2016. augusztusában azt tapasztaltam, hogy a hasam bal oldalán valami nyom, akadályoz kissé a mozgásban, ez kb. 2 hétig tartott, aztán megszűnt. Nem foglalkoztam vele, mert van bal oldalon egy 5 cm-es nyirokcsomó megnagyobbodásom, ami szokott változó panaszokat okozni. Ezután azt tapasztaltam, hogy változik a hasam, a műtéti hegek körül deformálódást, az oldalamon duzzanatot, és ödémát tapasztaltam a vesetájékon. Fájdalmam nem volt.
2016. szeptember 15-én addig ismeretlen fájdalmat éreztem a hasam bal oldalán a vese magasságában. Fájt a hasam is, és fájt a hátam és az oldalam is. Sajnos pont nyaralni indultunk Monte Negróba, ez ezer km-re van tőlünk. Az úton már nagyon rosszul voltam, hánytam. Az 1 hét alatt kimozdulni sem nagyon tudtam a szállodai szobából, alig ettem és ittam, hányingerem volt, nem volt székletem és vizeletem is kevés. Olyan erős fájdalmaim voltak, hogy 4 óránként fájdalomcsillapítót kellett bevennem. (Ibuprofen, Contramal) Az oldalamon lévő duzzanat a vese magasságában változatlan volt, kb 2-3 cm-nyi volt látható. (Mindezek mellett olyan erős, nagy mennyiségű menstruációs vérzésem volt, mint addig még soha.) Rettenetesen féltem.
Az egész október hónap fájdalmakkal telt, nagyon sok fájdalomcsillapítót vettem be. Közben észrevettem, hogy magas lett a vérnyomásom (160-180).
Voltam UH-on, ami a vese üregrendszer tágulatát mutatta, vizesedést a vese mellett, mellkas rtg-en folyadék látszott a bordák között.
November elején mikor Piliscséven voltam egyik napról a másikra rengeteget nőtt a duzzanat, kb. egy tenyérnyi lett, viszont a fájdalom egy csapásra megszűnt, ami másfél hónapja állandó és erős volt.
November 7-én készült hasi CT, ami 16 cm-es cisztaszerű képletet írt le a bal vese mellett.
November közepére még nagyobbra, két tenyérnyire nőtt a duzzanat, nagyon rosszul voltam, állandó hányingerem volt, és hánytam is. Energiám semmi nem volt, csak feküdni tudtam, és aludni. Napi 12-14 órát aludtam. Fájdalmam minimális volt, csak rossz közérzet és gyengeség volt. Mivel nem tudtam enni, lefogytam 48 kg-ról 44 kg-ra. Nagyon megijedtem, de szerencsére jött a segítség Hamer dr-tól. Elkezdtem hallgatni a Mein Studentenmachent. Másnap reggelre, mintha kicseréltek volna, energikus lettem. El sem akartam hinni. Persze nem úsztam meg ennyivel, következő nap újra gyenge voltam. Betartottam a dr. utasításait. Nem dolgoztam, rengeteget pihentem, éjjel- nappal szólt a zene, úgy tettem-vettem, mint egy nagyanyó. A párom és édesanyám gondoskodott rólam, adtak enni-inni, mert ahhoz is gyenge voltam, hogy egy teát készítsek magamnak. Arra kért a dr, hogy tartsak ki, jobban leszek, el fog múlni a hányinger, és kb. 3-4 hét múlva jobban leszek. Pár nap múlva megint hánytam, rengeteg szenvedés közepette szabadultam meg sok epétől, gyomorsavtól. Úgy éreztem, hogy a daganat annyira nyomja a szerveimet, hogy nem jut tovább az étel a beleimbe. Aztán 3 nap után megint jobban lettem. A hányásos rosszullét 2 hét múlva megismétlődött, 2 nap rosszulléttel kísérve. Aztán szép lassan kezdtem jobban lenni napról napra, a hányinger megszűnt. Mindezek mellett a bal lábam elkezdett zsibbadni, érzéketlenné válni, és időnként fájt is nagyon.
Két hét múlva egyik napról a másikra látható változás történt, mintha összement volna a daganat, csak egy tenyérnyinek éreztem. Jobban lettem, napi 2-3 órát dolgozok a munkámban, tökéletesen ellátom a háztartást, elmúlt a gyengeség. Lábzsibbadás még nem múlt el.
Jelenleg 2016. 12. 15-én olyan energikusnak érzem magamat (2-3 napja), amilyennek évek óta nem éreztem, és most már csak 2-3 cm-nek érzem a duzzanatot. Az étvágyam jó, már 46 kg vgyok.
Nagyon nagyon köszönöm Hamer dr!!!!!!!!!
