Hallo Pilhar úr,

A legutóbbi frankfurti szemináriumon megígértem Önnek, hogy beszámolok a tejallergiámról.

Itt van a történetem:

Gyerekorom óta nyirokkeringési zavarral rendelkeztem. Főleg akkor volt rosszabb, amikor tehéntejet ittam. Tehéntej fogyasztása után a hónalji- és lágyéktáji nyirokcsomók megduzzadtak. A tejszínnel nem volt gondom, azt tudtam fogyasztani.

Amit tudok, hogy édesanyám nem szoptatott, mert a 70-es években tejtermékeket adtak a csecsemőknek, és az anyatejes táplálás régimódinak számított.

Anyukámnak azt mesélték: „ a mellbimbói nem alkalmasak szoptatásra, ne próbálkozzon egyáltalán a szoptatással“.

Ösztönszerűen mindig a szoptatás hiányát tettem felelőssé a tejallergiám okának. Mindenesetre feltételezem, hogy mivel a belek a szervezetemben valószínűleg a hiányzó colostrum (első anyatej) miatt nem fejlődtek ki normálisan, ezért bizonyos élelmiszereket nem tudnak megfelelően megemészteni.

A frankfurti szeminárium után a feltételezhető oka ennek a problémának számomra világossá vált.

Hiszem, hogy a szoptatás illetve a mellbimbó hiánya miatt annak idején egy önértékelési hiányt szenvedtem, a következőképp értelmezve: „Nem vagyok értékes, mert anyám nem szoptatott!“. Ez a konfliktus minden egyes alkalommal aktív volt, amikor a mell helyett tejport vagy dobozos tejet kaptam. Éppen ezért nem gyógyultam meg az első hónapokban. Későbbi gyerekkoromban nem szerettem a tejet, nem ízlett és nem is ittam. Ebben az időben (lehet pubertáskorban is, amire már pontosan nem emlékszem) jelentek meg először a megduzzadt nyirokcsomók.

Egy alkalommal, amikor a háziorvosomnál voltam, azt mondta „Ha nem javul, ezt egyszer ki kell vágjuk!“ és penicillint írt fel nekem. Emlékszem arra is, milyen nehezemre esett ezeket a tablettákat lenyelni. Később a műtéttől való félelmemben már nem mentem többet orvoshoz.

Felnőttként a kávét minden nap tejjel ittam, így aztán ismét naponta aktívvá vált a konfliktus.

Valahol olvastam, hogy a tejszín a tej (anyatej) legértékesebb része. Igy átálltam a tejszínre és a kávémat tejszínnel ittam, ezt követően a nyirokcsomó megduzzadások elmaradtak.

Kimondottan súlyos helyzet volt egyszer egy 10 napos spanyol szabadság után, amikor is naponta minimum 2x ittam tejeskávét. Ahogy hazaértem, fájdalmas nyirokcsomó duzzanatok léptek fel annak ellenére, hogy itthon ismét tejszínnel ittam a kávét.

Úgy hiszem, ezt a konfliktust megoldottam, mert tudatossá vált bennem, hogy ma már nem szorulok anyatejre. Én magam is anya vagyok, és a lányom 8 hónapon keresztül szoptattam.

Most már tudok tejet is inni, anélkül hogy a nyirokcsomórendszerem “reagálna” rá.

Az 5 éves Sári lányom is allergiásan reagált a tejre, sebes lett tőle a popsija. Ez valószínűleg onnan ered, hogy én a tejről neki rosszat meséltem, mivel én magam sem bírtam tejet inni. Sári szívesen itta a tejet, de tőlem otthon nem kapott. Amikor a nagymamánál volt pár napig, ott mindig ivott tejet. Feltételezem, hogy Sári konfliktusa abban az időben a következő volt: “Amikor tejet iszom, a Mama haragszik rám, és elfenekel.” Mindig meggyógyult ahányszor hazajött a nagymamától, és rájött “De hisz a mama nem fenekel el’”. Ahányszor a nagymamánál volt, mindig sebes lett a feneke.

Miután magamban feloldottam a “tej-konfliktust”, Sárinak tejet akartam adni. A kedvenc Schoki-műzlijéhez (amit higított tejszínnel kapott mindig) rendes tehéntejet adtam neki. Sári azt mondta “De anya, hisz ez tej”. Azt válaszoltam: “Idd csak nyugodtan, úgy gondolom már elég idős vagy ahhoz, hogy ihasd.”A következő nap Sári fenekén egy fájdalmas és sebes berepedés volt.

Azóta naponta issza a tejet, és már nem “reagál” a tejre.

Szívélyes üdvözlet Sauerlandból

Karin B.

Utóirat: Aki megérti a Germán Új Medicinát, az tud magán és másokon is segíteni.