Nem messze tőlünk van egy nagy, nyilvános betonozott terület, ahol esténként összejönnek az anyukák a gyerekeikkel – csecsemőktől a kamaszokig – és a kutyáikkal.  Ez a hely amolyan mindenki óvodája. Általában a feleségem jár oda az ötéves, balkezes kisfiunkkal.  Ott mindenki ismeri egymást, a gyerekek remekül eljátszanak együtt és a kutyusok is ott ugrándoznak körülöttük.

Én (apa) 3 nappal ezelőtt vittem el oda a fiamat.

Úgy hetente kétszer jelen van egy anyuka a 6 éves, helyes, ragyogó kékszemű, de kezelhetetlen kisfiával. Az anyuka be is vallja, hogy a fia nevelésében kudarcot vallott, a fia egy reménytelen eset, aki megedződött a két sokkal idősebb testvére mellett, azt csinál, amit akar és folyamatosan hazudik. Ha hazugságon kapják rajta, gúnyosan nevet és továbbszalad.  Rajtuk kívül ott volt még három másik fiú is (egy 4 éves és két 5 éves), akikkel a fiam amúgy jól kijön és jókat szoktak játszani. A fiúk közül ketten már régóta dzsúdóznak. Két fiú kezűségét ismerem, de a hogy a másik kettő jobb- vagy balkezes…?

Egy ismerősömmel ültünk a tér szélén és beszélgettünk, miközben a fiúk fogócskáztak. Az anyukák távolabb gyűltek össze és szintén cseverésztek.

Helmut Dr. Hamer irodalmából, a farkasfalka példáján keresztül magyarázta el videójában a rangsor létrejöttét.

Ha egy alfa továbbra is alfa akar maradni, ahhoz a nemileg érésben lévő fiatal farkastársának le kell zárnia a birtokzónáit. Ezt az agyi kasztrálást úgy teheti meg, ha izoláltan (az anyja nincs mellette), váratlanul (hátulról), nagyon hirtelen és drámai módon (lehetőleg brutálisan) megtámadja és megharapja. Ez így működik a jobbmancsos farkasnál. Ha azonban a farkasfiú balmancsos, akkor a konfliktus a mániás oldalára csapódik be (lóugrás), kétszer olyan mániás lesz és megduplázott energiával nekimegy az alfának. Ha győztesen kerül ki a verekedésből, ő lesz az új alfa. Ha viszont alulmarad, konstellált és bolond lesz, majd a falka bohócaként újra kölyökvédelem alá kerül.

A történet érthetősége kedvéért maradok ennél a terminológiánál, vagyis a 6 éves, jobbkezes fiút (kb. 5 cm-rel magasabb a többieknél) alfának, a többi 3 (egy 4 éves és két 5 éves) fiút pedig másodfarkasnak fogom nevezni, hogy összefüggésében áttekinthető legyen a történet.    A fiam ebben a felvonásban a balmancsos fiatal farkaskölyök.

A fogócska közben kisebb dulakodásra került sor, de semmi komoly nem történt. Hirtelen azonban az alfa hátulról a balkezes fiam lapockái közé ütött az öklével (izoláltan átélt = az apa 15 méterre volt tőle, váratlan = hátulról, hirtelen és traumatikus = brutális).  A fiam sírva fordult felém és panaszkodott, hogy – „Auuu, ez a fiú megütött engem!” – Kinyújtottam a karomat, rámutattam az alfára és ráparancsoltam a fiamra, hogy – „Fordulj meg és üss vissza!” – Abban a pillanatban mindkét öklével nekiment az alfának.

Hirtelen azonban a fiamat még a másik három „másodfarkas” is megtámadta, akik egyszerre rúgták, ütötték, tépték a pólóját, húzták a haját. Mindez nem fékezte őt, egyre mániásabb lett és vadul hadonászott maga körül, amivel el is érte a célját. Hirtelen az alfa többször hátulról mindkét lábával hátba rúgta a fiamat, aki hason fekve landolt a földön. Épp indultam volna, hogy megmentsem, de ő akkor már fel is ugrott és két öklével ütötte jobbról-balról az alfa fejét. Az teljesen ledöbbenve állt, mindkét kezével fogta az arcát. Míg az alfa visszavonult az édesanyjához, a fiam kétszer olyan hevesen (dupla mánia) harcolt a másik három másodfarkassal. A „másodfarkasok” sorra menekültek az anyjuk védelmébe, csak az utolsót kellett az anyának „kimenekítenie”.

Az anyukák természetesen fel voltak háborodva a fiam miatt, kioktattak, hogy neveljem tisztességesen, mert így nem lehet őt közösségbe engedni. Én erre felemeltem az ujjamat és megkérdeztem, hogy – „Négy egy ellen, az fair? A fiam fantasztikusan megvédte magát!” – Hol volt az anyuka, amikor a falkában a fia rátámadt az én fiamra?

A fiam ujjongva, nevetve, szakadt pólóban szaladt át a téren. Azok négyen az anyjuk ölében ültek és gyanakodva figyelték. Ekkor a fiam fogta az ex-alfa biciklijét, ment vele két kört, majd visszatette (megjelölte a birtokát). Ha a fiúk 10 évvel idősebbek lettek volna, akkor a fiam a bicikli helyett az ex-alfa barátnőjét fogta volna és megcsókolta volna a szeme előtt (gondolom én).

Büszke vagyok a fiamra, amennyire egy apa büszke lehet egy olyan fiúra, aki győzedelmeskedett az első összetűzésben. Otthon mindketten lelkesen meséltünk a történtekről, de gondolom, az már csak természetes, hogy az anyukák lelkesedése ilyenkor nem túl nagy.

Örülök, hogy ott voltam azon az estén. A feleségem az első hátbatámadás után vigasztalva ölbe vette volna, pedig jobban tette volna, ha felszólítja: üssön vissza. Akkor viszont beprogramozva maradt volna a birtokvesztés-konfliktusa, nem lett volna megoldva és nem is fordult volna át diadalba.

Már a fiunk születésénél megfogadtuk, hogy az alábbi idézet (szerző ismeretlen) szerint fogjuk őt felnevelni: „Anyukák, neveljetek fiaitokból harcosokat, hogy valaki más ne csinálhasson belőle katonát!”

Harcos az, akinek van tudása és lelkiismerete, aki saját maga dönt a cselekedeteiről és lelkiismerete ellen nem teljesít parancsot. A katona egy biorobot, aki parancsot teljesít és előírt szabályok szerint él anélkül, hogy végiggondolná, mit is követ. A tudás és a lelkiismeret ilyenkor csak zavaró tényező.

 

Helmut Pilhar megjegyzése

Még ha „politikailag nem is tűnik helyesnek”, megtapsolom a kisfiút és minden elismerésem neki és az édesapjának. Bravó!

A gyerekek körében nagyon szépen lehet követni ezt a rangsorolást, ami alapvetően „igazságos” és a természetben „természetes”. Minden gyerek a saját biológiai besorolásának megfelelően foglalja el a helyét a „falkában”. Egészséges testben lelkileg egészséges ember lakik! A mai politikában ez a rangsorolás már nem zajlik biologikusan és érthetően, hanem fölérendelt hatalmak a biológiával ellentétes módon, mesterségesen építik fel a rendszert. Szolgálatkész bábfigurákat (bohócokat) helyeznek olyan pozíciókba, ahová önerőből soha nem tudtak volna bekerülni. A bolondok vezetése miatt válik a társadalom láthatóan egyre őrültebbé (nem biológiai). Már nem az igazmondás, hanem a hazugság és az alattomosság uralkodik.

Ne a (hamis) prófétáinkról vegyünk példát, hanem az anyatermészetről, a (mindenkire egyenlően) ható természettörvényeivel.

2018.06.26.