Szeretnék leírni egy saját esettörténetet.

Két hete szombaton elmentünk kirándulni a Balatonra a családdal, majd amikor megéheztünk, beültünk egy étterembe. Ismervén a fiaimat és tudom, hogy finnyásak, így biztosra akartam menni és olyat rendeltem, amit tuti megesznek. Így esett a választás 2 pizzára és 1 hamburgerre sült krumplival. Ezt ettük (volna) négyen.

Miután kihozták, sorra jöttek a bosszankodások. A hamburger zsemléje olyan száraz volt, hogy késsel, villával lehetett csak megenni, mert szétesett. A krumpli közepe nyers volt és a pizza íze annyira nem volt toppon, hogy a kisebbik fiam csak a szélét ette… Egész vacsora alatt mérgelődtem, hogy nem elég, hogy itt hagyunk több ezer forintot, még nem is eszünk jóízűen és van amelyikünk éhesen megy haza….

Következő héten csütörtökön a férjem otthon sütött pizzát. Nagyon finom volt, jól is nézett ki, mindenki jóízűen evett belőle.

Gondoltam is magamban, hogy még jó, hogy nem járunk sokat étterembe, hisz itthon olyat eszünk amilyet akarunk és sokkal olcsóbban.

Másnap, pénteken hasmenéssel ébredtem. Napközben még el-el voltam vele, de estére én annyira rosszul lettem, mint még soha a hasmenéstől…

Elkezdtem fázni, de annyira, hogy se a forró vizes fürdő, se a takaró nem segített. Majd éjjel arra keltem, hogy majd kiugrik a szívem, annyira ver és olyan gyorsan. Nem is tudtam emiatt aludni. A gond akkor volt, amikor ebben az állapotban le kellett mennem wc-re az emeletről. Amint felkeltem, elkezdem borzasztóan szédülni és még jobban vert a szívem, alig értem le. Majd mikor vissza akartam menni, még rosszabb lett, már majdnem elájultam a szédüléstől. Szóltam is a férjemnek, hogy valami nagyon nem okés. Megmértük a vérnyomásom. 99/76/111 volt. Szerintem ez annyira nem magas, mint ahogy éreztem magam. Amint visszafeküdtem, jobb lett a fejem, de a zakatolás megmaradt.

Másnap egész nap feküdtem, olyan gyenge voltam. Már fel tudtam kelni, ha “menni” kellett, mert a szívem megnyugodott, “csak” a fejem fájt már.

Az étvágyam 3 napig nulla. Erőltettem pár szál ropit, banánt, de alig csúszott le.

Tegnap, azaz a negyedik napon kezdtem annyira jobban lenni, hogy megkívántam az ennivalót és némileg vissza is jött az erőm, de ugyanúgy sűrűn látogattam a wc-t. Ma reggelre az ötödik napon elmentem reggel wc-re és bocsánat, de nem tudom szebben írni, de végre kicsit megkötött

Nem azt mondom, hogy az igazi, de nekem már ez is öröm ennyi nap kínlódás után.

A kényszerpihenésem alatt végig a konfliktuson gondolkodtam. Vártam mikor csillapodik, javul, hogy jobban tudjak számolni visszafelé. Olvastam sok esettörténetet, hogy beugorjon a saját történetem. Eleinte semmi nem jutott eszembe…

(Bosszankodás, evés, éhenhalás….) ezeket mondogattam, hogy vajon mi történt…..

Majd egyszer csak beugrott és ami megerősített abban, hogy jó úton járok gondolatban, az az, hogy 5 napig csücsültem a konfliktusban és 5 napig szenvedtem.

 

Amit nem értek és erre kérnék szépen egy választ is, mert nagyon érdekelne, hogy miért zakatolt annyira a szívem első éjjel és miért ájultam el majdnem, amikor fel kellett keljek?

Köszönöm.

Angi

 

Török Gabriella megjegyzése:

 

Kedves Angi!

Nagyon köszönjük ezt az esetleírást!

Remek példát olvashattunk arra, hogy a testünk automatikusan reagál, és nem kell feltétlenül eget rengető biológiai konfliktust keresni egy-egy elváltozás előtt. Illetve az adott pillanatot ugyan intenzíven éljük meg, azonban szépen elbújik az élmény az agyunk valamelyik rejtett bugyrában, mert „fffú, milyen gáz volt már”, és ezekkel az érzésekkel, gondolatokkal nem is tudunk kezdeni semmit, hiszen nincs róla tapasztalatunk, vagy nem tanultuk még meg, hogy hogyan kezeljünk egy ilyen helyzetet.

No, ilyenkor lép a test a maga biológiai módján, hiszen ő nem hagyja annyiban a dolgot.

Szövetet szaporít a vékonybélben, hogy igenis fel tudja szívni azt a falatot, ami „neki jár”. Ha én ténylegesen nem is tettem semmit, de az agyam, idegrendszerem, testem tudja a dolgát az évmilliós tapasztalatai alapján.

A férjed áldásos tevékenysége azonban meghozta a megnyugvást, nem kellett már turbóban készülni arra, hogy megemészd, felszívd a pizzát. Probléma megoldva, automatikusan vagotóniába kapcsoltál, csakhogy ez azzal jár a testben, hogy a már szükségtelen sejtszaporulatot elbontjuk. Ez pedig gyulladás kíséretében zajlik, felszaporodik a szövetközti folyadék, emelkedik a testhőmérséklet, majd a mikrobák elbontják a többlet szövetet. Ez viszont átmeneti funkciócsökkenéssel jár, a gyulladt szövet nem tudja felszívni a tápanyagot, így hasmenéssel ürül átmenetileg a bélrendszer.

Visszaáll a rend, remélhetőleg tanultunk az esetből, nem kell már extra alkalmazkodás, minden mehet a régiben.

Itt még tetten érhető egy mini „keringés-összeomlás”: szapora szívverés és alacsony vérnyomás, ami a szív bal kamrájának érintettségére utal.

Ez lehet akár a hasmenés miatti folyadékveszteség miatt is. Itt megjegyzem, hogy nem célunk a különprogramok ismeretében a kiszáradásig eljutni, tehát mindig érdemes figyelni a jelekre, a folyadékpótlásra és szükség esetén orvosi segítség kérése.

De az is lehet, hogy volt egy túlhajszoltság-konfliktusod, melynek során azt élted meg, hogy nem tudsz eleget és az „elvártnak” megfelelően teljesíteni. Lehet, hogy ez egy régebbi sztori már, ami automatikusan bekapcsolt a kalandotok során, de az is lehet, hogy most élted meg először.

Mindenesetre a férjed pizzasütése által ebben a kérdésben is megnyugodhattál, így társulhatott ez a tünet is az egyebek mellé.

Örülök, hogy ilyen ügyesen, tudatosan és gyorsan sikerült megoldani és magadban helyre tenni a történteket!

Ha ez nem így történt volna, akár örökre allergiás lehetnél az aznapi ebéd összetevőire. De így minden stimmel, tudod, hogy oda már biztos nem fogsz betérni, és azt is tudod, hogy az igazán finom falatokat, az éltető tápanyagot otthon vagy akár jobb helyeken bármikor megkaphatod.