Porallergia

Tisztelt Pilhar Úr! 

Először is köszönöm az Öntől kapott folyamatos információt. Ezennel én is be szeretnék számolni Önnek egy sikertörténetről, hála a GNM gondolatvilágának, ami a helyes útra terelt engem.

Korábban mindig rettenetes porallergiában szenvedtem. Legalább is ezt hittem; 40 éven keresztül mindig arra kellett figyelnem, hogy a lakásom tiszta és mindenekelőtt pormentes legyen. Az allergiám abban mutatkozott meg, hogy majdnem minden nap, ha valahol kosz vagy akár csak finomabb por volt a szobában, én kb. 3 órán keresztül folyamatosan tüsszögtem és folyt az orrom.

A „Sínek” témára akkor figyeltem fel, amikor az Ön foglalkozásán egyszer részt vettem. Így tettem fel magamnak a kérdést: miért a folyamatos tüsszögés és nátha?

Most, miután beköltöztünk az új otthonunkba, ami még nem állt készen teljesen, mert még nem volt „nagytakarítás”, elkezdődtek elég erőteljesen az allergiás tünetek, ill. ismételten sínre kerültem. Mindin azon gondolkoztam, hogy vajon mi lehet az ok. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy még gyermekként háromszor is eltalálta egy akkori játszótársam a fejemet egy kővel, Berlin egyik romos negyedében, akkor tudniillik 1955-ben a legtöbb gyereknek csak ilyen helyeken volt lehetőségük játszani. És ott nagyon poros volt a környezet. Gyakran falak, vakolatok omlottak le és nagy volt a por. Ilyen körülmények között találta el a fejemet háromszor is egy kő. Mindhárom alkalommal orvoshoz vittek és mindenegyes alkalommal agyrázkódást állapítottak meg.

Amikor pontosan eszembe jutott minden ebből az időszakból, rögtön elmúltak a tüneteim. Igen, azóta már dolgoztam egy teljesen poros garázsban is, ahol egy márványlapokat daraboló mester 30 éven keresztül márványlapokat vágott és a helyiséget soha meg nem tisztította. Itt az összes felgyülemlő port egy partvissal magam távolítottam el, miközben minden tiszta por volt körülöttem. Szabályszerűen egy porfelhő vett körül. De nem tüsszögtem, nem folyt az orrom, sem munka közben, sem utána, még hetekkel később sem.

Ennyit a sínekről.

 

Üdvözlettel:

Klaus-Peter D.

 

 

Megjegyzés:

Óh, imádom ezeket az egyszerű esetpéldákat! A Germán Gyógytudományban a konfliktuson múlik minden. A biológiai konfliktussokk a kiváltó oka a betegségeknek, mint a rák, a krónikus megbetegedések, az allergia és a pszichózisok (elmebaj).

Csak ha megtaláltuk a kiváltó okot, tudjuk, hogy mi a teendőnk. Logikus, ugye?

Hogyan járjunk el?

A szervi tünetből lehet következtetni a konfliktustartalomra. A megfázás (orrnyálkahártya gyógyulása) oka az a konfliktusélmény, amely orrunk belsejével van összefüggésben, „itt nekem-valami-bűzlik-konfliktus”, „nem tudom-kiszimatolni-konfliktus”.

Ha a konfliktus lefutása krónikus, akkor sínről van szó. Minden sín (= allergia) a konfliktus-élmény-sokkra mutat vissza. A konfliktus pillanatában agyunk mindent elraktároz („elment minden adatot”), ami őt éppen akkor éri; valószínűleg tehát minden, az érzékelő szerveinkkel felfogható benyomást (illatok, hangok, fény, íz, hőmérséklet…), de ugyanígy szituációkat is… Agyunk, mint egy fényképezőgép, működik a konfliktusaink pillanatában.

A fenti példánknál a „nem-tudom-kiszimatolni-konfliktus” esetében (a fejnek repülő kődarab) tehát a „por”-t mint sínt raktározta el az agy. És minden alkalommal, ha az agy „por”-t észlel, agyunk rögtön figyelmeztet: „Figyelem, annak idején ugyanígy volt!” és beindul az értelmes biológiai különprogram (az orrnyálkahártya fekélyes tágítása, hogy megszabaduljunk a portól). A konfliktus pillanatában túl érzékenyen, allergiatünetekkel reagálunk a „sínek”-re.

Időben úgy behatárolható a konfliktus, hogy feltesszük a kérdést: „Mióta vannak a tünetek?” Ott kell a konfliktust keresnünk.

A konfliktus keresésénél három kritériumnak kell teljesülnie:

hirtelen fellépő – drámai;

magányosan átélt;

váratlanul – villámcsapásszerűen érkező sokkszerű élmény. Ha valakit fejen találnak egy kővel, akkor joggal mondhatjuk, hogy e három feltétel teljesül.

És ha megtaláltuk a konfliktust és tudatában is vagyunk annak, azonnal tudja elménk, hogy ez megismétlődhet-e még egyszer, vagy sem. Ha ez a konfliktus mára már tárgytalanná vált, mivel már nem ismétlődhet meg még egyszer, ez esetben a sín (allergia) is eltűnik azonnal.

A fenti példánknál egy kisfiú játékáról volt szó, miközben ő folyamatosan ki volt téve annak, hogy bármikor eltalálhatja egy kődarab, összeomló és port kavaró romok közepette. Ez emberünk esetében ma már tárgytalanná vált, ez már nem fog többet bekövetkezni.

Utalás:

Ha rögtön meg tudunk oldani egy e fajta konfliktust, tüsszentenünk kell. (krízispont a gyógyulási szakaszban).

Ha sínre kerültünk és még tart ez az állapot, ez esetben allergikusan reagál szervezetünk.

Ha hosszabb ideig tart a sínen lévő állapotunk, erőteljesebb lesz az orrnyálkahártya fekélyesedése a konfliktus-aktív fázisban, a gyógyulást pedig a nyálkahártya megduzzadása kíséri (nátha, megfázás).

Esetenként a sínek hosszú ideig, hetekig, akár hónapokig jelen vannak, a fekélyesedés nagyon előrehaladott, ekkor a megoldási fázis egy rendkívüli duzzanatban nyilvánul meg (nyugati orvoslás szerint: az orrnyálkahártya rákos daganata).

 

Kedves Olvasó! A spontán gyógyulás nem a kivételekhez tartozik, hanem ez pont a törvényszerűség! Mindannyiunk szervezetében folyamatosan futnak ezek a különprogramok! És a legtöbb esetben sikerül is mindnyájunknak megoldani a konfliktusokat.

40 évig szenvedett az allergia miatt, írja barátunk! Gondolom ez idő alatt a legkülönbözőbb „terápiákon” vett részt, mindez sikertelenül. Vajon hány emberrel történik meg ugyanez? Mennyi pénzt dobunk ki így az ablakon?

A GNM-tudással képesek vagyunk megtalálni a konfliktust és – az allergiánknak vége! Milyen csodálatos ez, ugye?

A Germán Gyógytudomány a szabadság tudománya! A páciens és annak egészsége közé sem orvos, sem pedig gyógyszer nem állhat! Szervezetünket csak saját maga állíthatja helyre!

 

Vessünk egy rövid pillantást a nyugati orvoslás világába:

„Az allergia kiváltó okai az allergének. Ezek olyan antigének, melyek ellen egy válaszként szembefordul a félrevezetett immunrendszerünk.

Járványtanilag az ipari országokban egyértelműen nőtt az allergiás megbetegedések gyakorisága az elmúlt néhány évtizedben. Megnyugtató magyarázat erre még nem létezik – ahogy az autoimmun betegségek esetében sem.”

Ha megkérdezünk egy orvost, vajon mi vezeti félre „immunrendszerünket”, nem kapunk kielégítő választ. Hasonló a helyzet, ha azt kérdezzük, vajon mi módon tudna „immunrendszerünk” megint helyesen működni. Ha azt kérdezi tőlünk orvosunk, hogy kielégítő volt-e a magyarázat e tekintetben, feleljük rá azt, hogy: Nem!

Az „immunrendszer” nem más, mint egy magyarázatkísérlet! Az „autoimmun betegség”, tehát a saját testünk ellen forduló immunrendszer, egész egyszerűen butaság. A Germán Gyógytudományban nincs helye az „immunrendszernek”! Az „immunrendszer” sem a mikrobák ellen nem harcol, sem rákos sejteket nem pusztít el. Az „immunrendszer”, ahogy azt a mai ember ma elképzeli, nem létezik! Az úgynevezett „immunrendszert erősítő készítményekkel” nem teszünk mást, mint átverjük saját magunkat. Még egy nagyon egészséges táplálkozás sem képes Önt, kedves Olvasó, megvédeni konfliktusaitól (egy kődarabbal való fejentalálat)! Fordítva pedig: helyetlen táplálkozás okozhat hiánytüneteket (skorbut, C-vitaminhiány, stb.), de semmiképpen nem vezet rákos megbetegedéshez, vagy akár allergiához.

Az orvostudomány leegyszerűsítése „egy szerre, ami valamire jó vagy valami ellen hat”, néhány ügyes üzletember számára egy jövedelmező zsákutca, ami a betegeket függőségben tartja, őket anyagilag kihasználja és többnyire a mellékhatásokkal tönkre teszi.

 

Legyen Germán Gyógytudomány a hobbitok!