Napallergia

Balkezes, 40 év körüli nő 

Már sok éve volt napallergiám, ami mindig akkor jelent meg, amikor a rövid ujjúban lovagoltam, és szüleimmel a napon úton voltunk.

Valójában soha nem figyeltem arra, hogy hol és hogyan jön ki, egyszerűen csak viszketett és mindig egy tenyérnagyságú bőrkiütés jelent meg. Az GNM előadás első két napján mesélt Pilhar úr egy napallergiás esetről és a az ún. sínekről. Átgondoltam, és úgy döntöttem ezt én is kipróbálom.

Húsvét szombatján egy szál pólóban elmentem szüleimmel sétálni, és vártam, hogy előjöjjön a kiütés. Szerettem volna tudni, hogy hol keletkezik. Rögtön meg is jelent! 20 perc elteltével viszketett, egy óra múlva két nagy piros pattanás volt az alkarom baloldali külső felén, és a felkaromon, szintén a baloldali külső felületen. Balkezes vagyok!

Számomra tehát világos volt, hogy az elválasztási konfliktus nem az édesanyámra vonatkozik. Édesapámra sem, mert vele soha nem volt problémám. A férjem ugyancsak nem lehet, mert amikor vele voltam a napon, soha nem kaptam bőrkiütést. A lovamat úgy kezelem, mintha a gyermekem lenne, ezért a lóval kapcsolatos konfliktus miatti elváltozás az anya-gyermek oldalon lenne várható.

Két napig tanulmányoztam az „elszakadási konfliktust„, de elsőre nem jöttem rá az enyémre. Aztán könnyebb transz-állapotba léptem és úgy kerestem rá választ, amit hamarosan meg is kaptam:

Több éven át gondoztam egy agyi bénulásban szenvedő nőt, sokszor meglátogattam, elmentem vele moziba és hasonlók.

Egy gyönyörű szép napon elvittem a lovamhoz, azután a szüleimhez utaztunk a tóhoz, ahol szüleim a kedvenc életét készítették el számára. Amíg az étel készült, elmentem vele a strandra, ahol sok gyerek játszott.

Hirtelen nagyon vehemensen követelte, hogy lökjem őt a vízbe és hagyjam megfulladni… (Finoman) Enyhén szólva megrémültem, ő hangosan ordított és egyedül próbálta úgy állítani a kerekesszéket, hogy az a vízbe essen.

Elmondtam neki, hogy ha megölném, akkor börtönbe kerülnék. Úgy vélte, neki az mindegy. Az se érdekelte volna, ha ennek a gyerekek is tanúi lettek volna. (Persze megértem, hogy nem lehet vidám az élet, ha 100%-ban másra van utalva az ember).

Visszavittem a szüleimhez, csak el a strandtól, de ettől kezdve egyáltalán nem szedte össze magát és tovább tombolt, megtagadta az ételt, amelyet édesapám egész délután neki főzött. Visszavittem tehát a szociális otthonba. Egész úton csak nekem ordítozott. Kétségbeesett voltam.

Megszakítottam vele a kapcsolatot, de meghasadt a szívem. Ezzel nem tudtam mit kezdeni, 7 éven át teljesítettem a kívánságait. Ezt az egyet nem tudtam beteljesíteni.

Azóta éveken át rossz volt a lelkiismeretem, mert megszakítottam vele a kapcsolatot. (Ez 2002-ben történt)

Azon a Húsvét szombaton, amikor transzban láttam a szituációt, „kibékültem” vele. Jóllehet már négy éve meghalt, de a lelkiismeret-furdalásom ennek ellenére megmaradt, ezért volt bizony még a bőrkiütés.

Ettől mára már megszabadultam, azóta már x-szer voltam napon mind lovagláskor, mind a szüleimmel és a bőröm teljesen rendben van.

Köszönöm Hamer doktor!

 

Megjegyzés:

A Germán Orvostudomány megértése után se orvos, se gyógyszer nem állhat az egyén és saját egészsége közé. A szervezet csak akkor képes öngyógyításra, ha megoldja a konfliktusát.

Fenti esetben lógott a „sín” a levegőben. Vagyis: a mozgáskorlátozott halálával már évekkel ezelőtt megoldódott a konfliktus, csak éppen az esetet beküldő barátnő ezt még nem realizálta. Az elválasztási konfliktus visszaemlékezésével ez azonnal tárgytalanná vált, felismerésre került és a sín feloldódott (a nap a lóval és a szülőkkel kapcsolatban).

A sín a konfliktus részét képezi. Ha a konfliktus nem oldható meg, úgy a sín is megmarad. Ezért kell kerülni a síneket, hogy elkerüljük a konfliktus kiújulását. Amint a konfliktus tárgytalanná válik, feloldódik a sín.

Minden a konfliktuson múlik! Meg kell találni a DHS-t!

A Germán Gyógytudomány-féle terápiának nincs mellékhatása és nem kerül semmibe. A politika, gazdaság, orvostudomány, médiák és vallás ún. népképviseleti szószólók azért gyűlölik annyira a Germán Gyógytudományt, mert a jóhiszemű nép felett gyakorolt hatalmuk megtöredezni látszik. Kezdjük lerázni az igát… És ez így van rendjén!