Már kb. 20 éve, hogy problémáim vannak a térdeimmel. Állandó fájdalmaim vannak. 1994-ben emiatt felkerestem egy ortopédust. Óriási szerencsém volt (de ezt még csak mától tudom), mert elmagyarázta, hogy elhasználódott, ill. megsérült a térdkalácson a porcréteg.

Ezt a világon semmilyen orvos nem fogja tudni helyrehozni és mindenféle operációról lebeszélt. Minden műtét úgyis csak átmeneti enyhülést eredményezne és térdeim soha nem gyógyulnának meg. Barátkozzak meg a fájdalmakkal. OK.

2010. 04. 20-án rátaláltam a www.pilhar.com oldalon egy esettörténetre a térdről. Belemélyedtem és azt olvastam, hogy a térd mindig valamilyen sportossági önleértékeléssel áll kapcsolatban. Mivel én nagyon nagyon nem vagyok sportos, eleinte semmiféle összefüggést nem találtam a térdekre vonatkozóan.

Egy nappal később, mintha hályog esett volna le a szememről:

Kb. 20 évvel ezelőtt, amikor középső fiam 11, vagy 12 éves volt – már nem emlékszem pontosan, tollaslabdáztunk. Ő irtó jól játszott és igencsak meg kellett erőltetnem magam, hogy nyerjek ellene egy órákig tartó játszmában. Nagyon nehezemre esett elrejteni előle a fáradtságomat. A végén, a vacsorához menvén így szólt hozzám (a kis szarházi): “Legközelebb úgyis legyőzlek, te öregfiú!”

Ez volt tehát az a pont, ahol lőttek a sportosságomnak. Eddig is csak kis gyerekek ellen tudtam győzni, de most már ők is jobbak nálam.

Amikor erre rájöttem, fájdalmaim kb. 10-szeresére erősödtek. Néhány éjszakán át rosszul aludtam, lázasnak, gyengének éreztem magam.

Ma, 04.27-én már nem fájnak a térdeim. Most újszerű érzés számomra a járás. Úgy érzem, mintha mindkét térdemet védőkötés tartaná. Vagy most van még a gyógyulási fázisban, vagy ilyenek az egészséges térdek.

Köszönöm, Dr. Hamer!

 

Helmut Pilhar válasza:

Ne haragudjon, de a történetén szívből kellett nevetnem. Nagyon jól leírta, mely tulajdonképpen a sportossági önleértékelés iskolapéldája lehetne.

Érdekes, hogy mindkét térdén elszenvedte az önleértékelést, mert ez azt jelenti, hogy (a konfliktus pillanatában) a “kis szarházit” már nem gyereknek, hanem partnernek, vagyis komoly ellenfélnek érezte.