Húgyhólyaggyulladás foci miatt

Küldöm nektek saját esetemet, mely az idén történt velem.

Tavasztól újra és újra fájdalmaim voltak a hólyag környékén és ez együtt járt sűrű, erős vizelési ingerrel, melynek mottója az volt, hogy pisilés közben is úgy érzed, hogy pisilni kell.

Ez néhány hétig tartott, hétvégén mindig felerősödve, majd úgy kedd, szerda környékén enyhültek a tünetek. Egyre inkább zavart a dolog, úgyhogy elindultam a “hiba” keresésére.

Feltettem néhány kérdést önmagamnak:

Mikor kezdődött? – Tavasszal. – Pontosabban! – Áprilisban.

Mi történt áprilisban? – Fogalmam sincs. Semmi…

A semmitől nem lesz semmi! – Ez így igaz, de semmi nem jut eszembe!

Belenéztem a Tudományos Táblázatba, – “birtokkijelölés-konfliktus”!

OK, akkor menjünk végig a birtokaimon.

Otthon? – Minden rendben.

A munkahelyen? – Minden rendben.

Hmm, hol vannak az embernek még birtokai?

Mit csinálsz a szabadidődben?

Sok időt töltök a kutyával, de azzal minden rendben. Sakkozok, focizok.

FOCI = Bingo. Megtaláltam a konfliktust!!!

Már majdnem 40 éve focizok, mindig nagy örömmel és úgy gondolom, jól.

30 évesen abbahagytam az aktív focizást és az öregfiúk csapatában kezdtem játszani. Ott már nincs tét, mindenki örömét leli benne és testmozgásnak éppen megfelel.

40 évesen egy új városba, az új feleségemhez költöztem. Gyorsan találtam ott is egy egyesületet, ahol játszhattam, de soha nem illeszkedtem be igazán. Az utóbbi 6 évben volt EGY barátom, a többiek jelentéktelenek voltak számomra, de én is nekik. Ezen kívül volt ott 3 igazi seggfej, akiket könnyen tudtam mellőzni.

Az utolsó szezonban az addigi edzőnk helyett a fentiek egyike lett a tréner, aki bejelentette, hogy az új szezontól kezdve, ami áprilisban (!) kezdődött, több teljesítményre lesz szükség és ennek érdekében gyakran fog meghívni fiatal játékosokat. Ennek az lett a következménye, hogy az idősebb játékosok – köztük én is – egyre gyakrabban ültek a cserepadon és csak nézők lehettek, ill. csak néhány percet játszhattak. A meccsek mindig péntekenként voltak, ez tehát a magyarázat a hétvégi problémáimra.

Egyik ismerősöm által jött a megoldás, aki azt mondta: “Gyere át hozzánk focizni. Ott nincs stressz, senki nem vitatkozik, csak szórakozunk!” Pontosan ezt tettem és azonnal átjelentkeztem egyik egyesületből a másikba.

Fenti probléma soha többé nem jelentkezett, ezt követően nem is voltak komplikációk.

Gyanítom, hogy ez nem is egy mostani konfliktus volt mostani DHS-sel, hanem egy gyerekkori konfliktus sínje volt mindez.

Ezt a sínt (a régi konfliktus kísérőkörülménye) a legjobban úgy lehetne leírni, hogy: “De én miért nem játszhatok?” Akinek vannak idősebb testvérei, azok tudják, miről beszélek.

Nyilván ehhez társult a “fő sínem”, az IGAZSÁGTALANSÁG.

Alapjában véve én egy nyugodt ember vagyok, de ha igazságtalanság merül fel egy dologgal kapcsolatban, akkor mániás leszek. Ez tehát egy konstelláció.

Igen, ez így megy végbe, ha tudjuk, hogyan működik a biológia.

Csak azért írtam le a történetemet, mert nemrég találkoztam egy régi barátommal. Ő belekerült az orvostudomány darálójába, amikor véres volt a vizelete. Húgyhólyag- és prosztatműtét, de elővigyázatosságból még egy kis darabka béleltávolítás is…

 

Szeretettel

Steffen

 

Helmut Pilhar megjegyzése:

Steffen, hálás köszönet érte!

Ha az esetedben egy sínről lehetett szó, úgy korábban is kellettek legyenek húgyhólyagproblémáid.

Ez mindenesetre “birtokkijelölés-konfliktus” volt (valószínűleg azért, mert a cserepadra kényszerültél. Lehet, hogy “saját helyzetmeghatározás-konfliktus” volt?), amit minden játék után újra és újra megoldottál.

Te itt gyógyulási fázisban fellépő tünetekről írsz. Az utolsó gyógyulási fázis ugyanúgy befejeződött, mint az összes azt megelőző is. Amikor egyesületet váltottál, soha többé nem estél vissza a konfliktusba. Problémádra az egyesületváltás jelentette a megoldást.

Üdvözlettel

Helmut Pilhar