Nem minden tüdőrák tüdőrák

Rövid összefoglalás

Dr. med. Ryke Geerd Hamer

A Germán Gyógytudomány 3. biológiai természettörvénye, az „tumorok és rákkal egyenértékű megbetegedések ontogenetikai rendszere” az összes ún. betegséget csíralemezük szerint csoportosítja: belső, középső és külső csíralemezre, amelyek már az embrió fejlődésének kezdetén képződnek. Ezekhez a csíralemezekhez nemcsak az összes sejtjét, illetve a szervezet összes szervét lehet hozzárendelni, hanem a fejlődéstörténettől függően mindegyik csíralemezhez bizonyos agyi részek és szövettani képződmények is tartoznak. A nagyagy irányítású és az ősagy irányítású szervek a sejtszaporulatot és a sejtsorvadást tekintve a konfliktus-aktív fázisban és a megoldást követő fázisban egymással pont ellentétes módon viselkednek.

A Germán Gyógytudomány 4. biológiai természettörvénye, a mikrobák fejlődéstörténethez kötődő rendszere alapján az ősagy irányítású szervekben a tumorokat azok speciális mikrobái bontják le a helyreállítási fázisban, míg a nagyagy vezérelte szervekben a létrehozott fekélyek újrafeltöltését a vírusok és a baktériumok végzik el duzzanat kíséretében.

Segítenek nekünk abban az értelemben, hogy a feleslegessé vált rákos sejteket, vagyis azokat a tumorokat, amelyek már betöltötték feladatukat és már nincs rájuk szükség, elbontják. A baktériumok és a vírusok pedig ugyanígy segítenek újjáépíteni a nagyagycsoportban a lyukakat, a nekrózisokat vagy a sejtszöveti roncsolásokat. Ők tehát a mi hű segítőink, a segédmunkásaink. Az immunrendszerről alkotott elképzelés, miszerint a gonosz mikrobákkal szemben áll egy hadsereg, egészen téves elképzelés volt.

Ha azok a betegek, akik már a gyógyulási fázisban vannak, már azelőtt találkoznának a Germán Gyógytudománnyal, mielőtt még kapnának egy negatív diagnózist az orvostudomány képviselőitől, szépen túlélhetnék a betegségeket.

Az alveoláris adenokarcinóma, más néven a tüdő kerekárnyékok a belső csíralemezhez tartoznak. A tüdő léghólyagocskáit az agytörzs irányítja és mindig egy halálfélelem-konfliktushoz köthető. Ha tehát a konfliktus-aktív fázisban felszaporodnak a tüdő léghólyagocskáinak sejtjei, a helyreállítási fázisban mikobaktériumok, a TBC-baktériumok (már ha vannak a szervezetben) elsajtosítják és elbontják őket, majd az elbontás végterméke köhögés által kikerül a szervezetből, a helyükön pedig kavernák maradnak.

Ha hiányoznak a megoldási fázisban a TBC-baktériumok, akkor a kerekárnyékok nem tűnnek el. Sok olyan páciens van, akinek egy korábban átélt halálfélelem-konfliktus miatt kisebb-nagyobb kerekárnyék-maradványok vannak a tüdejében, amit például egy balesetet szenvedett családtag miatt szenvedhetett el (a háziállatok is idetartoznak). A rutinvizsgálatok során véletlenül fel szokták fedezni ezeket a szoliter kerekárnyékokat, noha ilyenkor a páciensek már rég nem betegek. Náluk csak nem volt jelen a helyreállítási fázisban a TBC-baktérium, mert különben kavernákat lehetne látni és senki nem beszélne tumorokról.

Ily módon ezután egyre több olyan tüdő-kerekárnyékot diagnosztizáltak tüdőráknak, amelyeket régen csak a megoldási fázisban diagnosztizáltak volna tüdő TBC-nek. Ezáltal csökkent a tüdő-TBC, és nőtt a tüdőrákos megbetegedések száma. Furcsa, hogy ez senkinek sem tűnt fel.

A belső csíralemezből kifejlődött sejtek, illetve szervek irányító reléi az agytörzsben helyezkednek el és egy rákos esetnél sejtszaporulat létrejöttével kompakt tumorok képződnek, melyek mirigysejtekből állnak.

A középső csíralemezeknek kétféle csoportját különböztetjük meg: az ősi és a fiatalabb csoportot: az ősi csoporthoz tartozó sejtek, illetve szervek irányító reléi a kisagyban találhatók, ezért az aktív fázisban egy rákos folyamat során ugyancsak adenoid típusú, vagyis mirigysejtekből álló, kompakt tumorok képződnek.

  • A középső csíralemez ősi csoportjánál, a kisagynál már számít a biológiailag jobb- vagy balkezesség, aminek segítségével megállapítható, hogy a páciens melyik agyféltekéjével dolgozik éppen. A kisagy és a nagyagy összes reléje és a szervek között idegi kereszteződés van. Mégis különbözik a kisagy és nagyagy egymástól, mert a kisagyi agyféltekék mindig konfliktustémához kötöttek.
  • A középső csíralemez fiatalabb csoportjához sorolt sejtek, illetve szervek irányító reléi a nagyagy fehérállományában találhatók, és rákos folyamat során az aktív fázisban nekrózis jön létre, a sejtek egybeolvadnak. Láthatjuk, hogy a rák nem egy véletlenszerű történés néhány megvadult sejt miatt, hanem egy nagyon is érthető és előre látható folyamat, amely szigorúan tartja magát az ontogenetikai, az egyedfejlődés által meghatározott állapotához.

A külső csíralemezből kifejlődött sejteknél, illetve szerveknél a rákos folyamat során szervi szinten a sejtek egybeolvadnak, fekélyek vagy tályogok képződnek vagy funkciómódosulás történik, mint például a diabétesznél vagy a bénulásnál.

Eddig csak úgy képzeltük el, hogy a mikrobák okozzák az ún. fertőző betegségeket és hasonlóan szemléltük legtöbbször a hörgőrákot is.

A külső csíralemezhez tartozó, a nagyagykéreg által irányított hörgők laphámjai birtokféltés-konfliktusra reagálnak. Ez a konfliktus kétféle lehet: motoros vagy szenzoros. A szenzoros birtokféltést, ami a helyreállítási fázisban tüdőgyulladásban nyilvánul meg (pneumonia) az epileptoid krízisben lízisnek nevezzük, amiről úgy képzeltük, hogy a vírusok okozzák. Ez kézenfekvőnek látszott, hiszen az ún. fertőző megbetegedéseknél is mindig ezeket mikrobákat vagy vírusokat találtuk. Csakhogy ez nem volt igaz. Mert ezeket az állítólagos fertőző megbetegedéseket mindig megelőzte egy konfliktus-aktív fázis, és ezek a mikrobák vagy vírusok csak a konfliktusmegoldás után aktiválódhatnak, amelyeket az agy vezérel, és aktivál.

Az intrabronchialis laphámban lezajló folyamatok, amit bronchialis karcinómának is neveznek, a külső csíralemezhez tartoznak. Ezeket a sejteket a nagyagy irányítja. Az ún. hörgőrák ennélfogva egy fekélyes folyamat, tehát a konfliktus-aktív fázisban nem egy tumor keletkezik, hanem fekélyesedik a hörgőt belülről borító nyálkahártya.

A hörgőket a nyálkahártyában keletkezett duzzanat eltömíti, a hörgők részleges vagy teljes elzáródása miatt a mögöttes léghólyagocskák összeesnek, és atelektázia (tüdőtágulat) keletkezik. Ez általában csak átmenetileg jelent légzési nehézséget, és a hörgők fokozott érzékenysége (pruritus) köhögésre ingerel. Tragikussá válhat a helyzet, ha ebben a fázisban létrejön a hörgőizomzat motoros biológiai konfliktusa miatt egy skizofrén konstelláció, amit asztmának nevezünk, és epileptikus rohamot válthat ki. Ennek két fajtáját különböztetjük meg, de ezzel most nem foglalkozunk részletesen (lásd az asztma fejezetnél).

Birtokféltés-konfliktust csak férfiak, vagy férfias, már a menopauzán túl lévő nők tudnak átélni. De balkezes, fiatal nőknél is elindulhat a hörgők fekélyesedése, ha rémület/félelem-konfliktus éri őket, ezzel egyidejűleg depresszívvé is válnak. Itt is kivételt képeznek a skizofrén konstellációk és a hormonális elváltozások (pl. a fogamzásgátló tabletta szedése esetén).

A legtöbben lesújtó sokként élik meg, ha manapság az akadémiai orvostudományban „rákot” diagnosztizálnak náluk, azonnal pánikkonfliktust szenvednek el. Ez egy újabb rákos elváltozást válthat ki, amit az orvostudomány ún. áttétnek minősít.

Az, amit az orvosok áttétnek képzeltek, az csak egy újabb élménysokkból eredő újabb rákos elváltozás volt, mondhatni elsősorban iatrogén, tehát orvos által kiváltott diagnózis- és prognózis-sokk.

Az áttétről szóló mese alapját csupa be nem bizonyított, bizonyíthatatlan feltételezés képezte. Kutatók még sohasem találtak a rákos betegek artériás vérében rákos sejteket. Pedig ott kellene lenniük, ha a perifériás erekben úszkálnak. Szintén őrületes ötlet és középkori dogma, hogy a rákos sejtek útközben, a még soha meg nem figyelt útjuk során a vérben még át is változnak, például hogy a bélben egy karfiolszerű daganatot képező rákos sejt átalakul hirtelen egy olyan sejtté, amely a csontokba vándorolva sorvadást idéz elő.

Az ontogenetikai rendszerrel végérvényesen megcáfoltnak tekinthető az az elképzelés, hogy egy sejt, amelyet a például korábban az ősagy irányított és kompakt tumorokat épített fel, hirtelen elhagyja a saját agyi irányító reléjét, rácsatlakozik a nagyagyra, hogy hirtelen sejtek sorvasztásába kezdjen.

Nem ritkán fordul elő, hogy egy „mellrák” vagy egy „tüdőrák” diagnózist a páciensek a mellkasuk elleni támadás-konfliktusaként élnek meg, és azzal ráadásul még mellhártyarákot is kifejlesztenek magukban, egy ún. pleurakarcinómát. Ez a karcinóma a középső csíralemezhez, a kisagyi mezodermához tartozik, ennélfogva a konfliktus-aktív fázisban mirigyszerű sejtszaporulatot hoz létre. A szervezet oly módon igyekszik védekezni a támadás ellen, hogy belülről egy pázsitszerű mesotheliomával megerősíti a mellhártyát, ez a program biológiai értelme.

Azonban ezt a pleuralis-mesotheliomát rendszerint csak a konfliktus megoldása után veszik észre. Mert minden kisagy által vezérelt tumor a gyógyulási fázisban folyadékot képez. A mellhártya esetében ezt nevezik mellhártya-folyadékgyülemnek, a hashártyánál ascitesnek, vagyis hashártya-folyadékgyülemnek, a szívburoknál pedig pericardialis- vagy szívburok-folyadékgyülemnek. Amúgy ez mindig csak szindróma esetén fordul elő, egy aktív vesegyűjtőcsatorna biológiai program nélkül csak mellhártyagyulladás (pleuritis), hashártyagyulladás (peritonitis) és szívburokgyulladás (perikarditis) következik be.

Az orvostudományban a betegek egyik rossz helyzetből a még rosszabb helyzetbe kerülnek.

Egy „pleuralis karcinóma” diagnózis (az akadémiai orvosok szerint jelenleg „áttét”), általában újabb sokkot idéz elő, például egy ráktól való félelem- vagy szemből érkező veszély-konfliktust. Ilyenkor a konfliktus-aktív fázisban fekélyesednek az ősi, a már használaton kívüli, laphámmal bélelt kopoltyúhasadékok. Ezt is már csak a gyógyulási fázisban veszik észre, mivel a kopoltyúhasadékokat borító belső nyálkahártyáinak fekélyes területei megduzzadnak. Ezáltal vérsavós folyadékkal teli ciszták képződnek.

Tévesen ezeket a cisztákat az akadémiai orvostudomány centrocytás-centroblastos non-Hodgkin „limphomának” nevezi. Sokszori kiújulást követően bekövetkezik az ún. non-Hodgkin limphoma indurációja, vagyis a szövetek megkeményedhetnek a kötőszövetek szaporodása miatt, amelyek a mediastinumban akár a rekeszizomig terjedhetnek.

Azonban ezt a diagnózist is csak a gyógyulási fázisban állítják fel olyan betegeknél, akiknek panaszuk van, vagy a gyógyulási fázis után fedezik fel, amikor a betegeknek már nincsenek panaszaik, ami azt jelenti, hogy a konfliktust előtte már megoldották. Tragikus módon ilyenkor mindig „kissejtes hörgőkarcinómát” diagnosztizálnak az orvosok.

Bizonyára nem nehéz kitalálni, hogy a páciensek vajon miért halnak meg már hetekre vagy hónapokra rá a pánik- és következménykonfliktusok következtében. Feltételezhető, hogy a másod- és harmadlagos rákok 80%-át az akadémiai diagnózis és a jelenlegi álterápia váltja ki.

„A tüdőrákot a dohányzás okozza”

Egy többéves nagy kísérlet során hörcsögök ezreit fújták le életük végéig cigarettafüsttel, míg a másik kontrollcsoport hörcsögeit nem. Megállapították, hogy közülük egyetlenegynél sem fejlődött ki laphám-hörgőfekély, egyikük tüdejében sem találtak kerekárnyékokat. Egyszerűen nem vették figyelembe, hogy mivel az aranyhörcsögök a föld alatt éltek, nem félnek a füsttől, az agyukban pedig nincs füst elleni kód, figyelmeztető lámpa.

A háziegereknél pont fordítva, a legkisebb füst érzékelése totális pánikba kergeti őket és fejvesztve menekülnek. Amikor a középkorban valahonnan egy sereg egeret láttak menekülni, tudták, hogy valahol tűz van. Néhány egér tüdejében a füstkezelésnél bekövetkezett halálfélelem-konfliktus miatt valóban keletkezett kerekárnyék.

Ezek a példák remélem, elegendőek ahhoz, hogy megértsétek, a manapság elvégzett csaknem összes állatkísérlet értelmetlen állatkínzás, mert a kísérlet során azt hitték, hogy ezeknek az állatoknak nincs lelkük. Ki merem jelenteni, hogy eljön az idő, amikor az állatkísérlet majd egész korszakunk szégyenévé válik, és ez bizonyítja majd a szavakkal ki sem fejezhető tudatlanságunkat. Egyáltalán nincs bizonyíték olyan rákos megbetegedést előidéző anyagokra, amelyek az agyunkat kikerülve, közvetlenül a szervekre hatnának.

Az orvostudomány nagyon sok valós tényt gyűjtött össze. Többségüket a Germán Gyógytudomány nem is vitatja, annál inkább azok kiértékelését, a tények összekapcsolását!

/Fordította: Kelemenné Dévényi Julianna/