Gyerekek miatt trombózis

Íme egy újabb beszámoló trombózissal kapcsolatban. 43 éves, biológiailag jobbkezes nő vagyok. 2014 októberében, a szünidő idején, 2 hetet Elbán (Olaszország) töltöttem a családommal. Szombaton érkeztünk meg, és élveztük a meleg időt és a medencézést. Már hétfőn összevesztünk a férjemmel. De meg tudtam ezt a dolgot „oldani”, és az első hét nem igazán harmóniában telt el, de ki lehetett bírni. Vasárnap (az első hét végén) a Chemtrail kapcsán veszekedtünk a férjemmel, nem találtam szavakat. Bár a férjem ez ügyben egyetért velem, mégis váratlanul letámadott és az ellenkezőjét állította. Teljesen „lefagytam” és kerültem minden további beszélgetést a férjemmel (amit az elmúlt években nem tettem). Ha nem lettek volna ott a gyerekek, összepakoltam volna a holmimat, és vagy egy másik hotelba költöztem volna át, vagy hazarepültem volna. Így nagy hallgatásban töltöttük a hátralévő 5 napot. Csak a legszükségesebb dolgokról beszéltünk. Aztán 5 nappal később úgy éreztem, hogy hogy most aztán leordítom a férjem, de rájöttem, hogy inkább csendben maradok. Mindannyian nagyon boldogok voltunk, hogy szombat este egy 8 órás, hallgatással telt autóút után végre hazaértünk. Még pontosan emlékszem, ahogy az autóból kiszálltam és azt gondoltam: „Végre ismét szabad vagyok! Bármikor azonnal elmehetek, nem kell a gyerekek miatt valahol ott ragadnom, ahol nem akarok.”

Vasárnap reggel nagy boldogan ültem fel a lóra, mintha egy csodás, örömteli utazásról tértem volna haza. Észrevettem, hogy a bal vádlim teljesen beállt. Teljesen be volt dagadva, ott semmi vér nem tudott keresztülhaladni az ereken. TROMBÓZIS! Régebben volt már trombózisom: a császármetszés után egy medencei vénatrombózis, és egy trombózis a vádlimban abortusz után, mindkettő a bal oldalon. Egyértelmű volt számomra, hogy ez nem véletlen volt, és hogy nem az autózás okozta.

Mindezek ellenére be kellett mennem a kórházba, ahol vérhígítót kapok (hogy az tényleg szükséges volt-e, abban nem vagyok teljesen biztos, és sajnos erről nem olvastam a GNM-ben). Isten se tudja, miket akartak elvégezni a kórházban, EKG, és és és… de én nem akartam, és ragaszkodtam ahhoz, hogy csak vérhígítót adjanak, és aztán hazamegyek; ezt csak fogcsikorgatva engedték (kész csoda, hogy aláíratták velem, hogy saját felelősségre távozom a kórházból).
Az orvos kiszámolta, hogy mennyi ideig is kell pontosan szednem a vérhígítót, és megállapítottam, hogy max. 14 napig fogom szedni a Clexanet (az orvosok min fél évig írták elő, de annyi ideig semmiképp sem akartam szedni a gyógyszert). A bal lábamra térdig szorítóharisnyát hordtam.

Az első héten hetente 2x szúrtam magam, és már a második héten már csak rendszertelenül. Aztán abbahagytam. A lábamnak kellett még kis idő, december közepéig, míg a véna rendben magától működni kezdett.

80%-ban rendbe jött a lábam, és nagyon boldog vagyok, hogy a Germánnak hála felismertem a konfliktusomat, és megértettem, hogy a testem mit csinál. Bár az orvosok pánikot keltettek tüdőembólia gyanú miatt, én nem hagytam magam. Nem hagytam, hogy félelmet keltsenek bennem, bíztam a testemben.

Köszönet ezért, és remélem, hogy a beszámolóm feltűnik a többi között, és ezzel segíthetek másokon, hogy a germán tükrében láthassák a betegségeket.

Köszönettel,  Saskia Z.

Megjegyzés H. Pilhartól

A konfliktus egyértelmű: a gyerek, mint kolonc a lábon.

Az akadémiai orvoslás szerint a tüdőembólia a mélyvénákból (láb) ered, és egy életre felírják a vérhígító szedését. Dr. Hamer elmagyarázza, hogy a tüdőembólia oka a már gyógyulófélben lévő szívkoszorúérből leváló darabka, amely a nőiesen megélt szexuális konfliktus, vagy egy férfiasan megélt birtokvesztés-konfliktus krízisében történik. Ilyen esetben Dr. Hamer is elrendeli a vérhígító szedését, de mindenképp csak rövid ideig.

/Fordította: Heves Ildikó/