Emberek milliói, akik kénytelenek voltak alávetni magukat egy rákkezelésnek, nem is voltak rákbetegek, adja hírül a National Cancer Institute (Nemzeti Rákkutató Intézet). A túldiagnosztizálás és a téves diagnózis volt az oka annak, hogy számtalan embernek kellett – a diagnózis-sokkról nem is beszélve – úgy alávetnie magát műtétek borzalmas kínjainak, kemoterápiának és sugárkezeléseknek, hogy valójában nem is voltak betegek. Az amerikai rákkutató központ szerint a rákjárvány egyre szélesebb körű elterjedésének ez a két fő oka: az túldiagnosztizálás és a téves diagnózis.

 

Tényleg rákdiagnózis a rákdiagnózis?

Egyre több ember lesz rákos. Egyre több ember hal meg rákban. De vajon azok, akiknek rákdiagnózisuk van, vajon tényleg mindig a rákba halnak bele? Nem inkább egyre gyakrabban az agresszív rákkezelésekbe? Igen, egyáltalán biztos-e az, hogy egy ilyen diagnózis után Önnek valóban rákja van? És ilyen esetben vajon van-e mindig értelme az agresszív terápiának és vajon szükség van-e rá? Kérdések és kérdések – amilyeneket eddig jobb, ha nem tettünk fel, mert még mielőtt feleszméltünk volna, máris az összeesküvés-elmélet gyártóinak táborában találtuk volna magunkat.

A National Cancer Institute (Amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet) már 2013 szeptemberében a neves Journal of the American Medical Association szakfolyóiratban kiadott egy hivatalos közleményt, melyben pontosan ezeket a kérdéseket vették górcső alá.

A korai felismerés problematikája

Az utóbbi 30 évben a rákszűrés és a korai felismerés állt az események középpontjában. Természetesen a cél szentesítette az eszközt. Mindenáron meg akarták akadályozni, hogy a rákot csak a késői stádiumában vegyék észre. És csökkenteni akarták a rákos elhalálozások számát. A tanulmányok azonban más eredményeket mutatnak fel, mégpedig azt, hogy nem érték el a fenséges célokat.

Most ugyanis szignifikáns növekedés látható a korai stádiumú rákos megbetegedéseknél – ráadásul úgy, hogy a késői stádiumú rákos megbetegedések száma nem csökkent. Ebből kiderült számunkra, hogy milyen hihetetlenül komplex a rák nevezetű betegség. És míg sok ember számára már a „rák” szó önmagában egyet jelent a keserves és gyötrelmes közeli véggel, már rég köztudott, hogy a rákkezelésnek sokféle különböző módja van – és már rég nem az összes rákfajta halálos vagy, hogy nem mindegyik képez áttétet. Nem ritka, hogy emberek rákos elváltozással együtt élnek életük végéig úgy, hogy az nem fejlődik tovább vagy, hogy nem is szerez róla tudomást, illetve érezné – feltéve, ha elmegy egy rákszűrésre.

Csak a rákot illene ráknak nevezni – annak első fokozatát nem

A ráknak ez a komplexitása természetesen bonyolulttá teszi a korai felismerést. De a szakértőknek lehetőséget ad arra, hogy másféleképpen folytassák a rákszűrést – vélekedik a National Cancer Institute. Az lenne a cél, hogy csak olyan rákfajtákat azonosítsanak és kezeljenek, amelyekről valóban tudjuk, hogy veszélyesek.

Vegyük például a mellrákot. Az, amit gyakran mellráknak diagnosztizálnak, az még nem mellrák, hanem annak az ún. első fokozata. A duktális karcinóma in situt  DCIS-nek rövidítik. Itt egy olyan sejtszöveti elváltozásról van szó, amely nők millióit érinti és amely rákká fajulhat, ez azonban csak az esetek 40%-ánál következik be.

Mindezek ellenére az érintett nőknek azt mondják, hogy ez a rák első fokozata és ez feleslegesen szítja a félelmet. Annak ellenére, hogy eddig nem tudták, hogy melyik nőnél fajul el a DCIS az elkövetkezendő években invazív rákká, mindegyiküket körülbelül ugyanazzal az agresszív módszerrel kezelték.

Időközben vannak ismert módszerek (bizonyos vérértékek), melyekkel fel tudják becsülni, hogy a DCIS milyen rákkockázati tényezőt jelent egy-egy nő számára. Viszont a National Cancer Institute véleménye szerint a DCIS-t ugyanúgy, mint a HGPIN-t, nem kellene többé ráknak nevezni.

A HGPIN a prosztatarák első fokozatának megjelölése és annyit jelent, hogy magasfokú prosztata intraepitheliális neoplázia. Itt olyan prosztatasejtekről van szó, amelyeket nagyon gyanúsnak ítélnek meg, a rák első fokozataként. A HGPIN-nél is már akkor is kezdik a rákterápiát, ha az azt követő biopszia nem mutatja ki a rákos sejteket – a biztonság kedvéért.

A rákterápia a rák fő oka

A hagyományos rákterápia továbbra is a rák egyik fő okaként tehető felelőssé – és ez nem egy akármilyen bio-guru véleménye, akinek szavára úgysem ad senki sem, hanem ezt az amerikai kormány Nemzeti Rákkutató Intézete állítja. Természetesen az intézet számára nem marad más hátra, mint továbbra is ajánlani a szokásos diagnózis- és kezelési eljárásokat akkor is, ha ezek nem éppen dicsőségesek.

Emberek olyan milliót vetették és vetik alá nagyon mérgező terápiáknak már a rák ún. első fokozatában, melyek sok esetben egyáltalán nem fejlődnek ki rákos betegséggé és ezek a terápiák gondoskodnak arról, hogy az illetők egyszer valóban rákosak lesznek. A Los Angelesi University of California Rákkutató Központjának kutatói például 2012-ben felfedezték, hogy a mellrákos sejtek (melyek kezelhetőek lennének) a sugárkezelés hatására nagyon rosszindulatú rákos őssejtekké képesek elváltozni, melyek 30-szor rosszindulatúbbak, mint az eredeti rákos sejtek. Az őssejtek tudvalevően gyakran rezisztensek a terápiákra és ez az oka annak, hogy a rák újra és újra felbukkan, nem lehet már leküzdeni és végül halálhoz vezet.

Kérdőjelezzük meg a rákdiagnózist

Ezért egy rákdiagnózis esetén több véleményt be kell gyűjteni. Arra is törekedni kell, hogy a dolgokat nevén nevezzük – és hogy ne ráknak hívjuk azt, ami még nem is az. Meg kell kérdezni annak valószínűségét, hogy a rák első fokozatából mekkora az esély arra, hogy valóban kialakul a rák. Ugyanígy be kell vonni konkrét vérmarkereket a diagnózisba, melyek alapján könnyebben felbecsülhető a rák kialakulásának kockázata az első fokozatból. Ezen felül érdemes olyan szakorvosokat felkeresni, akik csak komoly megfontoltság után közlik a diagnózist és a túldiagnosztizálással nem okoznak halálfélelmet és diagnózis-sokkot a páciensnél („Önnek rákja van!”, amikor az még a ráknak csak egy első fokozata).

Forrás: https://www.zentrum-der-gesundheit.de/media/cache/article_pdf/chemotherapie-fuer-millionen-menschen-nach-falschdiagnose.pdf

Felhasznált irodalom:

• Esserman LJ et al., Overdiagnosis and Overtreatment in Cancer: An Opportunity for Improvement” JAMA. 2013;310(8):797-798. doi:10.1001/jama.2013.108415, (Überdiagnose und Überbehandlung bei Krebs: Eine Gelegenheit zur Verbesserung) (Studie als PDF)
• Lagadec C, Pajonk F et al., “Radiation-induced Reprograming of Breast Cancer Cells”, Stem Cells, 10 FEB 2012 DOI: 10.1002/stem.1058, (Umprogrammierung von Brustkrebszellen durch Bestrahlung) (Studie als PDF)