A német államügyészség minden eszközt megragadott arra, hogy Hamer doktort börtönbe juttassa. Dr. Ryke Geerd Hamer az „Egy mindenki ellen” c. könyvében örökítette meg az 1991. 08.25-én lezajlott tárgyalást:

„A kiadónál végzett egyik házkutatás alkalmával lefoglalt betegkartonok között nagy erőkkel kerestek olyan általam kezelt pácienseket, akiknek „kezelése” felróható lehetett volna ellenem.

A végén már csak egy Mimi nevű hölgybeteg maradt hátra, de az ő vezetékneve nem volt ismert. A tárgyalóteremben jelenlévők az alábbi párbeszédnek lehettek tanúi:

– Vádlott bevallja, hogy kezelt egy Mimi nevű hölgypácienst? – kérdezte Liptov bíró.

– Igen, tisztelt bíró úr, bevallom – feleltem neki nagyon halkan.

Ekkor örömittas mosoly jelent meg a bíró és Moesch államügyész arcán. A tárgyalóteremben morajlás hallatszott. „Vallomásomat” azon nyomban jegyzőkönyvbe vetették és a bíró azt kérdezte, hogy miért nem mindjárt ezzel kezdtem?

– Úgy féltem, tisztelt bíró úr! – hebegtem teljesen összetörve.

– Na, ez még néhány hónapot jelent, de majd figyelembe fogom venni együttműködési készségét.

– Ezt külön kérném, tisztelettel.

– Mi volt a páciens vezetékneve?

– Nem tudom, bíró úr.

– Nem baj, majd kiderítjük – mondta, majd az ügy sürgősségére való tekintettel azonnal kiadta a parancsot a rendőrségnek, hogy menjenek el Dr. Rosarius rendelőjébe, aki Mimi a nevű hölgybetegről a röntgenfelvételt készítette, és hozzák be tanúnak.

Dr. Rosarius megérkezett, megmutatták neki a röngtenfelvételt, aki igazolta, hogy az ő rendelőjében készült a felvétel, de sem a betegre, sem annak nevére nem emlékezett már, viszont úgy vélte, hogy az asszisztense talán tudja, ki volt az. A bíró ezért intézkedett az ügyben, behozatta az asszisztensét is a tárgyalásra. Amikor megérkezett, kissé zavartan közölte, hogy a Mimi nevű hölgybetegről nem létezik akta.

– Milyen kezelésben részesült Mimi asszony? – kérdezte tőlem Liptov bíró ezek után.

– Mimi asszonyt mammakarcinómával kezeltem, és most már teljesen egészséges.

Majd Liptov bíró megkérdezte tőlem, hogy megbántam-e a tettemet.

– Tulajdonképpen nem, bíró úr, tiszta volt a lelkiismeretem – válaszoltam neki őszintén.

Felvették a jegyzőkönyvbe, hogy a vádlott együttműködő, de nem tanúsít megbánást.

Közben Dr. Rosariusnak megengedték, hogy pár szót váltson az asszisztensnőjével, és ezután többször megkísérelte félbeszakítani a tárgyalást.

– Később, később! – intette le a bíró, de hamarosan szóhoz jutott.

– Az asszisztensem úgy gondolja, emlékszik az esetre. Mimi egy kis yorkshire szuka volt.

Liptov bíró ültében mintha kővé dermedt volna. Ennyire még senki sem nézte őt bolondnak, főképp nem ekkora nyilvánosság előtt! A közönség majd felrobbant. Az emberek nevetve csapkodták a combjukat.

Liptov bíró dühödten nézett rám.

– Te buta, arrogáns alak, nem érdemeltél mást – gondoltam magamban a vállamat vonogatva.

– Mimi esetét töröljük a jegyzőkönyvből – hirdette ki a bíró, miután nagy nehezen összeszedte magát.