Ductalis mamma carcinoma, ún. tejcsatorna karcinóma

Kerstin Gisella története 

Már jó pár éve ismerkedem a Germán Gyógytudománnyal. Csodálatos dolog minden egyes alkalommal megbizonyosodni arról, hogy milyen pontosan működik: tapasztalva ezt saját magamon, a családomon, barátaim és ismerőseim példáján.

Még gyermekeim is, akik ebben a szellemben nőnek fel, már nagyon ügyesen alkalmazzák az ezzel kapcsolatos tudásukat. Ha egy idő után megint egy konfliktussal szembesülnek, amely többnyire gyorsan megoldásra is kerül, már sietnek is hozzám és mesélik: „Anya, képzeld már megint pontosan tudom a torokfájásomnak vagy a náthámnak az okát” vagy „hogy miért fáj megint a térdem..” Ha pedig egy konfliktus azonnal nem oldódik meg, ekkor is jönnek hozzám és azt kérdik: „Anya, van egy kis időd, meg kell beszélnünk valamit.”

Nagyon jó érzés megélni azt, hogy a gyerekek úgy nőnek fel, hogy a „betegséget” egy másik szemszögből közelítik meg – ilyenkor amúgy is többnyire egy gyógyulási folyamatról beszélünk és nem betegségről. Bár nem tudom gyermekeimet és saját magamat sem megóvni az élet különböző nehézségeitől, konfliktusaitól, mivel tulajdonképpen a különböző élethelyzetekre való reakcióinkért csakis mi vagyunk a felelősek és senki más, de hiszem azt, hogy mi már megtanultuk ezeket a helyzeteket máshogyan kezelni, mint korábban.

A Germán Gyógytudományban léteznek úgynevezett ismétlődő, visszatérő konfliktusok is, melyek nem a felszínen, hanem inkább egy mélyebb szinten, inaktív állapotban vannak, de bármikor felszínre törhetnek.

Egy ilyenfajta konfliktust tíz éven keresztül cipeltem a hátamon, anélkül, hogy ez tudatosult volna bennem.

Tizenhárom éve boldog házasságban élek, van két lányom, de mindig is volt egy kívánságom, hogy szülhessek még egy fiúgyermeket. Férjem, aki egyedül tartotta el a családot, nem nagyon tudott ezzel a gondolattal megbarátkozni. Pedig meg voltam győződve arról, hogy ha még egy gyermekünk született volna, ugyanolyan örömmel fogadta volna őt ő is, mint ahogy én.

Ezért ez a vágyam mindig is ott motoszkált bennem, a szívem mélyén.

Fogamzásgátló tabletták szedésének kérdése egyértelmű volt számomra: a Germán Gyógytudomány ellenzi az ilyesfajta szerek szedését, ezért is fordult elő velem elég gyakran az elmúlt években, hogy azt hittem, állapotos vagyok. Ilyenkor mindig gyorsan végeztem egy terhességi tesztet, hogy megbizonyosodjak a valós helyzetről. Természetesen mindig nagyon elkenődtem, ha a tesztem negatív eredményt hozott. A kérdés még a tesztek után néhány napig foglalkoztatott, de aztán a téma ismét kipipáltam. Férjemnek soha nem beszéltem ezekről a tesztekről.

Nemrégen volt egy hasonló helyzet. A szokásos módon csináltam egy tesztet, viszont ezúttal egyáltalán nem hangolt le az eredmény – pont ellenkezőleg.

Azt gondoltam magamban: „Már 37 éves vagy és már „túl öreg” ahhoz, hogy még egy gyermeket hozzál a világra. A gyerekek nevelésének nehezén már úgyis túl vagyunk és most megint előlről kezdeni az egészet, nem, ezt már biztos nem akarod!”

Én is csodálkoztam persze saját magamon, de most tényleg így éreztem. Néhány nappal később egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a bal mellem (jobb kezes vagyok) nagyon fájt, vagyis nagyon érzékenyen reagált mindenre. A következő napon már azt vettem észre, hogy vörös felület képződött a mellemen. A mellem forró és rákvörös volt, nagyon bedagadt és kemény is lett. A bimbó pedig befelé húzódott. Nem estem pánikba, mivel tudtam, hogy ez „csak” egy tejcsatorna karcinóma gyógyulási fázisa lehetett, de ettől függetlenül kissé nyugtalanított az a tény, hogy a leírtakhoz kapcsolódó konfliktussal nem voltam teljesen tisztában. Valószínű, hogy csak egy elválasztási konfliktusról volt szó Édesanyámmal, gyermekeimmel vagy az otthonommal kapcsolatosan, mégis ilyen jellegű konfliktust közel-távol nem találtam a múltamban, akárhogy is próbáltam keresni.

A konfliktus beazonosítása viszont nagyon fontos volt, annak érdekében, hogy megtudjam, egyáltalán mennyi ideig tartott, ahhoz hogy meg tudjam saccolni magának a konfliktusnak a súlyát és így tudtam volna csak következtetni arra, vajon mi várható a gyógyulási szakaszban

Tudniillik egy nagyon hosszú, intenzív konfliktuslefolyás után egy ductalis mamma carcinoma utáni gyógyulási fázis nagyon kellemetlenül alakulhat, olyannyira, hogy még egy műtéti beavatkozáson is érdemes ilyenkor elgondolkodni, természetesen a Germán Gyógytudomány kritériumai szerint. Na és hol találok vajon – szükség esetén – egy olyan sebész orvost, aki egy ilyen beavatkozást elvégezne? Nem volt egyelőre más választásom, minthogy kivárni, hogy alakul a helyzet a következőkben.

Túróból pakolást készítettem az érintett részre, amely ugye gyulladásokra hűsítően hat, továbbá még jegeltem is egy feje tetejére állított jégtömlővel. Másnapra a vörösödés még fokozódott. A mellem körül már 8-9 cm-es terjedelmű volt a tüzes rész, a fájdalmak viszont picit mintha alábbhagytak volna. Mindezek mellett nagyon erőteljes szúrásokat éreztem, ezek nagyon kellemetlenek voltak. Azt is észrevettem, hogy a mellem formája kicsit változott, dudoros lett. Ezek után „tejőz”, ill. írrel (Melkfett) (DM-ben és hasonló helyeken kapható) gyöngéden megmasszíroztam, a mellbimbó irányába. Még egy dolog feltűnt: a rövidtávú memóriám is „rosszalkodott” egy kicsit.

A túróból készített kötést összesen öt napon keresztül használtam és csak éjszakánként, napközben jegeltem a mellemet és vizes kendőket helyeztem a nagyobb méretű melltartómba. A hatodik napon a vörösödés picit enyhült, de a mellem még mindig duzzadt volt, kemény és nehéz, a mellbimbó is még befelé volt húzódva.

Az eszem folyton a tüneteken járt és közben azt kérdeztem magamtól: vajon milyen konfliktust oldottál meg? Természetesen eszembe jutott a terhességi teszt példája, de még sem voltam benn biztos, hogy arról a megoldásról volt szó – túl absztraktnak, túlzott feltételezésnek tűnt.

Aztán végül elfogadtam egy ismerősöm véleményét, aki szintén elég jól ismeri a Germán Gyógytudományt. Ő azt mondta, hogy a tüneteim csak a terhességi teszt példájával függhet össze.

Később aztán be is igazolódott az ismerősöm állítása, miután konzultáltam a „központtal”. Nem is volt olyan absztrakt a dolog, mint amilyennek tűnt először. Mivel a „kisfiamtól”, még ha csak mentálisan is, de végleg elszakadtam.

Hát igen, egy ilyen tünet együttesnek ilyen okai lehetnek, még ha ezt sokan nem is vagy csak nehezen tudják elképzelni.

De mi volt a folytatás: az ismerősöm azt tanácsolta, hogy a pakolásnál a túrót váltsa fel a káposztalevél. Eszembe is jutott sok olyan eset, amikor régen Édesapám is káposztaleveles borogatást használt, és a sikerek sem maradtak el.

Így aztán az ötletet nem is tartottam olyan abszurdnak, mint ahogy az más számára annak tűnhet. Mégiscsak a káposzta az Ókorban is már egy elismert segítségnek számított, éspedig a legkülönbözőbb esetekben. A Rómaiak például hat egész évszázadon keresztül állítólag nem ismertek más „gyógyírt” mint a káposztát. „Tisztítószerként” használták mind külsőleg, mind pedig belsőleg, például katonáik sebeinek kezelésekor. A Germán Gyógytudomány szemszögéből persze most gyógyulási folyamatokról beszélünk, de egy gyógyulást különböző gyógymódokkal támogatni egyáltalán nem mond ellen a szabályoknak. Egy erős torokfájás tüneteit is nyugodtan enyhíthetjük különböző szerekkel, mint például cukorkákkal, vagy akár slejmoldóval is.

Tehát be is szereztem gyorsan egy friss, zöld, lédús kelkáposztát. Este leválasztottam néhány levelét, alaposan megmostam, kivágtam a vastag részeket és simára gyúrtam a gyúródeszkán. Ezt követően ráhelyeztem a leveleket a mellemre, és hogy ne veszítsen a nedvességből, azokat még fóliával betakartam. Másnap reggel kicsit gyűrött volt a bőr a mellem, de aztán rövid idő elteltével az teljesen kisimult. A vörösödés elmúlt, már nem is feszült annyira és még talán azt is hittem – vagy bebeszéltem magamnak – hogy a mell mérete is csökkent picit. Ezeket a kelkáposztalevél-borogatásokat rendszeresen használtam, minden egyes alkalommal 12 órán keresztül, vagy még tovább. Néhány nap után már tényleg nagy örömmel tapasztaltam, hogy a mellem ténylegesen kisebb és puhább tapintású lett. Még nagyobb öröm töltött el, amikor láttam, hogy a mellbimbó is lassan kifelé kezdett domborodni. Aztán a kellemetlen szúrások is egyre inkább elmúltak. Ehelyett még egy kis viszketést kellett elviselnem. Mindenesetre a fent leírt párakötést még egy darabig használtam, a mellemet néha még írrel (Melkfett) kenegettem, masszíroztam és természetesen továbbra is jegeltem.

Időközben minden visszafejlődött. Az egész folyamat összesen 3 hétig tartott. Ne is gondoljunk arra, mi történhetett volna velem, ha nem ismertem volna a Germán Gyógytudományt. Valószínű, hogy már megoperáltak volna, egy lehetséges amputációról és arról, hogy a mellemmel mit tett volna egy operáció, ne is beszéljünk!

Dühöngök, ha arra gondolok, hány embernek kell szenvednie, akiken segíteni lehetne vagy hány millióan haltak már meg, akiknek nem kellett volna meghalniuk, ha a Germán Gyógytudományt már 17 éve nem bojkottálnák minden lehetséges eszközzel.

Ez valóban az emberiség történelmének legnagyobb Holokausztja!

(1998. évi beszámoló)