Hogyan okoz az oltás autizmust?

Először : az oltásokban fellelhető adjuvánsok és tartósítószerek hatásai. Mivel az oltásokban lévő mérgezőanyagok, tartósítószerek a fehérjék adjuvánsaként vannak feltüntetve, ártalmatlan anyagoknak nevezik őket, mert különben nem tennének eleget a szigorú gyógyszerészeti követelményeknek. Ezen mérgek ismert és tipikus mellékhatásait éppen ezért nem veszik figyelembe, amikor az oltások mellékhatásait tárgyalják, mivel az oltásnak csak egy immunológia hatást tulajdonítanak. Az oltásban lévő kevés fehérjének ténylegesen nincs toxikus mellékhatása.

Másodszor: az oltásban található fehérjékkel szemben kialakult allergiák. Az oltásban lévő fehérjéket legyengített vírusoknak vagy vírusrészecskéknek értelmezik félre. Valójában ezek nem mások, mint a minden emberi szervezetben fellelhető, teljesen ártalmatlan baktériumok, illetve ezek termékei, ezen túlmenően tartalmaznak még csirkeembrióból, illetve különböző emberi és állati szövetből származó fehérjéket, melyek bizonyos körülmények között allergiás reakciókat válthatnak ki. Az így létrejött allergiás reakciók, a későbbi autoimmun folyamatok előzményét képezhetik.

Harmadszor: oltás által kiváltott agyi pszichoszomatikus programok – Értelmes Biológiai Különprogramok. Ha az oltás folyamata egy váratlanul, elszigetelten megélt drámai eseménnyé válik – DHS – akkor az agyunk egy értelmes biológiai válaszreakciót indít el (Sinnvolles Biologisches Sonderprogramm – SBS). Ezen folyamatok pontos leírásával foglalkozik a Dr. Ryke Geerd Hamer által felfedezett Germán Gyógytudomány. A toxikus és allergiás reakciók képesek egy ilyen értelmes biológiai különprogramot krónikussá és intenzívebbé tenni, megnehezítve a panaszok gyógyítását. Ennek következtében jöhetnek létre egy DHS elszenvedése követően olyan értelmes biológiai különprogramok, mint az autizmus, depresszió, mánia, epilepszia, izomgörcsök stb.

Az oltás toxikus komponensei

Az oltások ötlete még az ókori nedvtanból és abból a megfigyelésből származik. Ezen kívül azt vették észre, hogy ha a betegségeket okozó nedveket, mérgeket kis dózisban adagolják, akkor a szervezet nagyobb dózisban is képes őket elviselni. Azt hitték, hogy a szervezet a mérgek ellen ellenmérget állt elő, ami a mérgeket semlegesíti. A nedvtani időkből származik az a feltevés is, hogy ezeket a mérgeket gyakran a szervezet állítja elő és miazmák formájában továbbadhatóak, megbetegítve ezzel másokat. A betegségeket okozó mérgeket, toxinokat később vírusnak nevezték, az ellenük feltételezhetően termelt ellenanyagokat pedig antitestnek.

Ezen ókori nedvtanból származó filozófiát, a modern orvostudomány megteremtőjének tartott Rudolf Virchow, egy modernebb formába ültette át. Számos elnyomott, egyértelmű tény ellenére ő azt állította, hogy a betegségek egyetlen sejtből indulnak ki. Ezek a sejtek toxinokat termelnének, amelyek mind helyileg, mind távolabbi sejtekben különböző betegségeket vagy rákot hoznának létre. Számos egyértelmű bizonyíték ellenére ő a sejtet az élet központi egységének nevezte, megteremtve a modern ráktudomány és géntechnológia alapjait.

Virchow sejtteóriája alapozta meg a később kifejlődött infektológiát és immunológiát is. Mivel soha nem tudtak egy betegségmérget izolálni, feltételezték, hogy ezeket a toxinokat baktériumok hozzák létre. Ezen feltételezés tévesnek bizonyult, ugyanis ezek nem mások, mint a baktériumok működéséhez szükséges enzimek, amelyek még soha nem értek el toxikusnak nevezhető mértéket, veszélyeztetve az emberek vagy állatok életét. Később a baktériumok spóráit tették felelőssé a toxinokért, amíg a spórák funkcióját végül fel nem ismerték.

Később a spóráknál is kisebb élőlényeket tettek a betegségekért felelőssé, amivé nem megfelelő körülmények között a baktériumok átalakulnak. Azt gondolták, hogy ezek a baktériumok vírusai lennének – ezek a fágok. Az élet ezen építőkövei, melyekből a baktériumok és minden más élőlény is származik, alapozták meg azt a tévképzetet, hogy a vírusok az emberekben és állatokban így néznének ki.

Az olykor vírusnak vagy baktériumnak tulajdonított építőkövek egy nukleinsavból és egy, az őket körülvevő fehérjeburokból állnak. A nukleinsavak önmaguktól keletkeznek, különböző módon energiát szabadítanak fel, kémiai reakciókat irányítanak vagy katalizálnak. Éppen ezen tulajdonságok miatt képződik a  nukleinsav és a benne zajló egyre komplexebb anyagcsere-folyamatok köré egy burok. A fágokban is fellelhető nukleinsavak ténye vezetett el ahhoz a gondolathoz, hogy a vírusnak tulajdonított toxikus anyag genetikai anyaggá váljon. Ennek alapján alakult ki a rákért felelős gének elmélete is, valamint, hogy a betegség kialakulásáért a gének tehetők felelőssé.

Az oltásban fellelhető mérgek és ezek hatásai

Már a régi időkben is, az oltásokba mérgeket, pl. higanyt tettek, mert azt feltételezték, hogy ezekkel szemben a szervezet ellenmérget, ellenanyagot fog termelni. Ezoterikus és teológiai gondolatok alapján feltételezték, hogy ezek a mérgek gyógyító hatással bírnak. Ezen megfigyelést arra alapozták, hogy mérgezés hatására a fájdalmak, illetve bizonyos tünetek enyhülni kezdtek, feltételezve a mai napig, hogy ezen méreganyagok a betegségeket gyógyítják. A mai napig ezen megfigyelésre alapozva tesznek méreganyagokat az oltásba.

Betegségek gyakran észrevétlenül alakulnak ki, egy váratlanul és elszigetelten megélt drámai esemény – DHS – követően, ami a sejtek osztódásához vagy bontásához vezet – melyek az agyunk által irányított értelmes biológiai különprogramok. Panaszok akkor jelentkeznek, ha túl sok sejt kerül elbontásra, vagy jön létre kompressziós panaszokat okozva. Az értelmes biológiai különprogramok mindig 2 fázisban zajlanak, ha sor kerül a konfliktus (DHS) megoldására. A konfliktus-aktív fázisban (KA) beadott mérgek nem csökkentik a fájdalmat, nem enyhítik a panaszokat, hanem pont ellenkezőleg. Ezért lehetséges, hogy a KA-fázisban beadott oltások sokkal intenzívebb mellékhatásokat váltanak ki, mint azoknál az embereknél, akik egy konfliktusmegoldás követő (MK), helyreállítási, vagotóniás fázisban vannak. Az MK-fázisban a testünk igyekszik az eredeti állapotot visszateremteni, a keletkezett sejttöbblet elbontódik, a sejthiány pedig újjáépül. Ekkor jelentkeznek a legtöbbször a betegségekre jellemző panaszok vagy fájdalmak.

Ezt a nagyon érzékeny helyreállítási folyamatot bármilyen külső mérgezés elnyomhatja, ugyanis a mérgezés hatására a szervezet KA-fázisba, szimpatikotóniába kapcsol át. Kb. 200 éve már homeopata orvosok megfigyelték, hogy mérgezés hatására a fájdalmak és bizonyos tünetek elnyomhatóak, cserébe a teljes felépülés vagy erőnlét hiányának az árát fizetve érte. Ezen kétfázisú folyamat ismeretének a hiánya teszi a mai napig lehetővé, hogy a mérgezés okozta elváltozásokat a szervezetben gyógyítási eljárásnak nevezhessék. Ennek alapján alakulhatott ki a jó és a rosszindulatúság fogalma is az orvostudományban.

Az oltásokban fellelhető mérgek idegekre és agyra gyakorolt hatása

A KA-fázisban megmérgezett szövet és az ahhoz csatlakozó agyi vezérlőközpont átkapcsol aerob oxigénes működésről oxigénhiányos fermentációsra, azért hogy ebben a válságos állapotban a szükséges energia mindig rendelkezésre álljon. Az aerob anyagcserefolyamatok ekkora megterhelés mellet – mint pl. bokszolásnál – csak percekig mehetnének erjedési folyamatok nélkül végbe. Az oxigénhiányos, erjedési folyamok bekapcsolása, bár kevesebb energiát tesznek lehetővé, viszont nagyon sokáig képesek az energiaszolgáltatást fenntartani. Az olykor hónapokig vagy évekig futó fermentációs, oxigénhiányos anyagcsere-folyamatokból való oxigénes aerob anyagcsere-állapotba való visszakapcsolás – mert az emberek nem tudják, hogy épp egy értelmes biológiai különprogram zajlik a szervezetükben, vagy nem találnak megoldást a DHS-t kiváltó eseményre – felelős többnyire az intenzív és olykor életveszélyes helyreállítási tünetekért. A civilizált országok betegségeinek tulajdonított elváltozások legalább 80%-a egy értelmes biológiai különprogram helyreállítási fázisának felel meg. Az aerob anyagcseréből az anaerobra való átkapcsolás felel meg a koponya CT-n fellelhető fekete színű kerekded elváltozásnak, melyet Hameri gócnak nevezünk s melyek pontosan jelzik, hogy a szervezetünkben hol és mi zajlik. Közvetlenül megoldást és az ismételt aerob anyagcserébe való átkapcsolást követően a fekete körök kívülről befelé fehéredni kezdenek. Ezen elváltozásokat, illetve a gyógyulási folyamatban felhalmozódott kötőszövetes helyreállítást véli az orvostudomány agydaganatnak, holott ezek a logikát követve belülről kifelé kellene, hogy fehéredjenek.

Az oltásokból az izomban elraktározott adjuvánsok, alumíniumsók, nanorészecskék, higany, az idegsejtek révén, elkerülve a vér-agy gátat elkerülhetetlenül az agyba jutnak. A KA-fázis ideje alatt az erjedési anyagcsere-folyamatok alatt az agysejtek és idegpályák energiaigénye az aerobhoz képest akár 16-szorosára is nőhet. Ezen megnövekedett lokális anyagcserefolyamok miatt fognak ezek a toxikus anyagok a Hameri gócban (HG) felhalmozódni, megnehezítve a gyógyulási folyamatokat. Amennyiben az izomba adott méreganyagokat a szervezet nem tudja lokálisan izolálni, a felszálló idegpályákon keresztül az agyba jutnak, károsítva az idegpályákat, valamint feloldva a Hameri góc közepén elhelyezkedő idegsejteket. Amikor az agyunk próbálja a mérgek által károsított idegsejteket és sejtmembránokat helyreállítani, további folyadékot halmoz fel, mely agyi ödémához és az oltásra nagyon érzékenyen reagáló gyerekeknél olykor halálhoz vezet. Ezen tudományos tényeket dolgozta fel Prof. Randolf Penning, a müncheni egyetem orvosigazságtan szakértője.

Az immunteória cáfolata

A mérgek ellen termelődő ellenmérgek teóriája, melyek a szervezetben fellelhető globulinok lennének, s melyek segítségével a szervezetünk villámgyorsan képes új érhálózat létrehozására, a sérült szövetek helyreállítására vagy elszigetelésére. A sejtek és szövetek csak akkor tudnak működni, ha a bennük lévő nyomás szabályozható marad. Az oltással beadott mérgező adjuvánsok tönkreteszik a sejtmembránokat, amelyre a szervezet nagyobb mennyiségű globulinok termelésével reagál. Ebből egyértelműen érthetővé válik, hogy az adjuvánsok nélküli oltások soha nem nyújtották az elvárt «immunválaszt ».

A mérgezés által megemelkedett globulinok alapján tartja az orvostudomány a beoltott személyt az oltás által immunizáltnak és feltételezi, hogy ezt az oltásban lévő fehérje váltotta ki. Minden tudós, aki antitesteknek nevezett globulinokkal foglalkozott, tudja, hogy azok más anyagokhoz való speciális kötődési képessége csak néha és bizonyos megteremtett körülmények között, a kísérleti edényben valósulnak meg, nem pedig vérben vagy az emberi szervezetben.

Ha megvizsgáljuk a vírusok bizonyítására irányuló publikációkat, abban sohase vírusokat, csak vírusok részeinek tulajdonított, a kísérleti edényben haldokló sejtek részecskéit találjuk. Egy betegséget okozó vírust még a mai napig soha nem sikerült senkinek izolálni. Ezen tények alapján egyértelműen következtethetünk rá, hogy az oltás semmilyen vírusnak tulajdonított testi tünet ellen nem adhat védelmet. Mind a mai napig nem sikerült az oltások által feltételezett immunelméletet bebizonyítani, sőt minden egyes objektív vagy tudományos megfigyelés ennek az elméletnek mond ellent.

Az oltásokban fellelhető mérgező anyagok jelenléte önmagában ellentmond az oltás immunelméletének. Az oltásokban fellelhető adjuvánsok kémiai és fizikai reakciók által megváltoztatják az oltásban lévő fehérje kinézetét, formáját és funkcióját. Ennek következtében egy ilyen oltás által a szervezetbe bejuttatott fehérje nem válthatja ki ugyanazt a hatást, mintha azzal a feltételezett betegséget okozó fehérjével a szervezetünk a természetben találkozna. Ha csak ezt az egy tényt figyelembe vennénk, már akkor megszűnne az oltásoknak tulajdonított immunitás lehetősége.

Oltás kiváltotta allergiák

Hamer doktor pontosan megismételhető megfigyelései óta tudjuk, hogy allergiás elváltozások csak egy korábban elszenvedett DHS-t követően alakulnak ki. A DHS pillanatában az agyunk eltárol minden egyes, a DHS pillantában jelenlévő körülményt – helyszín, tárgyak, ízek, szagok, színek stb. – amit a Germán Gyógytudományban síneknek nevezünk. Addig, amíg a DHS nincsen megoldva, sínek hatására újból és újból át tudjuk élni ugyanazokat a tüneteket, melyek akár intenzívebben is jelentkezhetnek. (A sínekkel való ismételt találkozás során már nincs szükség arra, hogy az esemény ismételten drámai, váratalan, elszigetelt módon érjen minket, elég a puszta találkozás velük).

Amennyiben az oltási folyamatot a beoltott személy DHS-ként éli meg, akkor az oltásban lévő különböző helyekről származó fehérjék allergiás reakciót válthatnak ki. Mivel az oltóanyagot gyakran csirkeembrió fehérjéiből állítják elő, érthető, hogy miért alakul ki egyes oltott emberekben csirkefehérje elleni allergia. Amit az oltott emberekkel nem közölnek, az az, hogy az a baktérium, ami ellen az oltást végrehajtják, minden egyes egészséges emberben is megtalálható és igen fontos funkciókat tölt be, mégpedig nem csak az emésztésben. A saját baktériumaink ellen kiváltott allergiák részben felelőssé tehetők számos allergiás reakcióért és főleg az emésztőrendszerünket ért, autoimmunnak nevezett betegségért.

Amit még az oltásra vágyókkal nem közölnek, hogy a vírusok elleni oltóanyagban található fehérjék emberi és állati sejtek részecskéiből származnak, melyek számos egyéb mikrobát is tartalmaznak. Amennyiben az oltási folyamatot DHS-ként élik meg, a későbbiekben allergiás reakciók léphetnek fel a különböző emberi és állati fehérjék vagy szövetek ellen. Mivel az állati fehérjék nagyon hasonlóak, sőt sokszor megegyezőek az emberi fehérjékkel, érthetővé válik az oltás után kialakult autoimmun reakciók megjelenése. Csak, hogy érthető legyen: az oltásokban található mérgező anyagok mennyisége elég ahhoz, hogy egy felnőtt ember halálát okozzák, amennyiben az oltóanyag nem az izomba, hanem egy vénába kerülne beadásra. Az oltási eljárás, valamint az oltásban fellelhető toxikus anyagok egyértelműen felelőssé tehetőek mind az allergiás, mind az autoimmun reakciókért. Mivel az idegsejteknek a legmagasabb az anyagcseréje, érthető, hogy a leggyakoribb oltás okozta autoimmun betegségek az idegsejteket fogják érinteni. Az idegszövet anyagcseréje pl. 30%-kal magasabb, mint a májsejteké.

Oltás okozta, agyi pszichoszomatikus különprogramok – értelmes biológiai különprogramok (SBS)

A fenti kifejtésből érthetővé válik, hogy az oltási aktust, az abban található toxikus anyagokat a beoltott személy egy váratalan, elszigetelt sokkélményként élheti meg, allergiás reakciókat vonva maga után. Amennyiben ez megtörténik, az agyunk beindít egy értelmes biológiai különprogramot. Azért értelmesek, mert ezek célja egy életveszélyes helyzetben a túlélésünk elősegítése. Amennyiben ezek a programok hosszú ideig tartanak, fájdalmas és intenzív tüneteket hozhatnak létre, melyeket egy folyadékvisszatartást okozó vese-gyűjtőcsatorna különprogram nehezen uralhatóvá tehet.

Testünk és annak szövetei 4 különböző szövetből állnak, melyek a fel és leszálló idegek révén agyunk négy részének (agytörzs, kisagy, nagyagy velőállomány és kéregállomány) leképezései, egy koponya-CT segítségével pontosan felismerhető, hogy mi, hol és miért zajlik a testünkben és a pszichénkben. Az is felismerhető ami a múltban lezajlott és az is, ami a jövőben történni fog, amikor is az értelmes biológiai különprogramok a megoldási fázisba kapcsolnak át. Egy értelmes biológiai különprogram elindításánál mindig érintett a pszichénk is, ami főleg nagyon intenzív DHS-ek esetén, és kontrollálhatatlanná és pszichotikussá válhat.

Különösképpen, ha az agyunk fentebb említett négy részében, a két szemközti agyféltekén fut egyidőben két aktív különprogram, melyet konstellációnak nevezünk, új viselkedési és érzékelési minták jelennek meg. Ha az agytörzsünkben, ahol az emésztési szerveink irányítása található, a két szemközti oldalon fut egy értelmes biológiai különprogram, apátiát, intellektuális képességeink beszűkülését, letargiát, zavartságot, ún.  konsternációt észlelünk. A kisagy esetében motiválatlanságot, antiszociális viselkedést, a nagyagy velőállományánál megalomániát tapasztalunk. Az agykéreg esetében többek között, attól függően, hogy a két agyféltekén melyik vezérlőközpont van érintve, Alzheimert, autizmust, demenciát, spirituális érzékelésünk fokozását, szexuális viselkedési zavarokat, agresszivitást mások vagy magunk ellen vagy egyéb változásokat észlelhetünk.

Ha az oltási aktussal egyidőben az érzékelés és a viselkedés ilyen jellegű változása alakul ki, akkor 100%-os bizonyossággal kimondhatjuk, hogy az oltás egy váratlan elszigetelten megélt sokkélményt, DHS-t okozott és egy értelmes biológiai különprogramot indított be. Ezen tény tudományos bizonyítékául szolgál, az érintett agyi vezérlőközpontban megjelenő fekete köralakú gyűrűs képződmény egy ún. Hameri góc. Ugyanilyen bizonyossággal kijelenthetjük, hogy az érintett agyi vezérlőközpont által irányított szerven változások indulnak be, melyek ha elég sokáig tartanak, akkor testi tüneteket, fájdalmat, komplikációkat fognak okozni. Ha az agyi szinten automatikusan beindult túlélési programok egy bizonyos intenzitást elérnek, akkor az érintett személy képtelen objektív érzékelésre, viselkedésre és bizonyos fokú gondoskodást igényel. Itt szükségessé válik testi és információs terápiás módszerek alkalmazása, hogy az érintett személyt a pszichés bénultságából vagy túlfokozásából ki tudjuk hozni. Az érintett személy tudomására kell hozni, hogy a DHS-t kiváltó esemény többet nem ismétlődik meg és nem is azért történt, hogy az érintett személyben kárt tegyen. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy nem butaságból és rosszindulatból történik az oltás, hanem az oltás és az orvostudomány hibás történelmi fejlődéséből adódó tudatlanságból. Ha ezek az intézkedések segítenek, és a kiváltó esemény semlegesítésre vagy feloldásra kerül, akkor a konstelláció, mint például az autizmus azonnal megszűnik. Ha a konstelláció hónapokig vagy évekig tartott, akkor az agyi és testi tünetek gyógyulási folyamata is tovább tarthat. A gyógyulási folyamatban, főleg ha a kiváltó esemény sokára kerül megoldásra, krízisszerű állapotok léphetnek fel. Ezekben a krízisállapotokban ismét feljön a trauma emléke, jóval intenzívebben mint a trauma aktív fázisa alatt, és akár álmok témáját is képezheti. A krízis alatt ismét konstellációs állapot jöhet létre, amit akár erős  fájdalmak is kísérhetnek. Éppen ezek a szinte semmiből fellépő krízisállapotok, amikor is az agy érintett része, nem képes az erjedési anyagcseréről az aerob anyagcserére visszaváltani, erősítik a természet rosszindulatúságának, a feltételezett kórokozók vagy beteg gének létének káoszszerűségét. Valójában pedig az agy anyagcseréje egyszerűen csak képtelen átlendülni és ezért külső támogatásra szorul. Ha a szervezetben energia és hiányállapotok uralkodnak, a gyógyulási krízisállapotok krónikussá válhatnak és például egy gyógyulási fázis krízisében észlelt demencia tartóssá válhat.

Épp az agyban zajló anyagcsere-folyamatok oda és visszakapcsolása, melyet függő gyógyulásnak nevezünk, az ismételt krízisek által vezet az agyban hegek kialakulásához. Ez által csökken az érintett és szomszédos agyi terület teljesítőképessége, valamint gyógyulási képessége egészen a terápiarezisztens állapotig. Az ilyen agyi hegedéseket kísérő agyi tünetek esetén állítják például fel a demencia diagnózisát is. Amennyiben az oltásokban található méreganyagok a magas anyagcserével rendelkező Hameri gócokban landolnak, csökken ezek gyógyulási képessége és terápiarezisztencia is kialakulhat. Ha ehhez még hozzátársulnak az oltás okozta autoimmun reakciók, ez szintén megnehezíti a gyógyulási folyamatot.

Hogyan jön létre az autizmus?

Ahhoz, hogy megértsük az autizmust, ismernünk kell a DHS-t kiváltó érzékelés árnyalata mellett az érintett agyi relékhez kapcsolódó szervek funkcióját is. Az ide tartozó agykérgi relék nemcsak a hormonális állapotot képesek befolyásolni, de felelősek a depressziós vagy mániás állapotokért, valamint a legtöbb szociális viselkedésünkért is.

A biológiai lét értelme és célja energiaáramlások megvalósítása, fenntartása és fokozása. Minden sejt, szövet, funkció ezt a célt szolgálja. Az idegek felveszik a sejtekben és szövetekben létrejött energiát, majd az agyba, s onnan ismét a perifériás sejtekhez, szövetekhez továbbítják. Éppen ezért az agyban az összes lényeges testi funkció le van képezve. Ezt szolgálja az a négy szövettípus is, ami az egész testünket és szerveinket felépíti: az emésztési funkciót betöltők, a szerveinket és testünket védelmezők, a mozgatás szervei és a kültakaró. A teljesség igénye nélkül felsorolva az érzékelés központja az agykéregben, a mozgatás vezérlése a nagyagy velőállományában, a védelem a kisagyban, míg az emésztés legnagyobb része az agytörzsben található. A test és az agytörzs jobb oldalán találhatók az anyagcsere-felvevő nőies funkciói, a férfias anyagcsere-leadók pedig a bal oldalán. Az agykéregben ez fordítva van, a testünk jobb oldalának érzékelése a női bal oldali agykérgi központokból történik, míg testünk bal oldalát agykérgünk férfias jobb oldala vezérli. Ennek megfelelően a perifériás szerveinket, szöveteinket behálózó és az agytörzset leszámítva az agy többi részébe vezető idegek, az agy és a perifériás szervek között kereszteződő központi beidegződést mutatnak.

Egy jobbkezes nő, akinek az agykérge DHS-ektől mentes, elsősorban az agykérgének bal, női oldalával, egy jobbkezes férfi pedig agykérge jobb oldalával ‘dolgozik‘. Amennyiben az agykéreg ún. birtokzónájában egy DHS van jelen, mind a nő, mind a férfi az agykéreg ellentétes oldalának megfelelően fog érzékelni, a nő férfias, a férfi nőies módon. Ezen birtokzónában egyszerre több központ is érintve lehet, akár mindkét oldalon. Attól függetlenül, hogy férfiakról vagy nőkről beszélünk, ha a birtokzónák elsősorban bal oldalon vannak lezárva, akkor még mániásabban, férfiasabban érzékelünk, az energiát elsősorban leadva, amennyiben a jobb oldali birtokzónák vannak nagyobb mértékben érintve, akkor még depressziósabban, nőiesebben érzékelünk, az energiát elsősorban felvéve. Amennyiben a birtokzóna szemközti reléi egyenlő mértékben vannak érintve, bár lehetnek időnkénti kisebb ingadozások, akkor vagy egyszerre, vagy váltakozva enyhén férfiasan, majd nőiesen érzékelünk. Ezt az állapotot nevezi az akadémikus orvostudomány, anélkül, hogy számára az oka ismert lenne, skizofréniának. A birokzónába becsapódó enyhe intenzitású DHS-ket az érintettek és a környezetükben lévők nem érzékelik kellemetlennek. Problémák akkor adódnak, ha a DHS nagy intenzitású volt, ha a DHS egy bármilyen okból legyengült szervezetet érint, vagy valami más kísérő információ által tovább súlyozódik a hatása. Egy bizonyos intenzitás elérése után ez az állapot kontrollvesztéshez vezet, melyet az érintett személyek önmaguk nem érzékelnek, hogy bennük az a változás megtörtént. A DHS-t követően csak azok az információk válnak tudatossá, amelyek biológiai szempontból a túlélésünket ebben a szituációban elősegítik. A birtokzónába becsapódó első DHS megváltoztatja a hozzá kapcsolódó szerv tevékenységét. A második, ellenoldali birtokzónába becsapódó DHS-t követően, mely sajnos manapság egyre több emberrel előfordul, teljesen új érzékelési és viselkedési módokat hoz létre. Hamer doktor ezt konstellációnak nevezte.

Amennyiben a mellékelt ábrán mindkét agyféltekén az 1-es agyi vezérlőközpontok vannak érintve, akkor egy spirituálisan felemelkedett viselkedési módról, ún. lebegő konstellációról beszélünk.

Amennyiben a 2-es számmal jelölt vezérlési központok vannak érintve, fokozott szexuális viselkedést észlelünk, melyet nympho – illetve casanova konstellációnak, vagy a halál körüli gondolatok miatt posztmortális konstellációnak nevezünk. Ha mindkét 3-sal jelölt központ van érintve, az illető személynél fokozottan agresszív viselkedés jelentkezik, melyet agresszív konstellációnak nevezünk.

Ha a jobb oldali agyféltekén lévő DHS hangsúlyosabban érintett, az illető személynél depressziót észlelünk, negatív gondolatai vannak, túlzottan megengedő szexuális magatartása van, vagy agresszíven viselkedik saját magával szemben. Ezzel ellentétben, ha a bal oldali agyféltekét érintő DHS dominál, mániát tapasztalunk és konstellációtól függően spirituálisan, szexuálisan vagy agresszívan viselkedik az érintett személy másokkal szemben. Ha az ellenkező oldali birtokzóna relék haránt keresztezik egymást, akkor eddigiek mellett, további másik 2 konstelláció került felismerésre, ebből az egyik az autizmus, melynek szintén létezik mániás és depressziós formája.

Oltás okozta autizmus

Autizmus akkor lép fel, ha a jobboldali 3-as központ mellett a bal oldali 1-es központ is érintve van. Dr. Hamer a jobb oldali 3-as központ érintettségét kiváltó esemény érzékelését birtokbosszúságként írta le. Biológiai szempontból itt arról van szó, hogy a felvett energiahordozóból nem lehet továbbra is energiát felvenni, megemészteni illetve továbbadni, mert a saját birtokunkon belül, egy váratlan, drámai elszigetelten megélt esemény ezt megakadályozta. Ebből kifolyólag igen erős bosszankodási érzelem születik, mely igen gyakran egy másik személy felé irányul. Mivel ez a központ a jobb oldali depresszív birtokzónában található, gyakran egy tehetetlenségi, cselekvőképtelenségi érzés is társul hozzá. Mivel egy kisgyerek biológiai szempontból a szüleire, mint gondoskodó birtokára tekint, mely felé gyakran az érzéseit, agresszióját kinyilvánítja, akkor amikor őt a szülők jelenlétében váratlanul megsértik, megijesztik, ezért így érthető, hogy az oltási aktus a gyerekben egy birtokbosszankodási érzelmet válthat ki. Ez azt is megmagyarázza, hogy egy oltás következtében kialakult autizmusnál miért utasítja el az oltást követően a gyerek az anyját, aki legtöbbször az oltási aktusnál jelen volt és a gyereket ennek a váratlan, drámai és elszigetelten megélt eseménynek kitette. Ha a jobb oldali 3-sal jelölt vezérlési központ aktív, az vagy a gyomor kisgörbületének, a bulbus duodeninek, vagy az epe – illetve a hasnyálmirigy-vezetékek érzékeny fekélyesedését indítja be. Közvetlenül az MMR oltás beadását követően kialakult autizmus, illetve az ezt kísérő emésztési panaszok tűntek fel az angol gasztroenterológusnak, Dr. med. Andrew Wakefieldnek, aki miután biztos volt ezen adatok hitelességében, mindezt tudományosan publikálta.

Amennyiben a bal oldali birtokzóna 1-sel jelölt központja érintett, a női jellegű, kapcsolatfelvevő gégenyálkahártya fekélyesedését észleljük. Hamer doktor az ezt a központot aktiváló érzékelést rémület-félelemnek írta le. Mivel itt biológiai szempontból az élet elsődleges energiaforrásának felvételéről, az energiát adó levegőről, indiaiul pránáról van szó, javasolnám a magamért való félelem kifejezést a rémület/félelem helyett. Mindenesetre egyértelmű, hogy az egzisztenciális ellátás kerül veszélybe, ha nem vagyunk képesek belélegezni, ha valakitől eláll a lélegzetünk, tehát ha valaki realizálja, hogy egy váratlan, drámai, elszigetelten megélt esemény miatt saját létszükséglete kerül veszélybe. (Megjegyzés: Dr. Hamer szerint az egzisztencia-/lét-konfliktus érzékelése mindig a vesegyűjtőcsatornáinak értelmes biológiai különprogramját indítja be, ami súlyosbítja az érintett szerven megnyilvánuló folyamatot.)

Az is egyértelmű, hogy egy anyjától elszakított gyermeknél számos módon lehet DHS-ket okozni, ami a mi kultúránkban meg is történik. Amennyiben rendelkezésre áll a gyermekről egy koponya-CT, ismert a kezűsége és az anyagcseretípusa, amely a születési adatokkal kiszámítható, nálunk van az oltási könye, igen könnyen kiszámítható, hogy melyik az a DHS, amely végül az autizmus kialakulásához vezetett, illetve, hogy az oltási aktus ebben szerepet jàtszott-e. 100%-os bizonyossággal állíthatjuk, hogy az oltás okozta az autizmust, ha a második DHS-t a gyerek az oltás kapcsán élte át.

Az autizmust a fentebb említett rémület- illetve birtokbosszúsági konfliktusok kombinációja okozza. Ez az állapot leírható egy lélegzetállító félelemként, mert a «nem gondoskodnak rólam» érzékeléshez egy időben társul egy mély bosszankondási érzékelés kombinációjaként, melyet a saját birtokunkon belül élünk meg. Minél inkább begubózik az illető személy a DHS intenzitásának és időtartamának növekedése miatt, annál kevesebb információ ér el hozzá az őt körülvevő világból. Ha a bal oldali női birtokzóna egyessel jelölt központja súlyozottabb, az érintett személy aktívan próbál rendet tartani a saját világán belül. Amennyiben a jobb oldali férfi birtokzónában található 3-as központon van a hangsúly, amely a depressziós variánsa az autizmusnak, mindez az érintett személy szinte bénult magatartása miatt nem lehetséges. Ezen ismeretek létfontosságúak, hogy egy ilyen személlyel kapcsolatot tudjunk teremteni.

Oltási szövődmények megelőzése, kezelése, mit lehet tenni ?

Oltási szövődményeket úgy lehet elkerülni, ha valaki széleskörűen informálódik. Ezzel kapcsolatban elégséges információt találnak a mi kiadónknál vagy a Tolzin kiadónál megjelent anyagokban. Ez azonnal ahhoz fog vezetni, hogy önök sem magukat, sem a még érzékenyebb gyermekeiket nem fogják beoltatni. Sürgősen javasoljuk a Germán Gyógytudomány megismerését és garantáljuk, hogy nálunk aktuális és széles körű információkat találnak. Mi a WisseschafftPlus akadémia és kiadó szerzői, több különböző tudományos ágakat illesztünk egymásba, amelyek az élet egyszerű és mély megértését teszik lehetővé.

Az oltási károsodások kezelése a biológiai ismeretek alapján és annak felismerésén történik, hogy ezek az oltás okozta károsodások, ‘mindössze’ a Hamer doktor által feltárt DHS-en keresztül történtek, esetlegesen szerepet játszottak bennük az oltás által okozott allergiás vagy toxikus hatások, vagy mindhárom tényező együttes hatásának eredményei. Mindjárt a legelején fontos egy személyre és típusra szabott étrend, aminek – az allergiát leszámítva- minden dogmát kerülendőnek kell lennie. A mérgező anyagok kerülése hasonló fontossággal bír, ugyanis az oltás okozta mérgezést annál könnyebben eltávolítja a szervezet, minél kevesebb további mérgezéssel van  dolga.

Ebben igen fontos szerepe van a nagyon jó minőségű tiszta víznek. Amennyiben a vízben is megtalálhatóak ugyanazok a méreganyagok, amik az oltásban, amik az értelmes biológiai különprogramot és egyéb ezt kísérő  oltási károsodást elindították, az oltási károsodások tovább fokozódnak és terápiarezisztenssé válnak. Ezért én a MAUNAWAI®- forrást ajánlom, amit Maria Knoch és családja fejlesztett ki, mert a legjobb tudásom szerint ez az optimális vízszűrőrendszer, mely árban is a legolcsóbb.

Természetesen abba kell hagyni az oltásokat. Az oltások szükségessége ókori, valamint Rudolf Virchow1858-ban lefektetett félreértelmezéseire alapulnak. Az akkor kialakult világkép miatt csak kevés ember tudja elképzelni, hogy az élet másként alakult ki, mint ahogy azt 1858-óta tanítják. Éppen ezért senkit nem szabad csalással vagy rossz szándékkel vádolni, mert ő hisz ebben a régi felfogásban, mely munkájának alapját is képviseli, illetve kénytelen képviselni, ugyanis az 1981-ben Hamer doktor által felfedezett biológiai orvoslás megjelenéséig nem is volt más lehetőségünk.

Mindössze Dr. Peter Augustin 1986-as felfedezése óta nyílt lehetőségünk az élet mélyebb funkcióinak és mechanizmusainak a megértésére. Ám az ő és Hamer doktor tudásának ötvözete, mely a megértést még egyszerűbbé teszi, nem lesz valószínűleg elégséges a saját erőnkből az akadémiai orvostudományt megváltoztatni és az oltásokat leállíttatni. Az én meglátásom szerint is, ez csak akkor válik lehetővé, ha a medicinában és a tudományban jelenleg uralkodó trend, az úgynevezett géntechnika – egy teljesen más módon, mint ahogy most tanítják – az emberiség érdekében lesz felhasználva.

Forrás: Dr. Stefan Lanka – WisseschafftPlus 3/2016

 

Megjegyzés:

A fenti ismeretek birtokában felmerül a kérdés, hogy a SARS-CoV-2-nek tulajdonított kórképek hátterében, a tünetek kialakulásához szükséges DHS-ek mellett voltak-e az érintett személyek mérgezésnek is kitéve? Az érintettek többségénél kialakult tüdőembólia részben az oltásban fellelhető nanorészecskéknek lenne köszönhető, mint ahogy ezt Dr. Stefano Montanari nanopatológus is feltételezte?

Az olykor alacsony gyulladásos értékekkel kísért intenzív légúti tünetek hátterében a DHS mellett felmerül-e valamilyen légúti intoxikáció lehetősége is?

A most tervezett RNS oltásban található genetikai anyag is vajon ugyanolyan ártalmatlan az egészségünkre, mint az eddigi oltásokban található?

Ezekre a kérdésekre nem tudom, hogy van-e ebben a pillanatban biztos válaszunk, de DHS elszenvedése nélkül sokkal nagyobb valószínűséggel maradunk egészségesek, ha pedig sikerült mégis egy DHS-t elszenvednünk, akkor minél hamarabb szüntessük meg az elszigeteltségi érzésünket és találjuk meg, a minket megnyugtató valós megoldást, ha egyedül nem megy, akkor mihamarabb igénybe véve a számunkra megfelelő segítséget.