“Germános” gondolatok

Kezdetben vala az ige, vagyis a gondolat. Azt a gondolatot vajon ki sugallja nekünk? Létezik-e rajtunk „kívül” valami más, amit emberi ésszel fel nem foghatunk?

Tulajdonképpen hogy működik a gondolat – mi gondolkodunk vagy gondolkodnak helyettünk, vagyis gondolkodtatnak-e minket? Vajon az, amit teszünk, azt valóban mi tesszük-e?

Egy történet arról, hogy milyen befolyást gyakorolhat ránk a gondolkodásunk:

Egy gazdának van egy fia, aki balesetet szenvedett lovaglás közben. A lovat el kellett altatni. Jöttek a szomszédok és azt mondták: Micsoda pech!
– A gazda azt válaszolta: nem tudom.

Egy héttel később a fia balesetet szenvedett a traktorjával. Újra jöttek a szomszédok és azt mondták: Micsoda pech!
– A gazda azt mondta: nem tudom.

Egy héttel később a fia eltörte a lábát. Újra jöttek a szomszédok és azt mondták: Nahát, neked aztán nagy peched van a fiaddal!
– A gazda azt mondta: nem tudom.

Egy nappal később toborozták a férfiakat a háborúba. A fiú alkalmatlan volt, mert eltört a lába. Ő volt az egyetlen, akit nem vittek el. És jöttek a szomszédok és azt mondták: Micsoda szerencse!

Jobban tesszük, ha az érzéseinkre hallgatunk! Ki is mondjuk néha, hogy a belső megérzésem szerint cselekedtem. Mit jelent ez? Vajon mi az a valami bennünk, ami döntésre késztet minket? A hasunk? A fejünk? Igen, de hogyan? És innen kezdhetjük elölről az elmélkedést.

Amit ma érvényesnek hiszünk, az holnapra már elavul. Tulajdonképpen miben bízhatunk?

Csak saját magunkban!

Mondhatjuk, hogy mindez szép és jó. De vajon tényleg magunkban bízunk, ha magunkban bízunk? Vagy felvettünk már oly sok „idegen” meggyőződést, hogy csak azt hisszük, hogy az a mi saját meggyőződésünk? Ezen is el lehet gondolkodni.

És ilyenkor elkerülhetetlenül felmerülnek az alábbi témák: élet a halál után, reinkarnáció, hipnózis, transz, (para-) pszichológia, ezoterika, hit, vallás, filozófia, misztika, angyalok…

És miért van az, hogy egyesek érdeklődnek egy téma iránt, ami másokat viszont teljesen hidegen hagy? Valaminek lennie kell, amiért az emberek újra és újra tovább kutatnak.

Ez egy kényszer, hogy megtudjuk, honnan is jöttünk, mit csinálunk itt, és hová tartunk.

Sok nyitott kérdés… és ezekre keressük a választ.

Túlzás azt mondani, hogy a Germán Gyógytudomány választ adhat rájuk, de megpróbálhatjuk, mert az nagyon komoly kapcsolatban áll ezekkel a kérdésekkel, hiszen magától az élettől kapunk rájuk választ.

Az anyatermészetben csodálatos rend uralkodik.

BIOLÓGIA = AZ ÉLETTEL FOGLALKOZÓ TUDOMÁNY

Bio jelentése: Élet (görög szógyök: βίος bio, ‚élet’)
Lógia szó jelentése: Az említett területtel foglalkozó tudomány

A Germán Gyógytudományban 5 BIOLÓGIAI TERMÉSZETTÖRVÉNYT ismerünk, amelyek teljesítik a természettörvények szigorú kritériumait (pl. reprodukálható a soron következő eseten és a folyamat előre jelezhető).

Mindennek értelme van, mert

véletlenül nem fáj a fejünk (migrén),

véletlenül nem lesz neurodermatitisünk (bőrkiütés),

véletlenül nem lesz kötőhártya-gyulladásunk,

véletlenül nem lesz övsömörünk,

véletlenül nem leszünk náthásak.

Ha mindez véletlenszerű lenne, minden másképp nézne ki a Földünkön! Hála Istennek, ez nem így van! 

Ha a testről beszélünk, mindig hozzá kell gondolni a lelket és az agyat is!

Ez a nézet sajnos szemben áll a jelenlegi (ál)tudománnyal. Mert amíg a lélek-agy-szerv együttműködésének létét elutasítjuk, addig nem lehetünk egészségesek.

Ez a tudás megteremti a saját testünkben az áldott otthon belső harmóniáját. Másképp nincs arra módunk, hogy elkerüljük a betegségeket. Mindig kapunk utalásokat, először csak kicsiket, majd egyre nagyobbakat arra vonatkozóan, hogy miért vagyunk itt a Földön.

Ha ezt elfelejtjük, vagy nem vesszük tudomásul, akkor jelzéseket ad a testünk.

Figyelem: zsákutca! 
Figyelem: egyirányú utca!
Figyelem: lavina!

Mert az élet és a testünk kommunikál velünk és jó lenne, ha megértenénk.

Most már meg is tudjuk érteni mindezt.

És ez egyben a terápiát is magában foglalja.

Legfelsőbb parancsolat a Germánban tehát: alázat, alázatosság a teremtő előtt, a természet előtt, az egész univerzum előtt.

Egy görög idézet: „Mi nem tudunk semmit, csak találgatunk.”

Ennek vége, mert kezünkben van a szervezetünkben zajló folyamatok értelmének tudása és ezzel szeretetteljesen kellene/kell bánnunk.

De az isten szerelmére, nehogy felhígítsuk, hanem alkalmazzuk úgy, ahogyan azt Dr. Hamer tanította nekünk!

A gyermekeink a jövőnk, tőlük tanulhatjuk meg újra a nevetést. Nekünk, felnőtteknek az lenne a feladatunk, hogy kísérjük őket az életben és megvédjük őket a veszélytől. Hogy mikor vannak veszélyben, azt azonban nehéz felismerni. Mert a veszélyek általában el vannak rejtve, ez már csak így van a természetben. Ezért maradnak a kicsik mindig az anyjuk mellett, ott tanulnak és ott vannak biztonságban.

És mit csinálunk, mi emberek? Aki teheti, már 3 éves kortól óvodába adja őket. Hiszen az anyukának pénzt kell keresnie.

Hogy ez vajon bio – logikus-e, azt meg lehet kérdőjelezni.

Vagyis, hogy az élet logikájával összeegyeztethető-e. Aligha van ez így.

Sokkal értelmesebb lenne, ha a gyermek minimum a 6. életévéig az anyja mellett maradna. Még a teljes gazdaságra is előnyt jelentene, mert

a)  sokkal több férfi találhatna munkát,
b)  sokkal kevesebb gyermekbetegség lenne,
c)  a családoknak megint sokkal több idejük lenne egymásra,
d)  ezáltal sokkal kevesebb konfliktust élnének meg.

Persze ezek a gondolatok nem felelnek meg a mai irányzatoknak. Mi nem is akarunk feltétlenül megfelelni a mai trendnek, hanem a Germán Gyógytudománnyal Dr. Hamer megmutatta, hogy miképp térhetnénk vissza a természethez. Nem a fára gondoltam természetesen, hanem kívánok egy befelé vezető utat. Mert mindannyiunknál bennünk van elrejtve az igazság.

Azt kívánom, hogy megértsük ezt a nyelvet, és hogy aszerint cselekedjünk, áldással az összes élőlényre.

Kívánok szeretetet a bolygónknak,
kívánok bölcsességet minden népnek,
kívánok békét a Földön,
kívánok örömöt a szívekben,
kívánok szabadságot minden élőlénynek.

Azt kívánom, hogy kívánságaim a bolygó többi lakójának is legyen a kívánsága. Egy összkollektíva kívánsága realitássá válik. És akkor az igaz lesz.

Akkor minden valóságos lesz és az is marad.

Akkor már nem kell félni, mert akkor ezt az érzést már nem is fogjuk ismerni.

És akkor majd azt kérdezzük: „Régen tulajdonképpen mitől féltek az emberek?”

Tudom, hogy ez így lesz, és a TUDÁS hatalom.

Egy pozitív, életigenlő hatalom, minden élőlény számára.

Ki fél? Az, aki semmit vagy keveset tud. Ezek az emberek átruházzák a saját maguk felett gyakorolt hatalmukat másokra. Tanárokra, hivatalokra, bírókra, orvosokra, tudósokra, papokra stb.

Bíznunk kellene újra az erőnkben, a megérzéseinkben, a tudásunkban és akkor majd újra bízni fogunk saját magunkban.

Ki fél Isten büntetésétől?
Ki fél egy gyógyíthatatlan betegségtől?

Ki mondta, hogy Isten büntet?
Ki mondta, hogy vannak gyógyíthatatlan betegségek?

Isten nem büntet, Isten VAN.

Gyógyíthatatlan betegségek nincsenek, csak téves gondolkodás.

Aki fél, az másképp reagál, mint egy olyan ember, akinek önbizalma van.

A félelem sajnos egy nagy üzlet, amelynek fenntartása sok embercsoport érdekében áll.