A történet 2008 márciusában kezdődött, amikor anyukám átélt egy nagyon aljas, mocskos konfliktust (DHS) a saját három lánytestvérével. Az történt ugyanis, hogy a sógornőm születési rendellenességgel rendelkező gyermeket hozott a világra. A gyermeknek voltak női- és férfi nemi szervei is. Igyekeztünk a dolgot titokban tartani a kíváncsiskodók előtt, de kisvárosban élünk, és ez nagyon nehezen sikerült. Anyukám lánytestvérei összefogtak ellenünk és minden mocskos, hazug dogot kezdtek híresztelni a gyermekről, holott nem is látták. „Buzinak”, „fattynak” nevezték nyilvánosan, ami persze visszajutott anyukám fülébe. Megszakított velük minden kapcsolatot, de a mocskolódásuk folytatódott. A konfliktusát súlyosbította az a tény is, hogy az egyik testvér a közvetlen szomszédja, és akarva-akaratlan összefutott vele. 4 évig többé-kevésbé KA-fázisban volt és a szimpatikotóniás tüneteken kívül semmi mást nem észlelt. 2012 áprilisában, a kisgyermek negyedik korrekciós műtétje után valamelyest megnyugodott, hogy most már kezdenek a dolgok helyrejönni. .. Igen ám, de a mocskossági konfliktusa kibővült egy igazi szar(os) konfliktussal. Ugyanis ő észrevétlenül növesztette a karfiolszerű, kiválasztó jellegű szigmakarcinómáját, melynek következtében a széklete egyre vékonyabb lett. Pár hónap alatt a széklet vastagsága beteges gilisztára hasonlított. A székelések száma elérte a napi 20 alkalmat. Ami számomra nagyon árulkodó volt, az a kiválasztott fehér nyák mennyisége, ami nagy mennyiségben távozott a végbélen keresztül – napi kb 2 dl. Ez a nyák volt hivatott a nem kívánt bélsár-falat folyóssá tételére, feloldására, hogy minél könnyebben megszabadulhasson tőle.

Én akkor már 3 éve, aktívan tanultam a Germán Gyógytudományt. Abszolút világos volt számomra, hogy mi történik anyukámmal. Próbálkoztam többször elmagyarázni neki a történéseket, melyek annyira logikusak voltak, de ő egyre jobban félt, meg volt rémülve a tüneteitől. Így került el egy proktológushoz, aki azonnali béltükrözést javasolt, mivel már a sima rektális vizsgálatot sem bírta elvégezni. Másnap (2012. július vége) altatásban megpróbálták a kolonoszkópot bevezetni, de nem sikerült. A proktológus elmondása szerint, ahol a bélnek 2,5 cm kellene, hogy legyen az átmérője, ott anyukámnak csak 6 mm volt. Ébredése után az orvos közölte vele a tényeket, hozzátéve, hogy valamilyen tumor van a belében, melyből vettek mintát, és hogy minél előbb csináltasson alhasi- és kismedence CT-t, mivel a kolonoszkópia sikertelen volt. Ekkor kapta anyukám a sorban következő DHS-ét, melyből melanómát gyártott magának. Erre később térek ki.

2 nappal később az alhasi- kismedencei CT a következő eredményt adta: szigmabél adenokarcinóma, a végbélnyílástól 10 cm-re, 20 cm hosszan. Ezen a 20 cm-es vastagbélszakaszon mindössze 6 mm volt a bél átmérője. Ezen kívül infiltrálódott nyirokcsomókról és környező beszűrődött zsírszövetről szólt a CT leírása. Túlzottan kedvesen adták át a leletet, mondhatnám sajnálkozva… és rögtön hozzá tették, hogy azonnal menjünk a szakorvosunkhoz, hogy megbeszéljük az anus praetert – sztómát (!!!), melyet tartós megoldásnak tartanak, tehát soha meg sem szüntetnék!!! A további terápiáról is a szakorvossal kellett volna beszélni, de anyukám soha többé nem volt hajlandó visszamenni hozzá.

Ekkor döntöttem el, hogy a Germán Gyógytudomány segítségével újra egészségessé varázsoljuk!

Mivel a háziorvosa szabadságon volt, ezért 2 hetünk volt rá, hogy pozitív irányba fordítsuk azt, ami szerintem addig is pozitív irányú volt. Odaköltöztem hozzá, hogy megszüntessem a magárahagyatottság konfliktusát, ezzel csökkentve a bélen lévő helyreállítási ödéma méretét. Senki sem szólt az ileusz veszélyről, de reménykedtem, hogy a szindróma megszűntével ennek is csökken az esélye. Rengeteget beszélgettünk a jelen állapotáról, hogy melyik tünet miért van, és hogy milyen tünetek várhatóak a jövőben. Nagy fájdalmai voltak, mint utólag kiderült, a rengeteg felgyülemlett széklettől. Megbeszéltük, hogy ha az epileptoid krízishez ér, és véres-darabos dolgok távoznak, akkor nem pánikolunk, hanem pezsgőt bontunk és ünneplünk. 10 nap múlva ez is bekövetkezett. Nyugodt hangon kérdezte tőlem, hogy „Ugye kislányom azt mondtad, hogy amikor a véres cafatok jönnek, az már jó jel?” Örömkönnyek között ünnepeltük, hogy idáig eljutott. 2 napig tartott a daganat távozása. Az MK-fázis második fázisa nem csak pisi-fázis volt, hanem kaki-fázis is. Két nap alatt 10 kg-mal lett „soványabb” anyukám, ugyanis ennyi széklet ürült tőle, miután a daganat és a helyreállítási ödéma már nem zárta el az útját. 2 nap alatt a gilisztavastagságú széklet normális vastagságúra változott.

Közben elérkezett a nap, és elkezdett dolgozni a háziorvosa, de anyukám nem volt hajlandó elmenni hozzá, hogy megbeszéljék a sztómát, mivel „Én már nem úgy érzem magam, mint ahogy a papíron írja, eszem ágában sincs kirakatni a belem!”. Két hónap múlva ment el, teljesen más okból. Az orvos először firtatta a dolgot, de látva anyukám kicsattanó egészségét, gratulált neki, hozzátéve: „Nem tudom, hogy mit csinált, de jól csinálta!”

Azóta eltelt további 4 év, és hála a Germán Gyógytudománynak, anyukám (72 éves) makkegészséges

Visszatérek a melanómájára, mert ez is összefügg a bélkarcinómájával.

A sikertelen béltükrözés alkalmával a proktológus (József nevű) elég nyíltan fogalmazott, hogy szerinte mi van a bélben. Anyukámat komoly DHS-ként érték a szavai. 3 nap múlva (1 nappal a CT után) arra ébredt reggel, hogy jobb felől az arcán egy másfél centi átmérőjű fekete, karfiolszerű szemölcs éktelenkedik, ami előző este még nem volt ott.

Tudva, hogy a bőr irharétegéből fejlődik ki, ami egy bemocskoltság-konfliktusra reagál, rögtön kérdeztem tőle, hogy mivel érezte bemocskolva az arcát? Talán odacsapódott valami, amit támadásnak, mocskosnak érzett? Azonnal rávágta: „Amikor a rohadt Jóska (József nevű proktológus) a pofámba köpte (!!!!), hogy bélrákos vagyok!” Elnézést a vulgáris szóhasználatért, de muszáj volt anyukám szavaival leírnom, hogy érzékeltessem, mi volt a bemocskoltság konfliktusa. Kb 1 hónapig díszelgett az arcán, leragasztotta, hogy ne kérdezgesse mindenki, hogy mi az. A vége felé a külső felülete teljesen kiszáradt, elfolyósodott a belseje, és bűzös tuberkulotikus folyadék ürült belőle. Ezen is jót nevettünk, amikor közöltem vele, hogy most leprás. Végül a kiürült melanóma tok egyben levált, és leesett. Pici, halvány, alig észrevehető heg jelzi, hogy valaha ott volt.

Hálásan köszönöm Dr Hamernek, hogy közkinccsé tette a Germán Gyógytudományt, és ezzel megmentette anyukám életét!

Hálásan köszönöm azt is, hogy egészségügyi dolgozóként végre megérthettem testem működését, és a rengeteg „miértre” választ kaptam. 29 éve dolgozom egészségügyi nővérként, de csak az elmúlt 7 évben világosodtam meg, mióta minden napomat bearanyozza a Germán Gyógytudomány!

És nem utolsó sorban hálásan köszönöm Kelemenné Dévényi Juliannának, hogy lehetőséget adott, hogy ezt az esettörténetet leírhassam, ezáltal talán mások is okulhatnak belőle, erőt kapva, hogy igenis szinte mindenből van kiút a Germán Gyógytudomány segítségével!

Huszár Kornélia