Csomók a mellben

(itt: tejcsatornák gyógyulási fázisban „intraductalis mamma karcinóma”)

18 éve többnyire Thaiföldön élek, egy thai lányt fettem feleségül. Mivel saját gyermekünk nem lehetett, jó 7 évvel ezelőtt adoptáltunk egy kislányt.

Az elmúlt 8 hónapot Németországban töltöttem, feleségem ezt az időszakot igen nehezen viselte. De sajnos erre kényszerültem, mivel hazámban több elintéznivalóm is akadt. Ezalatt az idő alatt végre lehetőségem nyílt egy GNM alapszeminárium elvégzésére. Már kb. 4 éve foglalkozom ezzel, és komoly meggyőződésem, hogy dr. Hamer felfedezései igazak.

Kb. 4 héttel ezelőtt feleségem arról panaszkodott, hogy néhány nappal ezelőtt egy csomót fedezett fel a bal mellében, és egyúttal fájdalmat is érzett. Azonnal orvoshoz akart menni, hogy ezt minél előbb tisztázza. Türelmesen elmagyaráztam neki az emlőrák folyamatait, így elsőre a félelmétől már meg is tudtam szabadítani. Ezután elkezdtünk kutakodni az e mögött rejlő konfliktus után.

Tudtuk, hogy valamilyen anya/gyermek konfliktusról lehet szó, mert feleségem jobbkezes. Elutazásom előtt elhatároztuk, hogy magához veszi édesanyját, akinek komoly veseproblémái voltak és segít neki táplálkozási szokásainak átállításában. Ez különleges sikerrel járt, édesanyja állapota folyamatosan javult. 4 hónap múlva viszont, tehát szeptemberben az anyja úgy döntött, hogy visszaköltözik régi házába, ahol persze megint hozzájuthatott a hagyományos ételekhez. Ezzel a döntéssel feleségem nem tudott mit kezdeni, nem tudta kezelni. Jó ideig nem látogatta meg édesanyját. Ez így is volt rendjén, mert az aktív konfliktusát ily módon tudta megoldani, tehát nem csoda, ha kb. január – február táján megjelentek a tünetek.

4 héttel beszélgetésünk után azt vette észre, hogy a csomó egyre kisebbedett, kb. 2 hét elteltével fájdalmai is csökkentek. Végtelenül boldog volt. Ma már alig érzi a csomót és meggyőződése, hogy az a pici is el fog tűnni, ill. nem okoz majd problémát.

Rossz belegondolni, mi történt volna, ha onkológushoz fordult volna. Elsőként kapott volna egy másodlagos konfliktust a diagnózis következményeképpen, a terápia után pedig mindannyiunk szemében könny csorgott volna.

Szinte a teljes thaiföldi lakosság hihetetlen módon aláveti magát a nyugati orvoslásnak. A tradicionális gyógymódokat 15 évvel ezelőtt még tiltották, így az emberek agymosása 100 éven keresztül zavartalanul folyhatott.

Végtelenül hálás vagyok azért, hogy a Germán Új Medicinát® megismerhettem. Saját magamon is megtapasztalhattam ennek a tudásnak pozitív hatásait, végigkísérhettem a bennem zajló biológiai folyamatokat. Meggyőződésem, hogy a GNM egyike lesz azoknak, melyek hatására az elkövetkezendő időben döntő változások következnek be a világon, haladunk egy humán jövő felé, melyben a materialista nézetek már csak alárendelt szerepet kapnak.

Hermann Krause

 

Megjegyzés:

Krause úr, köszönjük az esettörténetet és azt is, hogy teljes nevével járul hozzá.

Krause asszonynak nincsenek saját gyermekei.

Az adoptált gyermeket inkább partnerként kezeljük, hacsak nem fogadják örökbe már egészen korán, csecsemő korban. Így tehát a konfliktus előidézőjeként csak az anya jöhet szóba, mint ahogy azt Krause úr meg is állapította.

Krause asszony valószínűleg elválasztás-konfliktust élt át és így az elváltozás a tejcsatornákban következett be. Úgy tűnik, a hölgy még év elején túltette magát az anyjával kapcsolatos elválasztási konfliktuson, mert akkortájt jelentkeztek az első tünetek, melyek három hónapra rá már szinte teljesen elmúltak. Időben ezt támasztja alá édesanyja szeptemberi eltávozása. Az aktív fázisban (fekélyesedés) a tejcsatorna laphám elváltozása nem okoz fájdalmat (kültakaró séma).

Ha aggodalom-, gondozás-konfliktusa lett volna – a tejmirigyeket érintően, amikor a megoldási fázisban fájdalom jelentkezik, úgy a csomónak az aktív fázisban kellett volna létrejönniük. De nem ez történt.

Sokszor csak azt mondják „emlőrák”, és a nyugati orvoslásban a páciens nem is tudja, emlőjének éppen melyik típusú szövete reagál.

Ha csak annyit tudunkk, hogy történt egy szervi elváltozás, esetleg látunk róla egy röntgen képet és tapintási leletet, még nehéz abból kikövetkeztetni azt, hogy melyik szöveten milyen folyamat megy végbe, és hogy éppen milyen Értelmes Biológiai Különprogram zajlik. A Germán Gyógytudományban ® a diagnózis felállítása nem is így történik.

A GNM terápia minden esetben 3 szintet vizsgál.

Lelki szint – megkeresi a konfliktust és ezzel együtt a konfliktus megoldását is, ha van.

Agyi szint – a koponya CT-felvételen azonnal kirajzolódik, hogy melyik szövet érintett, ill. hogy éppen milyen ÉBK folyik, hogy a konfliktus aktív-e vagy már megoldódott és hogy történt-e recidíva (van-e kiújult, fennakadt konfliktus).

Szervi szint – természetesen figyelembe kell venni a különböző diagnózisokat, ha van: a röngten-felvételt, MR-vizsgálatot, vérértékeket stb.

Mindhárom szintű folyamatnak szinkronban kell lennie egymással, csak így lehetünk biztosak abban, hogy helyes irányban nyomozunk.

Ezzel az eljárással a Germán Gyógytudomány® fölöttébb biztos találati eredményekhez jut.

Fontos még megvizsgálni, hogy fennállnak-e esetleges „sínek”. Síneknek nevezzük azokat a recidívákat, amikor ugyanazok az Értelmes Biológiai Különprogramok többször megismétlődnek, kiújulnak. A recidívák folytán az elváltozási folyamatok krónikussá válnak.

Így esetleg megtörténhet, hogy Krause asszonynál édesanyja második elmenetele megint ugyanezt az Értelmes Biológiai Különprogramot indítja el. Ha ez így is lenne, segít az összefüggések ismerete és nem esünk ismét pánikba. De az is megoldás, hogy a síneket felismerve ”üdvözölve, örömmel” fogadjuk őket. Ezzel a tudattal már nem olyan tragikus a dolog.

Jómagam nem vagyok GNM terapeuta, de hosszú éveken keresztül beleástam magam a GNM tudományába és úgy hiszem, egyet s mást megértettem belőle. Kedves Olvasó, legyen hobbija Önnek is a GNM! Idővel megtanulhatja a szervek nyelvét értelmezni! Nem is olyan nehéz az.