Nagyjából 2006 decemberében a mellemen észrevettem egy kis puklit, amit miteszernek tartottam. Ez enyhe viszkető érzést okozott, ezért aztán alkalmanként megtapogattam. Azt mondtam magamnak, “Várj, amíg megérik és ki lehet nyomni.” Valamikor pár héttel később észrevettem, hogy a bőr alatt egy kis dudor képződött. A bőrfelhám teljesen tapintható volt és el sem színeződött, csak kicsit feszes és valamelyest fénylő. Villámcsapásként ért a felismerés, hogy egy melanómáról lehet szó. Mivel korábban már foglalkoztam a Germán Új Medicinával, valamelyest megnyugtattam magam és elemeztem az előzményeket az internetről származó információs anyagok segítségével.
Első számú eredmény: a duzzanat az alsó bőrréteget (irhát) érinti. Ez az ősagyhoz tartozik, tehát ez a konfliktus-aktív fázisban sejtszaporulatot képez. Tehát én még nem a gyógyulási fázisban voltam.
A diagnózis: jobban szerettem volna, ha elmúlik magától, de mi a fene ez. Tehát a konfliktust kellett megtalálnom.
Ahogy én Dr. Hamert értettem, a hozzá tartozó konfliktus egy támadás a bőrön. Az alsó bőrréteg (irha)
megvastagszik (elefántbőr), hogy az idegen testek behatolását megakadályozza. Ez akár átvitt értelemben is érthető, pl. “Ez a megjegyzés nyílvesszőként talált el.”
Szóval az első gondolatom:
Munkámból adódóan gyakran dolgozom egy nagyteljesítményű kézi fúrógéppel, és nagy fúrókkal. Ha a fúró váratlanul megakad, akkor a gép akkorát üt, mint egy lórúgás. Többnyire a vállízületet, vagy a mellizmot találja el.
A feltételek egy biológiai konfliktushoz véleményem szerint adottak:
- nagyon hirtelen fellépő drámai és
- elszigetelt (“remélhetőleg senki sem vette észre, hogy elszúrtam a dolgot”) és
- meglepetésszerű.
Szóval reméltem, hogy a konfliktust megtaláltam.
De a duzzanat nem múlt el. Sőt, egy pár hónappal később megállapítottam, hogy nagyobb lett, annak ellenére, hogy a leírt fúrógépes balesetet elkerültem. Kb. olyan nagy volt akkor már, mint egy 1 centes.
Szóval ismét a konfliktus után kutakodtam.
Egyik este volt egy heves vitám a feleségemmel, és mégiscsak megtaláltam a konfliktust. A feleségemnek az volt a szokása, hogy heves gesztikulált mozdulattal és a “Hééé barátocskám!” beszólással a mutatóujj körmének a hegyével a mellizmomat megpöckölte. Annak ellenére, hogy ezt igen fájdalmasnak találtam, szemrebbenés nélkül elviseltem. A férfi az legyen férfi! A következő nap beszélgettem erről a feleségemmel. Megígérte nekem, hogy a jövőben ezt a támadást mellőzni fogja. A duzzanatot több hétig figyeltem. Ugyan nem lett már nagyobb, de kisebb sem. Mellékesen megjegyezve, a GNM ismerete igazán jó hatástalanító. Számomra a kis daganat nem tűnt fenyegetőnek, hanem csupán kellemetlennek és az is inkább csak a nyilvános fürdőben. GNM nélkül biztosan másképp láttam volna.
Azután jött még a konfliktusoldás.
Ismét volt egy heves nézeteltérésünk és a feleségem ismét elkezdte a “Héééé barátocskám!”-at, de még azelőtt abbahagyta, mielőtt a mellizmomat megérintette. Ekkor tudtam, hogy most lett vége!
Néhány héttel később a duzzanat eltűnt.
A.R.
U.i: Köszönöm Dr. Hamernek a kitartását.
Megjegyzés:
Ez az esetpélda egy gyönyörűen világos és egyszerű példa!
Azt mutatja, hogy milyen fontos a DHS és a hozzá tartozó sínek megtalálása és azt is, hogy mi egy konfliktusfeloldás.
A melanómával kapcsolatos konfliktustartalom ismerősen hangzik: bemocskolás (átvitt értelemben is, pl. “Te seggfej!”), elcsúfítás, integritás megsértése.
Az első felvetéssel, miszerint a konfliktusnál a fúrógép általi ütésről lehetett szó, az érintett nyilvánvalóan holtvágányon volt, mert az irha megvastagodása fokozódott annak ellenére, hogy a feltételezett sínt (fúrógépet) elkerülte.
Ahogy Dr. Hamer mindig olyan jól mondja: “Ha valami van, akkor van valami. Ha semmi nincs, akkor nincs is semmi.”
És a barátunknál bizony volt valami, mégha ez nem is tudatosult, hiszen a bőrelváltozás nagyobb lett. Most azonban az érzékeit kihegyezte és éber volt a keresésre. Csak idő kérdése volt, míg az integritása megsértésének okát megtalálta: A hegyes ujjköröm, ami mellen szúrta, összefüggésben a felesége szavaival és hanglejtésével!
Egyszerűen nagyszerű ez az esetpélda! Éppen így szerepel ez Dr. Hamer Tudományos
Táblázatában.
És az ok felismerésével az azonnali változás is megállapítható volt: A bőrelváltozás nem fokozódott!
Mindenesetre azért még nem tűnt el! Miért nem?
Hát a sínek miatt! A konfliktust ugyan felismerte, de még nem oldotta meg. A sín még aktív volt. Hiszen a felesége a hegyes körmét bármikor ismét a mellébe nyomhatta. A megoldás csak akkor jött, amikor a felesége a következő veszekedés alkalmával, a jólismert és a férfi a számára fájdalmas szúró támadást megállította. Csak ekkor vált neki, az integritásában megsértett férjnek világossá, hogy a felesége mostantól már nem fogja ezt tenni. Teljesen tudatosult benne, hogy éppen ez az integritása elleni, a hegyes ujjal való támadás volt a (bőr)problémáinak oka. A felesége megállította a (támadást)! Nem csinálta többé! Ez volt a megoldás a férfi számára!
Berlinben, amikor a történetét és a konfliktusmegoldást elmesélte, még azt is magától értetődően hozzátette: “Megborzongtam, és azonnal tudtam, hogy a bőrelváltozás most már el fog tűnni.”
Hát nem érdekes? Gyakran számolnak be a páciensek részletesen a konfliktusukról, mélyrehatóan és érthetően drámai módon. Ez a páciens elmondja a megoldást!! Ami szintén teljesen nyilvánvaló volt! (Ezt személyesen meg tudom erősíteni. A saját, általam felismert sínek egyikénél nekem is hasonló érzésem volt. Azonnal tudtam, hogy ez az!)
