Kedves Pilhar úr!

Újra láthatjuk, hogy milyen csodálatosan működik a Germán Gyógytudomány!

Igazán nem tudom, hogy mikor kezdődött, mert ősszel apránként jelentek meg a kis piros folttal körülvett hólyagocskák a fiam hónalján.

Egyre több hólyagocska jelent meg a hónalja körül a bordái irányában. Nem viszketett neki és egyáltalán nem is zavarta őt.

Elkezdtem őt alaposan figyelni. Némelyik hólyagocska enyhe viszketéssel elmúlt, helyette megjelent azonban néhány új. Tisztában voltam vele, hogy elválasztás-konfliktusa volt, valamitől el akart választódni.

A hólyagocskák pontosan olyan lenyomatot hagytak, mintha fel akartuk volna őt emelni a hónaljánál fogva. A hüvelykujj helyén is voltak hólyagocskák. Ha befestenénk a kezünket, a hólyagok megjelenési helyén a kéz formája rajzolódna ki.

Elkezdtem gondolkodni, vajon mivel nem akart érintkezni. A fiam valószínűleg jobbkezes. A hólyagocskák jobb oldalán jelentek meg.

Márciusra a hólyagocskák még mindig nem múltak el, némelyik eltűnt, viszont jöttek elő újabbak.

Aztán egyik nap, amikor bejelentettem nála a hajmosást, rájöttem! A fiam gyűlölte a hajmosást, már csupán a hajmosás szó hallatára nem volt hajlandó bemenni a fürdőszobába. Mivel azonban szeretett a homokozóban játszani és eközben gyakran a fele homokot a fejére szórta, alkalmanként muszáj volt megmosni a haját.

Azt hiszem, valamikor a szemébe kerülhetett a sampon, hogy ennyire utálta a hajmosást. Sajnos emiatt néha le is kellett őt fognunk, vagyis a hónaljánál fogva megfogtuk, hogy szélsebesen hatalmas ordítás közepette meg tudjuk mosni a haját, majd természetesen gyorsan el is engedtük.

A Germán-terápiámat úgy kezdtem el, hogy vásároltam egy csillámos sampont, aminek különlegesen finom illata volt és azt mondtam neki, hogy az csak az övé, mert a hajmosás után attól neki lesz a világon a legszebb haja és hogy nagyon jó illata is van. Mondtam neki, hogy szóljon, ha szeretné használni.

Egyébként az volt a célom, hogy a hónalji érintést újra pozitív hatásként élje meg. Ezért minden nap elalvás előtt masszíroztam és simogattam a pöttyeit, minek következtében természetesen minden nap eltűnt közülük egy. A pöttyöket reggel is elmasszíroztuk és „elsimogattuk”. Ő ezt nagyon élvezte és mindig örült, amikor azt mondtam: „Nahát, őrület! Egy megint eltűnt!”

Ezen kívül ebben az időben nem mostam neki hajat, hanem egyszerűen elmentünk az uszodába, ahol nem volt ellenére a zuhanyozás, mert önszántából a zuhany alá mehetett.

Kezdetben a pöttyök rövid időre csúnyábbak lettek, jobban kivörösödtek, viszkettek és a kisfiamnak égető érzése volt.

Aztán hirtelen elindult valami! A pöttyök kezdtek begyógyulni. Masszíroztam és simogattam minden nap és minden alkalommal biztosítottam őt afelől, hogy egy megint eltűnt.

A hajmosást végül úgy csináltuk, hogy befeküdhetett a kádba, óvatosan beletette a fejét a tenyerembe, majd nagyon óvatosan, lassan és simogatva vizet öntöttem a hajára, és ez tetszett neki. Az elején mindig csak így csináltuk, míg egyszer csak kérte a samponját. Egy borsónyi adagot tettem a fejére, nehogy véletlenül belemenjen a szemébe, de ügyeltem arra, hogy a hajának jó illata legyen. A testvérei természetesen megszaglászták és mindjárt elhívtuk a nagypapát is, hogy nézze meg, milyen gyönyörű a haja a hajmosás után és milyen jó illata van, és hogy milyen ügyesen mosott hajat. Ettől fülig ért a szája.

Mostanra, június elejére a pöttyöcskéi mind begyógyultak, újak pedig nem keletkeztek. A hajmosás pedig már nem jelent nagy katasztrófát.

Köszönhetem a Germán Gyógytudománynak, hogy megismerhettem, megértettem, alkalmaztam és hogy gyermekem több hónapig tartó kiütései elmúltak.

 

Pilhar Helmut megjegyzése:

Libabőrös leszek ettől az esettörténettől. Olyasvalamit tud egy édesanya, amit dermatológusok ezrei tanulnak az egyetemen és amire a súlyos milliárdokba kerülő gyógyszeripar sem képes, mégpedig gyógyítani, ráadásul mellékhatások NÉLKÜL és anyagi ráfordítás nélkül!

Csak gratulálni tudok!

Sok kezdő felteszi a kérdést, hogy hogyan kell megoldani a konfliktusokat? Tessék, így kell ezt csinálni!

Ez az édesanya nemcsak egy tünettől akarta megszabadítani a gyermekét. Nem, ő a Germán Gyógytudomány ismeretében (elválasztás-konfliktus, kültakaró, bőr) megpróbálta beleélni magát a gyermeke helyébe, hogy megtalálja az okot. Tudta, hogy ha elmúlik fia lelki bánata, magától eltűnik a tünet. Nem a tünet ellen kell „harcolni”, hanem a lelket kell meggyógyítani! Így a gyermek nemcsak testileg, hanem lelkileg is meggyógyul.

Ezt az anyák ösztönből nem tudják megtenni? Természetesen minden ép ésszel megáldott anya képes rá. Csak több generáción át elbizonytalanították őket…

A Germán ismeretében az édesanya most már célirányosan kinyomozhatja gyermekénél ezt a konfliktusos pillanatot és így a környezetét úgy meg tudja változtatni, hogy a gyermekének „leessen egy nagy kő a szívéről”. Ő tudja „meggyógyítani” a gyermekét!

Hát nem csodálatos ez a hír?

Az anyák manapság „felelősségteljesnek” számítanak, ha gyermeküknél a tünetek első jeleinél az akadémikusokhoz futnak! Ha nem így tesznek, fenyegeti őket a szülői felügyeleti jog megvonása. Eközben rendszerint az anya és a gyermek a legkevésbé fontos! Ebből él a mai „egészségügyi rendszerünk”.

Köszönöm az édesanyának ezt az esettörténetet, amely nekem, Olivia apjának bátorítást ad ahhoz, hogy továbbra is ezt az utat járjam. Abban reménykedem, hogy egyszer majd eljutunk oda, hogy a szülők nem raboltatják el, nem kínoztatják halálra és nem viszik be gyermekeiket azokba a betegséggyárakba, hogy ott végül a másvilágra segítsék őket.

Tisztelettel

Pilhar Helmut