Depressziók – pszichózisok és azok okai
Rövid információ
Dr. med. Ryke Geerd Hamer
A Germán Gyógytudomány 5 Biológiai Természettörvényének tudását lényegében ismertnek tételezik fel.
Régóta hasztalanul keresik a világ minden pszichiátriai klinikáján a betegek kórtani előzményeiben a pszichés megbetegedések alapjait. Sokszor nehéz volt nem észrevenni azt, hogy a pszichotikus megbetegedés kitörésének előzménye mindig egy lényegbevágó élmény, egy konfliktusélmény volt, azonban a legjobb szándékkal soha nem tudtak benne rendszert felfedezni. Noha minden pszichiátriai klinika rendelkezik ma egy computer-tomográffal (CT), mégsem tűnt fel még senkinek semmi, mivel a pszichiáterek általában nem tudnak koponya-CT felvételek kiértékelni, a neurológusok pedig nem érdeklődnek a biológiai konfliktusok iránt. A rejtély legalább olyan bonyolult volt, mint amilyen egyszerű.
A depressziót okozó konstelláció mindig birtokzónás konfliktus, azaz különleges hormonális konstellációnál, a férfi és női hormonszint közötti hormonális patthelyzetnél (fiatalkorúaknál vagy postklimaktériumban fennálló amenorrhoe esetében) fordul elő, tehát amikor a nő férfiasodik vagy a férfi nőiesedik.
A depresszió tehát a balkezes nőnél például egy szexuális (női) konfliktus hatására jelentkezik, a jobbkezes nőnél pedig röviddel a menopausa előtt vagy után, vagyis az ún. „hormonális patt”-helyzetnél.
A jobbkezes férfi akkor lesz depressziós, amikor még képes egy második birtokzónás konfliktust is elszenvedni, tehát úgyszintén az „hormonális patt”-helyzetben, de csak, ha jobbkezes.
Ezzel szemben a balkezes férfi csak az ún. konstellációban kerülhet depresszív állapotba: az első birtokzónás konfliktusával (bal agyfélteke) mániás lesz. Ilyenkor túl férfiassá válik, de pszichikailag kvázi kasztrálttá. Ha ekkor elszenved egy második birtokzónás konfliktust, az az agy jobb oldalán csapódik be. Ezt nevezzük konstellációnak. Ekkor a mérleg-szabály dönt: ha az 1. konfliktus a bal agyféltekén erősebb, mint a 2. konfliktus a jobb agyféltekén, akkor mániás marad, ha azonban a 2. konfliktus erősebb, mint az 1., depresszív lesz és most egyidejűleg nőiesen reagál.
Ez magyarázatot ad számunkra arra, hogy miért lesz olyan sok nő a menopausa után az „involúciós pszichózis miatt” depressziós. A nőknél a depressziók ¾ részét ez teszi ki. A depresszió maradék egy negyed része az amenorrhoea (havi vérzés kimaradása) betegségben szenvedő fiatal balkezes nőknél fordul elő, míg azoknak a menopausában lévő nőknek, akik depresszióban betegednek meg, többnyire kinő a szakálluk, mély hangjuk van és otthon ők a „főnökök”. A balkezes nőket kivéve csak az ilyen férfias nők tudnak – mint egy férfi – lelkileg birtokzónás konfliktus miatt megbetegedni, mert egy nő nőies érzelemvilággal nem tud birtokzónás konfliktust átélni. Depresszióval viszont ezek a nők ismét nőiessé válnak.
A bal- vagy jobbkezesség megállapítása emiatt nagyon fontos.
Teszt: tapsoljon, mint a színházban a tetszés kifejezésénél, aztán a felülfekvő kéz eldönti a kezességet. Ez azért nagyon fontos, mert dönt a konfliktus/agy oldalasságáról. Következésképpen arról is, hogy melyik betegséget milyen konfliktusnál szenvedheti el a páciens és arról is, hogy milyen konfliktusnál kell depresszióval számolnunk.
A balkezesség teljesen különleges módon is mutatja nekünk, hogy a biológiai konfliktusoknak semmiképp sem elsősorban Freudhoz és a hagyományos pszichológiához van közük, hanem valóban biológiailag meghatározottak. Hogy egy balkezes fiatal nő egy „szexuális konfliktustól” férfias „birtokvesztés-konfliktus” szervi tüneteit (angina pectoris) szenvedi el és ezáltal lelki téren depressziós lesz, annak „tisztán pszichológiailag” semmi értelme nincs.
És még egy különlegesség: egy balkezes nő, aki egy női „szexuális konfliktus” miatt betegszik meg, de mint balkezes a Hameri góca a jobb agykérgi területen jelenik meg, sosem veszíti el a peteérését. Tehát továbbra is van peteérése, menstruációja, de depresszív, míg ilyenkor egy jobbkezes nőnek már elmarad a peteérése. Ezért tartott korábban gyakran sok fiatal lánynál vagy asszonynál a DHS-t követően olyan sokáig a konfliktus, mert a lányok az amenorrhoea által azt gondolták, hogy várandósak. A peteérés csak akkor tér vissza, ha a „szexuális konfliktust” megoldotta, tehát a nő ismét szexuális életet él.
Ebben a konfliktus-aktív fázisban a nő azonban a hormonális állapotnak és az ösztrogén-blokkolás szintjének megfelelően férfiasan reagál.
Ezért az ilyen, például a konfliktus-aktív „szexuális konfliktusos” (férfias „birtokvesztés-konfliktus”) pácienseknél folyamatosan fennáll a veszélye annak, hogy a következőleg fellépő konfliktus DHS-nél az ellentétes oldalon reagálnak, mind lelki, mind agyi és szervi szinten egyaránt és ezáltal rögtön „skizofrén konstellációba” kerülnek. Eközben egyszerűen érvényesül a konstelláció természetfeletti értelme, mégpedig visszatér a peteérés a jobb agyfélteke érintettsége esetén.
De az, ami az egyiknél pszichózis nevez, az a másiknál „idegösszeomlás”, de úgy is fogalmaznak, hogy a páciens „bedilizett” , hogy „hóbortos lett” vagy hogy „játssza a bolondot”.
Ez az egész helyzet még rosszabbnak tűnik azáltal, hogy a páciens ilyenkor természetesen „depresszív skizofrén konstellációba” vagy „skizofrén mániás-depresszív konstellációba” került, mely során klinikailag hol az egyik, hol a másik komponens tűnik túlsúlyozottnak.
De fontos tudni azt, hogy a skizofrénia nem egy viselkedésjegy vagy tulajdonság. Csak skizofrén konstelláció van és az elvben átmeneti és mindenkor megoldható. Az öröklődéshez ennek egyelőre semmi köze nincs.
Örökölni az ember például csak egy ambivalens hormonális állapotra, hormonális patthelyzetre való hajlamot tud. De emiatt sohasem kell az embernek az életben megbetegednie, feltéve ha nem éli át vagy el tudja kerülni az arra a helyzetre vonatkozó DHS-t.
Egykor tapasztaltam egy dupla konfliktus-aktív fázisban lévő hölgypácienst. Olyan volt, mint az üveg, minden pillanatban azzal fenyegetett, hogy szétpattan, dermesztően szűkszavú, maximálisan bizalmatlan és feszült depresszióban volt. Mindemellett agresszív és állandóan ugrásra kész volt, mint egy megsebzett állat. Arcán semmi mosoly, ült ott konokul, mint akit a következő órában kivégeznek. A „skizofrén konstelláció” és a „depresszív konstelláció” klasszikus kombinációja volt. Amikor ez a páciens mindkét konfliktusát megoldotta, bájos, életvidám és kiegyensúlyozott teremtéssé vált.
Egy másik, immáron depressziós skizofrén konstellációban lévő páciens pótlólagosan átélt egy „birtokvesztés-konfliktust” a női, bal agyféltekén. A bal agyféltekén való hangsúlyozódás által a páciens attól kezdve mániás-depressziós skizofrén konstellációba került, ami abban nyilvánult meg, hogy továbbra is depresszív volt, de ettől kezdve mániás, a páni félelem űzte. Ezáltal az addigi skizofrén konstellációnak új dimenziói nyíltak meg: a férfi ettől kezdve skizofrén mániás-depresszióban találta magát, postmortális kényszerképzetekkel, ami azt jelenti, hogy ettől az időponttól kezdve a saját halála utáni időkről álmodott. Látta magát koporsóban fekve, látta sírva állni a családját a saját sírjánál, látta őket ellátatlanul, nem gondoskodott róluk senki.
E rendszer ismerete nélkül az ilyen páciensek eddigi kezelése a legnagyobb mértékben problémás volt, mert a páciensek többnyire makacs „skizofrén konstellációban” és „depressziós” lehangoltságban, melankóliában és zárkózottságban voltak, következésképpen egy ilyen páciensből szinte semmit nem lehetett kihúzni és csak a tünetek leírására lehetett hagyatkozni. Az oki terápia nem volt lehetséges, a tüneti álterápia általában „nyugtatózásból” és pszichiátriai drogok, azaz „gyógyászati kényszerzubbony” adásából állt. A drogok minden fajtájával telepumpálva a páciensek meredtek maguk elé.
Míg a depressziók egy része „hormonális patthelyzetben” keletkezik, a skizofrénia vagy skizofrén konstelláció egészen más. Mindig két konfliktus van a szemközti agyféltekékben, ami az agyi számítógépet ritmusából egy biológiai szuperértelemmel a konstellációba viszi. Itt nem „hormonális pattról”, hanem „agyféltekés pattról” beszélünk.
A fent említett kombináción kívül még nagyon sok konstelláció van, például:
– a szuicid konstelláció = a páciens megöli magát
– az agresszív-biomániás konstelláció = a páciens erőszakos.
Utóbbi példa alapján sejthető, hogy a spontán a bűncselekmények szinte kényszerűen következnek be, ha adott egy bűncselekményre való hajlam, mégpedig specifikus módon. A Germán Gyógytudomány itt feltárja a bűnelkövető frappáns, újszerű, mégpedig biologikai megértését, valamint ily módon felderíti a bűncselekmények speciális fajtáját is.
Elvben ez logikus konzekvenciaként azonnal magába foglalja terápiát is.
A szexuális hormonok a test minden egyes sejtjére hatnak és megváltoztatják a sejteket a nemi jellegnek megfelelően, mindenekelőtt erős befolyással vannak – ugyanakkor kölcsönhatásban – az agyra. Közismert ugyan, hogy kölcsönhatás van a test és az agy, valamint a lélek és az agy között, de a szexuális hormont tekintve van ennek a kölcsönhatásnak még egy különleges dimenziója. Mint ahogyan láthattuk, a hormonális konstelláció manipulálása a „hormonális patt” irányába azonnal depresszióhoz vezethet, például egy birtokzónás konfliktus elszenvedésénél.
De a konfliktus megoldása itt többnyire összehasonlíthatatlanul nehezebb, mintha csak egy egyszerű birtokzónás konfliktus megoldása előtt állnánk, mert egy ilyen depresszív fázisban a páciens racionális megfontolásokra kevésbé nyitott, mint az, akinek „csak” egy aktív birtokzónás konfliktusa van.
Fontos tudnunk, hogy a hormonális patt csak egy viszonyulást jelent, patthelyzetet a férfi és a női hormonszint, tehát az androgén és az ösztrogén között. Ha ugyanis a hormonális állapot megváltozik, akkor ennek megfelelően a konfliktusérzés is megváltozik, ami azt jelenti, hogy ugyanaz az esemény azután teljesen más módon kerül feldolgozásra. A menopausa esetében a nők a férfiasodáskor ugyanis például a „meg-nem-termékenyítettségi konfliktust” többé már nem nőiesen, hanem férfias érzelemmel „birtokvesztés-konfliktusként” éli meg.
A depresszió szabálya így szól:
Egy balkezes nő depresszív lesz egy „szexuális konfliktus”, egy „rémület-konfliktus”, egy „identitás-konfliktus” vagy egy „birtokkijelölés-konfliktus” esetén. Úgyszintén depresszív lesz az ember – férfi és nő –, ha hormonális patt-helyzetben van (= a mérleg a férfi és női hormonokat épphogy csak egyensúlyban tartja, ámde egy a férfias oldal egy kicsit súlyozottabb), „birtokvesztés-konfliktus”, „birtokfélelem-konfliktus”, „birtokbosszankodás-konfliktus” vagy „birtokkijelölés-konfliktus” esetén, vagyis, ha a konfliktus a jobb oldali birtokzónába, a jobb oldali halántéklebenybe csapódik be.
Egy balkezes férfi automatikusan mániás lesz egy „birtokvesztés-konfliktus”, egy „birtokféltés-konfliktus”, egy „birtokbosszankodás-konfliktus” vagy egy „birtokkijelölés-konfliktus” esetén, mert balkezes lévén a jobb birtokzónája helyett a bal agyféltekéjébe csapódik be a Hameri góc. Úgyszintén depresszív lesz, ha hormonális patt-helyzetben van, ahol a nőies komponensek egy kicsit jobban súlyozódnak, vagyis ha a balkezes férfi egy női „szexuális konfliktust”, egy „rémület-konfliktust”, egy „identitás-konfliktust” vagy egy „belső birtokkijelölés-konfliktust” szenved el.
Valódi depressziónak a konfliktus-aktív fázisban a hormonális, ill. a hormonális patt-helyzetnél lévő „feszült depressziót” nevezzük.
Az „oldott depresszió” tulajdonképpen már nem valódi depresszió többé, mert az minden rákos megbetegedésben lévő páciens gyógyulási- fázisában megjelenik. Az „oldott depresszióban” lévő páciensek mindegyike a megoldást követő fázisban van. A depresszió ebben a fázisban kisebb mértékű és egészen más minőségű.
Míg az előbbi kép még a „feszült depresszió” jegyeit mutatta: lehangoltság, szomorúság, kedvetlenség, motivációhiány, most „megoldott depressziót”, tehát görcsmentes depressziót látunk. A páciensek erőtlenek, gyengék és fáradtak, mert vagotoniás fázisban vannak.
Mivel a pszichiáterek sem „a rák vastörvényéről” sem a rákbetegségek lefolyásáról nem tudtak semmit, azt feltételezték korábban, hogy ez a gyógyulási fázis mély vagotoniában ugyanúgy hozzátartozik a depresszióhoz, ami egy bizonyos értelemben így is van, mert ez az oldott depresszió mindig a feszült depressziót követi, ha a konfliktus megoldásra kerül. Tulajdonképpeni értelemben semmi sem specifikusan depresszió, semmi dolgunk a „motivációhiánnyal” és effélékkel, mert ez egyszerűen a rákbetegség utáni gyógyulási fázis, ami minden állatkánál ugyanolyan módon megy végbe, anélkül, hogy nála egy pszichiáter depressziót igazolna.
Minden pszichózis a rákmegbetegedések, ill. ÉBK-k vagy rákkal egyenértékű ÉBK-k speciális konstellációja. A depresszió kvázi egysíkú rákbetegség, aminél csak a hormonkonstelláció többsíkú (hormonális patt).
A jövőben emiatt a lelki- és a kedélybetegségeket, a pszichózisokat a kialakulásuk, valódi jellegzetességük alapján kell rendeznünk, mégpedig a Germán Gyógytudomány 5 biológiai természettörvénye alapján.
Ha ugyanis a jövőben vesszük a fáradtságot és a depressziónk lefolyását visszatekintően megvizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy az nem csak egyértelműen a rák vastörvénye szerint zajlik, hanem hogy azok a betegek, akik egy újabb ún. depressziós fázist élnek át, vagyis hogy akiknél kiújul a konfliktus (például miután elhagyják a klinikát), többnyire otthon vagy a munkahelyükön újra bekerülnek ugyanabba a konfliktusba (anélkül, hogy ennek tudatában lennének) és kényszerűen éppen ezek mellett a feltételek mellett át kell hogy éljék a következő depressziójukat.
A pszichózisoknál a pszichoanalízis nem alkalmazható, ezt minden pszichiáter tudja. Sokkal inkább azt kell megtanulnunk, hogy ezeket biológiailag megértsük, mert a pszichózis számunkra már nem „hét pecsétes titok”, mint korábban volt.
Addig, amíg minden diagnosztikával dolgozó kolléga a Germán Gyógytudomány értelmében a segítséget megtagadja, a pácienseknek saját maguknak kell megtanulniuk értelmezni azt.
