Ez az eset jól illik a karácsony előtti hangulathoz.

Az ún. pseudokrupp (gégegyulladásnál fellépő légszomj) többnyire csecsemőknél és kisgyermekeknél fordul elő és krónikussá válhat.

Miután először a karácsonyt megelőző időben szembesültem ezzel a betegséggel, megpróbáltam ennek okát Germán Gyógytudomány szemlélettel kideríteni a kislányomnál.

Gondolkodásom eredményeképpen a következőre jöttem rá, de hangsúlyoznom kell, hogy nem vagyok terapeuta:

Gégegyulladásnál a DHS mindig egy „rémület/félelem-konfliktus” (például elakad az ember szava). Tehát egy teljesen váratlanul fellépő, ismeretlen veszély. A konfliktus-aktív fázisban semmilyen súlyosabb tünet nem érzékelhető. A megoldás után megduzzad a gégenyálkahártya, zavart okoz a légzésben és a hangszín feltűnő módon megváltozik. Az interneten és az ide vonatkozó tanácsadási könyvekben többek között azt olvashattuk, hogy a pseudokrupp elsősorban a hideg évszakokban jelentkeznek és hogy krónikussá válhat.

Az én kislányomnál (akkoriban alig volt 2 éves) a DHS-t – a télapó okozta!!! Én 90%-ban biztos vagyok abban, hogy azt egy igencsak szűk helyen megrendezett, árusítással egybekötött kiállításon álló embermagasságú télapó okozta. Akkor nem sejtettünk semmit, de ő akkor ott elég feltűnően viselkedett. Az elkövetkező hetekben azokhoz a piros bábukhoz hozzá sem nyúlt, került bizonyos könyveket és kült a félelem az arcára, amikor azt szóba hoztuk. Egy idő után természetesen nem erőltettük tovább a témát, hogy ne féljen. A 3. advent környékén szemmel láthatóan elfogadta azt az embert és attól kezdve már nem a télapóról beszélt, hanem a „télapóbabáról”, hogy ő milyen kedves és hogy ajándékokat hoz. Nem tudom mikor és hogyan, de a konfliktus egyértelműen csillapodott és további negatív élmény hiányában vagy a nagyival történt beszélgetések hatására megoldódott a konfliktusa.

Az ő megoldási fázisban lévő pseudokrupp rohamai eléggé „veszélyesnek” hangzottak (ugatások), de végül is nem voltak azok. Úgy hiszem, ha megpróbálunk mindent megtenni azért, hogy a gyermek ne zaklassa fel magát és hogy ne sírjon (minden kívánságát teljesítjük), továbbá ha a nyakát nem melegítjük, hanem inkább hűtjük, akkor a duzzanat által nem alakul ki veszélyes légszomj. A háziorvosunktól veszély (fulladásveszély!) esetére kaptunk kortizonkúpot a duzzanatra, de nem volt rá szükségünk.

Ha a történetünket végiggondoljuk, akkor elképzelhetjük, hogy kis- vagy érzékenyebb gyermekeknél okos-e használni a jelenlegi nevelési módszerben a télapót vagy hogy okos-e sötétben bizonyos vásárokba menni velük. Egyébként úgy tűnik, hogy a hűvös évszakok a korai sötétedéssel és félelmetes zörejeivel különösen alkalmasak a rémület- és félelemkeltésre és ez a magyarázat arra, hogy ebben az időszakban feltűnően gyakoriak az ilyen esetek. Ja igen, és könnyű elképzelni, hogy hogyan válhat krónikussá („minden évben újra és újra”). Kis bogárkám számára ez egy életre szóló tanítás volt.

***

Megjegyzés:

A kislány nyilván jobbkezes. Ha balkezes lenne, úgy a női „rémület/félelem-konfliktus” a hörgők reléjébe csapódott volna be és így a balkezes kislány depresszív (nyugodt) lett volna. A gyógyulási fázisban akkor a balkezes kislány nem kruppal, hanem spasticus bronchitissel (hörgőgörcs) reagált volna. Kisgyermekeknél a konfliktust általában az anya segítségével találhatjuk meg a legkönnyebben. Ő ismeri legjobban a gyermekét és ő ismeri a vele kapcsolatos összes eseményt. Ebben az esetben Péter apukánk is nagyon jól ismeri a gyermekeit. Az óvodákban a gyermekek nincsenek szülői védelem alatt. Ha ott történik valami a gyermekkel, nem tudunk áttörni a bezártságát anélkül a személy nélkül, akihez az a bizonyos esemény kapcsolódik. Az ilyen konfliktusokat nem mindig könnyű megtalálni. Biológiailag nem is normális, hogy idegen emberek vigyáznak gyermekeinkre. Pontosan az óvodában történik gyakran egy egész életre szóló konfliktus és ott keletkezik skizofrén konstelláció (a gyermek megáll a biológiai érzelmi fejlődésében).

Édesanyák, maradjatok otthon gyermekeitekkel! Egészségükkel és pompás fejlődésükkel fogják nektek később meghálálni. Van-e annál szebb, mintsem az, hogy büszkén tekinthetünk gyermekeinkre. Hisz ez adja az ember életének értelmét!

Az a politika, amely a gyermekeket elválasztja az anyjuktól (gyermekinfluenza helyei) az az emberi természet ellen cselekszik. Állatkísérletekből ismerjük a következményeket: betegségek, feltűnő viselkedési módok, fejlődési zavarok…

Ideje már, hogy megváltozzon a politika!