közzé állítólagos kanyaróvírussal végzett munkájukról a Proceedings of the Society of ExperimentalBiology and Medicine 86. számában (2), 277–286. old., a „Kanyarós betegek citopatogén ágenseinek (kórokozó)szaporítása szövetkultúrákban” címmel(„Propagation in tissuecultures of cytopathogenicagentsfrompatientswithmeasles“). [9]

Amint a kiadvány 278. oldalának bal alsó sarkában olvashatjuk, a szerzők egyebek mellett a streptomicin antibiotikumot használják a kanyarós betegek torkából vett kenetek „sterilizálására”, mielőtt a sejtek a kémcsőben a feltételezett kanyaró vírussal „megfertőződnek”.

278. oldal

Bár a tanulmány szerzői többször utalnak arra (a 283. oldalon, a bal oszlop középen és a 285. oldalon, a jobb oszlop háromszor is),

283. oldal

285. oldal

hogy a sejtek pusztulását ismeretlen tényezők és vírusok is okozhatják, a szerzők két évvel később azt állították, hogy 1954-es munkájukat alapvetően az összes jövőbeli kanyaró-oltóanyag gyártása érdekében végezték.E gyengeségek és cáfolatok ellenére ezt a tanulmányt a kanyaróvírus minden támogatója azon alapvető tanulmányként emlegeti, amely során sikeresen izolálták és szaporították a kanyaróvírust.Ezt a kiadványt egy másik okból is érdemes elolvasni: a szerzők a 286. oldalon elismerik, hogy nincs ok azt feltételezni, hogy kémcsőben tett megfigyeléseiknek köze lenne az emberek kanyarónak definiált elváltozásaihoz.Ez a mai napig megmaradt így.

286.oldal

A sejtkomponensek eltávolítása.Ezenkívül a sejtes kommunikációra szolgálnak.Az exoszómák például szerepet játszhatnak a megszerzett immunitásban.De a vírusok is, például a HI-vírusok, exoszómákat használnak a szállításhoz és az álcázáshoz.Az exoszómákatjelenleg mint lehetséges terápiás lehetőségeket vizsgálják az autoimmun betegségek és a rák kezelésében.Az exoszómák kialakulását bizonyos anyagok, például a ciprofloxacin antibiotikum is kiválthatja.

Az erről szóló tanulmány megtalálható a Nature-ben [14].

 

Egyébként:

A tudósok szerint az exoszómákatnem lehet megkülönböztetni az állítólagos vírusoktól.[15]

Tehát azt tudjuk, hogy pontosan ezt a hatást – az úgynevezett citopátiás hatást – számos más ok is kiválthatja, amelyek nem állnak kapcsolatban a feltételezett vírussal.

A „kanyaróper” néven ismert egyedülálló és páratlan bírósági eljárásban [16] [17] [18] a szakértő és a bíróság elhallgatta az egyik legfontosabb tényt: mégpedi az ebben a publikációban dokumentált tényt, hogy a kémcsövekben a sejtek rendszeresen pontosan ugyanúgy halnak el, mint amikor semmit sem tesznek velük. Ez ellentmond annak az állításnak, miszerint a sejtek elhalása a kémcsőben, amelyet az állítólagos kanyaróvírus specifikus „citopátiás hatásának” (sejtpusztító hatásának) tudnak be, valójában a kémcsőben lévő sejtekteljesen normális halála ilyen feltételek mellett.

Ezt a félreértelmezést John Franklin Enders professzor felismerte saját munkájában, és aktívan felhívta rá a figyelmet. Mindazonáltal pontosan ez a módszer vált mind a mai napig a bizonyítás alapjául.

Négy évvel később megerősítették John Franklin Enders professzor találgatásait

Bech, V. & von Magnus, P. (1958) tanulmányai a kanyaró vírusról majomveseszöveti kultúrákban. [19] ActaPathologicaMicrobiologicaScandinavica 42 (1): 75-85. oldalon leírják, hogy a citopátiás hatás nem kanyaró-specifikus, hanem egyéb tényezők váltják ki.

 

Tehát a kiadvány 80. oldalán ez áll:

„A kanyaró vírus által okozottakhoz hasonló citopátiás változások figyelhetők meg a majomveseszövet be nem oltott tenyészeteiben is (4-5. Ábra).Ezeket a változásokat valószínűleg vírusszerű szerek, ún. „habosító szerek” okozzák, amelyek úgy tűnik, hogy gyakran jelen vannak a látszólag egészséges majmok vesesejtjeiben”

80. oldal

Magyarul:

„A kanyaróvírus által okozottakhoz hasonló citopátiás változások a majom veseszövetének be nem oltott tenyészeteiben is megfigyelhetők (4-5. ábra). Ezeket a változásokat valószínűleg úgynevezett ’habos kórokozóknak’ nevezett vírusszerű kórokozók okozzák, amelyek nyilvánvaló, hogy gyakran megtalálhatók egészséges majmok vesesejtjeiben.”

Ez a mondat figyelemre méltó, mivel azon patológiai elváltozások pontatlanságára utal, amelyek Enders&Peebles első publikációjában a fertőzés optikai bizonyítékának kiindulópontjául szolgáltak.

További ilyen kontrollkísérleteket hajtottak végre, amelyek azt mutatták, hogy a citopátiás hatás nem vírusspecifikus.

Most két példát említünk (fontos az egyes tudományos publikációk informatív értékének értelmezéséhez), amelyekben a szükséges kontrolleredmények azt mutatták, hogy pontosan azt a hatás, vagyis a citopátiás hatás (CPE), amivel bizonyítják a betegséget okozó vírus jelenlétét, épp nem vírusspecifikus, hanem más okai is vannak. Azonban pontosan ezt a hatást használják a virológusoktévesen közvetlen bizonyítékként.

Az egyik szakértői vélemény, amelyet a kanyaróvírus-eljárás keretében hajtottak végre, és amelyet a bíróság elé terjesztettek, bebizonyította, hogy a kísérleti beállítás önmagában, vagyis maga a sejttenyészetek előkezelése vezet a citopátiás hatáshoz. (Lásd a 3. szakvéleményt – a majomvesesejtjeinek citopátiás hatása nem kanyaróvírus-specifikus).[16]
Prof. KarlheinzLüdtke, Max Planck Tudománytörténeti Intézet, A virológia korai története, 125. különkiadás, 89 oldal, 1999. i. K. (A 2) preprint 1999. [22]
Ez az olvasmány azáltal ennyire fontos, mert megmutatja, hogy mennyire fontosak a kontrollkísérletek annak felismerésében, hogy tévedtünk.Ez azt mutatja, hogy 1953-ig minden virológus és a tudományos közösség számára világos és ismert volt, hogy minden olyan komponens, amelyet korábban víruskomponensként értelmeztek, kontrollkísérletekkel kiderült, hogy az elhalt szövetek és sejtek alkotóelemei.Ezért olyan fontos újra és újra ragaszkodni a hiányzó kontrollkísérletekhez a bemutatott publikációkban.

A szekvencia-hozzáigazítás (alignment) második közvetett bizonyítékként szolgál, ez azonban az összes vírusfeltételezésnek könnyen felismerhető és jelentős cáfolata.

Mi a hozzáigazítása virológiában?

A szekvencia-hozzáigazítás olyan eszköz, amelyben a számítógép fejlett szoftveres algoritmusokkal nagyon sok, egymással nem összefüggő, rövid génszekvenciából egy elméleti hosszúságút számol ki. Ezt a számított fiktív értéket genetikai szálnak, az úgynevezett vírus genomjának tekintik.

Miért kell a virológusoknak ezt a hozzáigazítási folyamatot alkalmazniuk, ha létezik egy teljes, elszigetelt struktúra?

Az irányítás ténye = alignment (hozzáigazítás)

A virológusok soha nem izolálták a vírus teljes genetikai szálát, és azt soha nem mutatták ki közvetlenül a teljes hosszában. MINDIG nagyon rövid darab nukleinsavat (génszekvenciát) használnak. Az ilyen specifikus, nagyon rövid szekvenciák millióinak sokaságából a virológusokelméletben, komplex számítási és statisztikai módszerek segítségével összeállítanak egy fiktív, hosszú genetikai anyagszálat. Ezt a folyamatot nevezik alignment-nek. A körülményeshozzáigazítás eredményeként létrehozott, fiktív és nagyon hosszú genetikai szálat tekintik a virológusok a vírus szívének, és ezzel azt állítják, hogy bebizonyították a vírus létét. Egy ilyen komplett szál azonban soha nem jelenik meg teljes egészében a valóságban és a tudományos irodalomban, jóllehet a legegyszerűbb standard technikák már régóta rendelkezésre állnak a nukleinsavak hosszának és összetételének egyszerű és közvetlen meghatározására. A virológusokönmagukat cáfolták az alignment tényével, ahelyett, hogy közvetlenül egy megfelelő hosszú nukleinsavat mutattak volna be.

Hogy kell elképzelni a hozzáigazítást?

Képzeljünk el egy genetikai anyagból álló tengert, amelyben minden lehetséges forrásból származnak nukleinsavmaradványok (genetikai információk), ahol ennek a genetikai anyagnak az eredete lehet emberi, növényi, mikrobiális (mikroorganizmusok) és még sok más. Összefoglalva elmondható, hogy a betegtől vett mintában a legváltozatosabb génszekvenciák sokfélesége olyan hihetetlenül nagy lehet, amelyek millióit egyetlen adatbázisban sem nem tároltak. Lehetnek egészen hétköznapi génszekvenciák is, amelyeknek semmi közük az úgynevezett „betegséghez”.

Az ezt a hozzáigazítást kiszámító számítógép számára a sok rövid génszekvencia egyszerű hozzáadása önmagában nem elegendő ahhoz, hogy bármit is ki lehessen számítani ezek alapján, mivel ez a sokféle anyag számára is összefüggéstelennek tűnik.

Ezért kell a felhasználónak, jelen esetben a virológusnak vagy a bio-informatikusnak, ellátnia a számítógépet egy mintával, egyfajta sablonnal. Más szavakkal: a számítógépnek valamilyen génszekvenciára van szüksége, egy másik „vírus” genetikai szálára, amely megtalálható a globális adatbázisban. A Corona (SARS-CoV-2) esetében a kínai tudósok egy ártalmatlan Corona denevérvírus genetikai szálát választották. [36]

A számítógép csak ezen sablon alapján képes a részecskék hozzáigazítására és egy új genetikai szál létrehozására a sok rövid génszegmensből (a beteg mintájából) – összeadva és kényszerűen összehasonlítva a sablonnal (corona denevér vírus).

Ennél a folyamatnál hiányosságok keletkeznek, mivel az alkalmazott génszekvenciák (a beteg mintájából) nem elegendőek ahhoz, hogy egy teljesen új genetikai szálat építsenek fel a sablon alapján. Erre a célra további számítógépes algoritmusokat programoztak – úgynevezett hiánypótló (Gap-Filling) programokat [37], amelyekkel ad hoc, a génszekvenciák szabadon kitalálhatók a semmiből.

Az a sablon, amely mellett a virológus vagy a bio-informatikus most döntött, alapvető fontosságú abból a szempontból, hogy milyen típusú lesz a végén a számítógép által létrehozott genetikai szál.

Ez nem jelent mást, mint azt, hogy bár ugyanazokat a génszekvenciákat alkalmazzák, egy sablonnal, pl. a kanyaróvírus genetikai szálával, egy teljesen más szerkezetű genetikai szál számolható ki. Amit ezzel mondani szeretnék önöknek: Ha a kínai virológusok egy teljesen más sablon mellett döntöttek volna, ma egy teljesen más, állítólagosan mutált vírussal szembesülnénk.

A következő kiegészítő megjegyzés elengedhetetlen:

A sablon, amelyet a virológus/bio-informatikus választ, szintén csak elméleti és fiktív konstrukció, amelynek teljes szála (genetikai szál) soha nem jelenik meg teljes egészében a valóságban és a tudományos irodalomban.

Ezt a folyamatot, amely manapság rövid időn belül lezajlik a modern eszközöknek, például a gyors számítógépeknek és a kifejlesztett algoritmusoknak köszönhetően, az állítólagos genetikai virológia kezdeteiben sokkal fáradságosabban, kézzel hajtották végre.

A kanyaró vírus esetében a „felfedezési folyamat” évtizedeket vett igénybe.

Bárki, aki beszél angolul, közvetlenül felismerheti a „vírus-genetikai szál” (teljes genom) elméletbeli felépítésének tényét ebben a kiadványban, amelyben az RKI (Robert Koch Intstitut) jelentősen részt vett: „CompleteGenomeSequence of a Wild-TypeMeaslesVirusIsolatedduringthe Spring 2013 Epidemic in Germany“, mely az alábbi címen található: RKI [21]

Magyarázat: A tudósok publikációiban vagy más szakirodalomban soha nem jelenik meg az az állítás, miszerint egy (vírusos) struktúrából vagy egy „fertőzött” folyadékból akár egy hozzávetőlegesen teljes nukleinsavat is (SARS-CoV-2: 29903 eseténnukleotid hosszúságú)[22] találtak volna, melynek molekulaszekvenciájuk sorrendjének meghatározása megfelelne az egész, csak gondolatban felépített nukleinsavnak. [23] Még az is előfordul, hogy a hiányosságokat (hiányzó génszekvenciákat) szabadon kell kitalálni, mivel a sok nagyon rövid génszekvencia nem elegendő egy új genom felépítéséhez.

Egy egyszerű példa nagyon élénken magyarázza

Az alignment szóból minden laikus azonnal láthatja, hogy – mint minden úgynevezett betegséget okozó vírus esetében – nem egy teljes és ép genetikai szálat, azaz a teljes genomot találtak és izoláltak, amelyet a SARS-CoV-2-hez rendeltek hozzá, hanem csak nagyon rövid nukleinsavtöredékekből egy sablon szerint valami újat szerkesztettek.

Az állítólagos SARS-CoV-2 teljes genetikai szála az elméleti és a számítási igazítás szerint 29903 nukleotidból áll (Fan Wu és mtsai. Al.) [22]

Képzeljék el, hogy egy halom, több ezer betűt raknak le az asztalra összefüggéstelenül.

Azt állítják azonban, hogy ezek egy egészen konkrét könyvből származnak.

Mivel nem ismerik ezt a könyvet, nem tudnak mit kezdeni a betűkkel, nem írhatnak fejezetet.

A megbízó tehát egy bizonyos és jól ismert könyvet jelöl ki– így most már tudják, hogy melyik könyvről van szó, és ismerik annak első fejezetét is.

Ezeket a betűketimmáron a megfelelő sorrendben rakják ki, azzal a szándékkal, hogy a teljes első fejezetet megalkotja.

Ez esetben két probléma merül fel:

• a betűk helyenként eltérőek
• néhol vannak hiányosságok.

Tehát néhány szót meg kellett változtatniuk, de megpróbálták megtartani a sablonként használt fejezet értelmét.

Amikor elkészítették a fejezetet, hiányzott néhány betű, és így lyukak keletkeztek az egyes szavakban.

A saját szókincséből származó különféle szavak használatával ad hoc módon létrehozták a hiányzó, nem létező betűket a semmiből, hogy a szavaknak és mondatoknak értelme legyen.

Feltűnik, hogy a rendelkezésre álló betűk

• nem elegendőek egy egész fejezet megírásához a sablon használatával
• esetleg, nem is ahhoz a fejezethez tartoznak, amelyet sablonként rendelkezésükre bocsátottak.

Ez tehát pusztán egy elméleti és kitalált végeredmény. Az asztalra dobott betűk sokféle forrásból származhatnak. Egyharmada szakácskönyvből, második harmada gyermekkönyvből, a harmadik pedig újságból származhat. Minden könyvben ugyanazokat a betűket használják, csak ezeknek az egyes betűknek a sorrendje eltérő. Mi magunk vagyunk az építészek, akik egyedi építőelemekből készítünk szerkezetet.

A hozzáigazítási technikai lépéseinek bemutatása kissé rövidített formában

Röviden ismertetném a lépéseket a koronavírus (SARS-CoV-2) esete alapján:

Fan Wuet. al. genomja = 29903 bázispár hosszúságú [22], csak gondolatban készült el egy hozzáigazítás alapján. [23] Ez számos számítási lépés alapján történik, amelyek során nagyszámú rövid RNS-szekvenciát adnak össze egy beteg bronchoalveoláris mosófolyadékjából (röv.:BALF (genetikai anyag).

• Eközben mindent szekvenáltaka BALF-ból.
• A genetikai anyag keverékéből levonjuk a számunkra “ismert” emberi szekvenciákat (adatbázis összehasonlítása).
  
• Ezután az átfedő szekvenciákat kiszűrjük a még fennmaradó készletből.
• Mielőtt az átfedő szekvenciákat kivonják a teljes BALF-készletből további felhasználás céljából, a szekvenált 150-esnukleotid darabokat számítással 21-esdarabkákra osztják: 1-21, 2-22, 3-24 … 129-150.
• Ezzel a 21 kMers-el (a hozzáigazítási programban Megahit; 25-öskMers a Trinityhozzáigazítási programban) átfedést keresnek, ami természetesen sokszor megtalálható.
• Bármit, ami átfedésben van, folytatásnak (contigs)nevezzük. Minden, ami nem fedi egymást, kiszűrésre kerül a hozzáigazítás során.
• Ezután azokat a szekvenciákat, amelyek megfelelnek az adott genomnak (denevér korona vírus), felhasználjuk a hozzáigazításhoz (a BLAST program segítségével).
• Hogy a teljes genomhiány hágyszázalékos(1% szinte az összesig) arra nincs adat.
• A hiánypótló program (Gap-filling) [37] bezárja ezeket a réseketoly módon, hogy kiszámítja, melyik típusú gén (egy vírus fehérjéjéhez) illeszkedik ezen a ponton.
• Ezután a simítást tovább folytatjuk az ORF-ek (openreadingframes/nyitott olvasási keretek) szabályainak való megfelelése érdekében.

Logikus következmény: Amit itt mesterségesen különböző lépésben létrehoztak, minden pusztán véleményezett, soha nem igazolt„feltételezések”alapján történtek, aminekSEMMI köze sincs a valósághoz!

A mutációkról szóló állítások nem más, mint újabb hozzáigazítás

Minden új szekvenciálás létrehoz egy újabb genomszekvenciát (a genomhoz rendelt génrészleteket).A GISAID-adatbázisban jelenleg (2021.02.14.) Csaknem 530 000 [33] különböző ilyen genomszekvenciát sorolnak fel ugyanarra az állítólagos vírusra (SARS-CoV-2).

Ezeket az eltéréseket tévesen mutációknak nevezzük.

Mint ahhoz a mottóhoz híven, hogy 1000-szer szekvenálva, 1000-szer mutálva :).

Mivel ezek – a DNS természetének megfelelően (a struktúra állandó változása egymástól függetlenül) – minden egyes szekvenálási folyamatnál különböző eredményeket adnak, ezeket a természetes módon állandóan létrejövő változásokat egy vírus mutációiként adják ki.

A genetikai szál (Fan Wu és mtsai. Al. 29903 bp) [22], amelyet a CCDC virológusai egy hozzáigazítás alapján konstruáltak és javasoltak [23], az egész világ sablonjává vált.

A mai napig egyetlen csapatnak sem sikerült újból rekonstruálnia a genomnak ugyanazt az összetételét, amelyet a Fan Wuet. al. jelölt ki.

Az okok nyilvánvalóak:

• A test folyamatosan új génszekvenciákat hoz létre.
• Az emberi gének folyamatosan változnak, és nem egy állandó és változatlan tervrajz, ahogyan azt egykor gondolták (lásd: 2008. június 12-i cikk: genetikai anyag feloszlásban). [34]
• A megfigyelt mikrobák 95% -a látható, de nem tenyészthető, ezért az RNS- és a DNS-szekvenciájuk nem ismert. [24] [25] [26] [27] [28]

Információk az izoláltnak mondott vírusok fényképeiről: Mikor nem mond ki egy kép semmit az ábrázoltak létezéséről, és csak tudománytalan vagy akár csalási kísérletként értelmezhető?

• ha nem áll rendelkezésre olyan tudományos publikáció, amelyben minimum kimondják és leírják, hogy a felvételen a bizonyítékként bemutatott szerkezetből meghatározták a nukleinsavat,
• nem végeztek kontrollvizsgálatokat annak igazolására, hogy a szerkezet nem különbözik a feltételezetttől,
• ha ezt a szerkezetet nem különítették el az összes többi alkotóelemtől,
• például az úgynevezett HIV-, kanyaró- és himlővírus képek egyértelműen megmutatják, mint ahogy már a feliratok maguk is azt jelzik, hogy olyan sejtekről van szó, amelyek állítólag vírusokat tartalmaznak – tehát semmit nem izoláltak!

Forrás [29]

LucMontagnier kiadvány – forrás [30]

Általánosságban meghatározó dolgokat kell mondani az elektronmikroszkópikus-felvételekről

Azokat a struktúrákat, amelyeket EM-képek mutatnak be, és vírusképként publikálnak, soha nem jellemezték biokémiailag. Az ilyen részecskékből soha nem vettek ki nukleinsavat és nem határozták meg. Ezeket a részecskéket csak vírusként jellemzik, és elhallgatják azt az információt, hogy ugyanilyen jellegű részecskék minden egyes alkalommal akkor is létrejönnek, amikor a „nem fertőzött” sejttenyészeteket ugyanúgy kezelik, mint a „fertőzöttként” meghatározott sejttenyészeteket. A nem virológusok ezeket a részecskéket pl. mint fagoszómáknak, endoszómáknak, exoszómáknak, szállító vezikuláknak és keresztmetszetben villiként stb. nevezik.

Ugyanazon ábrázolást fogják látni több különböző állítólagos struktúránál.

Az EM-felvételek mindig csak halott szöveteket mutatnak, vegyileg rögzítve. [31] A képen olyan detergensekből, zsírokból és fehérjékből készült szappanmicellák láthatók, amelyeket az ilyen fagyasztási eljárási folyamat hozhat létre.

 

 

Beishttps: //docplayer.org/4939490-Arbeiten-mit-membranproteinen-rupert-abele.htmlpiel [32]

Az egyetlen fontos üzenet a külvilág felé: csak a „műtermékek” (artefact) jelennek meg –itt a legfontosabb:

1. hogy ezek a képek csak sejttenyészetekről származnak, vagyis a kémcsőben haldokló szövetekről, és egyértelműen nem mutatnak semmi olyat, ami egy embertől származik,
2. hogy ezeket a szerkezeteket soha nem jellemezték biokémiailag (sic!),
3. soha nem nyertek ki nukleinsavat ezekből a szerkezetekből, amelyek állítólag a vírus szívének számítanak, (azaz soha nem vontak ki nukleinsavat egy vírusként bemutatott specifikus struktúrából)

Az elektronmikroszkópos mozgás nélküli kép soha nem mutatja az élő biológiai folyamatot. Amit az EM-felvételeken vizsgálnak, annak semmi köze nincs ahhoz, ami az emberi biológiai organizmusban történik. A laboratórium bármely eredményébőlsemmilyen következtetés nem vonható le az élő szervezeten belül zajló folyamatokról.

Forrás: Corona_Facts
2021. február 08.
Telegram: https://t.me/Corona_Fakten