Mielőtt először csak hétköznapi nyelven, majd később röviden szaknyelven is bemutatom a Germán Gyógytudományt – ami kétség nélkül a legjobb, amivel találkozhatsz, amennyiben érdeklődsz a betegségek keletkezése iránt –, egy idézetet ajánlok figyelmedbe Dr. Peter Jentschura és Josef Lohkämper gyógynövényekről írt könyvéből:

 

„Itt az ideje, hogy elhagyjuk az ostobaság sötét völgyét, amelyben azt tanítják vagy tanították nekünk, hogy a növények, állatok, szervek és sejtek ostoba dolgok, és hogy az intelligens gondolkodás, érzés és cselekvés kizárólag az emberi elmében rejlik. Inkább ennek az ellenkezője a helyzet!

Egy anekdota Rudolf Ludwig Virchow életéből:

Egy holttest boncolásának végén Virchow megjegyezte az érdeklődéssel figyelő diákokhoz fordulva:

– Látják, uraim, nem találtunk itt egyetlen lelket sem! – mire az egyik diákja megjegyezte:

– És az értelem hol lakik a testben, professzor úr?”

A természettel, a biológiával és az ún. betegségekkel kapcsolatos miértekre 40 évvel ezelőtt Dr. Ryke Geerd Hamer megadta a választ, aki a betegségektől való félelmet tudással helyettesítette. A Germán Gyógytudomány magyarázatot ad nekünk a betegségek keletkezésére, tehát hogy egyáltalán miért leszünk betegek. Ezzel a tudással elveszítjük a betegségektől való félelmeinket, a „fertőzésektől” kezdve a „rákos megbetegedésekig”. Zseniális felfedezés, de ez még nem minden.

 

A Germán Gyógytudomány rámutat arra, hogy az egészségünk megőrzésének legnagyobb kihívása az, hogy minél gyorsabban kijussunk egy konfliktusból. Gyakran annak elkerülése a legfontosabb, hogy újra és újra ugyanabba a csapdába essünk. A helyzet javítása érdekében más perspektívát kell találni. Dr. Hamer tanácsolja ugyan, hogy ne maradjunk túl sokáig feszültségben, különben a helyreállítási fázis kritikussá válhat, de ennek módjait nem tudja részletezni, hiszen ez ugyanúgy, mint a konfliktusokat kiváltó érzékeléseink, mindig szubjektívek, mindenkinél más. Aki tehát ismeri a Dr. Hamer által feltárt biológiai törvényszerűségeket, annak nem marad más hátra, mint gyakorolni, hogyan kell kezelni a gyengeségeit, a félelmeit, a nehézségeit és a megpróbáltatásait, sőt az akadályokat, amelyeket az élet elé gördít. Ennek módja mindenkinél egyéni és a saját élethelyzetétől, sokkélményeitől, érzékeléseitől, érzéseitől függ. Mindenesetre a leggyakoribb betegségek csak akkor mutatkoznak meg, amikor a biológiai különprogramok (a hagyományos orvoslás számára a „betegségek”) már majdnem véget értek. Következésképpen nem tehetünk mást, mint hogy támogatjuk, szükség esetén kordában tartjuk az éppen zajló folyamatot.

 

Gyermekkorotokban bizonyára, bármilyen témáról is volt szó, ti is mindig azt kérdeztétek, hogy miért. Volt, amikor a válaszokat nem tudtuk értelmezni, sőt, amikor egészségügyi kérdésekről volt szó, a legfelületesebb, értelmetlen, ellentmondásos, logikátlan és megalapozatlan információkat kaptuk. Ennek következtében az egészség, vagy inkább a betegség mindig is egy feltáratlan terület maradt számunkra.

 

Sokan azt hiszik, hogy a Germán Gyógytudomány egy gyógymód, de ez óriási tévedés! Ezek az ismeretek segítenek felderíteni a rosszullétek okát, vagyis azt, hogy honnan erednek az adott tüneteknek. Továbbá rámutat, hogy a programban éppen hol tartunk. Bár hihetetlenül hangzik, de ezen ismeretek révén előre meghatározható, hogy egy „betegség” mikor jelenik meg és hogy meddig tart. Ez nem éppen elhanyagolható tény.

 

Ez egyébként csak akkor lehetséges, ha Dr. Hamer iránymutatása szerint figyeljük magunkat, és tudjuk, hogy mennyi ideig voltunk egy konfliktusos fázisban. Amint megoldottunk egy biológiai konfliktust, tudhatjuk, hogy az elkövetkezendő órákban tüneteink lesznek. Mivel a panaszok legnagyobb része a konfliktus biológiai megoldása után jelentkeznek, könnyen tudunk számításokat végezni.

 

Tegyük fel, valaki nagyon jól ismeri saját magát, még azt is meg tudja állapítani, hogy melyik testrésze fog reagálni. Haladók azt is tudják előre, hogy a testük meddig lesz az első és a második helyreállítási fázisban, vagyis gyakorlatilag tudják, milyen sokáig tart a betegségük. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, e tudás birtokában előre meg lehet jósolni egy „betegséget” és annak időtartamát.

 

Ha valakinek fájdalmai vannak, és nehezen viseli azokat, lehetőség van akupunktúrás kezelésre, fájdalomcsillapítók vagy homeopátiás szerek szedésére, meditációkra stb. A terápia megválasztása mindig személytől függő. Ebben a tekintetben a Germán és a kezelési módszerek nem állnak egymás útjába. A betegség semmiképpen sem elítélendő dolog. Lehet egy olyan konfliktusos állapot eredménye, amelyben éppen benne vagyunk vagy amelyből megszabadultunk.

A Germán szerint cselekedni azt jelenti, hogy először is teljes mértékben átvegyük a felelősséget a jólétünk érdekében. Valaki mást vagy egy dolgot hibáztatni a saját fájdalmunkért, vagy a legértékesebb vagyontárgyunkat, az egészségünket egy idegen kezébe adni, abszolút hibás lépés. Ezek a lehetőségek soha nem vezetnek az igazi gyógyuláshoz.

 

Mivel a gyengélkedést nem a „betegség” számlájára írjuk, hanem megnyugtatóan hat ránk, hogy az mindig egy biológiai különprogram (szükségállapot) megoldásának eredménye, és mivel csak mi tudjuk, hogy milyen események történtek az életünkben, hogyan reagáltunk rájuk, a napnál világosabb, hogy a különböző módszerek vagy terápiás lehetőségek nem vezetnek az igazi gyógyuláshoz. Kapszulák, tabletták és műtétek nagyon ritkán hoznak végleges megoldást, de kihangsúlyozom, hogy itt a valódi gyógyulásra gondolok, nem a tünetek enyhítésére.

 

Ennek következtében egyesek nem tudnak megbirkózni a Germán Gyógytudomány filozófiájával. Amint a sorsukat a saját kezükbe kell venniük, és valamit meg kell változtatniuk az életükben, elveszítik a bátorságukat. A Germán Gyógytudományban nem kell hinni. Bárki képes ellenőrizni, feltéve, hogy szán rá kellő időt.

Ha felmérést végeznénk a betegségek okairól, a legkülönfélébb válaszokat kapnánk: vírusok, stressz, éghajlati tényezők, mint a hőség, a hideg vagy a páratartalom, rossz, természetellenes vagy túlzott táplálkozás, higiénia hiánya, az izmok helytelen terhelése stb. Összességében kevesen tudják pontosan, hogy honnan erednek a betegségek, és miért sújtanak bennünket. A természetgyógyászat, a kínai orvoslás, a homeopátia, az orvosok és még az okos orvosi könyvek sem segítenek abban, hogy kiderítsük, mi az oka a panaszainknak.

 

Először is szeretném felhívni a figyelmet arra a kérdésre, hogy mik a betegségek, és nem arra, hogy „honnan” jönnek, mivel ezen a ponton van az első gondolkodásbeli hiba. Az embert többféle sokkszerű esemény billentheti ki a mindennapi ritmusából.

 

Minden ismeret alapja, hogy rossz közérzetünk okait kívülről keressük, hiszen senki sem gondolná, hogy az belőlünk fakad. A „honnan” valójában azt jelenti, hogy a külső körülmények, például a hideg, a túl sok só vagy a túl sok hús az étrendben, vagy bármilyen ok, amit csak kitalálunk, hatással vannak ránk. A kérdés, hogy mi a betegség, magyarázatot igényel. Ezért először a következő kérdésre fogunk összpontosítani: „Mik azok a betegségek egyáltalán?”

 

Előfordult már veled, hogy egy rossz élmény, egy bizonytalanság, egy konfliktus miatt nem tudtál jól aludni? Hogy nem volt étvágyad, hideg volt a kezed és/vagy hideg a lábad? Hogy a gondolataid egy esemény körül keringenek anélkül, hogy megtalálnád a kiutat? Hogy megbénultál egy olyan helyzet miatt, amiről nem tudtad, hogyan fog végződni?

 

Számos olyan esemény adódhat, amely kizökkenthet minket a helyes útról, amely fizikai, biológiai, fiziológiai, érzelmi és mentális egyensúlyhiányt okozhat. Íme néhány példa:

 

• Egy kétgyermekes nőt elhagyott a férje egy fiatalabb nő kedvéért.
• Egy fiatalembernek hetekig kell várnia, hogy a menyasszony szülei beleegyezzenek az esküvőbe.
• Egy közeli hozzátartozónk baleset miatt kórházba kerül, nem tudni, hogy életben marad-e.
• Egy gyereket csúfolják az osztálytársai.
• Valakit elbocsájtottak a munkahelyéről, nem tudja, hogyan fogja eltartani a családját.
• Egy gyermek úgy érzi, hogy a szülei nem szeretik, például amióta kistestvére született.

 

A felsorolást a végtelenségig lehetne folytatni, hiszen a minket érő és formáló tapasztalatok nagyon sokrétűek.

 

Mi történhet például egészségügyileg azzal a fiatalemberrel, aki szeretett barátnőjétől és annak szüleitől vár választ? Beleszeretett egy nőbe, aki egy másik kultúrához tartozik. Megkéri a kezét, de a lány elmagyarázza neki, hogy ahhoz a szülei beleegyezése kell (sokkélmény = biológiai konfliktus, a különprogramot kiváltó esemény). A fiú erre nem számít, ezért nagyon váratlanul éri, drámai számára és egyre csak a következő kérdéseket hajtogatja magában: „Igent vagy nemet fognak mondani?” „Elfogadnak-e vajon vejüknek?” „Elég jó vagyok-e nekik?” Az evésre ilyenkor nem gondol, keze, lába jéghideg, alig alszik.

 

Miért viselkedik így a testünk? Mivel egy kellemetlen eseménnyel szembesültünk és az zavar minket, ennek következtében kibillenünk az egyensúlyból. A szervezetünk egy biológiailag értelmezhető és célirányos, speciális programmal reagál.

 

Ez azt jelenti, hogy a problémával való megbirkózáshoz a saját belső biológiánk egy speciális folyamatot aktivál. Mindannyian tucatnyi ilyen programot ismerünk: Melyik gyermeknek ne lenne vörös a feje, amikor rajtakapják egy hazugságon, vagy kinek nem vert a szíve hevesen, amikor megijedt és kinek ne lett volna tüsszentésrohama? Néha fényvillanásokat látunk a szemünk előtt, és olykor-olykor zajokat hallunk a fülünkben. Ezek a jelenségek mind az ÉBK jellemzői. Ezeket a programokat egy sokkélmény indítja el, ezt a sokkot az agy egy része (vezérlő relé) veszi, amely aztán parancsot ad a megfelelő szervrésznek, hogy indítson el egy speciális programot.

 

A fiatalembernél biológiai szükségességből elindult egy ilyen különprogram, amelynek biológiai értelme az orrnyálkahártyájára vonatkozott. Elvileg egyetlen ilyen drámai esemény több különprogramot is elindíthat. Ez esetben biológiailag szükségszerűvé vált az orrnyálkahártya sejtszöveteinek csökkentése, melynek következtében szárazzá válik az orr. Miért indít be a biológiánk egy ilyen folyamatot?

 

A harmadik évezred embere egyre nehezebben érti meg a „biológiánkat”. Nem halljuk meg, ha a testünk beszél hozzánk. Legjobb esetben elmegyünk az orvoshoz, ha valami nem stimmel. Miért indul be mindig egy fekélyesedés az orrunkban, ha feltételesen sokáig kell várnunk egy eseményre? A biológiai folyamat választ ad erre.

 

Bizonyára már mindannyian láttunk kutyát szimatolni. Mit csinál a kutya, amikor szimatol? Információt gyűjt az orrán keresztül. Biológiai nyelven ez egy ún. „szeretnék-valamit-vagy-nem-tudok-valamit-kiszimatolni-konfliktus”. A kutya szeretné megtudni, hogy mi van a sarkon túl: egy reá leselkedő veszély, egy másik kutya, esetleg táplálék? Ez biológiailag természetes. Azonban amint a kutya, akárcsak a fenti esetben a fiú, még több információt szeretne megszerezni (kutya: „Vajon a fal mögött leselkedik-e rám valamilyen veszély?” Vőlegény: „Vajon elfogadnak-e engem a lány szülei?”), automatikusan visszahúzódnak / elhalnak / fekélyesednek az orrnyálkahártya sejtszövetei. Miért? Ezáltal még több levegőt tudunk beszippantani az orrunkba és így még több információt tudunk megszerezni. Így van ez az embernél és a négylábú barátunknál egyaránt. Különösen hangzik, de bizony a biológiát tekintve nem állunk távol az állatoktól. Képesek vagyunk repülőgép segítségével repülni, tengeralattjárókkal a víz alatt utazni, számítógépekkel a világ másik tájáról levelezni másokkal. A technikai fejlődés száguld előre.

 

Ezzel szemben az állatok és az ember biológiája nagyon hosszú idő alatt, a törzsfejlődés folyamán fejlődött ki, fokozatosan alkalmazkodott a különböző élethelyzetekre.

 

A filozófiai és orvosi Nobel-díjas etológus, Konrad Lorenz a könyveiben átfogó képet alkot a törzsfejlődés és az élő anyagban felhalmozódó információ összefüggéseiről:

 

„Az állatok minden egyes ösztönszerű cselekvése eleve olyan jellegű, hogy végső eredményében feltétlenül az illető egyed és faj javát szolgálja. Az állat életében nincs összeütközés a természetes hajlam és a „kell” között, minden belső inger „jó”. Ezt a paradicsomi összhangot az ember elveszítette. A specifikusan emberi teljesítmények, a beszéd és az elvont gondolkodás lehetővé tették bizonyos általános, közös tudás felhalmozódását és hagyományos továbbadását. Az emberiség ebből következő történelmi fejlődése sokkalta gyorsabban zajlott, mint a többi élőlény merőben organikus törzsfejlődése. De az ösztönök, az ember vele született akciói és reakciói továbbra is a szervezet jelentékeny lassabb fejlődési tempójához kötődtek, ennek folytán nem is tudtak lépést tartani az emberiség kultúrtörténeti fejlődésével: a „természetes hajlamok” immár nem összeegyeztethetők össze maradéktalanul az ember szellemi eredményei révén elért kultúra feltételeivel. /Konrad Lorenz: Ember és kutya/

 

Azt hisszük, hogy ugyanolyan gyorsan fejlődünk, mint a technika. Ezért tűnnek az ilyen ismeretek, mint a Germán Gyógytudomány manapság elavultnak és hihetetlennek számunkra. Mindenesetre, érdemes időt szánni és elmélkedni ezen.

 

Miért lesz időnként hideg a kezünk és a lábunk, amint foglalkoztat minket egy probléma?

Egyszerű erre a válasz: egy drámai sokkélmény által kiváltott különleges állapotban beszűkülnek a perifériás erek, ami magasabb vérnyomást eredményez és a testünk több energiát képes felszabadítani. Ez egy olyan folyamat, amely során a szervezet forrásokat biztosít a probléma elhárításához.

 

Térjünk vissza a fiatalemberhez. Száraz az orra, hideg a keze és a lába, alvási nehézséggel küzd és nincs nyugta. Amíg a konfliktusa nincs megoldva, ún. konfliktus-aktív fázisban van és valószínűleg nem veszi észre, hogy száraz az orra, mert ennél fontosabb dolgok foglalkoztatják. Tegyük fel, hogy a fiatalember édesanyja is aggódik. Szeretné boldognak látni a fiát és az ő orra is kiszárad. Ezen kívül a fiú kisöccse szintén kíváncsi arra, hogy mi lesz, hogy a bátyja elköltözik-e, mert akkor ő egyedül maradna otthon. Ő is szeretné tudni, vajon mit tartogat számára a jövő, ezért az ő orra is száraz lesz. A fiú apja viszont semlegesen vélekedik: „Örülök, ha a fiam megnősül, de ha nem, azt sem bánom.” Ő nem aggodalmaskodik ezen, ezért nála nem indul el ilyen biológiai különprogram és ennek következtében az orra sem szárad ki.

 

Elérkeztünk a következő lépéshez. Három hosszú hét múlva eljött a várva várt nap. Tegyük fel, hogy a válasz pozitív. A fiatalembernek megoldódik a konfliktusa és bekövetkezik a biológiai konfliktusmegoldás. A frissensült vőlegény végre nyugodtan aludhat, étvágya is a régi. De mi történik a száraz orrával? A nyálkahártya korábban visszafejlődött, most azonban véget ért a „biológiai bizonytalanság”. Következtetés: A szöveteket helyre kell állítani. Ettől a pillanattól kezdődik az Értelmes Biológiai Különprogram (ÉBK) következő, a helyreállítási fázisa, amit megoldás vagy megoldást követő fázisnak nevezünk. Ennek a fázisnak az 1. felében először is megduzzad az orrnyálkahártya és eldugul az orr. A szövetek felépülését elősegítő ödéma beraktározódik az orrnyálkahártya szöveteibe (és az agyban is ödémásodási folyamat zajlik, erről később részletesebben beszélek). Ha kalapáccsal ráütnénk az ujjunkra, akkor ugyanez a folyamat indulna be: az ujjunk feldagadna, mert ott sok folyadék halmozódna fel a sérülés helyrehozatalának érdekében. A szervezet így készül fel az elhalt orrnyálkahártya szövetek helyreállítására. Az emberek ekkor (közvetlenül a probléma megoldása után) hiszik azt, hogy betegek. Meg vannak róla győződve, hiszen mint derült égből a villámcsapás, úgy jelentkeznek a tünetek. Tegyük fel, valaki pontosan tudja, hogy meddig tartott a konfliktus-aktív fázisa, akkor ő ki tudja számolni, hogy milyen hosszú lesz a helyreállítási idő első fele, ez esetben az „eldugult orr”. A biológia nem hagyatkozik a véletlenre, itt mindig ugyanúgy a logika szabályai érvényesek, akár a matematikában. Mint ahogy egy számítógépnek jelentős tárolókapacitása van és olyan pontosan működik, mint egy svájci óramű.

 

Ha a fiatalember összesen három hétig volt aktív fázisban éjjel-nappal a „nem-tudom-kiszimatolni” biológiai konfliktusával”, akkor a különprogram első fele kb. 1,5 hétig fog tartani. Azért körülbelül, mert feltételezhető, hogy a három hét alatt, amíg a válaszra várt, nem folyamatosan és nem ugyanolyan intenzitással járt ezen az esze. Ezt a pár napot le kell vonni a három hétből. Tehát kb. 10 napig lesz eldugulva az orra. A 10 nap után a náthás fiú sokat lesz kénytelen tüsszenteni. Ez jelzi számára azt, hogy fontos állomáshoz, egy fordulóponthoz jutott a biológiai különprogramjában. Ennek célját egyszerű megérteni: Nagyon rövid idő alatt a szerv, ez esetben az orrnyálkahártya, és az agy egy erős energiahullámmal segít az eddig felgyülemlett folyadékot kipréselni az érintett testrészekből. A fordulópont rövid fázisa után, a megoldást követő fázis 2. felében megy végbe a végleges felépülés, ez a biológiai különprogram utolsó fázisa.

 

Az a folyamat náthaként jelentkezik: Tiszta, irritáló váladék, amely folyamatosan folyik az orrból. Ez a fajta nátha nem tévesztendő össze azzal a náthával, amely során sárga, gennyes váladék kiválasztása történik. Ez egy másik különprogram.

 

A mikroorganizmusok, amelyekkel szimbiózisban élünk, teszik lehetővé az utolsó folyamatot. Ezek azok, amelyek segítenek helyreállítani az orrnyálkahártyát, és lehetővé teszik számunkra, hogy visszatérjünk a normális kerékvágásba. A felépülési fázis 2. fele példánkban is körülbelül tíz napig tart, de ez idő alatt a fiú állapota egyre inkább javul.

 

A program ugyanúgy zajlik a család minden tagjánál. Az anya és a kistestvér is náthás. Az apa nem. A két náthás valószínűleg azt hiszi, hogy valahol elkapták, csak „Apa soha nem kap el semmit, ő biztosan immunis”.

 

Ezt az “immunitást” az ő laza látásmódja okozza, nem pedig az immunrendszere.

 

Feltételezem, hogy ennek az információnak egy ideig meg kell ülepednie, mert az egész új és ellentétes a megszokott felfogással. Az emberek túlnyomó többsége valamilyen tabletta vagy antibiotikum után nyúl, hogy a „rossz baktériumokat” kiiktassa, amint megfázik. Ezen a ponton már valószínűleg megértheted, hogy az antibiotikumok gyakori használatával a számunkra fontos baktériumtörzsek egyensúlya nagymértékben megbomlik. Ennek megfelelően a biológiailag szükséges folyamatok csak részben zajlanak le. Az az állítás, hogy azért vagyunk betegek, mert megfáztunk, vagy mert valahol megfertőződtünk, itt elveszti erejét és létjogosultságát.

 

Az „nem-tudom-kiszimatolni” biológiai különprogram nagyon gyakori a gyermekek körében, gyakran előfordul az iskolai és óvodai évek alatt. A kicsik aggódnak, hogy milyen lesz ott, kedvesek lesznek-e a tanárok, barátkozni fognak-e vele a többiek, nehéz, unalmas vagy érdekes lesz-e az iskola stb….. Azok a gyerekek, akik így gondolkodnak és éreznek, biztosan „megfáznak”, míg a mások, akik már régóta tudják, mire számíthatnak, mert például idősebb testvéreik meséltek nekik erről, nem vagy csak enyhén fognak megfázni. Amíg azonban csak egy kicsit náthásak, az azt mutatja, hogy ugyanaz a program zajlott le bennük is, csak nem olyan intenzíven.

 

Az Értelmes Biológiai Különprogram az alábbiak szerint írható le:

 

Normális esetben napközben inkább szimpatikus ritmusban vagyunk, éjszaka pedig túlnyomórészt vagotóniában.

 

Napi ritmusunkat tehát a „szimpatikotónia” jellemzi. Ez a név a latin „nervus sympathicus” szóból ered. Napközben tehát aktívak vagyunk, az ereink kissé összeszűkülnek, fittek vagyunk, és nincs szükségünk alvásra. Csak délután 4 óra körül változik a ritmusunk inkább a „nervus vagus”, azaz a „vagotónia” irányába. A testünk ellazult, a kezünk melegebb, étvágyunk van és fáradtak vagyunk. Ezért, amint valami rendkívüli történik, szervezetünk állandó szimpatikotónia üzemmódba kapcsol, hogy megbirkózzon a kellemetlenséggel, amelyre minden rendelkezésére álló erőt felhasználva kell megoldást találnia. Minden olyan erőforrás, amely biológiailag felhasználható erre a célra, mozgósítva van. A test úgyszólván áram alatt van. A különprogram, amennyiben optimális sorrendben fut, hat fázison megy keresztül, amíg újra el nem éri a normál állapotot.

 

A folyamatok sorrendje:

 

1. Biológiai konfliktus = DHS (Dirk-Hamer-szindróma), az Értelmes Biológiai Különprogramot (ÉBK) kiváltó esemény, mely három szinten párhuzamosan zajlik három szinten:

lélek – agy – szerv

 

Egy sokkélmény, törés, trauma, mint például szemrehányás, elválás, verbális vagy fizikai támadás, önleértékelés, lejáratás, halál, lealacsonyítás, szeretetmegvonás, düh, csalódás, veszteség, különböző félelmek stb., mely érzékeléseket nem mi irányítunk. Amikor elszenvedjük, még fel sem fogjuk, hogy megtörtént. Az ÉBK egy értelmes biológiai folyamat (a hagyományos orvoslás számára „betegség”) elindítója. Most már érted, miért nem tudjuk elkerülni a betegséget. A biológiai sokkélményt kiváltó események nem előreláthatóak!

 

Három feltétel szükséges ahhoz, hogy egy program sokkhatás hatására aktiválódjon:

– Az érintettet meglepte az esemény, nem számított rá, abszolút váratlanul érte, ezért nem is tudta kontrollálni a helyzetet. Kiszolgáltatottnak érzi magát.

– Az esemény az érintett számára drámai, az adott pillanatban komolyan sújtja.

– A szenvedő úgy érzi, egyedül maradt. Nem tud róla beszélni például szégyenből, vagy mert tabutéma.

 

Még bármelyik nagyra tartott szűrővizsgálat is kiválthat ilyen sokkot, ami nem több, mint egy pillanatfelvétel. Ezek csak egy pillanatnyi képet adnak arról, hogy milyen állapotban van a testünk. A laboratóriumi vizsgálatok soha nem tudják megakadályozni ezeket a folyamatokat! Ellenkezőleg, egy felállított diagnózis is okozhat sokkélményt, annak minden biológiai következményével együtt! Az agyban, attól függően, hogy a DHS pillanatában mit érzékelt az illető, egy vagy több agyi terület (vezérlő relé) aktiválódik és ún. Hameri Gócok jelennek meg, amelyek a test megfelelő részeinek adnak parancsot. Az irányító relék olyan területek az agyban, amelyek egy szervrészhez kapcsolódnak és azt vezérlik. Az embernek egy sokkélmény során  többféle érzékelései lehetnek, ezért egyetlen helyzetben több DHS, ezáltal több különprogram is elindulhat.

 

Tegyük fel például, hogy egy nő rájön, hogy a férje megcsalja. Az érzelmi tartalom és a kezűsége (bal- vagy jobbkezes) fogja meghatározni, hogy mit él meg. Jobbkezesként lehet ez például:

 

– „szexuális frusztrációs konfliktus”, mert mással bújt a férje az ágyba, ezzel elindít egy méhnyak-különprogramot,

– bosszankodás-konfliktus, mert dühös lett és ezzel aktiválja a végbél-különprogramot,

– kisebbrendűnek érezheti magát a másik nőnél, és ezzel aktivál egy csont-különprogramot,

– félhet attól, hogy a férfi elhagyja őt, és ezzel elindítja a gége-különprogramot,

– az undor és félelem-konfliktus aktiválja a hasnyálmirigy alfa szigetsejtjeinek különprogramját és túl alacsony lesz a vércukorszintje,

– félhet attól, hogy nem lesz elég anyagi forrása a túléléshez a férje nélkül, és ezzel aktiválhatja a máj-különprogramot.

 

2. Konfliktus-aktív fázis (KA). Ennek a fázisnak a jellemzői a következők: Hideg kezek, hideg lábak, nyugtalan alvás vagy álmatlanság, kevés vagy semmi étvágy és a történtek körül keringő gondolatok. A szervezet az úgynevezett szimpatikotóniás állapotba kerül. Attól függően, hogy milyen érzékelései voltak a személynek a sokkélmény során, legalább egy különprogram elindul. Ennek a programnak a reléje az agyban található (vezérlő relé). Attól függően, hogy melyik relé aktiválódik, szövetszaporító vagy szövetelbontó folyamatok zajlanak le, illetve a szervben funkcionális változás következik be. Az érintett személy ebben a fázisban általában nem sokat vesz észre (kivétel például az égő gyomor). Emiatt a legtöbb ember valójában meglepődik, miután megtudja, hogy valahol daganata vagy rákja van.

Ez a fázis az egyetlen, amelyben aktívan tehetünk valamit. Ez azt jelenti, hogy minél tovább maradunk a problémában, annál fáradságosabbá, fájdalmasabbá és elhúzódóbbá válnak a megoldási, felépülési fázisok (két részből áll).

 

A fontos felismerés tehát a következő: Ebben a fázisban aktívan a kezünkben tartjuk „egészségünket”. A különprogramon belül az egyetlen olyan összetevő, amelyet tudatosan befolyásolhatunk, az az idő, amíg ebben a feszültségben maradunk. A konfliktuskezelés módja nagyban különbözik, és természetesen egyéni. A legtöbb ember, aki sokkos állapotban találja magát, visszavonul. Ez érthető, de nem segíti a konfliktus-aktív fázis lerövidítését. A félelmekről, az elszenvedett fájdalmakról és a bizonytalanságokról valakinek beszélni nagy segítség lehet. Egy hőlégballonhoz hasonlítható, amely sok terhet cipel, és nem tud felszállni. Azzal, hogy megosztjuk valakivel a terhet és ledobjuk, a léggömb könnyebbé válik.

Ha valaki vallásos, akkor a hitben talál menedéket, más a meditációban. Ha nem ismer senkit, akinek elmondhatná aggodalmait, akkor lehetőség van arra is, hogy megosztja azokat egy olyan terapeutával, akiben megbízik. A saját kezünkben van, hogyan kezeljük a problémákat. Egy biztos, nem teszünk magunknak szívességet, ha rossz hangulatban, dühösek, csalódottak vagyunk, vagy más negatív lelkiállapotban maradunk!

 

„Találj megoldást a lehető leggyorsabban” – ez a mottó! Ezt követően a program automatikusan, a saját beavatkozásunk nélkül folytatódik. Ilyenkor csak elnyomni vagy gyengíteni tudjuk a tüneteket, például gyógyszerekkel.

 

3. A konfliktus biológiai megoldása (KM). Fontos megérteni, hogy a valódi megkönnyebbülés mindig biológiai. Ahhoz, hogy a különprogramot átkapcsoljuk a következő folyamatba, nem elég kizárólag a problémával való megbirkózásról vagy annak mikéntjéről gondolkodni! Sokaknak nagyon sok időbe telik, mire megértik a különbséget a mentális és a biológiai megoldás között. A mentális megoldással úgy gondoljuk, hogy most minden rendben van, gyakran mesélünk magunknak történeteket, hogy megnyugtassuk magunkat – becsapjuk magunkat. A biológiai megoldással érezzük, hogy „egy nagy kő esik le a szívünkről”. Úgy érezzük, hogy most már tényleg minden rendben van. A biológiának mindenesetre szüksége van egy cselekvésre, hogy egy problémát elhárítsunk az útból, egy cselekvésre, amit ténylegesen meg is teszünk, valami konkrétumra, amivel a problémát kezeljük, a gondolat önmagában nem elég! Jó tanácsot itt nehéz adni. A megoldás mindig egyéni. Néha elég egy mondat, amit már régen ki kellett volna mondanunk vagy hallani akartunk, másoknak egy régóta halogatott döntés, amit tettekre vált stb.

 

A biológiai megoldás gyakran váratlanul jön, látunk valamit, hallunk valamit… és íme!!!! Rájövünk, hogy elengedtük, könnyebbnek és szabadnak érezzük magunkat.

 

Három dolog történik:

Először is, biztosak vagyunk benne, hogy valóban sikerült valamit tennünk, különben a fájdalom egyáltalán nem lenne jelen. Ez azt jelenti, hogy inkább megnyugodhatunk, mint aggódhatunk.

Másodszor, ha számítunk valamilyen tünetre, akkor az már nem olyan intenzitással hat ránk, mintha hirtelen és tudtunk nélkül jelent volna meg.

Harmadszor, egy folyamat minden sikeres megfigyelése megerősítést jelent, amely lehetővé teszi a Germánba vetett bizalom növekedését. A bizalommal nő a bizonyosság, és a bizonyossággal nő az egészségünket befolyásoló programokkal kapcsolatos tudás. A betegségek lefolyásának ismerete olyan erőt ad nekünk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy szabad és jobb életet éljünk!

 

Tudás = Igazság = Szabadság

 

4. Megoldást követő fázis 1. fele, a megoldást követő fázis (MK1). A szervezet vizet halmoz fel az érintett szervben, valamint a megfelelő agyi területen (vezérlő relé), ahol a folyamat zajlik. Erre azért van szükség, hogy a helyreállítási fázisban történt eseményeket a normalitás felé tereljük. Attól függően, hogy melyik szövetről van szó, sejtcsökkenés következik be ott, ahol korábban a konfliktus-aktív fázisban sejtszaporulat történt. Azokban a szövetekben, ahol korábban a sejtek elhaltak, ott most sejtszaporulat megy végbe. A megváltozott testi funkciók alulműködésre váltanak át. Ebben a fázisban fájdalom jelentkezik, amely nagyon erős lehet. Attól függően, hogy ebben a fázisban melyik irányító agyi relé van különleges aktivitásban, láz, duzzanat, bőrpír, gyulladás stb. léphet fel. Ugyanakkor a felszaporított mikroorganizmusok aktívan részt vesznek a folyamatban.

 

5. Epileptoid/epileptikus krízis (EK), a fordulópont, vagyis a gyógyulás irányába való visszafordulás. A megoldási fázis közepén egyfajta „összehúzódás” következik be az érintett szervben és az agyi irányító relében. Ekkor indul el a szervben és az agyban felhalmozott víz kiválasztása. A krízis időtartama 20 másodperctől több napig terjed, és az érintett agyterülettől függ. Amennyiben ismerjük az agynak az aktivitásban lévő területét, automatikusan tudjuk, hogy mire számíthatunk a reakciókat illetően, például izomgörcsökre.

 

6. Megoldást követő fázis 2. fele (MK2). A tárolt folyadék távozik a szervezetből, és a szervezet lassan visszatér a normális állapotba. A fájdalom, a láz, a gyulladás, a duzzanat stb. csökken. Ebben a fázisban ér véget a felépítési vagy lebontási különprogram. A funkcionális változások normalizálódnak. A működő mikroorganizmusok száma magától visszaáll a normál értékre.

A mikroorganizmusok tehát a tévhitekkel ellentétben a gyógyulásunkat szolgálják.

 

A program végére szinte mindig bekövetkezik egy eredményes normál állapot. Hegek, ciszták, betokozott felesleges sejtek, kavernák (üreg a szövetben), fájdalommentes és megnagyobbodott nyirokcsomók stb. lehetnek a különprogramok végtermékei.

 

Ideális esetben a különböző fázisok az alábbiak szerint követik egymást: Biológiai konfliktus (DHS), a konfliktus-aktív fázis (KA-fázis), a konfliktus biológiai megoldása (KM), a megoldási fázis 1. fele (MK1), az epileptoid/epileptikus krízis, a megoldási fázis 2. fele (MK2).

 

Az Értelmes Biológiai Különprogram menete nem mindig nem ilyen ideális. Vannak például olyan emberek, akiknél ugyanaz a konfliktus folyamatosan kiújul. Ennek eredményeképpen, feltételezve, hogy valaki például az MK1 fázisban van, a folyamat a konfliktus kiújulása miatt ismét visszakerül a KA-fázisba és onnan folytatódik az ÉBK.

A DHS pillanatában az agyunk készít egy pillanatképet, amelyen rögzít minden kísérő körülményt (ízek, zajok, hangok, személyek stb.), amelyek a későbbi kiújulást okozhatják. Ezeket, ha tudatosítjuk, képesek vagyunk lehetőség szerint elkerülni, mert minden kiújulás visszavet minket az aktív fázisba és a különprogram nem tud kifutni. Ha egy egész életen át ismétlődik egy bizonyos konfliktus, azt „krónikus betegségként” diagnosztizálják.

Fontos még megemlíteni, hogy a biológiai konfliktus megállapításánál az agytörzs kivételével a kisagy és a nagyagy irányítása alatt álló szerveknél számít a bal- vagy jobbkezesség.

 

Mélyebb ismereteket a Germán Gyógytudományról Dr. Ryke Geerd Hamer könyveiből és a tanfolyamokon szerezhetsz, amelynek alapját az 5 biológiai természettörvény képezi:

1. A rák vastörvénye

• Minden ÉBK elindítója egy DHS, nagyon súlyos, váratlan, magányosan átélt konfliktus-élménysokk, mely egyidejűleg három szinten megy végbe: lélek-agy-szerv
• A DHS pillanatában meghatározódik, hogy az agyban hol helyezkedik el a Hameri Góc és ennek megfelelően a szervi megnyilvánulást.
• Az ÉBK mindhárom szinten a kezdetétől a végéig szinkronban zajlik mindhárom szinten: lékek-agy-szerv.

 

2. Minden ÉBK két fázisban megy végbe, feltéve, hogy a konfliktus megoldódik.

 

3. A rákos és rákkal egyenértékű megbetegedések Értelmes Biológiai Különprogramjainak ontogenetikai (egyedfejlődéshez kötött) rendszere.
   Ez a Germán Gyógytudomány iránytűje.
4. A mikrobák az ontogenetika (egyedfejlődés) rendszerébe sorolhatók.

 

5. Az 5 biológiai természettörvény kimondja, hogy fontos megérteni ezeket a biológiai törvényeket, ez a kvintesszencia.

www.germangyogytudomany.hu
Germán Gyógytudomány Intézet Kft.
Kelemenné Dévényi Julianna