Kedves Pilhar úr!

 

Az egész egy megfázással kezdődött tavaly augusztusban. Ami ártalmatlan is lett volna, ha egymásután 3-4 hetente nem ismétlődött volna meg. Nem tudtam aludni és fogytam is 5 kilót. Mivel ismerem a Germán Gyógytudományt, mindig azon spekuláltam, hogy vajon mely konfliktus lehetett felelős a megfázásokért. De sajnos nem sikerült megfejtenem a kérdést. Orvosnál is jártam, ahol a vérvétel alapján leukopéniát, vagyis fehérvérsejt szám csökkenést diagnosztizáltak – azt mondta az orvos, hogy a véremben lévő B-limfociták hiánya miatt vagyok hajlamos a megfázásra.

[Megjegyzés: a limfociták a fehérvérsejtek egyik nagy csoportját képezik]

Egészen 2008. május 1.-éig tartottak a folyamatos megfázásaim. Egy napon ismét betegen feküdtem ágyamban, amikor kezembe vettem a Germán Gyógytudományt és hirtelen megvilágosodott előttem minden.

2007 augusztusában (röviddel az első megfázásom előtt) fiamnál allergikus asztmás légúti panaszok jelentkeztek. Egy tevefarmot látogattunk meg, amikor Manuelnek asztmatikus rosszulléte lett. Abszolút nem voltam felkészülve, olyan hirtelen történt mindez. Sokként hatott rám a dolog. Önleértékelést szenvedtem el, mivel saját fiamon nem tudtam segíteni, holott terapeuta-képesítéssel rendelkeztem. Ráadásul nem beszéltem erről senkinek, még saját magamnak sem vallottam be, mennyire bántottak a történtek.

Miután rájöttem, melyik konfliktus volt a kiváltó ok, rögtön tudtam, hogy mi a bajom és hogyan tudom a konfliktust megint feloldani.

Az önleértékelés a csontok feloldódását indította el. A fehérvérsejt-termelés csökkent, ez vezetett ahhoz, hogy hajlamosabbá váltam a megfázásra.

Miután május 1.-én megoldottam a konfliktust, megint tudtam aludni, vissza is nyertem azt a pár kilót és szinte elviselhetetlen fájdalmak jelentkeztek a szegycsontnál és a bordákban, mely a nyugati orvoslás szerint csontrák.

Mivel a Germán Gyógytudományból tudom, hogy csontjaim csak egy erősödésen esnek éppen át (kalcium ismételt beépülése a csontokba), nem aggódtam, mert tisztában voltam azzal, hogy kb. 4 hét múlva az egész elmúlik.

Így is lett.

Azóta sem fáztam meg. Olyan jól érzem magam, ahogy még soha. Okkal nem mentem vissza orvosomhoz a vérvétel után, azt gondoltam, úgyis csak felidegesít.

Köszönöm Hamer doktornak, ki tudja, mi történt volna velem a felismerései nélkül.

 

 

Megjegyzés:

Fertőzés, „elkapni egy betegséget” vagy „immunrendszer” ahogyan ezeket a szavakat ez idáig értelmeztük, a Germán Gyógytudományban nem léteznek. Eddig azt hittük, a mikrobák betegítik meg szervezetünket illetve az „immunrendszer” (Ótestamentum jó / rossz) harcol ezek ellen a „betolakodók” ellen.

[Pasteur: Az ember mikrobák nélkül egészséges, azokkal együtt megbetegszik.]

A Germán Gyógytudomány segítségével most már látjuk, hogy agyunk nélkül semmi nem működik. Van egy kód az agyunkban, abban az agyban, amely a mi személyes „utasításunkra” (konfliktusmegoldás) aktiválja mikrobáinkat. Valamennyi mikroba kivétel nélkül a gyógyulási fázisban munkálkodik. A gyógyulási fázis végén agyunk segítségével ismét „kikapcsoljuk” mikrobáinkat, ha már befejezték a munkát.

[Pasteur a halálos ágyán ezt mondta: a mikroba önmagában semmi, a környezet számít.]

Más szavakkal: az anyuka elszenvedett egy konfliktust (önleértékelés) – vagy talán többet is (orr = „valami bűzlik konfliktus” ill. „nem tudom kiszimatolni konfliktus”, hörgők, a tüdőben lévő nagy átmérőjű levegőjáratok gyulladásos megbetegedése = birtok- esetleg rémületfélelem-konfliktus) egy vagy több sínre kerüléssel, a sínekkel krónikussá vált az egész folyamat. Mihelyt lejött a sínről, megkezdődött a gyógyulási fázis és „beteg” lett (ezt nevezzük fertőzésnek).

 

A sínekről általánosságban:

A Germán Gyógytudományban a konfliktuson múlik minden. Ekkor programozzuk be a síneket is. A konfliktust meg kell találnunk, ahhoz, hogy az okot megszüntethessük. Ha aztán a konfliktus tárgytalanná válik, ekkor a sínek is automatikusan megszűnnek, azonnal a felismerést követően. A krónikus folyamat véget ér.

Ha a konfliktus nem válik tárgytalanná, akkor a sínek továbbra is ott maradnak. Ennek ellenére már az összefüggések felismerése gyakran nagymértékben enyhíti a megoldhatatlan problémát.

Ami nekem személyesen, mint technikus a Germán Gyógytudományban tetszik, az az, hogy én és az egészségem közé nem állhat sem terapeuta, sem pedig gyógyszer. Ezt nevezem SZABADSÁGNAK!

Legyen a Germán Gyógytudomány a hobbija! Ez a tudomány elmagyarázza testünk működését. Ezzel tudunk magunkon igazán segíteni.

A Germán Gyógytudomány a szabadság tudománya!