A sphincter izomzat tartós spasmusának megoldása

1994-ben nagyon fájdalmas anális fissura (végbélberepedés) és nodus haemorrhoidalis (aranyeres csomó) miatt meg kellett, hogy műtsenek. Az első ilyen operációra kb. 1987-ben került sor. 

A műtét előtti napon délután 4 liter sóoldatot kellett innom ahhoz, hogy a beavatkozásig a belek kitisztuljanak. Mire mindezt megittam, elkezdett fájni a fejem.

A műtét napján nagyon korán erős migrénes fejfájásra ébredtem. Azt hittem, szétmegy a fejem. Kértem a nővért, adjon nekem erre valamit.

Aztán jött a nővér, hogy előkészítsen a műtéthez, adott nekem egy Practo-Clyss-t, (kis beöntést, hogy a végbél kitisztuljon a műtétig).

Néhány perc múlva erős hányingerem lett. Kiugrottam az ágyból, hogy a mosdóba hányjak. Arrafelé menet a felfelé és lefelé erősödő nyomás miatt már kiürült a belem. Szó szerint „besz..tam” a mosdónál, hánytam és kutyául éreztem magam. Ebben a pillanatban belépett a kórterembe a doktornő a fejfájás elleni infúzióval a kezében. Felszólított, hogy azonnal feküdjek le, hogy rögzíthesse az infúziót. Kérésemet, miszerint előbb tisztálkodni szeretnék, figyelmen kívül hagyta, „Na jöjjön gyorsan, nincs időm.”

Mivel az őrjítő fejfájás miatt egyszerűen nem volt erőm a védekezésre, „bemocskolva”, meztelenül, mivel a hálóingem sem úszta meg, be kellett feküdnöm az ágyba.

Bekötötték az infúziót, és így, meztelenül, szégyenteljesen, teljesen kiszolgáltatott állapotban, szerencsétlenül feküdtem az ágyban. Még ma is pontosan érzem az ágyneműt a meztelen bőrömön. Hetekig üldözött ez az emlékkép és mélységesen szégyelltem magam miatta.

Egy héttel később, mikor kiengedtek a kórházból, felkerestem a kezelő orvosomat (proktológust). Meglátta a megműtött végbelemet és szó szerint ezt mondta: „Uram Atyám, hogy néz ez ki, ez nem lehet igaz!”

Erre megpróbálta az ujjával kitágítani a végbelemet. Ettől teljesen ledöbbentem, és persze iszonyatosan fájt

Ettől kezdve komoly problémáim vannak a székletürítéssel, mert a végbelem nem nyílik már rendesen és akkor is rettenetesen fáj. Mindig gondoskodnom kell arról, hogy a széklet állaga könnyen formálható legyen, különben masszív problémáim keletkeznek.

Kétszer tágították a végbelemet altatással, míg 1998-ban már nem tudtam magam rávenni még egy harmadikra. Ezután a végbél néhány évig picit könnyebben nyílt.

Sajnos a stresszes életvitelem miatt ez a helyzet romlott, úgyhogy 2009 tavaszán újabb altatásos műtétet helyeztek kilátásba. A végbelemet megint ki akarták tágítani. A sebész ezt írta a jelentésében: „A vérellátás nélküli sphincter tágításának kísérlete során sphincter sclerosis állapítható meg, további tágításnál a záróizom elszakadhat. Az anus épp csak kétujjnyira nyílik. Fokozott tágításával nem kerülhető el a tartós inkontinencia veszélye.”

2010. május hó elején az alapszemináriumon megbeszéltem Pilhar úrral ezt a problémát, ill. kérdeztem tőle, hogy vajon milyen konfliktus rejlik e mögött. Azt mondta, hogy történnie kellett egy aljas „piszkos, szaros konfliktusnak”.

Először semmi ilyen nem jutott eszembe. Meditálásom során aztán feltörtek a fent leírt emlékek.

Miután Brandon Bays „Belső Utazás” c. könyvében kiképzést kaptam arra, hogyan tegyek gyógyító utazásokat magamban, átéltem még egyszer azt a régi jelenetet és ezzel az újonnan szerzett látásmóddal minden résztvevőnek meg tudtam bocsátani, de főleg a saját magam tehetetlenségét.

 

Kb. 1 héttel később, Pünkösd napján, 2010.05.22-én fájdalmak jelentkeztek a jobb oldali nagyajak elülső felében. Szinte duplájára nőtt, nagyon fájt, kivörösödött és olyan érzésem volt, mintha a szeméremszőrzetben sok kis begyulladt és már gennyesedésnek induló szőrtüsző lett volna. 05.23-tól már a nagyajak hátulsó felén is megjelentek a piros, gyulladt részek.

Kedden reggel, 05.25-én azt vettem észre, hogy a jobb ülepem hajlatának kezdete mellett viszkető, piros pustulák (gennyhólyagok) jelentek meg kb. 3 cm átmérő nagyságban és alatta egy másik kisebb is. A harmadik, az elsővel megegyező méretű pedig az anushoz közel, közvetlenül a jobb comb hajlata mellett keletkezett.

(Jobbkezes vagyok.)

Felmerült bennem az övsömör gyanúja.

Elmentem a nőgyógyászomhoz, aki szerencsére jártas a Germán Gyógytudományban és igazolta a gyanúmat. A diagnózis: herpes zoster. A GNM Tudományos Táblázatában azt olvastam, hogy az övsömör egy bemocskoltsági konfliktus gyógyulási fázisához tartozik. Már ez a tudás önmagában hozzásegített engem ahhoz, hogy a tüneteket félelem, vagy bárminemű beavatkozás nélkül elviseljem és bízzak az anyatermészetben.

Azért nagyobb adagolásban szedtem naponta B12, 4×1 B-Komplex forte-Hevert vitaminokat (vitaminkészítmény, 1 tbl.: 100mg Vit.B1; 50mg Vit.B6; 500mg Vit.B12).

Mivel ápolónő vagyok és tudom, hogy milyen fájdalmas lehet az övsömör, a GNM ismerete nélkül biztos, hogy pánik és félelem lett volna úrrá rajtam.

Örülök, hogy saját tapasztalatom során felismerhettem, hogy még 16 év elteltével is meg lehet oldani a konfliktust, persze intenzív belső munkával. Nekem a Belső Utazás segített.

Időközben megfigyeltem, hogy az évek során az anus körül szép girlandi mintát alkotva képződött aranyeres csomók szépen zsugorodnak és tűnnek el.

Az a gyanúm, hogy az egész konfliktus sínre került, melyet az ágyneművel történt napi érintkezésem okozott. Ezért nem tudott oldódni az anális spasmus.

Ha jól látom, időközben a sphincterben a spasmus enyhült, könnyebben és tágabbra nyílik.

Mivel a gyógyulásomat mentálisan segítettem, mára, 16 nappal később az összes bőrelváltozás eltűnt és a legváltozatosabb formában megjelenő fájdalmas idegi ingerek is 1-2%-ra csökkentek.

Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen könnyen megúsztam a gyógyulási fázist.