Sinusitis vagy mégis migrén?

Jobbkezes férfi 

A Germán Gyógytudományt még csak két éve ismerem, de a tisztasága és a messzire nyúló dimenziói szó szerint sokkol. Ma ez a hobbim.

Amikor tanulmányoztam a migrént, feltűnt nekem valami:

Nekem tulajdonképpen soha nem fáj nagyon a fejem, csak egyetlen egyszer, 15 évvel ezelőtt volt elviselhetetlen fejfájásom. Ekkor vettem be életemben először és utoljára Aspirint.

Akkoriban sinusitist (orrmelléküreggyulladás) diagnosztizáltak nálam, de hirtelen eszembe jutottak bizonyos részletek, ami miatt kételyeim támadtak a diagnózist illetően és szívesen elküldöm az esettörténetemet, hogy közzé tedd és kíváncsi vagyok a véleményedre!

A történetre elég pontosan vissza tudok emlékezni, ez 15 évvel ezelőtt történt:

Segélyszolgálatnál dolgoztam, amikor kollégámmal korán reggel az autópályán munkába menet történt egy másik autóvezetővel egy incidens. Fiatalkori heves reakcióval provokáltam egy másik sofőrt. Jót mulattunk az eseten, amikor a következő pillantban közvetlenül előttünk lefékezett az autó és csak egy rövid vészfékezéssel tudtam elkerülni az ütközést – mindezt 120 km/órás sebességgel az autópályán!

Ekkor még eléggé tapasztalatlan autóvezető voltam és sokkolva meredtem előrefelé, a nyilvánvalóan szándékosan provokáló, hevesen gesztikuláló autóvezetőt néztem a tükörben és közben azt a következtetést vontam le, hogy “Láttam, hogy mit csináltál!” vagy talán azt, hogy “Láttalak, és úgyis elkaplak majd egyszer!”

Azonnal lassítottam, mert nem voltam az a típus, aki autópárbajban vagy hasonlóban résztvesz. Mellettem a kollégám is sokkos állapotban volt, azt kérdezte hebegve, hogy vajon megőrült-e ez az alak. Már csak az autóra meredtem és növeltem a köztünk lévő távolságot. Egy idő után eltűnt előlünk, én pedig már nagyobb biztonságban éreztem magam.

Az autóvezető mozdulata azonban valahogy a visszapillantó tükréből azt az érzést keltette bennem, hogy “követ engem a radarján”. Ilyen gondolatok támadtak bennem: Talán feljelent? Talán másnap ugyanebben az időpontban megint erre jön…? Amúgy pedig ez az egész helyzet kellemetlen volt a kollégám előtt, mert emiatt a buta, gyerekes akció miatt egy eléggé veszélyes helyzet alakult ki.

Nos, a következő napokban nam láttam azt az autót. Az ügy befejezettnek tűnt. Ezt követően (pontosan nem tudom megmondani, hogy mikor) jelentek meg az erős fejfájások a homloküreg tájékán. Az volt számomra a feltűnő, hogy egyébként kitűnő egészségnek örvendtem: nem voltam lázas, fáradt és nem volt egyéb influenzás tünetem – egyszerűen csak fájt a fejem a homlokom tájékán olyannyira, hogy nem tudtam másra se gondolni. Bevettem egy Aspirint és elmentem az orvoshoz.

Az orvos a röngtenfelvételen a homloküreg környékén néhány enyhe fátyolárnyékot látott és az volt a véleménye, hogy az ott mind genny, és hogy orrmelléküreg-gyulladásom van a homlok tájékán (sinusitis). Még pontosan emlékszem arra, hogy nagyon elcsodálkoztam azon, hogy a röngtensugarak a csontjaimat kivéve minden szöveten keresztülhatoltak és hogy kizárólag épp csak a gennyes folyadék vált láthatóvá. Na de mindegy, nem voltam orvos.

Kaptam valamilyen szert, hogy csepegtessem az orromba. A második vagy harmadik alkalommal úgy tűnt, hogy hatott és 2-3 nap múlva mintha elfújták volna, eltűntek a fájdalmaim. Akkoriban az volt a benyomásom, hogy az a szer valóban kimosta az orrmelléküregeimből a gennyt, vagy hogy „kiirtotta a baktériumokat” és meg voltam elégedve.

Azonban ma a saját diagnózisom: szemből érkező félelem miatt kialakult migrén.

Az előttem lefékező autó kis híján egy autópályabalesetet okozott nekem, ez olyannyira egy horrorisztikus elképzelés, hogy a mai napig emlékszem az eset minden részletére, pedig soha többé nem gondoltam rá.

A röngtenfelvételen az orvos mutatott nekem valamiféle állítólagos csontárnyékokat a homlokomon, olyanokat, amelyhez több hasonlót is láttam a felvételen. A gyógyulás mindenesetre 2-3 nap alatt magától bekövetkezett volna és a gyógyszer beszedése kapcsán aktuálissá vált volna Voltaire zseniális idézete, miszerint: „Az orvostudomány titka az, hogy eltereli a páciens figyelmét, míg a természet segít saját magán.”

Persze végülis természetesen lehetett volna sinusitis is, mivel a tények szerint egyik nem zárja ki a másikat. Helmut, mit gondolsz erről, nagyon érdekelne a megjegyzésed hozzá?

 

Ui.: Nagyon hálás vagyok neked a sok esettörténetért, az előadásokért és a szemináriumokért! Ezek felbecsülhetetlen értékűek és én mindent megteszek annak érdekében, hogy embertársaimmal megismertessem Dr. Hamer tudását.

 

Helmut Pilhar megjegyzése:

Egyetértek a véleményeddel, én ugyanígy látom a helyzetet! Itt mindkét különprogram lefutott. Az orrmelléküreg-nyálkahártya konfliktustartalma a „bűz-, ill. a nem tudom kiszimatolni-konfliktus”. („Mi lesz most! Megint fogok vele találkozni? Feljelent?”) A gyógyulási fázisban duzzanat kíséretében helyreállítás történik.

A migrén maga a krízis a szemből érkező veszély-konfliktus megoldási fázisában. Ennek a krízisnek semmi köze sincs az orrmelléküregekhez.

Az érdekes ebben az esettörténetben számomra az, hogy emberünknél csak egyetlen egyszer jelentek meg ezek a tünetek. Általában a konfliktusoknál bizonyos sínek programozódnak be és ezek rendszeresen visszaesést okoznak.

Eléggé biztos vagyok abban, hogy emberünk soha többé nem mutatta autóvezetés közben a „bűzös ujját”, így ösztönösen elkerülte ezt a sínt.