Tisztelt rektorhelyettes, kedves Jozef,   tisztelt dékán úr, professzor Krcmery!

 

Amikor börtönéveimet töltöttem azért, mert három alkalommal valakinek ingyenes tájékoztatást adtam az Új medicináról, kedves Jozef, úgy éreztem, leveledet az ég küldte jelzésként.

A bíróság a lelkiismeretem teljes figyelembe vétele nélkül, önkényes módon napról napra újabb határozatot hozott arról, hogy „realitásvesztés”-re hivatkozva pszichiátriai kényszerkezelésnek vessen alá, mivel nem akartam megtagadni az Új medicinát, melynek bizonyítási eljárásának épp egy bírósági ítélet szabott gátat.

Az egyetem egy fair habilitátiós eljárást ajánlott fel számomra, mely szerint az Új medicina bizonyítási eljárását tisztességesen elvégezné az állami egyetem, sőt korrekt igazolást is tudna adni róla.

Az 5 biológiai természettörvény hitelesítése nem lett volna gond akkor, ha azt becsületes, megbízható módon tették volna. Mivel egy ilyen esemény az orvostudományban feltételezhetően mérföldkövet jelent, minden résztvevőnek felelőssége tudatában arra kellett volna törekednie, hogy betegeink számára biztosítsa a 95%-os túlélési arányt jelentő Új medicina alkalmazását, mert ezzel szemben a jelenleg pl. a rákban megbetegedőket az akadémikus orvoslásnak, a 98%-ban halálos kemoterápiás és morfiumos álterápiáknak vetik alá.

Ezután együtt alapíthattunk volna Szlovákiában egy Egyetemi Kórházat, melyhez nyugati barátaim pénzt gyűjtöttek volna, ami szegény betegeink számára végre egy alternatív lehetőséget adott volna az áltudományos akadémikus orvoslással szemben – és ezzel a gyógyítás mekkájává válhatott volna!

Ez volt a trnavai (nagyszombati) álom!

Túl szép volt, hogy igaz legyen!

Csak ezért az álomért lemondtam saját perem újrafelülvizsgálatáról, eljöttem Nagyszombatra, majd

„conditio sine qua non” (jelentése: feltétel, mely nélkül nem lehetséges) rendben elvégeztük az Új medicina hitelesítését.

Az Új medicina sikeresen elvégzett verifikációját – mely hogy úgy mondjam a legnagyobb mérföldkő az orvostudomány történetében, mert ettől kezdve az orvostudomány már egy szigorú természettörvény – követően azonban a Nyugat piszkos pénze semlegesítette és inaktiválta Nagyszombat Urait, kivéve Téged kedves Jozef, és meghiúsították a nagyszombati álmot.

Ön, Prof. Krcmery dékán úr

(„Hamer úr, itt feldühödött osztrák és német orvosprofesszorok, valamint médiák szerkesztőségeinek professzorai orkánszerűen tombolnak Ön ellen”).

1999. január 5-én még azt is írta levelében a Bécsi Nagykövetségnek, hogy az orvosi szak archívumában nincs is ilyen hitelesítési okmány, de még iktatószáma sem. Nem létezik az az okmány, melyet Ön ötször és öt különböző helyen sajátkezűleg írt alá. Ez már súrolta a hírnévrontás kategóriáját, hisz Ön pontosan tudta, hogy minden, többek között az aláírások általi hitelesítés is korrekt módon zajlott le. Ezen kívül Ön azt terjesztette, hogy nem mentem át a habilitációs vizsgán. Ez sem igaz, mert a habilitációs eljárás most „fellebbezési államigazgatási eljárás” alatt áll, mert figyelmetlen és felületes döntés született. Először 2:1 arányban mellettem döntöttek, majd azt később a demokratikus szabályokkal ellentétben megismételték, és végül 2:1 arányban ellenem döntöttek. Fair habilitációs eljárásról tehát eddig szó sem lehetett.

 

Abban egyeztünk meg, ezt legalábbis mindannyian úgy értettük, hogy elsőként elvégezzük a hitelesítést, annak igazolását (mégpedig asztronómikus bizonyítékát), hogy az Új medicina egyetlen hipotézis nélküli 5 természettörvényét mindannyian  abszolút igaznak véljük. Ezután viseltük volna a felelősséget a betegeinkért, én ráadásul minden fizetség nélkül. A szlovák államnak csupán az igazgatási feltételeket kellett volna megteremtenie hozzá, mely anyagi ráfordítással sem járt volna, mert mi gyűjtöttük volna össze a pénzt. Egy épületet átnevezése Egyetemi Klinikára, az én munkavállalási engedélyem kiadása, és a kinevezett Új Medicina Egyetemi Klinika részére a „lege artis” cím kiadása nem került volna pénzbe. Azonban a betegeink 95%-ának az életét jelentette volna.

Mindezekből a reményekből és ígéretekből nem valósult meg semmi. Most úgy állítják be a történteket, mintha én úgy áhítoztam volna egy akadémikai orvostudományi rangra, mint kutya a virslire. Pedig számomra semmit sem jelentenek ezek a rangok, mert ha az Új medicina igaz, akkor az akadémiai rangok csak álrangok.

Nem, én csak udvariasan részt vettem volna a játékban, ha ez a betegeink hasznára vált volna. Hiába vitatkoznánk azon is, hogy a szlovák orvosok és politikusok közül ki az, akit a Nyugat leginkább lepénzelt és nyomás alá helyezett, vagy hogy a roppant nagy fontosságú verifikációnak aláírását valaki nem akarja vagy nem tudja felvállalni. Vagy tán mindkettő?

 

Én mindenesetre sajnos kénytelen vagyok minden ajánlatomat visszavonni:

1. lemondok a habilitációs eljárás folytatásáról,
2. visszavonom vendégprofesszori kinevezési kérelmemet,
3. visszavonom politikai menedékjogra irányuló kérelmemet.

Kedves Jozef, a Te javaslatodat sem tudom komolyan venni, mely szerint egy magánszanatóriumban „szürke eminenciásként a háttérben” munkaszerződés és jogi státusz nélkül a fiatal orvosoknak „megmutathatnám, hogyan is működik ez”. Az orvosoknak évekig kell tanulniuk ahhoz, hogy elérjék azt a szintet, hogy terápiaként az Új medicinát alkalmazhassák.

Josef, bizonyára nagyon jól emlékszel rá, hogy az interjúnk után milyen komolyan bíztam Rád, rektorhelyettesre azoknak a betegeknek az életét, akik bíznak bennünk. Semmi nem lett belőle. Betegek ezrei (98%!) azóta Szlovákiában is ugyanúgy feleslegesen,  kínok közt halnak meg.

Én részemről mindenesetre mindannyiótoknak őszintén szívből ajánlottam a betegek érdekében az Új medicinát. Közületek mindenkit meg tudtam győzni a bizonyítási eljárásnál, hogy ez az 5 biológiai természettörvény már szinte asztronómikusan igaz.

Felelőtlenségnek, és teljes egészében tudománytalannak tartom azt, hogy ebből ne vonjunk le konzekvenciákat. Én ebben nem tudok tovább részt venni. Az Új medicina és a betegek ennél többet érdemelnek.

Miután a bizonyítási eljáráson sikeresen bebizonyodott, hogy az Új medicina túlélési aránya 95%, sürgető az a követelés, hogy a betegek számára megadjuk ezt a lehetőséget. Személyem ebben alárendelt szerepet játszik. Az én személyemre csak akkor számíthattok, ha haladéktalanul a betegek rendelkezésére bocsájtotok egy Egyetemi Klinikát (kvázi mint próbaprojektet), valamint munkavállalási engedélyt adtok „lege artis” jelleggel, vagyis azt szakterületként elismerve. Álcímekre és rangokra egy ilyen klinika nélkül nincs szükségem.

Még egyszer köszönetemet fejezem ki az Egyetem, és az Egészség és Ápolás Szak részére, azért, mert lehetőséget adtak egy hivatalos bizonyítási eljárás lefolytatására, melyek a „trnavai álmunk” valóra váltásának előfeltételei lettek volna.

Bátorságotok emlékére boldogságában és örömében a világ összes betege emlékművet emelt volna nektek. Én azonban mélyen csalódtam tétlenségetek láttán és a betegeink semmibe vétele miatt. Hagyjátok, hogy 98%-ukat továbbra is kemóval és morfiummal legyilkolják jól tudván azt, hogy az Új medicinával 95%-uk meggyógyulhatna

Az Egyetem Urai és Te is, kedves Jozef, bocsássatok meg nekem. Én inkább szegényen és becsületesen szeretnék élni, sőt, a betegeimért és az igazságért, ill. a hivatalosan verifikált Új medicináért egy 2. alkalommal újra börtönbe kerülni. Az ilyen elszomorító tétlenséget és a betegeink semmibe vételét soha nem fogom tudni megérteni.

 

Üdvözlettel

Dr. Ryke Geerd Hamer