Szájfájás és égő nyelv

Egy haláleset kapcsán egy örökös közösség tagja lettem. Ez arról szólt, hogy az alapító családi ház eladását nem kell elsietni és hogy az eladás kapcsán egy bizonyos összeg nem írható alá.

A ház egyik felében már évtizedek óta lakik gyökeret verve egy bérlő a feleségével, aki saját erejéből a megrongált épületet kényelmesen lakhatóvá tette, és akinek szüksége van a kiegészítő szobákra a nyugdíja mellett a barkács hobbijához. Sajnos nincs lehetősége a házat megvásárolni, mivel átvállalta a gyermeke megtakarítását egy épületvásárláshoz. Az örökhagyó egy korlátlan tartózkodási engedélyt helyezett kilátásba neki; egyáltalán nem volt előre látható, hogy a hagyaték ebben a házban ilyen gyorsan bekövetkezhet.

2017 február elején az öröklő közösség minden előre egyeztetés nélkül és számomra váratlanul összeült egy eladási megbeszélésre. Mielőtt egyedül odamentem volna, a feleségemet biztosítottam a lehetséges eladás kapcsán egy minimális összegről. A megbeszélés dinamikája valósággal átgázolt rajtam. Egy örököstárs mindenféle beleegyezés nélkül megkezdte az eladást előre nem láthatott lehetőségként. Én pártfogoltam ezt. Hogy tehermentesítsem magam az ingatlantól, az eladást jó ötletnek találtam, még a saját előre elképzelt ár alatt is.

De az érintett résztvevők tiltakozásai nálam már konfliktusaktiválóak voltak. Nem volt elég időm, hogy jó és tiszta érzéssel tudjak döntést hozni. Egyedül voltam a többi felhozott érdekkel szemben; ami a nyelvemen volt, ami kifejezésre szeretett volna jutni bennem, nem tudtam a hajszolt ritmusba belevinni. Az érzéseim ellenére, valami olyat kellett lenyelnem, ami nélkülem dőlt el.

Mivel a további események előtt drámai igazságtalanságok történtek, semmi esetre sem szerettem volna részt venni egy új igazságtalanságban. Egyre jobban együtt éreztem az ingatlanban legyökerezett lakókkal, hogy milyen hirtelen gyorsasággal drámaira fordult a helyzetük. Egyedül voltam az összes vélemény között, ahol is mindenkinek igazat szerettem volna adni. Nem tudtam, hogyan tovább, nem tetszett az egész; nem volt lehetséges, hogy nekem és mindenkinek igaza legyen.

Tépelődtem, a konfliktus aktív volt, végül az eladásban érdekelteknek mondtam igen, de később telefonban közöltem, hogy a bérleti viszonyt igazságosan kell átadni. 1 héttel később egyre világosabb lett, hogy nem tudom aláírni az eladási szerződést, mivel a bérlők életterének az elvesztésének túl nagy lenne a veszélye. Ezt az érintetteknek közvetítenem kellett és ez sokáig a nyelvemen volt.

Ekkor jött a megoldással a folyamatba egy korábban már létező szájfájáshoz és szájban egy nagyra duzzadt cisztához körülbelül 1 héttel később egy még soha nem tapasztalt erős égő nyelv. Az evés egy gyötrelem volt. A beszámoló írásakor már a gyógyulás útján voltam anélkül, hogy valamit bevettem volna.

Örülök, hogy a Germán Gyógytudománnyal a kimenetelt jobban meg tudtam érteni és ezért nem kellett komolyabban aggódnom magam miatt. A jövőben jobban fogok gondoskodni arról, hogy ha korábban ki tudok mondani egy védekező „nem”-t vagy szükség esetén jobb, ha kivárok és nyugodtan megiszok egy teát, míg minden fontos részlet kielégítően nem tisztázódik.

Helmut Pilhar megjegyzése

Egy könnyen nyomon követhető esettanulmány! Köszönöm!

2017. február 19.

Fordította: Póka Erika