(1995 óta ismerem a Germán Gyógytudományt)

Az ún. betegséglefolyás

2001.03.21-én, szerdán reggel ugyanúgy mentem dolgozni, mint minden reggel. Délután vizelési problémáim adódtak. Ahogy elkezdtem vizelni, rögtön utána összenyomta a húgycsövet a prosztata, majd utána csaknem félóránként kellett vizelnem. Amikor este hazaérkeztem, mondtam a feleségemnek – „Problémám van a vizeléssel, ez biztosan a prosztata aktivitását jelenti” – Nem akarta elhinni és azt mondta – „Ebben a korban?” – 51 éves voltam°. Két éjszakán át, 21-én és 22-én magas lázam volt, elérte a 39,5°-ot  is. Világos volt számomra, hogy a baktériumok végezték a munkájukat. Elhalasztottam az orvoslátogatást, mert azt hittem, anélkül is megbirkózom vele. De egyre rosszabb lett a helyzet és hétfőn, 2001.03.26-án munka után elmentem az orvoshoz. Már csak cseppenként tudtam pisilni. A húgycső teljesen össze volt nyomódva. A húgycső teljes elzáródása azonban csak a férfiak 5%-ánál fordul elő.

Az orvos megvizsgált és megállapította a prosztata megnagyobbodását, vérvétellel meghatározta a PSA-értéket. A PSA-érték 92,6 ng/ml volt (a normál érték 0-4 között fekszik). Dr. Hamer szemináriumain megtudtam, hogy ilyen esetnél csak egy megoldás van, mégpedig a katéter. Az orvos megígérte, hogy délután fel fogja helyezni nekem.

A feleségem teljesen pánikba esett és azonnal kért egy időpontot az urológustól, ahová 2001.03.27-én délután 16:00 órai időpontra el is mentem. Meg volt rökönyödve, hogy mennyire tele van a húgyhólyagom. Felrakta a katétert, én pedig megkönnyebbültem. Azután a magánrendelőjében egy beszélgetés során óvatosan fel akart készíteni lelkileg egy műtétre. Ő ugyanis a körzeti orvostól már megtudta, hogy nem akarom megműttetni magam.

Az urológus próbált hatni rám és azt mondta, hogy neki is volt egy páciense, aki nem vetette magát alá a műtétnek, és akinek 6 hónap után az agyában megjelentek az áttétek, és röviddel azután pedig meg is halt.

Ekkor kénytelen voltam kinevetni az urológust. Hisz Hamer doktortól tudtam, hogy mi a helyzet azzal metasztázis-mesével. Így tehát elengedett a katéterrel, és 14 napra kiírt betegállományba. Egész karrierem alatt ekkor mentem először betegállományba. 2001.03.30-án, péntek délelőtt 10:00 óra körül szövetmintát vettek (biopszia). Fél 12-re volt egy időpontom a koponya CT-felvételre.

Amikor a hétvégén vizeltem, elfelejtettem kinyitni a katéteren a csapot és észrevettem, hogy mellette ki tudott folyni a vizelet.

2001.04.09-én, hétfőn újabb vérvizsgálatot csinált a háziorvosom. Ekkor a PSA-érték 16,4 ng/ml volt. Nagyon büszkén mondtam neki, hogy – „Na látja, nincs szükség a műtétre, az érték csökken.” –  Mire ő azt válaszolta, hogy esélyem sincs kikerülni a műtétet.

2001.04.01-jén, hétfőn újabb vérvétel, valamint vizeletvizsgálat is történt. Itt a PSA-érték felment 18,5-re. Most megint az ő kezében voltak a jobb lapok és azt mondta – „Látja, a PSA-érték megint felszökött.”

Ezután felhívtam Hamer doktort. Biztosított afelől, hogy ez egy nagyon is normális jelenség, teljesen felesleges aggódni emiatt. A PSA addig fog ingadozni, amíg vizsgálódnak ezen a téren.

2003.04.19-én, csütörtökön reggel 9 órakor a háziorvos eltávolította a katétert.

Délután meg volt beszélve az urológussal egy találkozó, aki megkérdezte, hogy voltam-e vizelni, mire azt mondtam, hogy – „Igen, kétszer.” – Ultrahangos vizsgálaton megállapította, hogy a hólyag teljesen üres.

Ezután megírta a leletet, mérgesen közölte, hogy a biopsziaeredmény elveszett. Lediktálta, hogy a PSA-érték az akut időben 16,4 volt. A végén kérdőre vontam és mondtam neki, hogy az érték akkor 92,6 volt. Elnézést kért és lediktálta a helyes értékeket.

Ezután még egyszer beszéltem Hamer doktorral, azt javasolta, hogy maradjak mindennel nyugton szeptember-októberig.

Az első ismételt vérvétel 2001.09.03-án történt, és láss csodát, a PSA-érték 2,8 ng/ml volt. A 2002.02.19-i vérvétel eredménye során pedig 2,17 ng/ml.

2002.05.10-én újból készült egy vérkép, itt az érték 1,89 volt, egy 2003.03.05-i vérvételnél pedig 2,01 ng/ml volt.

Ezzel számomra az egész ügyet lezártnak tekintem, a mai napig makkegészségesnek érzem magam. Szexuális téren újra minden a régi és a vizeléssel vagy a vizelettartással sincsenek problémáim.

Gyógyszerek

A háziorvos 2001.04.17-én a vizeletmintából megállapította, hogy káros baktériumok vannak a húgyhólyagomban, mire antibiotikumot írt fel, melyeket azonban nem szedtem be.

Ezen felül az urológus felírt egy „OMIC” nevű gyógyszert, amit életem végéig kellett volna szednem. Ezt szintén nem szedtem be.

A műtét káros következményei

Amennyiben a prosztatát részben vagy teljesen eltávolítják, az alábbi károsodásokkal kell számolni:

1. Inkontinencia: a betegeknek csak néhány százaléka olyan szerencsés, hogy a műtét után még tudják tartani a vizeletet. (Ez súlyos teherré válik a későbbi életében.)
2. Impotencia: erre ugyanaz vonatkozik, mint az 1. pontra.
3. Hormontabletták folyamatos szedése.
4. Esetleg más, előre nem látható kellemetlenségek.

Biológiai konfliktus

Ocsmány, félig genitális konfliktus

Biológiai értelem

A prosztata aktívvá válik annak érdekében, hogy több váladékot tudjon termelni és ez által a spermiumot jobban a megfelelő helyre tudja szállítani.

Mikor válik aktívvá a prosztata?

Például az alábbi esetekben:

1. Egy férfi azt hiszi, hogy nem lesznek unokái (az én esetem)
2. Egy férfinek vagy egy barátnője, aki elhagyja őt egy másik férfi kedvéért.
3. Egy apának van egy fia, aki tévútra került (drogok), vagy homoszexuális.
4. Egy apának van egy lánya, aki tévútra került (pl. drogok), vagy leszbikus.

Én hogy kerültem aktív fázisba a prosztatámmal?

1999 októberében a fiam alávetette magát egy agyműtétnek. Ezután a bal oldala lebénult. Akkoriban együtt élt egy csinos brazil lánnyal. 2001 januárjában egy ebéd után a jövőbeli menyem megkérdezte, hogy ülünk-e, mert nagy meglepetése van számunkra. Kíváncsian vártuk a választ, ő pedig azt mondta – „Lehet, hogy várandós vagyok, de csak később tudom majd biztosan megmondani, majd ha megcsináltam a tesztet.”

Amikor a jövőbeli menyem ezt a bejelentést tette, a feleségemmel ugyanarra gondoltunk – „Ne most és ne ebben a helyzetben” –, és ráadásul nem voltak összeházasodva. Feleségemmel együtt nagyon katolikus neveltetésben részesültünk.

Majd 2001.03.20-án elment egy ultrahangos vizsgálatra és persze várandós volt. Amikor este hazaértem és a TV előtt ültem a feleségem megmutatta az ultrahangos felvételt és egyértelműen fel lehetett ismerni, hogy ott valóban volt valami. Számomra ez 100%-os bizonyítéka volt annak, hogy várandós volt.

És 2001.03.21-én reggel elmentem a munkába és 14:00 óra körül észrevettem, hogy komoly vizelési problémáim vannak. Ekkor a prosztata már nagyon meg volt duzzadva.

Apaként vannak ilyen gondolatai az embernek, hogy a fiának vagy a lányának vajon lesznek-e gyermekei, ami által a család szaporodik. Annak idején én is eljátszottam a gondolattal, hogy a fiam esetleg nem lesz képes gyermekeket nemzeni (bénultság, mozgáskorlátozottság stb.). A mai állapotában már tud járni és tudja mozgatni a bal karját. Jól érzi magát és elfogadta a korlátozottságát.

A prosztatának az az értelme, hogy ha nincsenek utódok kilátásban, akkor aktív lesz és jelentősen több váladékot termel, hogy a spermiumok szállítása javuljon. Az agyam ezt azonban a fiam helyett irányította így. Biológiailag tekintve azért kerültem aktív fázisba a prosztatámmal, hogy utódokat tudjak nemzeni.

A megoldás az, hogy mindezt elfogadjuk, vagyis Hamer doktor azt mondta, amikor egyik este felhívtam a katéter felhelyezésekor és beszélgettünk a prosztatáról, hogy – „Örüljön a kis unokájának”. Még elmondtam neki az is, hogy – „Nincsenek is összeházasodva” –, mire ő úgy vélte, hogy – „Az nem baj, azt még be lehet pótolni” –, amit aztán 2002 szeptemberében meg is tettek.

Ha ellenszenvvel kezeltem volna ezt az ügyet, akkor a prosztata bizonyára aktív maradt volna.

Itt szeretnék Hamer doktornak is köszönetet mondani, hogy felfedezte a Germán Gyógytudományt, valamint amiért oly sokszor adott a családunknak tanácsot. Helmut Pilharnak is köszönöm, hogy az interneten terjeszti az ismereteket.

 

Belgien / Nieder-Emmels, 2004.05.01.

A rákot gyógyítani lehet– de nem lehet leküzdeni…

 

Üdvözlettel

Joseph Henkes