Húgyhólyagkarcinóma („rák”)
Daganat vagy fekély
A Germán Gyógytudomány 2. természettörvénye kimondja, hogy minden betegség a természet Értelmes Biológiai Különprogramjaként (ÉBK) két fázisban zajlik,
- amely a DHS-sel indul egy konfliktus-aktív, hideg, szimpatikotoniás fázissal,
és egy
- vagotoniás, konfliktusmegoldási fázissal – feltéve, hogy a konfliktus megoldódik.
A Germán Gyógytudomány a fejlődéstörténeti embriológiát használja, megmagyarázza a különböző csíralemezek közti összefüggéseket és az erre visszavezethető normális sejtszövetek átalakulását, a rákos daganatok kialakulását és a sejtek különféle szövettani elváltozásait. Ha ugyanis a különböző daganatokat és duzzanatokat eszerint a fejlődéstörténet, ill. a csíralemezek kritériumai szerint rendezzük, csodálatos rendre bukkanunk.
A rák minden fejezetében megtalálható az embriológiailag odatartozó sejtszövet hisztológiai mintája, mindemellett a minden bizonyos csíralemez-származású konfliktushoz tartozik egy bizonyos agyi relé is, ezek az ún. Hameri Gócok, amennyiben konfliktust szenvedünk. Ezen kívül a mikrobáink is csíralemezekhez köthetők és még az ún. betegségek biológiai értelmei is csíralemez-függőek.
A belső csíralemezhez, az entodermához tartozó ún. betegségeknél, vagyis az Értelmes Biológiai Különprogramoknál láthatjuk, hogy mindegyiket az agytörzsünk irányítja, és hogy ott is egy pontosan elrendezett helyük van, mert az agytörzs jobb szélétől kezdődnek az irányítórelék pontjai, kezdve a száj jobb felének megbetegedéseivel, majd az óramutató járásával ellentétes irányban, a gyomor-bél traktusban mennek tovább és a szigmánál, a hólyagnál, majd az agytörzs bal szélén, a száj bal felénél végződnek.
Szövettanilag minden karcinóma, amit az agytörzs irányít, adenokarcinóma (mirigyrák). Ennek megfelelően sejtszaporodással növekednek különösen a konfliktus-aktív fázisban, majd a gyógyulási fázisban gombák vagy gombabaktériumok segítségével elbomlanak (amennyiben a DHS időpontjában már jelen voltak a szervezetben). Hiszen a mykobaktériumok a DHS megjelenésével egy időben kezdenek el szaporodni, mégpedig ugyanabban az ütemben, mint az adenokarcinóma. Mennyiségük pont annyi lesz, mint amennyire majd később szükség lesz az elbontásához.
Ez tehát azt jelenti, hogy az agyi relék és a szervek között egy nagyon átlátható rend uralkodik. Az is látszik, hogy a hozzájuk tartozó konfliktusok is mindig hasonlóak, vagyis mindig arról van szó, hogy megkapjunk egy falatot, például hogy lenyeljük, továbbítsuk, megemésszük, majd végül kiválasszuk. Ez a mindhárom szinten jelen lévő rend a jövőben – elsősorban a szövettani vizsgálatokat tekintve – óriási segítség lesz számunkra, mert például már nem lesz szükség biopsziára, maximum kivételes esetekben, amikor a tumor topográfiai besorolása kérdéses.
A DHS (Dirk Hamer Szindróma), a konfliktus-sokk a konfliktusaktivitás kezdete és egyben minden ÉBK (= két „betegség”), nemcsak a rák kezdete. Az első fázisban, amit tartós szimpatikotoniának nevezünk, hideg a kezünk, hűvösek a végtagjaink, álmatlanságban szenvedünk, fogyunk egészen addig, amíg a konfliktus aktív. Ezen kívül az agyban a megfelelő relében találunk egy ún. céltáblaszerű formátumot (Hameri Góc). Ha „céltáblaszerű”, akkor az azt jelenti, hogy a Hameri Góc még konfliktus-aktív fázisban van.
A biológiai konfliktusok mind archaikus konfliktusok, embernél és állatnál ugyanúgy. A konfliktustartalmak alapján egyértelmű a fejlődéstörténeti közös vonás, az elnevezéseik ezért olyanok, hogy emberre és állatra egyaránt érvényesek lehessenek, ezeknek kvázi interanimálisnak kell lenniük, legalábbis nálunk, az emlősök között. Ezért vannak olyan fogalmak, mint „ocsmány konfliktus”, „ocsmány, emészthetetlen konfliktus”, „ocsmány, félig genitális konfliktus” stb.
Eddig tévesen azt a nézetet képviselték, hogy vegyi anyagok, különösen az ún. ipari aminok okozzák a húgyhólyagrákot, ami miatt ezt gyakran anilinráknak is nevezték.
A Germán Gyógytudománynak ezzel szemben egészen más felismerései lettek. A hólyag(adeno)-karcinómát egy ocsmány konfliktus okozza: „disznóság”.
Példa: Egy várandós nőt a férje brutálisan megveri. Ebben a másodpercben a páciens értelmezése szerint eldől a konfliktus tartalma. A konfliktus-aktív fázisban képződhet karfiolszerűen növekvő szekréciós (kiválasztó jellegű) adenokarcimóma, ún. hólyagpolipok, vagy laposan növekvő, reszorpciós (felszívó jellegű) adenokarcinoma, persze csak a trigonum vesicae-ban a húgyvezetékek torkollata és a húgycső kivezetése között fekvő háromszögben, melyek a konfliktus aktivitása idején kiterjednek.
Szekréciós azt jelenti, hogy az ilyen típusú sejt felaprítja vagy megemészti a falatot még több emésztőnedv termelésével, ilyen például a karfiolszerűen növekvő típus (= polipok).
Reszorpciós azt jelenti, hogy a laposan növekvő adenokarcinóma segítségével a tápanyagok a bélből felszívódnak a vér- és nyirokpályákba.
A konfliktus-aktív fázisban, tehát amíg a konfliktus még nincs megoldva, növekszik a tumor. A hólyagban többnyire, vagy majdnem csak reszorpciós típusú adenokarcinómákat találunk, aminek kvázi a vese-gyűjtőcsatornára jellemző funkciója van, vagyis feladata a vizelet felszívása (újrafelszívása).
A konfliktusmegoldás után bekövetkezik a konfliktusmegoldási- más néven gyógyulási, ill. tartós vagotonia. Ilyenkor a daganatot gombák és gombabaktériumok (mykobaktériumok) elsajtosodva, nekrotizálva elbontják (TBC-cystitis), amit mindig kísér egy éjszakai verejtékezés és láz.
A mikrobák is a három csíralemezhez csoportosíthatóak és csak az agyunk utasítására, mégpedig mindig a konfliktus megoldása után tevékenykednek. Ha viszont már a megbetegedés kezdetekor (DHS) sem voltak jelen a szervezetben mykobaktériumok, úgy a tumor csak betokozódik, vagyis a tumor ott marad. Ez okból az egész diagnosztika és terápia meg fog változni.
Az ÉBK biológiai értelme itt a konfliktus-aktív fázisban rejlik és azt jelenti, hogy a laposan elterjedő karcinómáknál a felszívó jellegűek még jobban, még több vizeletet szívnak vissza, vizeletraktározás érdekében.
A Germán Gyógytudományból szerzett, az ősagyi karcinómák spontán és természetes elbontásának ismeretének köszönhetően a jövőben majdnem az összes sebészeti beavatkozás feleslegessé válik, persze mindig feltételezve, hogy a konfliktus megoldódott és hogy a páciensnek a megbetegedés kezdetekor voltak gombái vagy gombabaktériumai (TBC-baktériumok, saválló pálcikák).
Az akadémiai orvostudományban manapság általában az egész hólyagot és a környező szöveteket műtétileg eltávolítják és egy mesterséges cső segítségével vezetik ki a bélből a vizeletet. Emiatt gyakran átél a páciens egy ebből eredő konfliktust, mert amikor felébred az altatásból, máris elszenvedi a következő DHS-t.
Tudatlanságunkban régen ezeket az újfajta rákokat „áttétnek” neveztük, amelyek a mostani értelemben véve nem is léteznek. Az ún. metasztázisok újabb rákos elváltozások, melyeknek oka egy másik konfliktus-sokkélmény, amit elsőként a diagnózis- és prognózis-sokk, illetve a műtét következményei vagy a terápiás kínzások okoznak, továbbá hozzájárul még a társadalmi aggódás és a félelem. Ezzel általában kezdetét veszi a végzet. Azért is végződhet halállal egy eset, mert a páciensek nem tudják kezelni a konfliktusaikat. Ez függ a személyiségétől és a környezetétől is.
Példa:
Egy hölgypáciens, aki együtt épített fel mindent a férjével, egyáltalán nem tudta elfogadni, hogy a férje egy másik nő miatt otthagyta. A férje tettét disznóságnak értékelte, aki még el is akart válni tőle. A nőnek húgyhólyagrákja (adenokarcinóma) lett. Amikor a kórházban feküdt, a rossz lelkiismeretű férje többször meglátogatta. Ezért reménykedni kezdett, de a férje már nem érdeklődött iránta. Így hát a gondolatai mindig csak azon jártak, hogy: „Mekkora disznóság, mivel érdemeltem én ezt ki, mit csináltam rosszul?”
Hólyag-laphámszövet (ún. átmeneti hámszövet):
Míg az ősagy irányítású szervek esetében a konfliktus-aktív fázisban szaporodnak a sejtek, addig a nagyagykéreg irányítású szerveknél sejtvesztéssel találkozunk: itt fekélyesedés vagy nekrózis fordulhat elő. A fekély minden esetben egy anyaghiányosság, ami minden laphámkarcinómára jellemző, így a húgyhólyag-nyálkahártyára is. Ennek konfliktustartalma az ún. birtokkijelölés-konfliktus, következménye pedig a hólyagfekély-karcinóma. Ezeknél a laphámszöveteknél és –nyálkahártyáknál a konfliktus-aktív fázisban nem növekszik daganat a hólyagban, hanem elsorvad a laphámszövet, vagyis egy fekély képződik.
A Hameri Gócok a bal, ill. jobb oldalon fekszenek a postszenzoros nagyagykérgi központban. Itt megkülönböztetjük a hólyag jobb (női) és bal (férfias) felét. Ugyanis fejlődéstörténetileg a húgyhólyag az ősi időkben kétoldalt helyezkedett el. Volt tehát egy jobb és egy bal hólyag, ugyanúgy, mint ahogy még most is két vesénk és két húgyvezetékünk van. A két hólyag a fejlődéstörténet során összenőtt.
A női hólyagfél konfliktustartalma a helyzetmeghatározás-konfliktusa, kvázi a belső birtok birtokmegjelölés-konfliktusa, tehát egy konfliktus, amikor nem tudjuk felismerni a birtokhatárainkat (pl. amikor nem tudjuk, hogy hová tartozunk).
A férfias hólyagfél egy határkonfliktus, vagyis a külső terület ún. birtokkijelölés-konfliktusa (mert az emlősállat a vizeletével jelöli a birtokát). Biológiailag tekintve az érintett egyedek nem tudják már kijelölni a területüket.
Példa:
A férj egy üzleti útról váratlanul korábban hazatérve meglepi a feleségét egy közös barátjukkal az ágyban.
Míg az agytörzs által irányított szerveknél még nem számított a kezűség, ez a nagyagy vezérelte szerveknél döntő jelentőségű. Alapvetően különbséget kell tenni, különösen a nagyagykéreghez tartozó konfliktusok esetében, hogy a szigorúan hozzájuk rendezett agyi relék az illető partneroldalához, vagy az anya, ill. gyermek oldalához tartozik-e, és a helyüket mindig változtató birtokzónák agyi reléit is meg kell határozni.
Mint már tudjuk, minden ember jobb- vagy balkezes. Az egypetéjű ikrek közül az egyik mindig bal-, a másik pedig jobbkezes. Ha – mint a színházban – vastapsot adunk, akkor mindig a felül lévő kéz jelzi a kezűséget (amelyikkel a másikba csapunk). A kezűségen kívül azonban a hormonális állapot is számít a konfliktus becsapódásának helyét illetően, mert a hormonális állapot változásakor változik a konfliktusérzékelésünk és a konfliktusok hozzárendelése is a relékhez, viszont ez csak a birtokzónák és a cukor reléiben van így.
Egy jobbkezes nő például, aki fogamzásgátló tablettát szed vagy már a változó korban van, már férfiasan éli meg a belső területére vonatkozó birtokkijelölés-konfliktusát, vagyis a konfliktusok tekintetében agyféltekét vált.
De a balkezes nőnél is, fogamzásgátló tabletta szedése nélkül is megcserélődik az agyféltekéjének hozzárendeződése a konfliktusokhoz, mert az ő konfliktusai a balkezűsége miatt alapvetően az ellenkező oldali agyféltekéjén jelennek meg.
A balkezes férfi esetében ugyancsak, aki egy birtokkijelölés-konfliktusnál a jobb oldali férfias oldala helyett a női, bal oldali agyféltekén reagálna egy Hameri Góccal, mert a jobbkezes és a balkezes férfiaknál a lelki szint és az agyi szint oldalassága a jobbkezesekhez képest pont fordított.
Viszont ezzel szemben az agyi és a szervi szint relációja mindig állandó.
Ha keletkezett egy DHS, akkor a konfliktus-aktív fázisban a hólyagban keletkezik egy fekély, ami nem vérzik és nem jár fájdalommal. Azonban nagyon kellemetlen lehet az ún. hólyagspasmus (a hólyagizomzatnak egy görcsszerű, különösen fájdalmas összehúzódása), mert a hólyagnyálkahártya igen érzékeny, mivel a postszenzoros nagyagykéreggel van idegi összeköttetésben és az érzékenységének táplálása onnan történik. A biológiai értelem itt is a konfliktus-aktív fázisban van és azt jelenti, hogy a hólyagfal elvékonyodik. Ezáltal a hólyag több folyadékot képes tárolni és így a birtokot (több vizelettel) jobban ki lehet jelölni.
A konfliktusmegoldás után, a gyógyulási fázisban ez a fekély vírusok közreműködésével (ha egyáltalán léteznek, melyek kizárólag a külső csíralemezhez tartozó szervekért felelősek), új sejtek képződésével visszaépül. Mivel ezt régen nem tudtuk, az új sejtek megjelenésének egy részét, melyek a megoldási fázisban valódi sejtosztódással szaporodnak (de csakis a fekély feltöltése érdekében), nagyon rosszindulatú daganatnak tartottuk.
Eközben a fekély környékén jelentősen megduzzad a nyálkahártya, véres lesz a vizelet és átmenetileg – ha a hólyagnyálkahártya duzzanata nagyon erős egy szindróma miatt – az elvezető húgycsatornáknál akadályoztatott lehet a vizelet elfolyása. Viszont elmúlnak a görcsök, esetleg lehet még érezni a hegesedési fájdalmakat. Ehelyett érezhető egy nyomás és gyakori vizelési inger, égő és fájdalmas a vizelés. A hólyag csak kevés mennyiségű vizelettel ürül. Ha a vizeletbe nyálka is kerül, akkor lehet zavaros, ha pedig vér is vegyül benne, akkor vöröses színű.
Az ún. papillomák már a korábbi fekélyek elszarusodott, gyógyulási maradványai, melyeket régen szintén karcinómának hittünk, de alapjában véve ezek csak ártalmatlan szemölcsök.
Gyakori, rövidtávú recidívák esetén krónikus húgyhólyag-gyulladásról beszélünk. A páciens biológiai konfliktushegén van úgymond a lelki Achilles-sarka, a gyenge pontja. Kvázi mágikusan magunkhoz vonzzuk ugyanazt a konfliktust, úgy is mondhatjuk, hogy mindig ugyanabba a csapdába (sínek) esünk, még akkor is, ha ennek tudatában vagyunk. De ennek semmi köze sincs az ún. „megfázásokhoz”, mint ahogy azt régen hittük. Újra kell keverni a kártyákat.
Ha az agyunk a szervezetünk számítógépe, akkor mindent az irányít. Semmi értelme azon elmélkedni, hogy a szervezetnek némely folyamata „elkerülheti a számítógép figyelmét”. Alapvetően egyetlen betegséget sem tudtunk eddig helyesen megítélni, mert vagy mindig csak a konfliktus-aktív fázist láttuk – melyeket hideg betegségeknek hívtunk –, vagy fertőzéses megbetegedésnek neveztük. Ugyanis minden ún. betegség egy két fázisban zajló történés része (feltéve, ha megoldódik a konfliktus), melynek van egy konfliktus-aktív és egy gyógyulási fázisa.
Egy páciens leírása, akinek hólyagfekélye és hólyagrákja volt:
… hirtelen észrevettem, hogy véres a vizeletem és sűrűbben kellett mennem a mosdóba.
Elmentem a házi orvosomhoz, aki felírt egy gyógyszert, ami nem használt. Erre felírt egy másikat, ami szintén nem segített. Később alaposan megvizsgált. Készült egy EKG, egy tüdőröngten és egy vérkép. Azután kértem tőle egy beutalót a nőgyógyászatra, ahol a nőgyógyász megállapította, hogy daganatok vannak a húgyhólyagomban. Az urológus kórházba küldött és megoperáltak. Ez április/májusban történt. A műtét után nagyon nehezen tudtam felépülni, lefogytam 7 kilót. Majd visszamentem az urológushoz, injekciót kaptam tőle, mert nagyon nehezen tudtam tartani a vizeletet, ám a mai napig is ez a helyzet.
Mivel szerinte vesepangásom volt, egy újabb műtétre akart beküldeni a kórházba. Ezt a műtétet nem bírtam volna ki, túl gyengének éreztem magam.
Február 26-án elhagyott a férjem, kiköltözött a lakásunkból. Teljesen kilátástalanná vált az életem, kétségbe voltam esve.
Már nem reménykedem abban, hogy visszajön. Csak úgy tudom jellemezni, az esetet, hogy ez egy „disznóság!” Nem hagyta el a másik nőt, pedig feltételként ezt szabtam neki. A férjem most egy apartmanházban lakik, a mai napig nem tudtam magam túltenni a kiköltözésén.
Tényleg nem tudom, hogy mit csináltam rosszul.
Megjegyzés:
A „disznóság” miatt keletkezett az adenokarcinóma a hólyagtrigonumban (a húgyvezetékek torkollata és a húgycső kivezetése közti háromszög). A hólyagfekélyek pedig a belső birtokjelölés-konfliktusok eredménye, mert a lakásában nincs ott a férje.
